Jonathan Coxton rezidenciája- Igazgatói szoba

[2014. január 24.]

*Órái után kedvese keresésére indul egy nagy adag csokis-túrós süteménnyel, melyet a konyháról szerzett be Móka segítségével. Tudja, hogy neki még egy órája van, de szeretné meglepni, így az igazgató segítségével bejut az irodába, és egy szép tálkán elrendezi az étkezőasztalon a süteményeket, meg hozott magával kettejüknek vacsit is, hogy legalább ezt az estét kettesben töltsék, ha már Nathnek el kell utaznia holnapig. Szépen megterít, majd gyorsan ő is lezuhanyozik, és egy sötétzöld egyberuhát vesz magára ugyanolyan színű cipővel, és gyertyákat gyújtva várja kedvesét.*

[2014. január 24.]

*Az elsősök ma is elemükben voltak, eléggé kimerülten ér haza. Az apja már délelőtt elment, úgyhogy elviekbe csak egyedül lenne itthon, ám ahogy belép, rögtön észleli, hogy itt van még valaki. AZ meg nem is lehetne más, mint kedvese. Széles mosollyal akasztja talárját a fogasra, jegyzeteit az asztalon hagyja, aztán lassú léptekkel közeledik a nappali rész irányába, ahol a fényforrás szerint kedvese is tartózkodik.*

[2014. január 24.]

*Az illatoktól picit újra felfordul a gyomra, de szerencsére nem olyan vészesen, csak picit lesápad tőle, de az szerencsére nem látszik meg az arcán, hiszen már a nyári barnasága nem látszik meg rajta. Ahogy meghallja, hogy nyitódik az ajtó, felegyenesedve támaszkodik lazán az étkezőasztal mellett, és széles mosollyal várja a fiút.*

[2014. január 24.]

*Hatalmas mosollyal érkezik meg a nappaliba. A fényviszonyoknak köszönhetően tényleg nem szúrja ki, hogy Jenny sápadtabb lenne a szokásosnál.*
-Szia kicsim.*Köszönti kedvesét miközben magához vonja és egy csókot is ad a lánynak.*
-Igazán kellemes fogadtatás.*Aztán el lehet dönteni, hogy a szépen megterített asztalra, vagy arra a tényre érti, hogy Jenny várt rá.*

[2014. január 24.]

*Áldja Merlint meg a saját eszét, hogy gyertyákat gyújtott. Széles mosollyal várja, majd azonnal hozzábújik, ahogy párja magához húzza, és kissé hevesen viszonozza a csókot, bár azért szokott ő is sokszor ilyen lelkes és heves lenni.*
- Szia. Hogy telt a napod?
*Kérdezi kedvesen, majd lágyan kézen fogja, és leülteti az étkezőasztalhoz.*
- Örülök, hogy tetszik. Inni mit kérsz?
*Kérdezi lágyan, csillogó szemekkel.*

[2014. január 24.]

-Nem volt egy sétagalopp az elsősökkel, de most már tökéletes.*Széles mosolya valószínűleg a csóknak köszönhető.*
-Egy kis bornak örülnék.*Le sem tagadhatná, hogy Jonathan fia, bár az tény, még nem akkora nagy borrajongó, mint az apja.*
-És a te napod?

[2014. január 24.]

- Mit csináltak azok az ártatlanok?
*Kérdezi szelíd, elnéző mosollyal, prefektussága révén tudja, a mostani korosztály minden, csak nem ártatlan, de kedvese ismeri már annyira, hogy még akkor is így kérdezné, ha a szeme előtt dobnák tele az egész iskolát trágyagránátokkal.*
- Akkor egy pohár bor rendel az uraságnak.
*Kacsint rá, majd kitölt mindkettejüknek egy-egy pohárral, és finoman a fiú kezébe adja.*
- Nem volt semmi különös, egész nyugodt volt ez a nap, már vártam, hogy kettesben vacsorázhassunk, mostanában nem sok időnk jutott erre.
*Bújik a karjaiba.*

[2014. január 24.]

-Ártatlanok?*Kérdi nevetve. Azok a gézengúzok tényleg nem nevezhetők ártatlan gyerkőcöknek.*
-Még jó, hogy apám elutazott.*Különben nehézkes lett volna ez az édes kettesben történő vacsora kialakítása.*

[2014. január 24.]

- Ugyan már, nem mondhatod azt, hogy nem élvezed a tanítást a nehézségek ellenére is, az meg mindenhol van. Várd ki a végét, gondold el, ezek a tényleg ártatlan elsősök még felnőnek, és vetekszenek a mi korosztályunk lököttségeivel.
*Kacsint rá, és felemeli a borospoharát.*
- Igen, igyunk erre is, hogy apukádnak most kellett elmennie. Egészségedre.
*Néz mosolyogva kedvese szemébe, és miután koccintanak, belekortyol az italába.*
- Éhes vagy?
*Kérdezi azután csillogó szemekkel.*

[2014. január 24.]

-Ez igaz. Szeretek tanítani, de minden évben másak a gyerekek. Fura, hogy mennyit változnak. Hihetetlen, hogy pár év múlva az ikrek is iskolapadba ülnek.*Értelemszerűen Alisa ikreire gondolt, a kicsik nőnek, mint a gomba.*
-Hát azt hittem, vacsorázunk.*Ott meg ugye enni szoktak. Bizony, éhes, rég volt már az ebéd.*

[2014. január 24.]

- Ez minden évben így megy, bármennyire is szeretnéd néha, hogy egy-egy jó évfolyamon megálljon az idő, még ebben a mágiával teli világban sem lehetséges.
*Ölt rá nyelvet mosolyogva, és kissé ábrándos tekintettel gondolkodik el.*
- Bizony, és gondold el, utána pár éven belül már lehet, hogy a mi gyerekeink fognak itt ülni az iskolapadban, és figyelik az óráidat.
*Óvatosan kibújik kedvese karjaiból, és mosolyogva biccent.*
- Igen, hoztam mindenféle finomságot nekünk.
*Tálalja fel az ételeket.*
- Jó étvágyat!
*Kezd neki ő is a saját adagjának, furcsa módon elég sok minden megtalálható rajta, amit eddig ki nem állhatott, és az illatát se bírta, most mégis jóízűen falatozza.*

[2014. január 24.]

-Azért mire a mi gyerekeink akkorák lesznek, több, mint egy évtized van.*Mert hát fiatalok még, egyelőre nem gondolkodnak családalapításon. De afelől Somának semmi kétsége, hogy Jenny-vel képzeli el a közös jövőt és a családalapítást.*
-Köszi. Nagyon jól néz ki, de te mit fogsz enni?*Pillant át a lányra, mert tudja ám, hogy ki nem állhatja a tányéron lévő finomságokat. Most meg láss csodát, mekkora nagy kedvvel falatozik belőle!*
-Kicsim, minden rendben?

[2014. január 24.]

- Bizony, de ahogy te is mondtad, hamar el fognak telni azok az évek, és mire felpillantunk, már az unokák fognak rohangálni az úton, mi meg, mint két vénember fogunk utánuk kiabálni, hogy álljanak meg.
*Kacsint rá, és kissé összezavarodott pillantást vet rá.*
- Látod, azt, ami a tányéron van. Persze, hogy minden rendben, miért kérdezed?
*Vet rá Somára furcsa pillantást, miközben tovább eszik.*

[2014. január 24.]

-Hohó, azért a nyugdíjig még ne szaladjunk előre!*Nevet fel. Hiszen még munkájuk sincs, tanulnak mindketten.*
-Mert eddig ki lehetett volna kergetni a világból egy ilyen tál étellel, nem hogy ilyen nagy lelkesedéssel fogyaszd.*Leteszi a villát, úgy figyeli a kedvesét. Fura ez az egész. Ahogy Jen is az mostanság. Néha random hangulatváltozásai vannak, olyan ételeket eszik meg, melyeket eddig ki nem állhatott, pár napja meg volt az a rosszullét is, amire azt mondta, semmiség. Fura.*

[2014. január 24.]

- Ne mondd, hogy te nem gondoltál még bele a jövőnkbe, ismerlek már ennyire, biztos vagyok benne, legalább álmaidban egyszer szerepelt már.
*Kacsint rá mosolyogva, majd kissé elhalványul a mosolya, és ő is leteszi egy kicsit a villát, majd kedveséhez bújik.*
- Csak megkívántam, ennyi az egész, egész jól főzik a manók.
*Mondja, és hagyja tovább enni kedvesét, majd eszébe jut, mit akart kérdezni párjától.*
- Zselyke születésnapját akkor most hétvégén ünnepeljük?
*Utal arra, hogy párja testvérének még hó elején volt a születésnapja, de eddig nem tudták őt teljes módon, étkezéssel egybekötve megtartani.*

[2014. január 24.]

-Persze, hogy gondoltam rá. Nagy családot szeretnék, nagyon nagyot. A saját gyerekek mellett örökbe is szeretnék fogadni.*Ami mondjuk érthető is, elégre ő maga is nevelőszülőknél élt 14 éves koráig. Mondjuk, Soma határozottan jobb körülményeket álmodott meg a leendő gyerekeinek, legalábbis a szeretet terén mindenképp.*
-Megkívántad?*Vonja fel kérdőn a szemöldökét. Ez egyre jobb lesz.*
-Ó. Nem is tudom. Az jó lenne. Addigra apám is haza ér, szerintem szeretne itt lenni ő is. Mit terveztél?

[2014. január 24.]

- Hm, mit tervezel? Hét saját és három örökbe fogadott például? Nem lenne rossz arány, de nem elég megtervezni, hanem fel is kell nevelni őket, bár nem hiszem, hogy ezzel nagy gond lenne.
*Mélyed gondolataiba pár másodpercre, és vállat von.*
- Igen, pontosan tudom, hogy te is meg szoktál néha kívánni ételeket, most én is így jártam.
*Mondja nyugodtan, és felvázolja a terveit.*
- Elvihetnénk Zselykét valamerre, aztán ebédidő körül visszajönnénk, lefoglalhatnád őt, én meg közben csinálok vacsorára a kedvenceit, meg tortát is, akkorra apud is remélhetőleg már rá fog érni. Nagyjából ennyit találtam még ki.

[2014. január 24.]

-Tényleg nem hangzik rosszul.*Vigyorodik el.*
-De igazából nem tudom. Nem akarok ennyire előre gondolkodni, a legfontosabb, hogy majd egészségesek legyenek.*Elvégre, melyik szülőnek nem az? Ő még nem tetszeleg ebben a szerepben, viszont mikor az ikrek betegek voltak, ő sem aludt valami sokat az első két éjszaka.*
-Igen, annyi különbséggel, hogy te, velem ellentétben, nem szoktál dolgokat "csak úgy" megkívánni.*Még fejet is csóvál hozzá, aztán ismét kézbe venné a villát, hogy folytassa a vacsit, de félúton ismét elakad, mert egy elég fura gondolat férkőzik a fejébe, s ennek köszönhetően pulzusa is egyre csak növekszik.*
-Öhm... kicsim? Idejönnél kérlek?*Picit eltolja magát az asztaltól, hogy Jen az ölébe ülhessen. A Zselykés témára majd visszatérnek kicsit később, amíg ezt a mostanit nem tisztázzák, Soma amúgy sem tudna másra koncentrálni.*
-Lehet, picit furán fog hangzani a kérdésem, de... öhm... mikor kéne megjöjjön?*Mert akárhogy is próbálkozik, nem emlékszik, hogy az utóbbi hetekben erre sor került volna. De ki tudja, lehet, hogy csak a tanulás meg a tanítás verte ki a fejéből és Jen majd mindjárt megnyugtatja.*

//fagy//

[2014. január 24.]

- Igaz, az is mindegy, milyen neműek, csak fő, hogy legyenek és egészségben éljünk közösen. Bár lehet majd nem fogjuk kívánni annyira a sok gyereket, mikor egyszerre sírnak hárman, hogy éhesek, peluscsere kell és fáj a hasuk.
*Mosolyog és elbambulva kap be egy-két falatot a villáról. Ahogy hallja kedvese mondatait, kissé furcsán néz rá, majd leteszi a villáját, és odaül az ölébe, kissé aggódva szemlélve Somát.*
- Olyan furcsa vagy, nem vagy beteg?
*Kérdezi a fiú homlokára téve a kezét. Mikor meghallja a kérdést, kissé elpirul.*
- Miért kérdezed?
*Kíváncsiskodik, majd ahogy elkezd magában számolgatni, egyre jobban halványul el az eddigi mosolya, és ül ki az arcára a felismerés.*
- Merlin szent alsógatyájára.
*Suttogja arcába temetve kezeit.*

//Folytatás folyamatosan//

» Coxton Aula