Caterina Aurora Basilides

Tárgy: Caterina Aurora Basilides Csüt. Jan. 19 2012, 19:47

Alapok

Név:Caterina Aurora Basilides
Becenév: Cat, ritkábban Rory, de szereti azt is, ha Caterinának hívják.
Évfolyam: Negyedik
Ház: Jelenleg Lupiatto, de Lupus-osként kezdte a Coxtont.
Faj: Ember

A családom:

Anya: Cristina Adelina Donose, LLG és GYNT tanár volt a Roxfortban, Élt: 1970. aug.9-1997. júl.12.
Apa: Gabriel Iacob Basilides, nagytiszteletű auror parancsnok volt, Élt: 1965.dec.12-2011.június 9.
Testvérek: Valahol van egy öccse, akiről nem tud, mert apja örökbe adta, ugyanis nem tudott ránézni anyja halála után. Így a fiú valahol Angliában kötött ki.

Honnan...

Születési dátum: 1994. november 21.
Születési hely: Egy elhagyatott környéken hatalmas birtokukon Romániában.
Jelenlegi lakhely: ...A COXTON...

Külső jegyek:Caterina 158 cm magas, vékony jó alakú lányt lát, aki megpillantja. Haja hosszú, sötétbarna, melyet sokszor középen választ el, vagy copfba fogja. Ritkán begöndöríti, de azt csak akkor, ha valamilyen eseményre kell mennie, vagy ha épp a kedve is olyan. A szépen ívelt szemöldök alatt, mandulavágású barna szemek nézik szomorkásan a világba az őt ért csapások miatt. Egyenes szabályos orrát néha szereti beleütni mások dolgába, s alatta a vékony száj, mely ritkán mosolyog. Régen, mikor még boldog volt kicsi gyermekként, akkor mindenki a mosolyát csodálta, mert attól mindenkinek jó kedve lett, de sajnos Caterina kedve nem mindig olyan, hogy ezt megossza a világgal.

Belső jegyek:Caterina apja halála után hatalmas falakat emelt maga köré, mely szinte teljesen meggátolja azt, hogy bárki is e falak mögé férkőzzön. Így csak azt láthatják, hogy ő pontosan olyan, amit mutat: szereti magát bemutatni nagyképű, önző másokkal nem törődő embernek, aki csak a bulizással, és a fiúk megszerzésével tölti idejét, ügyet sem vetve arra, hogy kinek okoz ezzel fájdalmat, és kinek nem. De amilyen Cat valójában: Érzékeny, nagyon könnyű megbántani, sokat foglalkozik mások érzéseivel, s mindeközben a saját lelkével nem foglalkozik. Titkon vágyik a szeretetre, és az odafigyelésre, de rájött, hogy az utóbbit, csak az álcájával érheti el. Mindemellett szereti a csínyeket, s bár idén még nem volt partnere benne, biztos, hogy nem fog elmaradni. Minden korabeli lányhoz hasonlóan szeret bulizni is persze ha van hozzá hangulat és társaság is. Néha szeret elvonulni, egyedül lenni, és a természetben tölteni szabadidejét.

Hova...

Előtöri: 1994 november 21-én látta meg a lemenő nap késői sugarait, melyek még épphogy langyosan világították be édesanyja szobáját, s az ágyat melyben feküdt. Mikor Cat született nem tudták a gyermek nemét, mert sosem feküdt úgy, hogy a mugli orvosok vagy a varázsló gyógyítók sem tudták kideríteni. Régen várt gyermek volt, hiszen édesanyja nehezen esett teherbe, és szinte már feladták a reményt, hogy gyermekük lehet. Nagy boldogságban teltek az évei, de hiszen melyik gyermeknek ne telnének úgy az első évek? Egészen addig, mígnem Cristina újból terhes nem lett. A gyógyítók figyelmeztették a második terhességének a veszélyeire, és azt mondták, ha megtartja a gyermeket, minden bizonnyal meghalhat a szülésnél, de nem foglalkoztak vele. Gyermeket akartak, és nem állt szándékukban elvetetni a gyermeket. Vállalták hát a kisfiút. Caterina örült, hogy lesz egy öccse. Majd eljött az, amire senki sem számított. Beindult a szülés, és sajnos csak vagy a csecsemőt, vagy az anyát tudták megmenteni.

Az öröm bánattá vált, s az a nap Caterina apja számára maga lett a pokol. Napokig nem nézett a gyermekre, míg végül arra a döntésre jutott, hogy örökbe adja a fiút. Képtelen volt ránézni, megfogni, és a karjaiba venni. Így ez volt számára a legjobb döntés. Mindent elintézett, még azt is, hogy a gyermek jó messzire kerüljön, hogy még véletlenül se kerüljön a közelébe. Ezután minden idejét amit tudott, Caterinára fordította, egy percet sem akart elszalasztani a lány életéből. Így történt meg az, hogy elválaszthatatlanok lettek ők ketten.
Persze sosem járatta mugli iskolákba, vagy ovodába, otthon tanította a lányt saját maga a mágia világának rejtelmeire. Caterina imádta is az apját, és mindig tűkön ülve várt, mígnem egy szép napon kapott egy levelet a Coxtonból, hogy felvételt nyert. Eleinte nagyon nem akart menni, hisz úgy érezte, az apja mindenre meg tudja tanítani, nem kellenek neki tanárok. De végül édesapja és az apjának a húga szavai hatottak az ifjú Caterinára, így 11 évesen el is kezdte az iskolát.

A beavatási ceremónián a Lupus házba került, és jó beszélőkézségének köszönhetően hamar sok barátra tett szert. Így már nem érezte magát egyedül, hiszen hamar beilleszkedve élhette a fiatal varázslók életét. Rengeteg csíny, amibe benne volt, rosszalkodás, késések, lógások jellemezték azokat az éveket. A fiúkat is csak hülyítette, hiszen hol érdekelte őt 14 évesen egy kapcsolat. Minden hülyeségbe benne volt, egyszer majdnem ki is csapták volna, ha kiderül, hogy ő is benne volt. Persze mindemellett jó tanuló is, bár nem kiváló, de szeret tanulni, és nagy álma, hogy egyszer, legalább egy évig prefektus lehet majd.
Persze ahogy jöttek a szép dolgok, úgy el is mentek, hiszen az iskolát bezárták, így ahogy hazaért, édesapja magántanárokat varrt a nyakába, aminek egyáltalán nem örült. Ezt egyszerűen úgy adta apja tudtára, hogy viselkedéseivel és gonosz tréfáival menekülésre bírta az összes magántanárt, kivéve egyet. Ekkor már 15 éves Caterina elkezdett más szemmel nézni a fiúkra, és a tanár akit kapott még 10 évvel sem volt idősebb nála, így elég egyértelműen ráhajtott a fiúra.

Gabriel az apa örült, hogy végre valaki tanulásra bírta a lányát, holott ez csak a puszta látszat volt. Miközben Gabriel azt hitte, hogy lánya szorgosan tanul, és azért járnak ki sokat, hogy a többi dologgal ( manók, koboldok...stb.) megismerkedjen pusztán alibi volt. Persze tanultak is, de az együtt töltött idő egy részét csavargással, esténként pedig bulizással töltötték. Körülbelül egy évig folytatták ezt a füllentősdit, mígnem egy szép napon, vagyis éjjelen, mikor Caterina nem számított rá, az apja ébren volt, rossz pillanatban kapta el lányát. Éppen egy nagyobb buliból nem éppen józan állapotában, s persze mikor toppant be az apa? Amikor hevesen csókolóztak Dezideriu-val a magántanárral. Ezek után Dezideriu repült, Caterinát meg teljesen eltiltották tőle. Hetekig veszekedtek emiatt a balhé miatt. Caterina nem mehetett sehová felügyelet nélkül, és ebbe a lány nem akart beletörődni. Végül is két hónapnyi veszekedés és ajtócsapkodás után kibékültek, mert tudták, hogy csak ketten vannak egymásnak, másra nem számíthatnak.

Nem sokkal ez után Gabriel hallotta, hogy a Coxton meg fogja nyitni falait, és mi is lehetne jobb hely a lányának, mint az iskola, melyet úgy szeretett. Szép ajándék volt Caterinának a szülinapjára, örült is nagyon, és reménykedett benne, hogy ismét felvételt nyer az iskolába. Másnap reggel az apja el is intézte a jelentkezést, de sajnos már többé nem érhetett haza. Ugyanis mivel bűnüldözéssel foglalkozott, harcba keveredett, és eltalálta egy átok, egy halálos átok. Caterina nemtudta elfogadni, hogy az anyja után már apja sincsen. Hiába állt mellette az apja nővére, ő annál jobban elkallódott, buli buli hátán, éjszakai kimaradások, egészen az iskola kezdetéig alig látta nagynénje. Akkor is csak annyira találkoztak, míg összepakolt és elidult a vonata a Coxtonba.

Egy új élet reményében érkezett vissza ide immáron Negyedéves Lupiattos diákként. Szeretné elfelejteni a múltat, új barátokra szert tenni, és tanulni, hogy a jövőben el tudjon helyezkedni bárhol. Szeretne tanár lenni, mert a minisztérium soha nem is vonzotta, az az apja szakterülete volt, viszont Caterina lehet el akar helyezkedni tanárként, de még az is lehet, hogy gyógyítónak áll...

De ez még a jövő zenéje...

Állatok: Csak egy hófehér lova van, amit Barbas-nak nevezett el.
Pálca: Fehértölgy, vélahaj maggal.
Egyéb megjegyzés: -