Hollóház

Leírás hamarosan

*Derűsen mosolyogva lép be a hollóházba, és megkeresi a saját "kézbesítőjét". Mostanában sokat gondolkozott a pályaválasztáson, és sikerült döntenie. Ezt írta most meg a szüleinek, és attól függetlenül vidám, hogy tudja, nem fognak vele együtt örülni, mert egészen más az életfelfogásuk, mint neki.*
-Sziasztok!
*Igen, a hollóknak köszönt, sőt, még eleséget is hozott nekik egy pici zacskóban, amit ki is szór a táljukba.*
-Egyetek csak, madárkáim!
*Vigyorog, és a sajátját ugye már megszelídítette, őt meg is simogatja.*

*Régen járt már itt, de látta Nadiát, így utána jött, hogy beszélhessenek. Levél az nincs nála, de attól még megnézheti a hollókat is.*
-Sziasztok! Jól kiléptél, alig értelek utol. Látom, végre jókedvű vagy. *Ennek kifejezetten örül, mert az utóbbi napokban ezt nem merte volna így kijelenteni.*
-Te döntöttél már? Én még nem, vívódok kettő között. *A hogyan továbbról beszél természetesen, nekik ezt le kell adniuk, és nem ártana az otthoniakkal sem tudatni.*

*Hiába, ha könnyű az ember szíve, könnyűek a léptei is. Szinte repült, nem csoda, hogy Avram nem érte utol. Mire a fiú a hollóházba ér, ő már a tenyeréből eteti Ébent.*
-Szia! Nem volt sokáig rossz kedvem, csak kicsit elbizonytalanodtam. Szerintem ez mindenkivel előfordul, nem?
*A fiúra kacsint, tudja jól, hogy a látszat ellenére nem olyan határozott, és van, hogy őt is kétségek gyötrik.*
-A továbbtanulásra gondolsz? Mi az a kettő. Igen, én már döntöttem. Utcazenész leszek.
*Komolyan Avramra emeli tekintetét, majd visszafordul a hollóhoz, a kezére ülteti, és odagyalogol prefitársa mellé, és károgó hangon szólal meg, s közben a madarat meg úgy mozgatja, mintha báb lenne, és beszélne.*
-Üdvözlet hős lovag!

*Nekidől a falnak, úgy figyeli Nadia és a holló kettősét.*
-Elbizonytalanodtál? Na de miért? Persze, elő, csak... nem hittem volna. Titkos, vagy elárulható az oka? *A lányra pillant, őszinte érdeklődés van a tekintetében, mintha aggódna miatta.*
-Arra hát. Rúna és Bbt, tudom, hogy előbbihez kell a másik is, csak nem tudom, merre tovább. Lehet, majd megkérdezem Rowle professzort, hátha van valami tanácsa. *Ritka esetek egyike, de itt valóban elakadt.*
-Utcazenész? Te sokkal többre vagy hivatott, Nadia, de ne érts félre, nem lebecsülöm az utcazenélést, de játszol olyan jól, hogy minimum egy zenekarban kapj helyet. *A hollót figyeli, amint Nadia játszik vele, de szemmel láthatóan nem zavarja a madarat.*
-Neked is, hős Ében. *Nem nyúl a madár felé, majd ha ő közeledik hozzá, csak akkor.*

*Megpróbál szigorúan nézni Avramra, és az ujját a szája elé teszi, s halkan suttog, de úgy, hogy azért még hallja, amit mond.*
-Titkos. Annyira, hogy meg kell halnod, ha kitudódik, hogy az örökké vigyorgó, mostmárprefi Nadiának is lehetnek kétségei!
*Halkan kuncog, nem akarja megrémiszteni az állatokat, elég trauma lehet nekik az is, hogy a diákok zargatják őket a leveleikkel.*
-Kicsi gyerekként mi volt az álmod? Hátha ez segít majd. A beszélgetést meg ne hagyd ki, az is fontos ám.
*A javaslatra elneveti magát, azért pont Avramból nem nézte volna ki, hogy nem tiltakozik teljes erővel az ötlete miatt.*
-Te most komolyan azt várod tőlem, hogy bekorlátozzam magam, és szervezzek egy zenekart, ami főként csak esténként lép fel? Neem, engem vár az utca, az a sok szomorú ember, akit a dalaimmal felvidíthatok! Egyébként meg egyetlen szóval sem mondtam, hogy egyedül akarok kiállni. Még a végén azt hiszik, nem csak zenélni akarok.
*A madárral folytatja a játékot, még szerencse, hogy nyugodt teremtés, különben már rég elröpült volna.*
-Hozzzzál nekkem kukkkacot, és cserrrebogarrat iss!

-Húha, akkor most írjak végrendeletet? Legyen. Szóval mi az oka? *Elmosolyodik, szabad a pálya, most már tényleg tudhatja.*
-Jó kérdés. Mindig tetszett az illúziók világa, és az a rengeteg ábra, amiket meg kellett fejteni, vagy kombinálni. Azok voltak a rúnák. Akkor azt mondtam, ezek érdekelnek, ezt akarom csinálni. *Nem jutnak előrébb, végeredményben ugyanott tart, ahol az előbb is. Bólint, Rowle-t is megkeresi majd.*
-Nem egészen, de amíg tanulsz, mert gondolom előbb továbbtanulnál, dalmágiát, addig jó, aztán jöhet az utca egy kisebb csoporttal, ami nem zenekar. *Nevetve gondolja végig, hogy ki hinné Nadiáról egy gitárral a kezében, esetleg mást akar, na de mindegy.*
-Rendben, Ében, győztél. Keresek neked kukacot. *Mivel lemenni nem akar, pálcával oldja meg a kérdést, és a madár felé nyújt egyet a tenyerén, amit kihalászott a zacskóból.*

-Írhatsz, de csak akkor, ha rám is gondolsz benne! Szeretnééém a... a komolyságodat és a higgadtságodat örökölni!
*Felkacag, szép is lenne, ha ilyesmiket is át lehetne adni egymásnak. Amúgy sem tudna mit kezdeni a fiú komolyságával, az egyszerűen nem férne meg az ő vidám természete mellett. Jobb az ott, a saját helyén, azaz a fiúnál.*
-Álmodozó gyerek voltál, aki hisz a mesékben, és a csodákban? A rúnák izgik, de nekem nincs annyi türelmem, hogy velük foglalkozzam. Jobban szeretek emberek között lenni.
*Meghalna, ha nem nyüzsöghetne, és megállna körülötte az élet. Mindig is társasági lény volt, sosem szeretett csigaházban üldögélni, kísérletezgetni.*
-Jól van, te győztél. Ha már ennyire szeretnéd tudni, akkor elmondom, azért bizonytalanodtam el, mert nem tudtam, jó ötlet-e, hogy óvónő legyek? Szerencsére a beszélgetés Mr Serbannal helyretett néhány kérdést. Tudod, Marga meg Porge viselkedése felvetett bennem pár kérdést, mint például érdemes-e egyáltalán gyerekekkel foglalkoznom, mikor semmilyen hatással sem vagyok rájuk. Te is láttad, milyenek voltak, nem kell magyaráznom. Zenélni meg jó, imádom, de nem ez a hivatásom.
*Nem szeret füllenteni, csak rövid ideig tud más mondani, mint amit gondol, úgyhogy szándékosan leplezte le saját magát. A holló pedig már nem bábként viselkedik, arra a kukacra egyből aktivizálódik. A fiút viszont nem ismeri, így csak félretartott fejjel nézegeti a csemegét, és látszik rajta, hogy nagy kínban van.*
-Szerintem tedd le neki.

-Szívesen átadom neked, ha ezzel előrébb vagy, bár nem hiszem, hogy kivitelezhető a dolog. *Annyira különböznek ők ketten, el sem tudná képzelni ilyennek a lányt, neki jól áll a vidámság.*
-Valamilyen szinten igen, mindig érdekelt, hogyan lehet az illúziókkal játszani. A rúnák pedig azért kötöttek le, mert sokak számára csak jelek, de sokkal többek annál. *Ezért van most bajban, ezért nem tudja, merre induljon el, vagy mihez kezdjen, esetleg a kettőt együtt vigye tovább, vagy sem.*
-Rossz meglátás. Serban pont arra világított rá, hogy akinek van egy gondolata, és látja, mi az ami rossz, min kellene változtatni, hogyan lehet embereken segíteni, annak ezt kell csinálnia, nem szabad feladnia. Mindenkit nem változtathatsz meg. Azt is mondta, hogy mindenhez két ember kell. Ne Margáékból indulj ki, még kölykök, és most pont a lázadó kamaszkorban, így velük nehezebb, de ez nem azt jelenti, hogy ne lennél hatással rájuk. Inkább választanád a könnyebbik utat, hogy utána évekkel később visszatalálj ahhoz, amit a magadénak éreztél? *Felvonja a szemöldökét, úgy érzi, Nadia most megfutamodna, mert talált két nehezen kezelhető srácot, akikkel nem boldogul.*
-Látom, Ében, bennem nem bízol, pedig hidd el, nem verlek át. *Leteszi a korlátra a kukacot, középre, hogy az egy mozdulattal le ne essen onnan, és a holló könnyedén elvehesse.*

*Leutánozza a fiút, mikor épp rendet tesz. Áll peckesen, karba fonja a kezét, és ráncolja a szemöldökét, majd közben elkap egy színes tincset, és az ujjai közt kezdi csavargatni.*
-Az a helyzet, drága prefitársam, hogy nekem ez nem állna jól, ugyanis nem megy a pink és a lila tincseimhez. Mégis, ki venne komolyan?
*Ő sem képes saját magát, úgyhogy végül huncutan kuncog, ügyelve még mindig arra, hogy ne zavarja fel a madarakat.*
-Mesélj, milyen illúziókról álmodoztál? Főként az érdekel, milyen helyzetekben alkalmaznád. Utána meg mesélj a rúnákról is, mire használnád őket?
*Pislogva hallgatja a hosszú beszédet, úgy látszik, nem mondta végig, amit elkezdett, hiszen kb. arra jutott, amit Avram is mond neki.*
-Egyelőre csak azt mondtam el, mitől volt rossz kedvem. Áhh, biztos csak az terelte el a gondolataimat, hogy Mr Serban az eszembe jutott...
*kissé rájátszik, és rezgeti a pilláit, de közben Avram reakcióit lesi, igen, tud ennyire gonosz is lenni.* Szóval nem tudom, miért sikerült így összekuszálnom mindent, de arra jutottam, amit te is mondasz. Vagyok, aki vagyok, vidám, optimista, saját értékrenddel rendelkező, bohókás lány, és akinek szüksége van a segítségemre, az úgyis megtalál. Ezért akarok gyerekekkel foglalkozni, ők fogékonyabban a vidámságra. Nem adom fel az álmaimat, Avram. Még az is lehet, hogy gyerekotthonban fogok dolgozni, ott aztán tényleg szükség van a pozitív életszemléletre.
*A madár egészen addig bizalmatlan, amíg le nem teszik neki a kukacot. Utána huss, el is martja, be is nyelte, és már nem megy vissza a lányhoz.*
-Kösssszönőőm, kukkacos fiú!
*Vigyorogva ennyit még hozzá tesz, nem akarja, hogy neveletlennek tartsák a madarát, vagy őt, no meg egy poént sem hagyhat ki.*

*Nevetve nézi végig az előadást, lehet, tényleg így fest, viszont Nadiának ez valóban nem áll jól.*
-Igazad van, ez nem te vagy. Elsőként mindenki azt kérdezné, mi bajod van, mert ez tőled szokatlan lépés lenne. *Lehet, két napig menne a dolog, aztán hamvába halt ötletté minősülne át.*
-Mindenféléről. Az érdekelt, hogy az emberek miért képesek elhinni, mivel lehet megtéveszteni őket, és ez min múlik. Bármilyen helyzetben lehetne. A rúnák sokkal összetettebbek, mint gondolnád. Egy apró hiba, és egészen mást hozol össze, mint szeretnéd. Kitűnően alkalmazhatóak védelemre, idézésekre, rejtésekre, utazásra. Szeretem őket, mert gondolkodásra késztetnek. *Szíve szerint egyikről sem mondana le, tanulná mindkettőt, ha lehetne.*
-Így már értem. Ne legyen rossz kedved. Két makacs, konok kölyök, ennyi az egész, de látod, azért a komponensekkel meg lehetett őket fogni. *Elmosolyodik, igaz, ehhez kellett Rowle üzenete is, bár arra rájöttek, fenyegetéssel nem érnek célt.*
-Örülök neki. Testhezálló feladat az neked, és tudom, hogy szívvel-lélekkel csinálod majd. Sikeres leszel. *Kettejük közül legalább Nadia tudja, mit akar kezdeni magával, ez is jó, és tényleg örül neki.*
-Nincs mit, Ében. Szép kis hasonlat. *Nevetve figyeli, ahogy a madár elégedetten ül vissza a rúdra. Kiszórja a többi kukacot is, ha akarják, majd megeszik.*

-Látod, jobb, hogy nem kell elhaláloznod, és mindenki marad olyan, amilyen. Neked sem állna jól a pink, meg a lila tincs, sőt, a vigyorgás is csak rövid ideig.
*Ettől még lehetnek jóban, legalább kiegészítik egymást. Az sem lenne jó, ha túl egyformák lennének.*
-Na de Avram! Képes lennél szándékosan megtéveszteni az embereket, csak hogy lásd, mi a határ? Ez nem valami etikus, és nem is rád vall! Ezek után már azt kell gondolnom, hogy a rúnákkal is csak trükköznél!
*Vigyorog, ma valahogy folyamatosan félreértik egymást, ami mondjuk nem csoda, hiszen két külön világról van szó.*
-Manipuláció. Úgy látszik, ez a kedvenced, holott tudhatnád, hogy nem szabad!
*Ahogy megdicsérik, és fényes jövőt jósolnak neki, elmosolyodik, és egy gyors puszit nyom a fiú arcára.*
-Édes vagy, és köszönöm a bizalmat. Viszont későre jár, lassan mehetnénk vissza.
Szemtelen madár, ne is foglalkozz vele!
*Na igen, ő volt az, aki képes prédikálni az etikáról, és most mindent ráken egy hollóra. Halkan kacarászik, a levelet még gyorsan elintézi, majd indulásra készen áll.*

-Honnan tudod, még sosem láttál úgy? *Tincsekkel semmiképp, a vigyorgás is csak bizonyos esetekben megy, nem mindig. Elvégre már felnőtt... férfi.*
-Félreértettél. Az illúziónak van egy olyan hatása, hogy valaki valóban elhiszi, hogy megölik, akkor meghal. És ezt szeretném érteni, hogy miért képes a szem megtéveszteni az agyat, és vissza lehet-e fordítani az olyat, amiben tragédia történik, vagy történhet? Drága Nadia, a rúnákkal való játszadozás eleve trükközés. *Ő is vigyorog, tényleg kiegészítik egymást, ha jobban belegondol, de ez így van jól.*
-Szabad vagy sem, engedélyem volt rá. Ezt a két srácot te semmiféle büntetéssel vagy levonással nem fogod meg, muszáj volt valamit kitalálni, hogy komolyan vegyék. *Nem bánja, hogy így alakult, még az is lehet, így elért valamit.*
-Tudom, hogy képes vagy rá. *Megöleli Nadiát, biztatóan, aztán bólint.*
-Induljunk, ahogy elnézem, ma senki nem lófrál kint. *Még örül is neki, van dolga nem kevés, azzal kellene foglalkoznia most, nem kisebbek összefogdosásával.*
-Hogyne. Ösztönösen cselekszik, de nem is tudom, ki volt az, aki kukacot kért neki. Hogy is van ez? *Megvárja, míg a lány a levelet felerősíti a holló lábára, aztán vele együtt távozik, vissza a Panagan toronyba.*

Tárgy: Re: Hollóház Vas. Aug. 26 2012, 23:34

*Mara jön fel a padlástérbe. Elhalad Lio szobája mellett.*
~Vajon ide jött? Remélem, nincs baja...~*Fut át az agyán, miközben elér a Hollóházhoz. Ott kiválasztja az egyik hollót, hozzáerősíti a Costinak írt levelet, majd útjára engedi a madarat, nem kell sokat repülnie.^^*