588-as terem

A Coxton kastély egyik üres terme a sok közül. Ez a 588-as sorszámot viseli. Egy kissé távolabban helyezkedik el, a csigalépcső és Fekete Béla Benjamin professzor szobája közt.
Jelenleg a padok és székek helyét felváltotta két ágy, egy sátor, két szekrény és két polc. A tábla valamint tíz pad és a hozzá tartozó székek is itt maradtak.

*Benyit, szétnéz még az ajtóból. egyelőre sehol senki, ő egyedül van itt, de a diri azt mondta, teremtársa is lesz. A berendezés egész jó, még a tanteremből is maradt itt berendezés, így lesz elég helye a könyvtárból kikölcsönzőtt könyveinek is. Ennek szívből örül, mert a Toronyban mindig minden kis szabad helyet elfoglalt, még az sem volt elég, ráadásul ezt nem nézték szobatársai jó szemmel. Nem is tétovázik sokat az ajtóban, gyorsan bennebb gurul, a terem ajtaját becsukja. A koffert odalebegteti az ablak melletti ágyhoz, majd nekikezd a pakolásnak. Hiába nagy a koffer, a tértágító bűbájnak köszönhetően sokkal több dolog van benne, mint ahogy azt az ember gondolná. Bele fog az telni jó pár órába, míg mindennek megtalálja a megfelelő helyet. S az se lenne rossz, ha új társa ia megérkezne.*

*Végül megérkezik, belép, és amint megpillantja Rarest, odalép hozzá, hogy bemutatkozzon. Nem tűnik meglepettnek a tolószék miatt, tulajdonképpen nem is nagyon érdekli, hogy a fiú erre van rákényszerülve. Az már inkább, hogy ebből mi fog kisülni. Szétnéz a teremben, elég tágas, padok és székek is vannak, mintha tényleg egy osztálytermet rendeztek volna be sürgősen nekik. *

-Szia! Noel Wyard, a kényszer szülte lakótársad. Francis.

*Biccent majd megemeli a koponyát, hogy őt is bemutassa, aztán levágja a cuccát és elsőként a sátrat állítja fel a sarokban. Kis egyszemélyes sátornak tűnik, na de ha valaki belép... hát nem egészen az, sőt... minden van ott, aminek lennie kell. Tulajdonképpen ebben is berendezkedhetne, na de adnia kell a látszatra, ha már így egyeztek meg az igazgatóval.*

*A kopogásra felkapja a fejét. Pár pillant múlva meg is érkezik az új lakótárs, ráadásul egyenesen felé tart.*
-Helló. Rareș Rădilescu vagyok, de röviden csak RR.-*Mutatkozik ő is be, ő nyújtja a kezét, az már Noel dolga, hogy elfogaja-e a jobbot, avagy sem.*
-Örvendek, hogy megismerhettelek.-*Biccent. A koponyára csak egy pillantást vet, rebesgették már, hogy van egy koponyás ürge a suliban, így nem érte meglepetésként a dolog.*
-Gondolom, te is legalább annyira unod már a koponyás kérdéseket, mint én a toloszekereseket.-*Vigyorog a srécra, majd kicsit eltolja magát az ágytól.*
-Honnan érkeztél?-*Érdeklődik, mert nevéből is tudja, nem román a srác.*

*Kezet nyújt abban a pillanatban, amint felszabadul az egyik a keze, és nem tűnik ellenségesnek, elvégre miért is lenne az? Raresnek sem lehet egyszerű, hogy átköltöztetik, mert csak. A kérdésre bólint, a fiú fején találta a szöget.*

-Így van. Sablonkérdések tömkelege, de van rá válasz is.

*Többek között sírrablóként tengeti az életét, saját maga vadászta le a koponya gazdáját. Egyből nem akarnak többet tudni róla, sem Francisról. Morbidnak tartják anélkül is. Nem kérdez semmit Rares állapotáról, lehet elég baja neki is emiatt.*

-Párizsból.

*Ez is meglepő lehet, hiszen a neve azon felül, hogy arra utal, nem román, arra semmiképpen, hogy francia.*

-Igen, elhiszem. Már én is versenyeztem fúriafűzzel, kűzdöttem trollal és szelidítettem román hosszúszarvú sárkányt is.*ismerteti saját balesetének történetét. minden bizonnyal Noelé sem kevésbé színes, és fantáziában is gazdag. Időközben azért csak visszatér az ágyhoz meg a kofferhez. Most épp a könyveket szedi ki, szép katonás sorba az ágyra. majd onnan fognak felkerülni a polcra, vagy az egyik padra. De ezt még RR maga sem döntötte el. A meglepő választól ismét felpillant háztársára.*
-Hm... fura. mindenre gondoltam volna, de Franciaországra nem.-*Jegyzi meg vigyorogva.*
-Az egy nagyon szép város. Egyszer volt már szerencsém ellátogatni... vagy inkább csak elvillámlátogatni, mert csak az Eiffel tornyot láttam, azt is ablakból.-*Legyint egyet.*
-A tavalyi franciaországos TRZ kiránduláson meg épp a gyenguson feküdtem, ez az én szerencsém. De remélem, Béla bá megengedi, hogy idén a másodikosokkal tartsak.-*Vigyorog. Nem pesszimista a gyerek, ez már jó. Tán valami még Noelre is átragad.*

*Elmosolyodik, valami ilyesmiről beszél ő is, mert lehet, egy idegennek egy bizonyos kérdés újként hat, viszont nekik meg a könyökükön jön ki. Egy láda cucc, nem sok, elméletben, na de több van benne, mint ahogy azt sejtenék. Még így is hamar végez, a könyveket is a sátorba viszi, ahogy az ápolás kellékeit is. Tulajdonképpen becuccolhatna nyugodtan oda, úgy is megszokta, na de ezt most nem teheti meg.*

-Ez tény, főleg éjszaka az, de ha nem tanulsz meg ott élni, akkor véged van. Ha gondolod, szünetben gyere el velem, megmutatom neked.

*Éjszaka ismeri, elvégre abban él, mindent megtalál akkor. Nappal még maga sem járt gyakran a városban, de csak nem különbözik annyira, leszámítva, hogy akkor tömeg van a turisták miatt.*

-Hm, ebben igazad lehet.-*Sőt, biztos igaza van, ha egyszer ott nőtt fel.*
-Ezt komolyan mondod?-*Kérdez vissza hitetlenkedve, majd gyorsan le is csap a kínálkozó alkalomra, még mielőtt Noelnek eszébe jutna viszavonni előbbi ajánlatát.*
-Nagyon örülnék neki. Nálad jobb idegenvezetőt keresve sem találnék itt, azt hiszem.-*Fogadja el mosolygva. Közben azért a keze is jár, az ágy már meg is van öltve mindenféle könyvvel, főleg BBT-vel foglalkozóval, és úgy néz ki, még nincs mindig nincs vége.*

-Komolyan mondtam, igen.

*Nem szokása valamit említeni és visszavonni, akkor egyszerűen fel sem ajánlja, az egyszerűbb. Bólint, mikor Rares elfogadja a meghívást, majd megbeszélik a részleteket, ha itt lesz az ideje. Raul csak nem haragszik meg emiatt, de természetesen értesíti erről, ne érje meglepetésként.*

-Ó, azt ne hidd, de amennyire kell, ismerem a várost.

*Vagyis azokat a pontokat, amik fontosak, és persze a nevezetességeket is, mert ez alap dolog a franciáknál. Olyan nincs, hogy valaki ne tudja, mit hol talál, vagy mit kell tudni róla. A pakolással lassan végez is, így nyugodtan leülhet, ha gondolja, de előbb kérdőn pillant a fiúra, segítsen-e?*

//fagyunk^^ szept. 16.
olvadunk Very Happy

- szept. 20.//

-Majd a többit felfedezzük együtt.-*Jegyzi meg. Fel van spilázva rendesen a gyermek. Közben azért pakolgat, és újabb meg újabb könyveket vesz ki a kofferéből. Már nem igazán van hely az ágyán. Bezzeg Noel már végzett is. Még elkapja a srác tekintetét, el is vigyorodik, minkét kezében egy-egy könyvet emelve.*
-Tudom, kicsit sok a könyvem. Te már úgyis végeztél, ha nem szeretnétek unatkozni, Francisszel nem segítetek átpakolni a könyveket a padokra?-*Pislog reménykedve háztára irányába.*

-Fel, nem lesz nehéz.

*Egy darabaig elnézi, ahogy Rares bajlódik a könyvekkel, de illetlenségnek tartaná, ha csak úgy kikapná a kezéből, hogy nem kéri. Kivár, a pillantása mindent elárul, szólnia sem kell. A vigyorra ő is elvigyorodik, de mielőtt Rares mentegetőzne, megemeli a sátor ponyváját, és befelé mutat.*

-Szerinted csak neked? Segítek.

*Nevetve bólint, aztán pillanatok alatt átpakolja a könyveket a padokra, mi több, még rendszerezi is őket, így csak áttekinthetőbb az egész. Egyelőre semmit sem kérdez, mindig úgy volt vele, hogy ha valaki akarja, elmondja, amit a másik orrára szeretne kötni. Az más kérdés, hogy azon kívül pedig addig nem beszél magáról, míg nem kérdezik. Nehéz megérteni nála ezt a kettősséget.*

*A felvont ponyván benéz, ott is van épp elég cucc.*
-Nagyon örülök, hogy nem csak én vagyok ezzel így.-*Vigyorodik el. Ő kipakol, Noel elpakol. Jó kis csapatot alkotnak.*
-Köszi szépen, egyedül még jó sokáig eltartott volna a pakolás. De minaddig nem tudtam volna nyugodtan aludni, amíg nem tudom jó helyen a könyveket.-*Magyaráz, majdnem mintha mentségeket keresne.*-Ők a legjobb barátaim.-*Teszi még hozzá.*
-Hűha! Egészen belefáradtam ebbe a nagy pakolásba!-*Kiált fel, miközben a koffert lelebegtet az ágyáról.*

-Nem éppen. Raul mindig azt mondta, hogy olvassak, tanuljak, azt nem vehetik el tőlem soha.

*Hallgatott rá, ezért rendkívül jártas sok-sok témában, ha csak elméleti szinten is, és ezen szoktak meglepődni órákon nála, hogy a tőmondatai, a rövid válaszai mellett akkor érdekes módon képes összefüggően, hosszan beszélni. Már persze ha van kedve, és olyan a társasága. Amelie, azt a lányt nem fogja elfelejteni soha, vagy Kumikot és Izzyt. Velük tudott beszélgetni, no meg Taylerrel, mert mással nem nagyon.*

-Nincs mit. Jó is az, azok mindig ott vannak, ahová letetted őket.

*Kivéve, ha vicces kedvű egyedek nem szállítják el máshová, vagy nem lapozzák túl, ahogy ő szokta Pierre idegeit ezzel is tépázni. Szegény feje... néha már sajnálta azért, na de mégis kivel tréfálkozott volna? Raullal, de az öreg mindig levágta, ha stikli volt a dologban, hiába volt nagyon is precíz.*

-Így van. Ezek szerint te is jóban vagy velük. Milyen könyveket szeretsz a legjobban olvasni? Vagy csak lappozni.-*Teszi még hozzá, hisz még RR polcán is van egy-két olyan példány, amibe időről időre belelapoz, de teljesen még sosem olvasta ki őket. Időközben mindent lepakol az ágyáról, a koffer is üresen áll már az ágy alatt.*
-Azt iszem, lassan ideje lenne eltennem magam holnpra. Még össze kell hoznom Druettnek egy bájital receptet, de fáradtan nem fog menni.-*Teszi még hozzá. Az ágy elég kényelmenek tűnik, olyn, mint a fenti ágya volt. Már csak remélni tudja, hogy a párna is épp olyan puha lesz.*
-Te hol fogsz majd aludni? Az ágyban vagy a sátorban? Vagy a sátorban az ágyon?-*Amit a ponyva mögött látott, arról tanuskodik, hogy a sátor tértágítóval vn ellátva. Ebben az esetben pedig RR nem csodálkozna, ha Noelnek a sátorban is lenne egy ágya.*

-Szeretem őket, igen. Mindenfélét elolvasok, de a kedvenceim azok a nekromanciához, a diabolikához, az antropológiához, a varázstárgyakhoz, és a rúnákhoz állnak a legközelebb. De ha megnézed, van itt minden. Bit, Geológia, és minden egyéb.

*Nem tart felsorolást, Rares majd megnézi őket valamelyik nap, ha lesz kedve. Egyelőre csak rendszerezte a sajátjait is, hogy mindig tudja, hova kell nyúlnia, ne kelljen naphosszat keresgélni, ha éppen szüksége van valamelyikre. A feltalálásait külön tárolja, az kb. akkora kincs, mint Francis maga.*

-Sok sikert hozzá, azt nem mondom, hogy tudnék segíteni benne. Azt még nem tudom. Coxton a lelkemre kötötte, hogy nem sátrazok, de ennyit kiharcoltam, mert valamihez szeretek elvonulni.

*Tulajdonképpen bent is van fekvő alkalmatosság, és Rares valóban jól látta, ha valaki benéz, hatalmas hellyel találja magát szembe. Viszont ha a fiú fáradt, akkor nem fogja zavarni, ő viszont az éjszakai életet szokta meg, így pedig tényleg el tud vonulni zavartalanul, így végül befelé mutat.*

-Hm... azt hiszem, ott bent. Jó munkát, Rares, és utána jó éjt!

*Fogja Francist, felnyalábolja, és beszállítja a sátorba, de korántsem azért, hogy aludjon. Van még dolga nem is kevés, még kedvencét is le kell ápolnia, és az nem két percet vesz igénybe.*

-Nekromancia? Arról már hallottam egy keveset, de a diabolikáról még nem. Majd meséletnél róla valamikor. Persze csak ha nem untatlak és nem vagyok terhedre.-*Kérdi mosolyigva a fiút.*
-Köszi, meglesz! Szia! Jó éjt neked is!-*Köszön el háztársától. Máég egy ideig tesz-vesz, majd ő maga is visszavonul, ahogy már mondta, másnap sok dolga lesz.*

» CSI terem