Coxton Könyvtár

* Kissé kezd elfáradni a nő keze, ezért meg is bűvöli a pennát, hogy fejezze be az utolsó bár mondatot. Közben persze figyel a férfire, és kérdések merülnek fel benne, amiket ha megtud örül, ha nem akkor sem lesz világvége *
Ez az átka a tanároknak. A körmölés, és még a diákok azt hiszik, könnyebb nekünk * bök a fejével a pennára... * közben feláll, és visszaadja a manónak a felesleges könyveket *
Megszülettek már a legifjabb Coxtonok? * kérdezi érdeklődésképpen, hisz Alisa hasa nem egy gyermeket sejtet. Nem rosszindulatú a kérdés, csupán úgy érzi, ha tovább kell beszélnie a tanulásról, kiborul, mint diákkorában *

* Persze nem panaszkodás végett mondta amit mondott, csak úgy tényközlésképpen, de nem fog magyarázkodni, nem az a fajta. Viszont a penna egyszer csak megáll, Aneela pedig beleteszi a tartójába. A már említett manó visszaviszi a maradék könyvet, Aneela pedig mappába helyezi a kész tananyagját. Persze most már nyugodtan és 100%-osan figyelhet az igazgatóra *
És ha nem vagyok indiszkrét fiúk vagy lányok lesznek? * persze ha nem akar Johnatan válaszolni akkor nem kell, de érdeklődés terén persze megkérdezheti. És Aneela sem az a fajta, aki egyből elfecsegné bárkinek, sosem volt olyan. *

Végül is az a lényeg, hogy egészségesek legyenek * mosolyodik el Aneela. Nála ez ritka. De néha előfordul, ami persze maradjon a kollégák között *
Pontosan még nem tudom, de elhiheti, hogy igyekszem. Sajnos egy időre iskolán kívül voltam, és most hozom be magam... * kezdi a mondandóját. Hirtelen érte az az ajánlat is, hogy átvegye az ÁTV-t *
Fel kell frissítsem a tudásomat ÁTV-ből, igen rég volt, hogy tanítottam eme tárgyat * mondja ki nyíltan, és végül is nem szégyen, ha elfelejtett egy két dolgot. Még utána kell néznie *
De igyekszem a legjobb tudásom szerint kiokosítani a diákokat * bólint egyet, majd felkelti a figyelmét egy kolléganője említése *
És mi a baj Bivol professzor asszonnyal? * érdeklődik *

-Valóban az a legfontosabb.-*Bólint, s időközben már fel is áll, pergamenjét, pennáját pakolássza.*
-Sajnálom, nem áll módomban erről beszélni. Talán keresse fel hollóban Gabit.-*Erőltetett mosoly.*
-Most ha megbocsájt, kedves kollegina, még fent is vár rám a munka. Kellemes kis csevej volt. Viszont látásra és sok sikert az órához!-*Köszön el, majd még odaköszön egy "kézcsókom"ot a könyvtárosnőnek, az egyedüli személy, akit ilyenformán köszönt, majd kisiet a hatalmas helyiségből. Meg sem áll a szobájáig.*

//Köszöntem//

* Persze közben Aneela is összepakol. Megy ő is, amint az igazgató is elment*
Köszönöm én is a beszélgetést. És a jókívánságokat. Jó éjt *
* An is elköszön a könyvtárosnőtől, majd elindul egy laza kis körjáratra, s legvégül visszavonul a szobájába, ahol kicsit még dolgozgat *

*Soma jár erre. Mostanság elég gyakran megfordul itt is. Főleg TRZ-ügyben. meg ugyebár idén elég fontos vizsgái lesznek. meg már Jenre sem kell időt szakítania, szóval minden szabadidejét tanulásra tudja fordítani. Meg is pillant egy új arcot. Olyan, hogy Somi ne ismerjen valakit a Coxtonból, nem létezhet. Pláne elsőst nem, akiket elméletileg tanít is néha napján, ha Nathnek dolga van. Így a kikért könyvekkel felpakolva megindul az elsős asztalához.*
-Üdv szép lány!-*Köszönti mosolyogva Arianat.*
-Péterfy Soma, Lupiatto.-*Mutatkozik be egy elbűvölő mosollyal arcán.*
-Leülhetek?-*Kérdi, a lány melletti üres székek egyikére mutatva.*

//600. hsz. *.*//

//Ariana, próbálj meg hosszabb hozzászólást írni! Írdl le, hogy épp mibe van felöltözve, mit olvas, mit néz... mit érez. (. A hozzászólásnál van az a kéz jel. Ha arra rákattintasz, ki tudod bővíteni a hozzászólást. Után majd írok én is. //

-Értem.-*Bólint a fiú történetére. Úgy érzi, ezen nincs mit ragoznia. De az biztos, eddigi ittléte alatt eddig Sevről tudta meg a legtöbb mindent. Meg valahogy ez fordjtva isígy van.*
-Mérgek... hm, nem rossz.-*Vigyorodik el. Őt viszont inkább a mérgek-ellenmérgek érdeklik, és a másik pólus, a gyógyítás. Bár nem feltétlenül szeretne ő sem gyógyító lenni. Bár valójában még ő maga sem tudja, mi akar lenni, s úgy van vele, ötödév végéig még van ideje eldönteni.*
-Aham.-*Figyelget ő, mást nem is csinál.*-Értem. Hát, nekem meg nem fordult volna a fejemben.-*Vigyorodik el.*
-Nekem sem a kedvencem. De gondolom, ha majd nagyobb leszek és ~ha~ lesz valakim biztos együtt megünnepeljük... vagy nem tudom. Párkapcsolatban ezt megszokták ünnepelni, nem?-*Kérdi, kicsit eltérve eredetű témájuktól.*
-Hát, majd meséld el, hogy mire jutottál.-*Kanyarodik végül vissza egy mosoly kíséretében. Aztán ölébe veszi a nemrég lekért könyvet.*
-Nos, én azt hiszem, lassan indulok. Örülök, hogy megismerhettelek! Szia!-*Nyújt kezet a fiúnak, majd ha elköszöntek, odakerekez szépen a könyvtárosnőhöz és megkéri, hadd vihesse fel a könyvet. Még szerencse, hogy olyan szépen tud nézni, így nagy nehezen, de végól is a nő beleegyezik, ám lelkére köti, hogy a két szeme meg a könyv. Így aztán RR sikerélménnyel, mosollyal az arcán kerekezik ki a teremből, hogy aztán valahogy feljuthasson a szobájába.*

//Köszönöm a játékot! (://