Diáktársalgó és játékterem

* Szépen alszik tovább, s persze nem igazán kel fel a körülötte lévő hangzavarra sem. Majd egyszer csak lecsusszan a könyv az öléből, és annak a hangjára riad fel. Majd meglátja Zoltát is, s szemmel láthatóan megijed *
Szija... * majd ráébred mit is lát *
Hát te veled meg mi történt? * közeledik Zoltához, leguggol vele szemben. Persze Cat mit sem tud a viszályról amiben Zolta is benne van meg talán ő is, de csak sejti *
És mért kerülsz egész héten? * kérdi, hisz a múltkor is eltünt, mikor meglátta őt a folyosó végén. Mintha kerülné *
A héten csak kétszer láttalak a folyosó végén, és észrevettél, de csak úgy eliszkoltál. Titkolsz valamit? * kérdi, persze nem számon kérőn, de szemei szomorúságot sugallnak *

* Kissé meg is lepődik a srácon. A múltkor nem így viselkedett. Kicsit ideges lesz, de még nem látható *
Szóval így állunk? Csak hülyítesz engem? Hosszú ideje te vagy az első olyan személy akinek azt mondom, hogy adok egy esélyt, csak bizonyítson, és egyszerűen ennyi? * nagyon reméli, kap valami értelmes választ *
Vagy esetleg félsz attól, hogy érzel valamit irántam? * bukik ki a rég megfogalmazott kérdés a lányból. Ennél már kicsit ingerültebb, de még most s csak alig hallható *
Jokó miatt? Én csak arra kellek, hogy féltékeny legyen? * kérdi, s a kérdések olyan gyorsan hangzanak el, mint múltkor a bocsánatkérés *
Válaszokat szeretnék Zolta, és nem olyanokat, amik nem megfelelőek * fejezi ki nyíltan, s nem tűr ellenvetést. Szeretné ha Zolta most is olyan lenne vele mint a múltkor, nem olyan rideg mint most, de ahhoz az eszével kell szembeszállnia, ami azt súgja, hogy pofozza meg a srácot, bár lehet megkapja azt is *

* Kábé köpni nyelni nem tud, mert érzi, hogy ez nem igaz. Csak végig hallgatja a srácot, miközben iszonyatos nagy fájdalmat okoz neki, habár nem mutatja. Semmi érzelmet nem fedezhet fel a srác, és ez azért van, hogy neki is fájjon, ne csak Caterinának. Csak akkor eszmél fel, mikor Zolta le akar lépni, de Cat nem hagyja annyiban, utána megy *
Nem úszod meg ennyivel Radák Zolta... * és kövei a srácot *

*Mara téved erre. Illetve nem is téved, jobb kifejezés a bújkálás. Itt legalább nem botlik ismét Lioba...vagy ki tudja, a Gyakorló teremről is ez volt a véleménye, aztán mégis. Egy könyvet is hozott magával, tanulni, így ötödév vége fele már nem ártana, no, nem mintha egész évben nem csinált volna semmit, hisz Mararól igazán nem mondható, hogy lusta lenne.
Ma egy fehér csőnaci van rajta, világos krémszínű pólóval. Haja kiengedve, körme szimplán natúrszínűre festve, ma nem vitte túlzásba a manikűrözést. Ékszere is van: mell alá érő filc sárga virágocska, és szintén sárga gyűrű meg hozzá passzoló fülbevaló.
Amint belép, szétnéz, nem igazán volt még itt, hát épp ideje. Miután a seregszemlével is végzett, lehuppan az első fotelbe, törökülésbe, majd fogja a könyvet és tanulmányozni kezdni. Nem mondható, hogy túlságosan elmélyedne benne.*

*Olvas, illetve csak úgy látszik, valójában gondolkodik. Azt is szokott, bár sokan nem nézik ki belőle első látásra. De amint meghallja az ismeretlen hangot, ijedtében összecsapja a könyvet és felnéz, körbejártatja a helyiségen riadt tekintetét, ami aztán bosszúsba megy át.*
-Elárulom, te lennél az utolsó, akinek mesélnék.-*Kacsint is egyet, majd könnyedén feláll, már amennyire könnyedén törökülésből az ember lánya fel tud, a becsukott könyvet a közeli dohányzó asztalra helyezi, majd a pulthoz sétál, valamilyen gyümölcslevet kéne készíteni.
A másik miatt nem zavartatja magát, ő a pasi, hát mutatkozzon be ő, ha akar, ha meg nem, Maranak a "Bunkó Srác a Társalgóból" jelző is tökéletesen megfelel.*
-Narancs vagy körte?...Narancs vagy körte?... Á, mindkettő!-*Óriási dilemma, s végül döntésképtelenség miatt tölt mindkét italból a poharába, s most épp banánt keres, az is kell, díszíteni.*

*A pultra támaszkodva válaszol a feltett kérdésre.*
-Nem tudom, mennyire ismeretes előtted az első benyomás fogalma... Elég kielégítő volt a válasz?-*Kérdi egy mosollyal, melyet a fotelből kikandikáló fejnek küld. Aztán megfordul, kinyit egy felső szekrényt.*
-Nem látok fel... te távolabb ülsz, ugye nincs ott fent banán?-*Kérdi, nem mintha arra számítana, hogy lenne, hisz az ilyesmit nem a legfelső polcokon tartanák. Így inkább tovább keres, s a konyhapult sarkában meg is pillantja a keresett sárga gyümölcsöt egy tálban, sok más finomabbnál finomabb gyümölcs társaságában.*
-Mara.-*Mutatkozik be ő maga is, miközben elvesz egy banánt és azt kezdi meghántani, karikázni. Végül egyet egy kis fahéjjal megszórva felbiggyeszt a poharára.*
-Tökéletes!-*Elégedett mosoly jelenik meg kreol arcán, majd szépen visszatér a helyére, s csak miután leült szólal ismét meg.*
-Ó. Teljesen elfelejtettem. Kérsz?-*Kérdi a fotel támlájától. Nem mintha szándékában lett volna készíteni a srácnak is.*
-Esetleg, ha megmutatnád magad... bár én jól elvagyok a fotellel is.-*Jegyzi meg.*

-A hang is elég sokat elárul.-*Jegyzi meg a nagy készülődés közepette. Végül szemügyre veheti vitapartnerét, aki legalább olyan jól néz ki, mint amilyen jól tud érvelni. A kérdést hallva egyik szemöldökét felvonva úgy pislog a másikra, mintha egy hülyével ülne szemben. Mara agyában eddig meg sem fordult a gondolat, hogy ez túl bonyolult vagy csicsás lenne.*
-De azért nem nem mindegy, hogy milyen kedvvel iszom meg.-*jegyzi meg az első sokk után.*
-Mert minél jobban néz ki, annál gusztább, annál jobban esik.... meg amúgy is, mégis mit kezdtem volna a banánnal? Az is kell, így a legfinomabb!-*Vigyorodik el, s hogy ezt bebizonyítsa jóízűen kortyol bele italába.*
-Mmmm... isteni!-*Jegyzi meg behunyt szemmel. Nem, nem kívántatni akar. Csak egyszerűen Mara.^^*

-Nem. Arról, hogy túl sokat képzelsz magadról.-*Válaszol lazán a srácnak, s még egy majdnem gúnyosnak is beillő mosolyt küld felé. A gyümölcslé a banán karikával együtt hamar eltűnik, hiába, nem mondhatjuk, hogy túlságosan nagy lenne Mara gyümölcslé-kultúrája.^^ Ekkor érkezik Cesar világrengető megállapítása, miszerint olvas.*
-Igen. ötödéves létére az embernek már illenék tudni.-*Bólint. Aztán megesik a szíve a nyújtózkodó srácon, és válaszol annak kérdésére.*
-Bizonyára nem fogod túl érdekesnek találni, Sicfrid Durer A Sötét Varázslatok Fejlődése A Kezdetektől Napjainkig című könyve.-*Válaszol egy hatalmas mosoly kíséretében. Ez utóbbi legalább már szívből jön. nem kötelező olvasmány, de ha az emberlánya aurornak készül, ráadásul ötödéves vizsgák előtt áll, akkor jó, ha találkozott már a könyvvel.*

*Cesar kérdése meglepi. Eddig fel sem tűnt, hogy cinikus lenne... bár lehet, csak annyi kellett, hogy valaki az orra alá dörgölje.*
-Nem tudom, még senki sem panaszkodott.-*Jön az egyszerű válasz egy vállvonással egyetemben. Aztán a kérdést hallva felvonja szemöldökét, Cesar már megszokhatta eme mozdulatot.*
-Bagoly mondja verébnek...-*Bevezetésnek csak ennyit mond, aztán ha ismét törökülésbe helyezkedett, folytatja.*
-Érdekel. Ahogy minden, ami ahhoz szükséges, hogy jó aurorrá válhassak majd.-*Válaszol, végre normális hangon. Aztán ő is kérdez, épp itt az ideje.*
-Látom, azért te sem veted meg a könyveket. Te mit olvasol?-*Kérdi fejével a karfán egyensúlyozó példányra bökve.*

-Nem hinném, hogy ez a megállapításod bármiben is változtatna, de ha ettől jobban érzed magad.-*Vonja meg a vállát. Aztán Cesar válaszát hallva láthatóan meglepődik. Aztán gondolkodik egy kis ideig, és halkan megszólal.*
-Végól is... el tudlak képzelni a politikában.-*Csupán ennyit mondd, aztán a fiú joga eldönteni, hogy ezt most éppen hogy értelmezi.*
-Megnyugodhatsz, nem fogok.-*Válaszol mosolyogva, nem mintha nem tudná, ez ugyanúgy az udvariassági formulához tartozik, mint az "örvendtem a szerencsének" mondatocska.*
-Én nem különben! Szia!-*Köszön el hasonló stílusban, majd miután a srác távozik, Mara még marad, gondolkodik. Először azon, amit Cesar mondott...aztán meg visszatér a régi nagy problémájához: LIo. Aki egyre fennebb lépked a ranglétrán: mikor Mara ide került még csak tanár volt, aztán jött az első hideg zuhany, hisz időközben a saját házvezetője lett, most meg igazgató helyettes!*
~Mi jön még....!~*Sóhajt egy nagyot, majd fogja a könyvet meg a poharat. Pálcával mosogat, majd helyre teszi és végül elhagyja a társalgót.*

//Én is köszi. (://