Tornacsarnok

...

- Jaj az remek lesz akkor.
Mondja Corina. Látja Ceren a lelkesedést és rá is ráragad. Szinte majd kiugrik a bőréből. Na jó, azt azért nem, de valami hasonlót kell elképzelni. Izeg-mozog, ficereg és szinte már menni is akar, hogy véghez vigye amit elterveztek. Bár még semmi konkrétumot, de azért a tervezés a lényeg. Az az első lépcsőfoka annak, hogy meg is valósuljanak a dolgok.
Ő maga is feláll, jelenleg túlságosan is máshol jár az agya, mintsem, hogy a mozdulatokra tudjon odafigyelni.
- Végtelen nyár...?
Még soha nem hallot ilyen helyről, de majdcsak megtalálja.
- Rendben, majd felkeresem valamikor a napokban.
Már alig várja, legszívesebben azonnal odamenne, de előtte még tanulnia kell.
- Oké. Köszi.
És tényleg nagyon köszöni, mivel már annak is hálát ad, hogy megismerhette Cer-t.

/Köszi a játékot, örülök, hogy itt lehettem//

-Aham. Azt mondják, van mindegyik évszaknak egy terme. Még én sem láttam őket, de tök jó móka lehet.-*Vigyorodik el. közben nekilát gugolásokat végezni.*
-Majd én is fel fogom keresni szerintem valamikor.-*Jegyzi meg. Föltétlenül, hisz előre is kéne kicsit tanulnia, hogy ne legyen majd túl sok, ha visszajött a suliba.*
-Nincs mit, örömmel segítek.-*Vigyorodik el. Még egy ideig tornásznak, fecsegnek, aztán lefutják a levezető köröket, Cer négyet, Cori ahányat bír, de ha azon múlik, akkor Cer lassabbra fogja, hogy ne kerülje el Corit,. AZtán Cera kér egy korty vizet szobatársától, s végül a két lány együtt battyog fel a Panagan Toronyba, s onnan minden bizonnyal a saját kis szobájukba, hogy aztán ott folytassák tovább a tornacsarnokban elkezdett beszélgetésüket.*

//Én is köszi. (: Hasonlóképp. (://

Végre felfedeztem a tornatermet is. Mivel a pincében van elég sötét de nagyon hangulatos. Nagyon remélem hogy megfelelő hely lesz gyakorolni. Nem úgy tűnik hogy sűrűn járnak erre emberek, úgyhogy csak nem fog senki meghallani. A kezemben tartott kinyithatós kisszékkel a terem közepére sétálok és kinyitva lerakom. Aztán előveszem a csellóm a tokjából. Lassan elhelyezkedek, és játszok egy pár dallamot. Az akusztika tökéletes. Örömömben szélesen vigyorgok és belekezdek a játékba. Bemelegítésül Bach leghíresebb komponálását játszom el, kétszer is. Aztán Chopin zenéi, és még sok egyéb. Egy kicsit megállok és elbambulok. Körbenézek a tornatermen, vajon hogy működnek az órák a varázsvilágban?

Már majdnem újra nekikezdek a rövid pihenő után mikor egy oszlopnál meglátok valakit. Ahhoz messze van és sötét hogy lássam ki, de azért köszönök.*-Szia. Ugye nem vagyok túl hangos?-*Ez a hely eléggé felerősíti a hangszert még ha nem is annyira, de ki tudja kintről mennyire hallatszik. Még csak az kéne hogy csendzavarásért kikapjak az éjszaka közepén. A hangszert magam mellett fogom, és felállok a székből.

Végül is ha nem mászkál senki a folyosón csak nem baj. Közelebb érve látom hogy Soma.*-Hát igen, a sport nem az én világom-*nevetem el én is magam. Már ha egy kört futnék itt meghalás nélkül az nagy szám lenne.*-Köszi. Nem, igazából már nyolc éve tanulom de még van hova fejlődni.-*mosolyodtam el és ránéztem a csellómra.*-Tudom hogy egy kicsit gyászos hangszer de az őszhöz jól illik. Szeretnéd kipróbálni?-*Bólintok a fejemmel a cselló felé.

Nyugi, ha nem ejted le nem lesz baja.-*mosolyogtam.*-Ülj le a székre és vedd a lábaid közé. Az akkordokat majd én lefogom te csak húzogasd itt a vonót-*Mutattam egy helyen a négy húrra. Ha Soma leül, akkor mellé állok és megtartom a hangszert, neki csak annyi lesz a dolga hogy a vonót húzogassa. Velem is így próbáltatta ki a tanár először, hát borzasztó volt de azzal magyarázta hogy a kicsik mindig elrontják. Akik már idősebben próbálják ezt ki nagyon ügyesek még ha életükben nem is hallottak a csellóról. Közben elgondolkoztam vajon van-e olyan varázsige ami magától működtetné.

-Igen ez is lószőrből van, de nem nagy katasztrófa ha kézzel hozzányúlnak. Csak akkor újra be kell gyantázni mert csak úgy szól szépen. De az se nagy feladat csak egy gyantadarabot kell rajta dörzsölgetni.-*hadartam el gyorsan a magyarázatot.*-Nem, ez cselló*-mosolyodtam el. Hát igen nem az az ismert hangszer. Hallgatom ahogy Soma próbálkozik, és nem is rossz. Van benne valami ezek szerint amit a tanárom mondott.*-Egész jó, játszol valamilyen hangszeren?-*mosolyodtam el. Egy kicsit megint túlpörögtem így estére főleg a zenétől. Azt vettem észre magamon hogy már megint sokat beszélek, úgyhogy kicsit lehiggadok. Amúgy is inkább a csendes fajta vagyok.

Értem-*mosolygok a válaszra. Kicsit elszomorodok mikor meghallom hogy menni kell, még terveztem gyakorolni de talán elég volt inkább. *-Van, akkor gyorsan elrakom.-*Kinyitottam a táskát és elhelyeztem benne mindent a helyére, majd összecipzároztam, és felvettem a vállamra. Aztán felkaptam a kisszéket és összehajtottam.*-Útra készen-*tisztelegtem vigyorogva. Aztán megyek arra, amerre kell.

/Köszi a játékot, jó éjt(: /

-Rendben, akkor pakold el.-*Bólint. Megvárja, amíg végez a lány, majd maga előtt terelve elhagyja a tornacsarnokot. A tisztelgésre elnyom egy hatalmas vigyort, hihetetlen ez a kiscsaj. Elkíséri egy darabon, majd visszasiet a szobájába átöltözni, ilyen felszerelésben csaknem indulhat meg éjjeli járőrözésre.*

//Én is köszönöm. Jó éjt neked is! //