- Szia! *mosolygok a belépő Tarara, majd pár húzás után leugrom és odasétálok hozzá. Gyomromban meleg kavarog. Jól esik a szívemnek, hogy újraláthatom őt. Valóban rég nem találkoztunk, rosszul érzem magam, hogy megint volt egy ilyen időszak, de előtte szóltam neki, és előtte azt is meghagytam, hogy kb. mikor térek vissza. Tehát nem tűntem el, csak egy kicsit elvonultam tőle, a közeléből, hogy legyen egy kis tere, s hogy erősebbé váljak. Fontos ez, ha meg akarom őt védeni, meg magamat attól a futó bolondtól, akit szerencsére nem láttam mostanság.*
Tara Black Első évfolyam
Hozzászólások száma : 602 Kor : 26 Hely: : Coxton Regisztráció : 2013. Mar. 22.
-Hűha. Nagyon erős valaki.-mosolyogtam rá. Jó volt újra látni. Nagyon hiányzott. És ezt előtte nem szégyenlem, hisz ő volt az aki vissza irányított a régi énemhez. -Sikerült mindent elintézted amit szerettél volna?*kérdezem tőle ahogy megállok előtte. -Tudod hiába szóltál akkor is aggódtam és hiányoztál.* mondom halványan mosolyogva.*
Steven Blackfield Hatodik évfolyam
Hozzászólások száma : 367 Kor : 33 Regisztráció : 2012. Jun. 29.
*Félhangos nyöszörgés közepette csapok homlokomra, majd sóhajtozva odasétálok hozzá és a szemeibe nézek.* - Igen.. Sikerült mindent *felelem könnyedén. Feledzettem magam annyira, hogy elintézzek néhány gyengébb fiút. Alapból nem vagyok egy verekedős típus, de nem is túl megfontolt, ezért néha hajlamos vagyok galibákba, birkózásokba keveredni. Ami Tara számára rossz lehet, az az, hogy élvezem is.* - Nem kellett volna aggódnod miattam! *hördülök fel* - Tudok vigyázni magamra, meg tudom védeni, ha kell. Ennyi előnye van a vámpírlétnek...
Tara Black Első évfolyam
Hozzászólások száma : 602 Kor : 26 Hely: : Coxton Regisztráció : 2013. Mar. 22.
-Na, szép még az is baj ha aggódom azért akit szeretek. * fordítok neki hátat és karba tett kézzel állok. Nem értem miért baj hogy aggódom érte. * -Ajánlom is hogy vigyázz magadra mert ha hülyeséget csinálsz előlem még úgy sem menekülsz hogy vámpír vagy. Megértetted?*rdgadom meg felsőjét és dühösen szikrázó szemeimet az övéibe fúrom. Rossz napon kekeckedik velem. *
Steven Blackfield Hatodik évfolyam
Hozzászólások száma : 367 Kor : 33 Regisztráció : 2012. Jun. 29.
*Hirtelen komoly ábrázatba váltok. Megváltozik a hangulata, valahogy idegesebb lesz, és ezt szinte azonnal átveszem tőle. Erőteljesen megragadom a kezét, majd lehorgászom magamról. Megszorítom, miközben az arcát fürkészem, jeges tekintettel.* - Örülök neki, de ennek nem *jelentem ki szárazon* - És ami még jobb: nem félek tőled! *rivallok rá.* - Tee viszont lehet jobban tennéd, ha igen.
Tara Black Első évfolyam
Hozzászólások száma : 602 Kor : 26 Hely: : Coxton Regisztráció : 2013. Mar. 22.
*Nem tud megijeszteni és próbálok nem felszisszenni mikor megszorítja a kezem.* -Ugyan miért féljek tőled? Nem lennél képes bántani. Engem nem.*mondom ahogy a szemébe nézek. Soha nem bántana. Egyszer csak gondolok egyet és kíáncsolom és gyorsan a hasára ülök. * -Nem figyelsz eléggé ha felhúznak. És ez baj. Steven én csak aggódom. Tudom hogy mennyire élvezed a harcot. Félek hogy bajod esik.*nézek a szemébe ahogy halkan beszélek.*
Steven Blackfield Hatodik évfolyam
Hozzászólások száma : 367 Kor : 33 Regisztráció : 2012. Jun. 29.
*Valahogy nem tudnak lekötni a szavai. Ahogy ledönt és rám ül, bele marok egyik kezemmel a bal lábába és lehorgászom magamról, hogy fel tudjak állni. Nem sokkal ezután megkarcolom fogaimmal a kézfejét, végül elhúzódom.* - Élvezem és nem zavar, ha bajom esik. Csak ez. Most is hirtelen úgy érzem, két személyiség közt ingadozom. Az egyik az én igazi valóm, a másik pedig egy teljesen más valaki, aki csak ölni tud. Nem tudom féken tartani magam eléggé, mostanság megint.. pedig ittam is.
Tara Black Első évfolyam
Hozzászólások száma : 602 Kor : 26 Hely: : Coxton Regisztráció : 2013. Mar. 22.
*Gyorsan történt minden. Csak a fájdalomra eszméltem fel. De nem a fizikai fájdalomra. Hanem a szívembe maró fájdalomra. Nem értem mi történhetett. Mikor változott így meg? Most komolyan megijesztett. Óvatosan fölkelek és az ajtó felé veszem az irányt. NEm szólok egy szót sem. AZ ajtóban megállok de nem fordulok meg. * -Mikor változtál így meg? Vagy esetleg tettem valamit? Nem értelek. Amikor japánban voltunk olyan boldog voltam. Te nem? *kérdezem de válaszra sem várva elindulok. Nem akarom magára hagyni de most gondolkodnom kell és nincs jobb ennél a padlásszobánál. Ott nyugalom van.*
Steven Blackfield Hatodik évfolyam
Hozzászólások száma : 367 Kor : 33 Regisztráció : 2012. Jun. 29.
*Azt hiszem eltörik benne valami, ahogy kiejtem a szavakat a számon. Sajnálom! Nem akarok sem kemény, sem durva lenni. Ami beszél belőlem, nem én vagyok, hanem az, akivé sose szerette volna válni, most mégis sikerül. Néha van, hogy ilyen zavar keletkezik az agyamban és emiatt fogalmam sincs, mit eszek, vagy mondok. Ezek szerint nem megy pikk-pakk az, hogy elfogadom ami vagyok, majd nemes egyszerűséggel túllépek ezen a témán. Nem vagyok ennyire ruganyos, így nekem több időre lesz szükségem. Fejemet fogva előrébb lépek, majd utána eredek, amikor menni készül.* - Fogalmam sincs... Ez-ez.. Nem én vagyok! *hördülök fel, miközben nyílik az ajtó* - Boldog voltam és az is vagyok *mondom komolyan, utána rohanva.*
Tara Black Első évfolyam
Hozzászólások száma : 602 Kor : 26 Hely: : Coxton Regisztráció : 2013. Mar. 22.
-Én szeretlek. De el kell döntened te mit akarsz. Mindent feladnék érted. Ha te kérnéd meg is halnék érted. *mondom ahogy megállok. Hátra pillantok a vállam fölött. *-De neked el kell döntened mit is akarsz. Nem szeretném ha miattam rosszul döntenél. Jobb ha most békénhadjuk egymást. Sajnálom. *mondom halkan majd hirtelen futásnak eredek még nem figyel. A Panagan toronyba nem jöhet utánnam. Ott biztonságban leszek.*
Steven Blackfield Hatodik évfolyam
Hozzászólások száma : 367 Kor : 33 Regisztráció : 2012. Jun. 29.
- Természetesen veled maradnék! Érted?! Ami befolyásol, az csak....*elharapom a mondat végét és hagyom, hogy elfusson. Szomorúan nézek utána. Mérges vagyok, amiért meg sem próbálom, de nem akarom rákényszeríteni arra, hogy ne hagyjon egyedül, ha egyszer ez a célja.* ~Ez az, ami gátol. Túl nyápic vagyok még. Képtelen vagyok arra, hogy szembe nézzek ezzel a problémával.. Chh, pedig azt hittem, sikerült!~ *Lassan magam is futásnak eredek, csak én a saját tornyunkba. Ma nem óhajtok kint kódorogni, talán elkapok más diákokat idebent, ha megkívánnám megint az üdítő.. vörös folyadékot.*
