Első emeleti folyosók

-Biztos.*mosolygok rá majd egyre jobban furdalja oldalamat a kíváncsiság. Nem tudtom mi lehet az a nagy meglepi. DE egyre kíváncsibb vagyok. *
-Akkor menjünk. Tudod hogy bárhová veled mennék, akár a világ végére is ha arra kérsz.*mondom mosolyogva. *-Amúgy miért hova kell mennünk? *kérdezem kíváncsian.*

*Szerencsére már nem zsibbadnak a lábaim. *
-A tavasz termébe? Miért mi van ott?*kérdezem kíváncsian ahogy követem. Erősen fogom a kezét és próbálom tartani vele a lépést. *

*Halkan lépkedek a folyosón, teljesen egyedül vagyok. A kezembe egy régi könyv, a vállamon egy kis táska lóg. Farmerbe vagyok, és egy sötét zöld, meleg mintás pulcsiba. Alatta egy farmer inget vettem föl , és egy barna bakancs van a lábamon. A hajam szanaszét, kiengedve, a frufrum a szemembe lóg. 
Figyelmetlen, és hanyag vagyok,ugyanis kiejtem a kezemből a könyvet, majd leguggolok érte. Csend van mindenütt. Milyen furcsa! 
Majd, mint ha az iskola a gondolataimat olvasta volna, lépdelésekre leszek figyelmes. Majd lábakra, amik előttem állnak. És majd nem megbotlanak...
Gyorsan föl állok, el kapom Alexa karját, és bocsánatkérően nézek rá.
-Bocsi, nem akartalak elgázolni!- Nagyot sóhajtok, majd rá nézek.-Amúgy szia! Régóta nem láttuk egymást!-Teszem hozzá.*

//Bocsi csak a géppel nem volt minden rendben//

*Kimelegedve sétálok a folyosón.Lekéstem a vacsorát ezért a konyhába sietek.Mikor majdnem elesek,de valaki megfogja a karomat.Rá nézek az illetőre és meg látom Yvannet. Bocsánat kérően nézz rám,pedig nekem kéne  úgy néznem.*
-Nem én kérek bocsánatot.Én tapostalak meg.Szia.Hát ja.Veled mizus?

* Alexa a maga fitt formájában, tökéletesen néz ki -velem ellentétbe - még sem látszik semmilyen harag az arcán. Ennek örülök, és mit sem törődve az előzőkkel válaszolok neki. 
- Semmi különös.- Persze,persze.- Veled?- Nem valami beszélgetős formáját hozza, de úgy látszik Alexa sem.*

* - Nem, de pont akartam kérdezni tőled!- Felelem neki, mert engem is nagyon érdekel már. - Szóval, hol voltál a szünetbe? Hogy telt a karácsony? - Kérdezi kedvesen a lánytól, biztosan sok mondani valója van.*

* Alexa velem ellentétbe, azt hiszem körbe utazta Európát.
-Ez jól hangzik! Akkor nem tétlenkedtél, nem? -Mosolygok rá kedvesen. - Én otthon voltam, a családommal, nem volt ilyen izgalmas de jól éreztem magam. - Ahogy bele gondolok a finom bejglikbe, forró csokoládékba, a meleg kályhánkra, a testvéreimre, rögtön átjárja a testemet az a ismert meleg szinte forró, boldogság.*

- Szívesen lovagolnék, de csak máskor. Az igazság az, hogy most sok dolgom van, de később ráérnék. Nem gond?- *Nézek rá szégyenlősen, mert picit kínosan érzem magam. De szerintem Alexa megérti. Ha meg nem,no nem bánom, megsértődhet.Bár tudom úgy sem fog, ő nem az a fajta. Vagy hát nem tudom. Remélem. 
Újra őt figyelem majd lesütöm a szempillámat, és a koszos bakancsomat figyelem.*

*Érzem a lány hangján a bánatot, és hirtelen úgy érzem magam,mint egy felnőtt és egy gyerek kapcsolatában; amikor a gyerek fölnéz az anyjára, mert tudja hogy úgy sem kaphatja meg azt amire vágyik, de még is kimereszti azokat a hatalmas szemeit.*- De nincs harag ugye?-Nézek rá mosolyogva, és remélem nem durcizik be.*

*Mosolygok amikor azt mondja nincs problemo, de elcsodálkozok amikor Londont emlegeti.- 
-Londonba? Mit csinálsz te ott? -*Lehet, hogy nem ez az év legértelmesebb kérdése, de most csak ezt tudtam kinyögni. Viszont végtelenül kedves,amikor arra gondolt, hogy én menjek vele valahová.*

-Na jó, elsőnek meglepődöm amikor azt mondja, hogy vásárolni megy, de aztán megnyugodok.-Ez jól hangzik...de nem tudom, hogy nem lennék-e a terhedre. Én nem vagyok az a lóidomár, és az a nagy shoping királynő sem- *húzom el a számat.*

* Látva Alexa mosolyát, már értem, hogy másról van szó.*
-Akkor jó! Ez esetben bármiben -azaz tényleg bármiben - a segítségedre állok!-* Mosolyodok el őszintén, majd a hajamba túrok.*

*Elgondolkozok, majd válaszolok.*-Lehet róla szó...de inkább fürdő,jó?- Nézek rá szintén kedvesen, majd hozzáteszem*-Igen talán az tényleg jó lenne....