Teofana Enescu szobája

[2013. 10. 04., este]

-Szerintem nem kell semmitől tartanod, a rokonok már csak ilyenek, néha hisztiznek, máskor duzzognak, de mégis csak ők állnak hozzánk a legközelebb.*Szól kedvesen. Közben a falióra is elüti a 10 órát.*
-Nocsak, hogy szalad az idő!*Bizony, erre aztán mindig rácsodálkozik a nő! Pedig már túl van a 140-en, az ember nem is hinné, hogy még ebben a korban is úgy tűnik, hogy csak úgy repül az idő!*
-Azt hiszem, lassan ágyban lenne a helyed!*Kacsint mosolyogva Tarara. Bizony-bizony, nemsokára itt a takarodó és a kijárási tilalom is érvénybe lép.*

-Igen a rokonok már csak ilyenek. *mosolygok a nőre. Jobb kedvem lett hogy beszélhettem vele. Én is az órára nézek majd elhúzom a szám. A kijárási tilalom miatt nem tudok találkozni Stevvel.*- Értem és köszönöm hogy meghallgatott. *mondom ahogy megfogom a bóbiskoló Kodot és Podot majd fölkelek. Teli hassal egyből alszanak. *-Még egyszer köszönöm és jó éjt.*búcsúzom majd elhagyom a tanárnő rezidenciáját, hogy visszatérjek a hálókörletembe.*


//Köszönöm a játékot.//

[2013. 10. 04., este]

-Igazán nincs mit! Keress máskor is bátran!*Teo is feláll, hogy kikísérhesse a leányzót. Az ajtóban még kedvesen megsimogatja a lány vállát.*
-Szia Tara, szép álmokat!*Köszön el mosolyogva diákjától. Az ajtóból még végignézi, ahogy a lány eltűnik a folyosó egyik kanyarában, aztán visszatér a nappaliba, egy keveset olvas még, majd álomra hajtja a fejét, hisz holnap is rengetek tanórája lesz.*

//Én is köszönöm! //