Tanári Szoba

Leírás később.

* S betoppan Aneela is, kezében az ajándékával, amit le is tesz a fa alá *
Szép jó estét * köszön, majd odalép ő is a többiekhez. Akit persze nem ismer, annak bemutatkozik, de legtöbbjükre emlékszik az évnyitóról *
Remélem nem gond, ha én is kérek egy kis pohárkával? * kérdi, majd körbenéz, keres egy közeli széket, s leül rá. Nem tud mit mondani, csak ül és hallgat *

*Szerencsére nem sokáig maradnak hármasban, lassan érkeznek a többiek is.*
-Hogyne, csatlakozz csak nyugodtan.-*Bólint Lionak, s miután a férfi szerzett egy poharat, tölt neki is a borból, majd sorra az összes érkezőnek.*
-Nagyon jó évjárat. Mi a véleményük?-*Az idősebbekre való tekintettel a magázódás. David mondataira csak sötéten bólint, igen, szerinte is, de ez nem a legalkalmasabb helyszín a bajok megvitatására. Illetve az csak nem, majd később, mikor mindenki az ajándékkal és egymással lesz elfoglalva.*
-Nos, ha már ilyen szépen összegyűltünk, szerintem nézzük is meg az ajándékokat!-*Mondja, s kezével int az asztal irányába. ő maga előre engedi a hölgyeket, s majd az utolsók közt veszi el sajátját.*

//Sztem mindenki irjon egy Hollót annak a személynek, akinek a nevét húzta, amelyben leirja, hogy milyen ajándékot kapott! //

*Mara érkezik. Hasonló hangulatban. Ezt tükrözi ruhájának színvilága is. Aki ismeri, bizonyára most nagyon meglepődik rajta, hisz a lány alapvetően a nagyon világos színeket preferálja. Ám ma fekete farmer van rajta, söté tszűrke kötött pulcsi, haja fekete hajgumival felkötve. Ékszer, smink egyáltalán nincs rajta. Ha lehet azt mondani, így, természetesen még szebb, mint az általa használatos halvány sminkkel.
Bekopog, majd belép, és megáll az ajtóban. Liot rögtön kiszúrja, de nem néz rá, úgyis csak fájna, amit lát. Inkább a helyiségben néz körül. Itt még sosem járt, nem is csoda, hisz tanári engedély nélkül ide tilos a bejárás. Különös, hogy a férfi épp ide hívatta, de mindenesetre semmi jót nem sejtet.*

-Jó napot!-*Köszön a férfinak halkan.. A maras professzor úr megszólítás ezúttal is elmarad. Csendesen közelebb megy, majd a mutatott helyre leül. A kérdést hallva most először belenéz a másik szemébe. A lányéból ezúttal belefáradás, fájdalom, csendes szomorúság árad.*
-Nem büntetőmunka miatt, azt tudom, akkor Costinnál lennék.-*Feleli az előző csendes, mér-már reménytelen hangon, s anélkül, hogy feltűnt volna, ismét megvillantja a Cesar által már kifogásolt cinizmusát. Elhallgat, házvezetőjétől várva a választ.*

*Figyelmét felkelti az ajándék többes számban való jelölése. Ezek szerint a Valentin napi kis csomagra is rájött. Bár ki tudja...*
-Szívesen. Remélem, ízlett.-*Mondja csendesen, végre egy aprócska és egész rövid ideig tartó mosoly is átsuhan arcán, ha Lio élelmes, még el is kaphatja. De aztán furcsa gondolat férkőzik be Mara agyába.*
~Bizonyára sok diáklánytól kapott hasonlót.~*Erre a gondolatra olyan fájdalmasan szorul össze a gyomra, hogy majdnem felkiált fájdalmában. Végül csak kicsit eltorzul az arca, de házvezetője ezt több mint valószínű már nem látja, mivel időközben felállt helyéről, és az ablakhoz sétált. A lány végighallgatja Lio mondandóját, vár egy kicsit, magában is meggondolva válaszát, csak ezután szólal meg, hasonlóan higgadt stílusban.*
-Ha kitudódna, a karrierje is veszélybe kerülhet, én inkább ezért aggódnék.-*S ezzel reméli, válaszolt a férfi majdnem minden kérdésére. Ám hirtelen elhallgat. Aztán arca kissé mind ha megélénkülne.*
-De ezek szerint már Ön is gondolkodott rajta...-*Kockáztatja meg a megjegyzést, Lio reakcióját figyelve. tény és való, most mindketten teljesen más hangnemet ütöttek meg. legutolsó találkozásukhoz képest óriási haladás.*
-Hát nem futó kalandot.-*Válaszol immár az utolsó kérdésre is. Már Lion a sor, hogy feldolgozza a hallottakat. Egy biztos, ezen a mostani helyzeten változtatni kell, mert az nagyon nem okés, hogy Mara hetek óta képtelen a tanulásra koncentrálni. És igen, ez Maranak óriási trauma.*

//fagyunk^^//

// Olvadunk //

* Lionel nem tudja mit is mondhatna a lánynak, arra, hogy reméli ízlett. Így inkább csak elkezd beszélni a tényekről, bármilyen kínos is a dolog, és, hogy miért beszél kedvesebben, mint általában? Talán mert rájött, hogy a gorombasággal már nem megy semmire. És arra is, hogy tényleg elég bunkón viselkedett az utóbbi időben. *
- A karrieremről, már nem is beszélve, így van. Ugyanakkor egy egészséges kis rajongás még mindenhol belefér. Volt már szerencsém hozzá sajnos, ám maga valahogy mégis túllépi a határokat. * fordul Marához, s megkérdezi mit vár el az egésztől. Aztán kerekre nyílt szemekkel bámul a lányra a válasz hallatán. *
- Nem éppen erre gondoltam Miss Sirbu... én úgy értettem... * kezd bele, és kicsit zavarba jön a dologtól. ilyet sem láthatott még rajta a lány. * - Vagyis... úgy értettem, hogy... tőlem mit várna el... * visszafordul az ablak felé, és sötét tekintettel kezdi el méregetni a tájat. Hát nem éppen ilyesfajta beszélgetésre számított. *

*Látva a véla reakcióját, sikerül neki is teljesen zavarba jönnie. Zöld szemét lesüti, arca gyors léptékben megy át a tejescsoki barnából epres... vagy inkább meggyes csokiba. Valóban, teljesen félre értelmezte a dolgot. De van ez így, annál is inkább mert kora ellenére még elég tapasztalatlan ilyen téren, s pláne most, hogy nem is egy vele egyidős forma előtt égeti le magát. Jó lenne, ha a föld most épp Mara alatt szeretne megnyílni. De eme kívánsága csak nem akar megvalósulni, úgyhogy kis idő múlva kénytelen megszólalni, hasonlóan zavart állapotban, mint tanára.*
-Khm... elnézést. Picit valóban félre értettem a kérdést.-*Szólal meg, a tanári asztalon végigfutó abroszt fixírozva.*
~Hát gratulálok, most sikerült végleg elbuknod mindent... Eh... mi lenne ha csak simán kitörölném az emlékezetét... meg az enyémet is... Mara! Hülye! SVK-t oktat, majd pont neki fogom törölni...~
*Sokáig nem szólal meg, nem igazán tudja hova tenni zavarát. Meg igazából Lio megváltozott viselkedését sem.*
-Mit várhatnék el?-*Kérdez vissza. Csak egy pillanatra néz fel Liora, tekintete rögtön tova is siklik, ezúttal az ablakra. Havazik. Ismét. Inkább ezt nézi, mint a férfit, hisz most nagyon kínős lenne Maranak Lionel szemébe néznie.*
~Mégis mit várhatnék el? Hisz nem mulasztja el egy találkozásunkkor sem az orrom alá dörgölni a tényt, hogy a diákja vagyok... Talán ha mégis megnyílna kicsit... Nem hiszem el, hogy a régi, jól bevált mondás épp most hagyná cserben az emberiséget: minden férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út.~
*Most csak úgy cikáznak fejében a gondolatok, legfőképp a kétség, de erős lány ő, és tud küzdeni.*

//fagyunk//

* Ide is el kell jönnöm, hiszen állítólag vannak még kollégáim Alisán kívül is. Így, hogy ne gondoljanak igazi remetének, útnak indultam. Hallottam a rendezvényről, de őszintén nagyon nem mozgatott, mégis meglátogattam. A tanárit vettem először célba, hátha akad ott valaki, akivel elbeszélgethetek. Mikor benyitok egy nőt veszek észre *
- Szép jó napot! Stefan Moromete vagyok. Új tanár. Mugliismeret - * mutatkozok be kezet nyújtva a nőnek. Öltözetem a szokásos kopott farmer és ma kivételesen szürke inget vettem fel egy zakóval. Viseletem nem olyan, mint az átlagnak, de szeretek néha kitűnni *