Sötét Varázslatok Kivédése ( SVK ) tanterem

*Még éppen időben érkezem, senki nincs még a teremben. Vagyis azt hittem, mert mikor az ajtóhoz érek, látom, hogy már valaki ül az egyik padban.*
- Hello! *köszönök oda neki zavartan.* - Itt nem nekünk lesz óránk, vagy te lennél a tanár? *kérdem a lánytól. Majd beljebb lépek és teszek egy lépést balra, hogy ha valaki netalántán jönne, betaláljon, és ne ütközzön nekem. Hátha Cera lenne az, na azt végképp nem akarom.*

*Megfizet, amiért beledobott a Tatrosba! Ma nincs jó kedvem, egyrészt nem bírtam hajnali négynél tovább aludni, másrészt megint eltévedtem. Hál' istennek hamarosan egy olyan pontjára érek a sulinak, ahova Tara kézzel rajzolt térképe még elbír vezetni, valamilyen SVK terem. Hogy mit takar a rövidítés, arról gőzöm sincs, de no para - amíg nem unalmas, jöhet. Vállat vonva lépek be, egy fekete kis táskával a vállamon. Benne most forró teás termosz van, ha a fiú újat húz velem, leöntöm. Némán körbenézek, majd belépek egy köszönés nélkül. Az ismerős alak már bent várakozik, ahogy egy fiatal lányka is. Nem tudom hogy ő is diák, avagy a tanárunk, ám ha igen, a tanári asztalra letett kis ajándékom neki szól. Megkértem egy vicces kedvében lévő diákot, hogy némi mérges szömörcét álcázzon virágoknak. Önelégült vigyorral a képemen dobom le magam valahol közép tájt, majd magam mellé téve cuccaim, kinézek az ablakon.*

*Kissé elmélázott már, vagy inkább nosztalgiázott. Azok a tanórák jutottak eszébe, melyeket itt tartott az előző SVK tanár. Mindegyiken itt volt, egytől egyig. Nem ritkán még a alsós órákra is ellátogatott, csakhogy egy bizonyos személy közelében legyen. Hónapok óta nem hallott róla semmit, és ez a tény lassan felemészti. Gondolataiból egy srác hangja zökkenti ki.*
-Oh... helló!*Köszönti immár mindkét gyereket, hisz időközben kettőre növekedett a létszám.*
-Jól tudod, valóban elsős óra lesz, én fogom megtartani. Ülj csak le valahova nyugodtan.*Mutat végig az előtte lévő padokon, de ez a gesztus nem azt jelenti, hogy csak ide ülhet le a srác, a teremben lévő bármelyik üres széket kipécézheti magának. Nincs valami virágos hangulatában, így nem is igyekszik megcsodálni az ajándékba kapott növényt, egyelőre nagyon jó helyen van az a tanári asztalon, Mara pedig a terem sarkában, a padban.*
-Várunk még valakire?*Érdeklődik a többiektől, elvégre ők az elsősök, jobban tudják, hogy átlagosan hányan szoktak egy-egy tanóra alkalmával összegyűlni.*

* Mikor Cera is megérkezik, a lehető legtávolabb ülök le tőle, lehetőleg az első sorok egyikébe. Cerától távol, de a kijárattól sem messze. Ha az órának vége, a lehető leggyorsabban akarok a közeléből elhúzni. Bár gyógynövénytanórán még nem voltam, otthon kioktattak eléggé, hogy milyen növényt kerüljek. Már messziről felismerem: mérges szömörce. Cera rossz órán húztál újat a tanárral, bár még nem tűnik igazi tanárnak, és az idegei is rendben, de csak egyelőre. Ha ismerné Cerát, már rég elmenekült volna, ha van egy csöpp esze, de ő sem mindig ilyen, Teo professzorral, és Tarával jól kijön. Más tanárral még nem láttam egy szobában. Sok sikert Tanárnő!*
- Nem általában ennyien szoktunk lenni. Plusz-minusz egy fő. *válaszolok a kérdésre.*

*Há! Hát én azt hiszem, hogy pont a lehető legjobb órát választottam ki. Nem tudom milyen órai is lesz ez pontosan, de a tanár felkötheti a gatyáját. Az egyik kedvenc hobbim az ő idegükön való táncikálás. Kényelmesen hátrább tolom a széket, majd magassarkú csizmás lábaimat felrakom az asztalra. Hosszú, fekete macskanadrág, hozzáillő toppal és neon sárga kabáttal együtt. Mondjuk nem igazán mondanám annak, alig a törzsem felét borítja be, emellett háromnegyed ujjú, ami ősszel nem valami viselet, de "otthoninak" tökéletes - legalább is számomra.
Egyem meg, milyen aranyos! Tőlem minél messzebb próbál elhelyezkedni, mintha el tudna menekülni előlem.*
- Talán Tara betoppan úgy az óra közepén, vagy egyáltalán *vonok vállat egyszerűen, elővéve a termoszomat. A teát kicsit megspékeltem, mondjuk úgy hogy a mágiával való játszadozástól hasonló az ereje, mint a kávénak... Érdekes íz lehet majd!
Lassan kortyolgatni kezdem, miközben a lányt figyelem. Egyelőre fel sem állt a helyéről.*

// Mivel nem ugyanaz az idősáv, már játszhattok nyugodtan a Parti helyszínén is, abban az esetben, ha karakteretek a tanóra végén rögtön odamegy. +/- egy kis kitérő a jelmezért. Very Happy

//

*Most valahogy az sem érdekli, ahogy a lány viselkedik, pedig szemmel láthatóan nem adja meg a kellő tiszteletet. Sebaj, ezen most nem akad ki, ha ettől a lány jobban érzi magát, hát csak tessék.*
-Rendben, akkor elkezdjük, majd meglátjuk, mi sül ki belőle.*Szólal meg, s hogy jobban átlássa a termet, a székről átül az asztalra.*
-Én Mara Sirbu vagyok, végzős lupiattos diák, és mint ahogy észrevettétek, SVK tanársegéd. Ha minden jól megy, idén velem fogjátok tanulni ezt a tárgyat.*Kis szünetet hagy, még neki is bele kell jönnie ebbe a tanítós dologba.*
-Nos, akkor szeretném hallani a ti bemutatkozásotokat is, illetve azt, hogy szerintetek mit takar a Sötét Varázslatok Kivédése tárgy, mit fogunk tanulni és miért hasznos.

* Megpróbálok a kérdésre a lehető legrövidebben válaszolni, ha az agyára megyek az sem baj, ma ilyen kedvem van. Jelentkezem, majd amikor felszólít belekezdek a mondandómba.*
- Dimitrie vagyok, Lupiatto, első. Szerintem Sötét Varázslatok Kivédését, varázsigéket, védelem szempontjából.
*Jó pontot az elején szerezz, ne a végén. Nem vagyok "nyalizós" típus, de a "mások idegére megyek" típus sem, azt meghagyom Cerának, ma úgy tűnik elemében van. Mosolyodom el.*

*Leveszem a lábam az asztalról, majd előveszek a táskámból mindent, ami a körömlakkozáshoz kell. Fekete lakk, vattakorongok - egy csomag -, éés persze az acetonos körömlakk lemosó.
Vigyorogva elkezdem kikenni a körmeimet, nem törődve azzal, ha a körömlakk szaga, megcsapja a többiek órát.*
- Keményebb tanárt képzeltem el erre a posztra! *jegyzem meg hangosan, majd nagyot sóhajtok* - Szintén elsős vagyok, a nevem Cerasela, de a Cerat jobban csípem. Imádom a tanárokat idegesíteni, az első áldozatom maga az igazgató úr volt! *mesélem csevegőhangon.*
- Sötét varázslatok kivédése? Miért kell kivédeni, ha használni is lehet? *pislogok nagyokat* - De gondolom ja.. Különféle védővarázslatokat foglalhat magában, amivel a "gonoszt" távol tarthatjuk..? *mondom, majd vissza lehajtom fejem, miközben a bal kezem körmeit csinosítom. Levágnom és lereszelnem nem kell. Hosszúak, tegnap este már elrendeztem a formájukat nézve. Kitűnőek lesznek halloween alkalmából.*

*A beszóláson csak sejtelmesen mosolyog, aztán pálcájával egy aprót legyintve Cera irányába, a fadarabból egy ezüstös, vibráló sugár lövell ki, egyenesen az elsős lány irányába. Kivédeni nem lehet, Cerasela egy kisebb áramütés szerű fájdalmat érezhet, a körömlakk és az aceton felborul, a vattapamacsok pedig szanaszét szóródnak a lány körül, még annak hajába is juttatva egy korongocskát.*
-Nem csak fizikailag lehet kemény valaki.*Jegyzi meg végül hatalmas vigyorral a képén. Nem igazán szokott azzal dicsekedni, hogy mennyire jó a mágia terén, most sem ez volt a célja, de tény, nem hiába kérték fel tanársegédnek.*
-Ha ismertél volna pár védő varázslatot, illetve elég gyors lett volna a reflexed, kivédhetted volna a támadásomat.*Szól még mindig Cerához. Aztán lepattan az asztalról.*
-Ma két védővarázst fogunk megtanulni, úgyhogy kérlek benneteket, álljatok fel és vegyétek elő a pálcáitokat!*Amíg arra vár, hogy a két diák elkészüljön, egy újabb suhintással tessékeli a padokat a terem falai mellé, így szerezve üres teret középre, illetve egy másik mozdulattal eltakarítja a lakkot, acetont, vattapamacsokat, egy helyreállító bűbájjal egyetemben.*
-Óra végén megtalálod a kencéidet a tanári asztalon. Addig viszont nem ajánlatos hozzájuk merészkedni.*Kacsint a lányra. Ó igen, van azon is bűbáj, nem is akármilyen!*
-Az első varázsigénk a Scutum lesz. Ez egy remek kis pajzsbűbáj, mely simán elnyeri a gyengébb hatáskörű átkokat. A lényege csupán annyi, hogy egy ovális alakot, a pajzs vonalait kell magunk elé rajzolnunk, közben pedig jól hallhatóan kimondani a varázsigét. Scutum!*Ahogy magyaráz, mutatja is a mozdulatsorokat. A varázsige kimondása után egy láthatatlan fal jelenik meg. Csak onnan lehet észrevenni, hogy van, hogy létrejötte pillanatában kicsit megvillan.*
-Most próbáljátok meg ti is!

* Felállok, és látom, hogy a padok a terem falaihoz fordulnak. Előszedem a pálcám, jujj mi lesz ebből? Bűbájokat, és egyéb varázslatokat még csak tudok, de a pálcahasználat... Én és a pálca, az két külön fogalom. A tanár után csinálom pajzsot rajzolok, és kimondom a varázslatot. Majd a tanárra pislogok.*
- Működött? *kérdem tőle. Ez az első pálcás varázslatom, remélem nem sült el a legrosszabbul.*

*Dimitrie pálcájából semmi nem jön ki, így a várt hatás is elmarad. Ezt még igencsak gyakorolni kell!*

// Dim, kérlek figyelj oda a hitelességre! Karaktered elsős, ergo még nincs ahonnan tudjon bűbájokat, varázslatokat, hacsak nem innen, a tanórákról. Emellett pálca nélkül sem tudhat varázsolni, hacsak nem véla vagy vámpír, de mint tudjuk, ember. Oda meg hogy emberként ilyeneket tudj csinálni, hatalmas tudás, mágia és tapasztalat kell. A másik, hogy kérlek állítsd át a születési évet, mert a képed alatt azt írja, hogy 18 éves a kari, holott egy elsős 13-14 éves, legdrasztikusabb esetekben 15.//

*Némán tűröm a mini sokkot. Nem tudok reagálni rá, mert nem vagyok elég gyors.*
~Oké bakker, belém fojtottad a szót, de ezt még visszafizetem!~ *lángoló tekintettel díjazom, amit a lány tesz, majd nagy nehezen felállok. Össze-vissza rángatóztam, egészen addig, hogy elborultam a székemmel, plusz egy vatta korong jutott a hajamba. Ezt akkor veszem észre, mikor felegyenesedve megcsóválom a fejem. Szokott segíteni abban, hogy kijózanodjam.*
- Nem érdekel hova teszi ééés azt ugyan lesheti! *felelem idegesen, mikor azt mondja lényegében, hogy elveszi a cuccaimat. Makacsul próbálom felderíteni azokat és hozzájuk érni. Én ugyan makacs leszek és nem adom meg egy könnyen magam.*

*Figyelmesen végigköveti Dimitrie pálcamozdulatát.*
-Nem, sajnos nem sikerült, de ne csüggedj, az első próbálkozások mindenkinek sikertelenek. Az egész lényege a gyakorlás. A sok, sok gyakorlás!*Próbálja biztatni a srácot.*
-Próbáld meg újra!*Paskolja meg a fiú vállát, aztán hátrább lép, hogy ne akadályozza a lupist a gyakorlásban.
Bizony, elég erős védőbűbájt tett a kencékre, így ha Cera hozzájuk ér, durván megégeti a kezét és egy áramütés is végigfut a kezén. Most már garantáltan égnek fog állni a haja is.*
-Nézd, ha nem így, én tudok támadni is, hogy védekezésre kényszerítselek.*Von vállat, aztán küld egy üvegbúra átkot a lányra, melynek hatására az nem fog tudni egy 5 méter sugarú körből kijönni. Mintha egy láthatatlan búra alatt lenne, ám támadni továbbra is lehet a lányt, illetve az ő varázslatai is át tudnak törni a búra falán.*
-Tudom, hogy fáj a kezed, még egy ideig fog is. Figyelj és védekezz!*Már emeli is a pálcáját, hogy egy viszonylag gyengébb és lassúbb átkot, a tarantallegrát küldje a lány irányába. Már csak rajta múlik, hogy megpróbálkozik-e annak kivédésével, avagy tovább makacskodik.*

// DIm, kérlek részletesebben próbáld megírni a varázslat hazsnálatát. Írd le, hogy milyen mozdulatokat végez a kari, miylen gyorsasággal, azt is, hogy kimondja a varázsigét, stb. Amúgy ez Cerára is vonatkozik! Wink

//

*Bizony, az a fránya égés eléggé fáj és lüktet, azért még eszméletét nem fogja veszíteni, sőt, ki lehet bírni. Nincs is igazán más választása Cerának, tekintve, hogy az üvegbúra csapdájába esik, s hacsak nem próbálkozik meg a védekezéssel, bizony becsap a táncoló átok és a lány lábai őrült, már-már fájdalmas táncba fognak kezdeni.*

* Hát nem sikerült... De örömmel hallom, hogy nem csak én vagyok ilyen ügyetlen. Megint kirajzolom a pajzsot magam elé, lassan, minden részletre ügyelve, bár azt nem tudom, milyen fontos a részletezés. Újra kimondom a varázsigét.*
- Scutum! *mondom hangosan. És várom az eredményt, azt azért elárulhatta volna, mi a jele annak, hogy működik. Nem tudom Mara figyelt-e vagy lekötötte Cera a figyelmét. Az előbbiben reménykedem. Aztán én is rájuk figyelek. Ez a tanár rendes, bár kemény is. Ezek után meg sem kísérlek gúnyolódni vele. Inkább nem, a végén rosszabbul járnék.*

*Szóval így állunk! Szívem szerint azt mondanám, hogy tovább folytatom a műsort. Megpróbálok odébb sétálni, de valaminek neki ütközöm. Az orromat dörzsölgetem még ép kezemmel. A másik nagyon fáj! Hangosan felkiáltottam, mikor megégett, bár azóta tűrhető, csupán lüktet a sérülés. De mégis.. Nem elég, hogy akkor mikor Alexeval voltam megtaposott a ló, hanem még ez is! Megmutatom, hogy milyen fából faragtak, habár... Bakker, a mágia tudásom nulla! Mindegy, egy próbát megér. Pálcát ragadok hát és megpróbálkozom vele, és mire sikerül kijutnom- ha egyszer sikerül ebből a fene tudja miből-, kitervelek valamit, amivel visszaadhatom a kölcsönt. Először Dimnek fogom.. Végre eszembe jutott a nevee!*

*Ezúttal Dim előtt a levegő mintha vibrálna egy kis pillanatra, aztán abba is marad. Sajnos a varázslat ezúttal sem sikerült, de már nagyszerűen halad!
Cerának is szerencséje van, az utolsó pillanatban sikerül valamiféle pajzsot felállítania. No, ez sem tökéletes, mert az átkot nem sikerült teljes mértékben kivédnie, így akarata ellenére is egyszer körbetáncolja a burát.*

*Nem nevet Cera szerencsétlen balesetén, mikor nekiütközik a falnak, sem a burában táncolás alatt. Tanítani jött ide, nem azért, hogy a kicsiket megszégyenítse.*
-Cera, próbáld legközelebb határozottabban és sokkal gyorsabban! Ajánlom, hogy próbáld meg valamivel fejleszteni a reakciódat, hogy minél hatásosabb lehess a védekezésben és támadásban egyaránt.*Osztja meg tanácsait az elsős lupis lánnyal. Bár az utóbbi pár percen főleg vele volt elfoglalva, nem feledkezett meg a másik tanítványáról sem.*
-Ügyes volt Dimitrie! Ez már sokkal jobban ment, láttad azt a pillanatnyi vibrálást? Már majd sikerült. Kis próbálkozás, és menni fog rendesen!*Dicséri meg a szőke srácot.*
-Nos, ez már elég jól megy nektek, most térjünk át a mai nap másik védővarázsára. Ez nem más, mint a Murus, ami lényegében egy varázsfal. Ha elég erősek vagyunk a megidézésében, még akár a kisebb tárgyakat is kivédhetjük a segítségével, nem csak egyes átkokat. Fontos még tudnotok, hogy míg az előző pajzs csak egy másodpercig marad fent, addig a fal, ha ügyesek voltunk, akár egy percig is szolgálhat védelmünkre.*Magyaráz a gyerekeknek.*
-Nos, akkor lássuk, hogyan is működik! A varázsige, mint már gondolom kitaláltátok, a Murus lesz. Én ez a varázslatot a lefejezős bűbáj néven is szoktam emlegetni, mert miközben végrehajjuk, a pálcánkat el kell húznunk a nyakunk előtt, így.*Mutatja is a lefejezős mozdulatot.*És közben kimondjuk a varázsigét, Murus!*Kis vibrálás tűnik fel, amint kimondta a lány a varázsigét, ám az azonnal el is tűnik.*
-Bár ez is láthatatlan, itt van előttem. ha figyelmesek voltatok, láthattátok a vibrálást is, ami megelőzte. Nosza lássuk, fogjatok hozzá ti is!

* Tetszik ez a tanár, egész jó fej. A dicséret jól esik. Pár gyakorlás és szerintem menni fog. Mara után csinálom. Elhúzom a nyakam előtt a pálcát, és kimondom a varázslatot.*
- Murus! *Ha jól látom sikerült is. Bár lehet, hogy megártott a lámpák fénye. Nem vagyok biztos benne, de remélem sikerült.*

*Egy pillanatra a fiúra nézek. Eszembe jutnak a Tatros partján történtek és valahogy felfordul tőle a gyomrom. Komor arccal meredek magam elé, majd a lányra. Időközben lenyomok egy furcsa táncmozdulatot. Azt hiszem ez volt az az átok, amit ki kellett volna védenem. Azt hiszem sikerült is, ám valóban nem volt elég jó. Nem baj, az ilyenekben amúgy sem vagyok jó.*
- Azt már nem! Akkor inkább táncolok, vagy kínlódom görcsök közt! *mondom karba tett kézzel állva. Az elsőre rávehetett, ám a második varázslatra már semmiképp. Először elveszi a cuccaim felét, bebörtönöz - mi van, ha óra végéig? Na akkor végképp nem! -, aztán elvárja, hogy tegyem a dolgom, mint a jó tündér. Én viszont nem vagyok jó. Nem, én rossz vagyok a javából!*

*Hitetlenkedve emeli fel egyik szemöldökét, majd halálos nyugalommal von vállat.*
-Felőlem.*Már emeli is a pálcáját. Pár bonyolult pálcamozdulat és latin meg ógörög varázsigék elmormolása után meg is indul egy tűzgolyó áradat a burok irányába. Mara most nem figyelmeztette a lányt, de elég feltűnőek a kis tűzgolyók. Amúgy nem áll le a lövellése, folyamatosan jönnek az újabb és újabb golyók, egyszerre több is. Mivel sikerült egy illúziót létrehoznia, nem kell ott állnia és fenntartania a dolgot, a tűzgolyók repkednek anélkül is, hogy Mara a továbbiakban közreműködne. Így legalább tud mindkét diákra figyelni és nem Mara fegyelmezésével töltenie az egész időt.*

*Dim előtt valóban megremeg kicsit a levegő, de még nem sikerült teljesen kiviteleznie a bűbájt. Csak így tovább, már látszik, hogy egészen jó úton halad.
Cera már egy másik eset. Legnagyobb szerencsétlenségére Mara valóban jó a varázslatok terén, így tényleg sikerült létrehoznia az illúziót, amely folyamatosan küldi a tűzgolyókat a burába. Ha Cera van olyan hülye, hogy makacsságból nem védekezik, bizony-bizony fájdalmas égési sérüléseket fog szenvedni, s bár az egész csak egy illúzió, a fájdalom nagyon is valósnak fog hatni, ahogy a tűzgömbök is. Olyannyira, hogy Cera nem is érzékeli, hogy ez csupán egy illúzió, tévképzet, ő bizony nagyon is valóságosként fogja megélni.*

*Pupillám gombostűhegynyire szűkül az apró tűzgolyók láttán. Csak most esik le, hogy befalaztak. Próbálok kisomfordálni, ám mindannyiszor nekimegyek. Remek! Azok a labdacsok is jönnek, alig másodperceim vannak azon tanakodni, hogyan cselekszem. Nos, a makacsságom mind úton erősödik, mert azt látom, hogy a tanárt nem érdekli, ha egy kis elsős szenvedni kezd.
Nem védem ki azokat, holott lenne rá lehetőségem. Azonban nem akarom, hogy úgy lássák, olyan könnyen adom magam. Meg szeretném mutatni, hogy nem lehet egy könnyen betörni. Inkább szenvedek, minthogy a varázsigéhez folyamodjak, ami talán segítene is, ha képes lennék lehiggadni és összeszedni magam.
Azt hittem, hogy a tűzlabdák legalább illúziók, de tévedtem. Áthatol ezen a láthatatlan burkon és iszonyatos fájdalmakat okoz. Nem tudom hol talál el, nem figyelem, csupán védekezőn magam elé tartom kezemet, hagyva hogy érjen. Lehet, hogy hülye vagyok, hát.. sosem voltam normális, viszont nem érdekel, mások mit gondolnak rólam. Legalább valahogy cselekszem, nem szobrozok, mint a faszent, legyökerezett lábakkal.*

*A tűzgolyók bizony nem kímélik Cerát, s ha továbbra sem küzd ellene, nemsokára a hatalmas fájdalomtól el fog ájulni.*

*Mivel Cera nem reagál, bizony elájul, marara hárul hát a feladat, hogy megoldja a problémát. Egy biztos, Cerasela ma már nem fog tudni részt venni a halloween mulatságon, hiszen az éjszakát alvással és regenerálódással fogja tölteni.*

» JOS tanterem
» Mugliismeret-tanterem