Lionel H. R. Lockhwell Lakosztálya

*Már épp azon gondolkodik,hogy leállítja Liot. Ó, hányszor álmodozott már arról, hogy így kettesben a folyosón, ő a falnak szorítva, Lio előtte. Éppen annyi különbséggel, hogy álmában a férfi mindig józan volt. Aztán szerencséjére Lio is meggondolja magát, tán túl gyorsan is, és a lánynak sietnie kell utolérni a férfit, még mielőtt az valóban elesik.*
-Talán legközelebb kétszer is meggondolja, hogy mennyit fogyaszt a whiskeys üvegből, ahhoz, hogy ne hozza magát ilyen gyenge állapotba.*Ez egy kicsit már valóban csípősre sikeredett, de már nem tart attól, hogy Lio felfogná ezt. Végül nagy nehezen valóban megérkeznek a bejárathoz.*
-Nyitva van? Vagy van valami speciális varázsigéje?-*Pislog Liora. Ha sikerült bejutni, a következő akadályt a szűk előszoba okozza, de remélhetőleg ezen is szerencsésen átvergődnek, csakhogy Mara utána megkérdezhesse, mégis melyik ajtó rejti a három közül Lio hálóját. Oda ugyanis eddig nem volt bejárása a lánynka. Nem mintha a konyhán és nappalin kívül bárhol megfordult volna a lakosztályban.*
-Ha most nem vesz be valami kis csodaszert, holnap rettentő fejfájással fog küzdeni, azt meg gondolom maga sem akarja, ahogy én sem. -*Na, ez kicsúszott, de ebben az állapotban imádott tanára biztos nem fogja felfogni, észrevenni. De mihamarabb fel kell keresnie Costint, ez már bizonyos, úgyis rég nem járt már a vadőrnél.*

-Igenigen a cipők.-*Motyogja ő is, de esze ágában sincs lehúzni a sajátját. Időközben valahogy megérkeznek a hálóba is.*
-Merlinre... nem tudott nayobb é magsabb ágyat beszerezni? Mégis hány személyes ez, három?-*Normális körülmények között ezt célzásnak szánná, de így csak simán kicsúszott a száján, megszoksból.
*Próbálja Liot felsegíteni az ágyra, de a dolgok nem mennek a elgjobban, Mara maga sem érti, hogy hogyan, hisz inden olyan hírtelen történt, de ő is az ágyban találja magát, ráadásul Lio karjában. Egy csak a férfi szemét bámulja, ismét a hatalmába kerítette,még így, vörösen sem vesztett semmit a szépségéből. Bizonyára ez a véla vérnek is köszönhető, bár erről a lánynak sejtelme sincs. Aztán Lio szerelmet vall, mara legszivesebben engedne a kísértésnek, és megcsókolná a professzort, de tudja, kettőjük közül most neki kell felnőttként viselkednie, bármennyire nehezére is esik a dolog, így végül nagy nehezen kihámozza magát a férfi öleléséből.
-Én figyelmeztettem, hogy ne beszéljen. Lája, máris olyat mondott, amit holnap bánni fog.*Jöhetne azzal is, hogy pár hónapja még a szívét törte össze a gorombaságával, most meg hogy képzeli, hogy szerelmet vall, de Lio részeg, és szemlátomást ez nála a beszámjthatatlansággal is párosul.*
-Lehúzom a cipőjét. Próbáljon elaludni, holnapra semmire nem fog emlékezni.-*Mondja, de jó lenne tudni, hogy ezzel tanárt vagy inkább aját magát szeretné megnyugtatni. Sikeresen lehúzza Lio cipőjét, bár nem megy zökkenőmentesen, szerencsére bosorkányból van, így bűbájjal oldja meg a dolgot, s ha mér a pácája kéznél van, ki is lebegteti a helyére a lábbelit.*
-Most legjobb lesz, ha én megyek. Betakarom, itt már elég hűvös van éjjelente.*Mondja, s úgy cselekszik is. Zavart, hisz nem minden nap vall szerelmet az embernek a saját házvezetője.*
-Jó éjszakát!*Köszön el, miután meggyőződött róla, hogy Lio nem fog megfázni, a kandallóra még nincs szükség. Ha netán a férfi lehúnyta a szemét, Mara még egy puszit is ad a férfi homlokára, abban a reményben, hogy az már az igazak ámát alussza. Lassan levánszorog az ágyról. Még egy rövid ideig töpreng, hogy vajon ne maradjon-e itt a kanapén, de aztán elveti az ötletet, hisz Lio már felnőtt, egyedül is meglesz, ráadásul nem szerené, ha reggel, józan állapotban itt találná, még a végén megátkozza. Így szép lassan, kusza gondolatokkal távozik a szobából. Ma éjjel sem fog aludni.*

\\Köszi\\

- Ne! Ne, ne menjen! * visszakozna Lionel szinte kétségbe esve, ahogy a lány kezd kibontakoznia a karjából,s már nincs ideje magához ölelnie. *
- Én annyira... * ül fel hirtelen, mint Drakula a korporsójában. * - Szenvedélyesen szeetem magát Mara! * fakad ki. * - Maga... gyönyörű és okos... és bosszantóan jó és... * nem találja a szavakat, és a whiskey el is éri végső hatását. Már nem érzi, ahogy lekerül a cipő róla, csak hanyatt dől az ágyon. *
- Dora me' fog ölni... * motyogja magában. Ha Mara ismeri a férfi unokahúgát, akkor gondolhatja, hogy róla beszél. * - Mara én... mindig is... * akarva akaratlanul is lehunyja a szemét. *
- Idegesítsen kérem életem végéig...
* Meglepően érthetően és józanul beszél a végére, de el is alszik. És valószínűleg másnap tényleg nem fog emlékezni az egészre. Vagy mégis? Nos, hát... ez már egy másik történet. *

// Köszi //