Bűbájtan (BBT) tanterem

Tárgy: Bűbájtan (BBT) tanterem Szomb. Jan. 28 2012, 09:39

Leírás a későbbiekben érkezik.

*Lehet, késik, no de ebből nem csinál problémát. Béla bácsinál volt, és még gyakorolt is, de alaposan meglepte az öreg, mert ki nem nézte volna belőle, hogy ilyen szinten ért a pálcaforgatás mesterségéhez. Az ajtó nyitva lenne, akkor az is meglepetést okozna, na de nincs, mert az nem szokás, így a falnak veti a hátát, úgy várakozik.*

*Bűbájtan óra, érdekes dolog a szempontjából, mert most még egy pálca is van nála, holott vámpír lévén erre aztán tényleg semmi szüksége nincsen. A szertárból lép be, aztán kinyitja az ajtót, hogy az érkező diákok beléphessenek rajta. A kint lévők hallhatják, valakihez beszél.*
-Ha jól sejtem, nem okoz majd problémát, a második, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik évfolyamot fogom tanítani idén, a többit megbeszéljük Lockhwell professzorral is.

*Ha valamiről nem sikerült leszoknia, az az ugrálása, mert szökdécsel Serban mögött, aki lehet, elgondolkodik azon, mégsem elég érett a tanításra. Vagy de, mert tud meglepetést is okozni a komolyságával, ha arról van szó. Szertáron keresztül érkezik a professzor mögött, és bólogat, felfogta, érti, megbeszélik.*
-Ó, szeretek kicsiket tanítani, bár itt azért nagyobbak azok a kicsik, de annyi baj legyen. *Mosolyogva, vidáman köt ki a teremben, és egyelőre a katedra mellé áll.*

*Kivágódó ajtó, miért is kellene meglepődnie? Soha semmi nem működik normálisan, vagyis a megszokott módon, de neki már az lenne furcsa, ha valami olyan lenne... azonnal gyanút fogna. Mivel szabad az út, besétál a terembe.*
-Jó estét professzor úr, szia! *Delát már ismeri, örökösen pörög és szervez vagy átalakít. AHogy a kh-val is tette, de mindenkinek tetszik a dolog. Leül, nem úgy tűnik, hogy túl sokan lesznek ma.*

-Örülök neki, ám itt már bizony kamaszok vannak, nem éppen kisgyermekek, de ez semmit nem jelent. *Vidám kislány, ez tetszik neki, és ahogy olvasta, valóban szeret tanítani. Lucius itt van, ezt sejtette, ez a fiú egy órát sem hagy ki... általában.*
-Önnek is, Marga úrfi, jöjjön csak. Ha már ilyen családias a hangulat, akkor ne húzzuk az időt, kezdjünk bele.
-Azt hiszem, nem szükséges bemutatkoznom, ismerjük egymást Számmisztika óráról. Bűbájtan órán amit elvárok, az a fegyelem, a maximális akarás. Míg számmisztikán nem kérem, hogy egyetértsenek a leírtakkal, addig itt minden elhangzott utasítást betartanak, ha nem szeretnék az éjszakákat a gyengélkedőn tölteni. Hogy miért mondom ezt, azt majd Dévajvári Nóra Dela kisasszony elmondja, ugyanis a mai órát ő fogja megtartani. Ez nem azt jelenti, hogy a továbbiakban nem velem találkoznak, ezt tekintsék rendhagyó órának.
A kis hölgy már végzett, ráadásul kitűnő eredménnyel az egyik híres Mágusképző iskolában, ott Svk tanársegédként tevékenykedett és tevékenykedik a mai napig, valamint a méltán híres Oswald König Akadémia rubin auror szakos, illetve a Kormon Lehel Tehetséggondozó démonvadász szakos diákja. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, az önök nyelvén fogalmazva Dela kisasszony nem kispályás.
-Átadom neki a szót, tekintse úgy, mintha állnék ott. *Bólint Lucius felé, bár a fiú nem olyan típus, mint aki rendbontást eszközölne... legalábbis órán nem, a többi most mellékes dolog. Leül hátul, nem véletlenül teszi ezt, maga is meg akar bizonyosodni arról, hogy valóban jó személyt választott segédnek. A hallottak alapján igen, beszélt Sebestyén Dorottyával és Felföldivel is, mielőtt döntést hozott.*

*Ilyen bemutatásra nem gondolt volna, igazság szerint el is pirul, de ezt gyorsan leplezi is, elvégre most tanítania kell. Az egész úgy zajlik, mint Dorottyánál volt az első órája, amikor a tanárnő beült hátra, és végignézte, mit alkot, hogyan boldogul. Már nem lámpalázas, vagyis nem annyira, mint volt akkor, azonnal felcsücsül a tanári asztalra, és lóbálni kezdi a lábát.*
-Köszönöm szépen Serban professzor úrnak a bemutatást, igen, Dévajvári Nóra Dela vagyok, de szólíts csak Delának. Ha jól tudom Lucius, te is aurornak készülsz, és nagyon okosan már elsős korod óta ezt teszed. A bűbájokra is szükséged lesz, hiszen ezek nem csak lustáknak praktikusak, hanem kifejezetten védekezésre, zavarásra is alkalmasak.
Mára egy nagyon jó kis bűbájt találtam ki, ez alkalmas a kisebb csínyek elkövetésére, mások bosszantására is. Sajnos olyan emberekkel szemben nem sokat ér, akik igencsak jártasak a mágia világában, az Svk-ban, de azért hidd el nekem, nagyon hasznos, magam is alkalmaztam. *Vigyorog, nem volt ő olyan jó kislány, mint gondolnák róla, sőt. Nem is tud olyan diákról, aki akár 7 év alatt szedett össze annyi büntetést, mint tette ő 2.5 év alatt. A tábla felé int, ahol a következő szöveg jelenik meg:*

Név:Láthatatlanná tévő bűbáj
Varázsige: Invisibil
Pálcamodulat: A pálcát a fej fölé emeljük, ott egy kört írunk le, mintha be akarnánk magunkat tekerni valamibe, közben pedig érthetően kimondjuk a varázsigét.
Hatás: A varázslat hatóideje 20 perc, egy pillanat alatt láthatatlanná válunk mások számára.
Megszüntetés: A pálcát a fej fölé emeljük, és bökünk egyet vele, mintha ki akarnánk szúrni egy léggömböt.

-Ugye, hogy jól hangzik? Meg is mutatom, hogyan fest. *Leugrik az asztalról, kivételesen pálcával dolgozik, hiszen a kicsik is azzal teszik. Pár pillanat múlva már nem látszik, csak a hangja hallható, aztán meg is szünteti a varázslatot.*
-Vajon mi lehet a hátránya? Miért nem alkalmazhatjuk például a tanárokkal szemben, akik értik a csíziót?

*Kb. a földről szedi össze az állát, mert ugyan ismeri már Delát, azaz találkozott már vele, na de ezeket ő sem tudta róla, a lány mélyen hallgat az ilyesmikről. Serbanra pillant és bólint, nem fog balhét csinálni, nem szokása, verekedni nem órán szokott, hanem azon kívül.*
-Igen, annak készülök, már tavaly belekezdtem a komolyabb gyakorlásokba, tanulásba. *Épp pár napja jött ki a gyengélkedőről, bár erről mindenki tud lassan, nyílt titok. Ahogy kiderül, mi az első bűbáj, elvigyorodik, Dela is megéri a pénzét, kapásból olyat tanít, amivel aztán lehet ugratni másokat, de tudja azt is, van ennek más hatása is, mert akár aurorként is alkalmazhatja egy jó pillanatban.*
-Jól bizony. Gondolom azért, mert lehet, nem leszünk láthatóak, de attól még súlytalanok sem, és szakavatott szem kiszúrja, merre járunk. Vagy esetleg azért, mert valami akkor sem stimmel a környezettel szemben? *Tippelésbe kezd, de ha logikusan gondolkodik, akkor más nem marad. Illetve van még egy ötlete, de majd elválik, mi az igazság. Látni minden esetre érdekes dolog, így azonnal kipróbálja maga is.*
-Invisibil! *A pálcamozdulatra is figyel, de hogy mi a végkifejlet, azt majd megmondják. Kivár egy kicsit, aztán megszünteti a varázslatot.*

*Elmosolyodik, a leányzó nem retten meg a feladattól, halál lazán felül a tanári asztalra, és úgy kezd bele az órába, mint egy profi. Igazak a hallottak, bár ha 7 éve tanít, akkor van benne gyakorlata, amit most bizonyít is. A bűbájra halkan felnevet, néha kell egy kis szórakozás a fiataloknak is. Nem szól bele, ennyi bőven belefér, és igaz, ha valaki alkalmas pillanatban hajtja végre, még jól is sülhet el a dolog. Az óra hátralévő részében csak figyel, magában értékel, majd a végén szólal csak meg.*

-Íííígy van. Tehát ha helyet változtatunk, akkor a földön látható lesz vagy a lábnyomunk, vagy ha parketta van, a talaj egyenetlensége, és ezt olyasvalaki azonnal észreveszi, aki minden trükköt ismer. A másik tipped sem rossz, mert egészen pontosan erről van szó. Nézd csak meg alaposan a mellettem lévő dolgokat, aztán engem, azaz azt a helyet, ahol álltam. Látni fogod a különbséget. *Ismét bemutatja a varázslatot, és vár, hogy Lucius elemezni tudjon, aztán szünteti meg. A fiú varázslatát végignézi, és vidáman bólint. Lehet, nem tökéletes, na de elsőre nem rossz az.*
-Nos? Kiszúrtad, ugye? Mi a megoldás? Mit tehetünk annak érdekében, hogy a testsúlyunk se buktasson le minket? *Kíváncsian várja a választ, addig is a végrehajtott varázslatot értékeli.*
-Ügyes, de figyeld a kezemet. Ne döntsd meg ennyire a pálcát, akkor tuti lesz, és ne kételkedj egy percet sem azon, hogy ez nem lehetséges. Hinni, akarni, határozottan, bátran megcsinálni, ez a mottó. Nem félünk, nem ijedezünk, arra ráérünk a gyengélkedőn is. Csináld újra.

*Most jobban figyel, és tényleg látható a különbség. Egyszerűen ha nehezen is, de megfigyelhető, hogy azon a helyen nem kicsit elmosódott valami. Ezt elsőre maga sem vette észre, de ez tényleg buktató lehet.*
-Az, ha nem érintkezünk a talajjal sem. *Maga is érezte, nem volt jó az a varázslat, így úja megismétli.*
-Invisibil! *Talán egy fokkal jobb, de nem az igazi. Gyakorolja még egy párszor, aztán majd megteszi ezt később is a teremben.*

-Pontosan. Tehát a levitálás, azaz esetünkben egyelőre a gyengébbik változata. Míg a láthatalanná tévő bűbájnak van erősebb formája is, ennek is akad, de természetesen a könnyűvel kezdjük, mert azért ez sem olyan egyszerű, mint amilyennek kinéz. Koncentrálni kell közben, mert anélkül halott ügy. *Lucius arcán látszik a felismerés, ezen nevetni kezd, ezért mondta, hogy egy profi azonnal kiszúrja, mi az ábra. Ismét int a táblára, ahol máris olvasható a következő bűbáj:*

Név: Levitálás I.
Varázsige: Felleviro
Pálcamozdulat: Egy határozott mozdulattal a lábunk elé bökünk a pálcával.
Hatás: Sikeres varázslat esetén kb. 20 cm-re emelkedünk el a talajtól.
Megszüntetés: A pálcával egy vágó mozdulatot teszünk a lábunk előtt.

-Ez is jópofa, na de azt sem szabad elfelejteni, hogy ezzel még nem vagyunk kint a csávából, hiszen ettől még mindig ugyanott maradunk, ahol voltunk. Gyakorlás kérdése az egész, ha megtanultunk levitálni alapfokon, és nem kapálózunk a levegőben, akkor szép lassan ellavírozhatunk onnan. A későbbiekben lehet ezt igen gyorsan is művelni. Megmutatom.
*Ismét leugrik az asztalról, végrehajtja a varázslatot, és megmutatja, hogyan lehet helyet változtatni lassan, majd gyorsan is.*
-Mocsaras területeknél is igen kiváló lehet ez a módszer. *Jókedvűen adja át a terepet Luciusnak, ő következik, és nem hiszi, hogy a fiúnak ezzel problémája adódna, de bevet egy kis trükköt is.*
-Mozdulj el onnan, ha fent vagy, ha nem sikerül, akkor lelocsollak. *A fiúra szegezi a pálcáját, vigyorral az arcán várja, hogy cselekedjen. Nem gonosz, azért nem fogja telibeverni, de igen inspiráló lehet, ha egy vödör víz vár a másik oldalon.*

*Mókás, Dela alacsonyabb tőle, mégis tud, ezt ki sem nézné belőle az ember. Lehet, vele majd tud gyakorolni? Megkérdezi tőle alkalomadtán, mert ha párbajozhat is, akkor gyorsabban fog haladni. Ám most a levitáláson a sor, így annak áll neki. Pálcával a lába elé bök.*
-Felleviro! *Kicsit megbillen, nem számított rá, hogy valóban el fog emelkedni elsőre, így szinte azonnal a földön van. Már érti, kell az egyensúly, azaz úgy kell elemelkedni, hogy stabil helyzetben kössön ki, míg rá nem érez az ízére. Újból nekiveselkedik.*
-Felleviro! *Másodjára már jobban sikerül, vagyis sikerül elérnie a magasságot, na de most el is kellene indulni. Arra emlékszik, Dela hogyan csinálta, azt próbálja leutánozni. Mint egy uszonysérült hal, úgy érzi magát, ahogy evickél, és a végén el is röhögi magát, így még megszüntetnie sem kell a varázslatot, az megy magától is, és ráadásul vizes is. Harmadszorra is nekifut, aztán még egy párszor, míg meg nem találja azt a pontot, amiben teljes biztonsággal hajthatja végre a bűbájt. Végül megszünteti, a sebességen is lesz mit javítani.*

-Ez az. Figyelj oda, hogy lazán tedd, ne görcsölj, és ne billegj. Határozottan, bátran, nem esel nagyot, ha nem sikerül. Bocs a vízért, de tudom, hogy hatásos lehet, ha kell. *Bólogat, ahogy Lucius gyakorol, kezdi érteni, mit kell csinálni, és ez jó. Rájött, hogy ha megtalálja a stabilitását, akkor már csak a mozgásra kell figyelnie.*
-Bátrabban, nem tört el a szárnyad. Nem esel le, ha stabilan "állsz", sőt. Gyakorlással elérheted, hogy villámgyorsan közlekedj a levegőben. *Biztatja a fiút, persze Serbannak ilyesmire nincsen szüksége. A mázlista. Mivel mást nem tervezett, befejezi az órát.*
-Mára ennyit szántam. Jó volt Lucius, higgy minden varázslatodban, a koncentrációval nincs probléma. A házi feladat az lesz, hogy kérek 5-5 példát, mire tudnád alkalmazni ezeket a varázslatokat külön-külön, illetve párat arra, hogy kombinálva. Továbbá a gyakorlás, de gondolom azt mondani sem kell. *Serbanra néz, az órát befejezte, övé a zárás.*

*Gondolkodik. A lány vérfarkas, ő vámpír, érdekes "páros", és tudják egymásról, mi a másik, nem kellenek hozzá szavak, érzik. Azonban ez teljesen lényegtelen, arra kíváncsi, hogy hogyan állja meg a helyét tanársegédként. A második bűbájra összevonja a szemöldökét, igaz, hogy Delára bízta a választást a mai napon, mondván ez a tesztórája és neki kellett összeállítania a menetet, na de ez felülmúlta minden képzeletét. Kapásból egy levitálást tanítani... nem mondható, hogy a leányzó leragadna a legegyszerűbb varázslatoknál. Feláll és előresétál, hogy akkor befejezze az órát.*
-Nos, akkor ahogy Dela kisasszony mondta, az órának vége. Marga úrfi pedig ezt a feladatot kapja még a kis kiruccanása miatt. *Átad egy lepecsételt pergament, amiben a büntetés található. Ha a fiú kinyitja, akkor olvashatja, hogy félév végére egy saját, kikísérletezett bűbájt kér tőle, ha már ennyire szeret gyakorolni. Megteheti.*
-Jó éjt, Marga úrfi, javaslom, hogy a körletébe térjen vissza ma. *Az ajtót kinyitja, Lucius mehet, vissza a toronyba. Enyhe célzást tett arra, hogy járőrözésre készül, és nem szeretné, ha a fiút kint kapná el.*
-Dela, veled pedig szeretnék beszélni pár szót. *Amint a panaganos fiú távozik, a lányhoz fordul.*
-Azt kell mondjam, szkeptikus voltam akkor, amikor azt mondták rólad, szeretsz tanítani, és egész jól műveled. El kell ismernem, igazuk volt, Bélának is. Nem rettentél meg, pedig majdnem a saját korosztályoddal állsz szemben, az pedig nem éppen könnyű dolog. Végeredményben elégedett vagyok a látottakkal, bár a levitálással kezdeni... van benned kurázsi. *Bezárja a teremajtót, és a szertár felé indul, int a kezével, hogy Dela kövesse, ne itt ácsorogjanak. A szobájába invitálja, hogy áttárgyalják az órát pontosan, a tantervet és minden mást, amit szükséges.*

*Jegyzi a hibáit és azokat is, amiket Dela mond pluszban. A házi feladat kedvére való, szeret agyalni ilyesmiken. Serban levelére kérdő pillantást vet, de az elhangzottakból azonnal tudja, mit rejthet a boríték... egy újabb büntetést. Rögtön felbontja, ám ahogy elolvassa... felpillant a dirire majd bólint, mert ez egy lehetőség, amit kihasználhat, illetve amiből tanulhat.*
-Jó éjt, professzor úr, ezt pedig teljesítem. Szeva! *Elköszön a bent lévőktől, Serban burkolt figyelmeztetését is vágja, nem fog kint cirkálni, egyből a toronyba indul, be a szobájába.*

*Hallott a gurkós gyakorlásról, arról is, mi lett a vége, de nem értette többek reakcióját. Szerinte teljesen rendben van az, hogy Lucius megsérült, mert ez ezzel jár. Oké, a gyengélkedőre került, van ilyen, na de ezzel mi a probléma? Azt leszámítva, hogy egyedül vágott bele olyasmibe, amibe nem kellett volna. Bevárja Serbant, elköszön Luciustól, és felsóhajt.*
-Köszönöm Serban professzor, igazság szerint ez nem volt tökéletes óra. Igaz, nem izgultam annyira, mint életem első óráján, de azért tudom, min kell még javítanom. A levitálást azért mertem bevállalni, mert ezzel a kis varázslattal együtt remek mókázási lehetőség. Én tudom. *Rengeteget szórakoztak ezzel, viccelődtek, na de használták komolyabb esetekben is. A szertár felől jött, arrafelé távozik akkor, hogy megbeszéljenek mindent, amit kell.*

*Jóval korábban érkezik, a kezdő órát ő tartja meg az elsősök számára, hogy ismertesse velük az elvárást. Az ajtót kinyitja, hogy aki érkezik, szabadon be tudjon jönni, ő maga pedig leül a tanári asztal mögé.*

*Időben érkezik, igen kényelmes léptekkel, és az első amire felvonja a szemöldökét, az a nyitva lévő ajtó. Eddig nem találkozott ilyesmivel ebben az iskolában. Ha már nem kell a terem előtt várakozni, akkor be is lép. Serbanra pillant, egyszer régen látta, amikor még kicsi volt, tudja, micsoda, de ez sosem zavarta, hiszen Raul is az. Akkor még furcsának találta, hogy valaki, akiről olvas a történelem könyvekben, az ott áll előtte.*

-Jó estét, professzor!

*Valahová hátra ül le, ahogyan szokott, Francist a padra teszi, csak nem esik baja egy Bbt-n, bár ha Cristian jön, minden megeshet, na de akkor majd védelembe helyezi.*

*Tuti elkésik, pedig sietett, legalábbis amikor ránézett az órára, még volt ideje, aztán mégsem, így rohan, és majdnem beesik a terembe, annyira igyekszik.*
-Jóstét! Ideértem, ugye ideértem nem késtem el? *Kétségbeesetten ácsorog az ajtóban, és várja a megerősítést. Tényleg ide akart érni.*

*Felpillant, mosolyra húzódik a szája... a Wyard fiú. Mekkorát nőtt, mióta nem látta, lassan kész férfivá érik.*
-Szervusz, Noel. Látom, Francisra azóta is vigyázol. *Az öreg Dessauge fia... le sem tagadhatná, bár ha egymás mellé állnának, maximum testvéreknek tűnnének. Feláll, hogy elkezdje az órát, amikor berobog Cristian is. Felsóhajt, int a fiúnak, hogy üljön le.*
-Cristian, én elhiszem, hogy sietsz, de ha még egyszer késel az órámról, büntetéssel kezdesz. Mi pedig azzal, hogy mégis mik azok a bűbájok, miért érdekesek a számunkra? *Nekitámaszkodik az asztalnak, most nem kér bemutatkozást, hiszen mindkét fiút ismeri.*

*Megakad egy pillanatra, mikor a nevén szólítják, hiszen nem hitte volna, hogy az öreg Darius emlékszik rá, bár Raul jó barátja, ezzel tisztában van. Elmosolyodik, amikor Francis is szóba kerül, Darius ezek szerint őt sem felejtette el? Sosem gondolta volna.*

-Igen, mindent megteszek, hogy rendben maradjon. Igazság szerint nem hittem volna, hogy emlékszik ránk.

*Valahol jól esik neki, hogy egy ilyen vámpír nem feledte őket, igaz akkor szerinte halálra idegesítette őt a kérdéseivel és azzal, hogy Francisról magyarázott neki órákon át. Az már meg sem lepi, hogy Cristian késve rohan be, de legalább nem hason. A kérdés már egészen más történet.*

-A bűbájok leginkább praktikusságuk miatt kapnak hangsúlyt, hiszen elsősorban nem ártó varázslatokról van szó. Ám ennek ellenére nagyon jó védekező varázslatok is vannak köztük, melyek ha valaki nem penge az Svk-ban, akkor életet menthet. Bűbájokhoz tartoznak az illúziók, amik veszélyes fegyverek lehetnek értő kezekben, hiszen ha valaki elhiszi amit lát, akár halált is okozhatnak. Ráadásul egy jó bűbájos képes lehet egyes úgynevezett praktikus varázslatot összezavarásra is alkalmazni. Emellett jók gyógyításra, valamint térmágia használatára is.

*Ennyit tud így első blikkre, már ami számára a lényeg. Elgondolkodik, mit hagyott ki, de majd kiderül.*

-Oksa, majd előbb fogok indulni, komcsi. Ígérem. *Bebotorkál Noel mellé, megint megcsodálja a koponyát, de nem meri megérinteni, pedig nagyon szeretné. Hol Noelre néz, hol a koponyára, végül a hávéjére. Bűbájok, ezeket szereti, azaz szeretné, mert ezek nem veszélyesek.*
-Én tudom. Ha lusta vagyok, akkor tökre meg tok oldani velük mindent, beza. Meg tudok javítani is, mert amikor eltörtem a cuccomat, na akkor arra is jó volt. Meg van egy ilyen izé, az a pajzsos dolog, az is bűbáj, ugye? *Már ha jól tudja, de annyira lelkes, mint Béla bácsi meg Soma óráján, az biztos.*

-Jobb a memóriám, mint hinnéd. Van, akiket megjegyzek, és van akiket nem, előbbiek esetében pedig kíváncsian várom, mi lesz belőlük. *Nekromanta, legalábbis Noel esetében ehhez kétség sem férhet. Hogy félvámpír a fiú... nos igen, el fog jönni az idő, amikor váltania kell, hiszen ez a lét nem sokáig tartható fent így.*
-Remélem is, Cristian. *Bólint a fiú felé, aztán a válaszokat hallgatja. Mindkét fiúnak bólint.*
-Így van. Ami biztos, hogy azért egy-egy varázslatot igen nehéz besorolni, mert akadnak köztük ilyenek is, olyanok is. Még a legártatlanabb bűbájt is fel lehet használni akár támadásra is, ha arról van szó. Jól mondod, Noel. *Nem boncolgatja a témát, a fiú tudja, miről beszél, illetve mire célzott az imént, de ettől függetlenül is igaz a dolog.*
-Az illúziók már egy olyan kategória, amikhez nagyon nagy tudás szükséges, hogy tényleg hihető, hiteles legyen. Valóban alkalmas gyógyításra, ahogy háztartási munkákra, díszítésekre, vagy éppen, bármilyen meglepő, még a fénymágiára is, nem csak térmágiára.
Igen, Cristian, és az a varázslat végleges, maximum akkor szűnik meg, ha újra eltöröd a tárgyat, míg vannak olyanok, melyek nem biztos, hogy véglegesen megmaradnak, csak bizonyos ideig. Nos, akkor nézzünk egy olyan bűbájt, ami előnyös lehet a diákság számára. Cristian ezt már ismeri, ha minden igaz. *A táblára mutat, ahol megjelenik a szöveg:*

Név: Felolvasó bűbáj
Varázsige: Callagrena
Hatás: A kívánt szövegre bökve a pálcánkkal -akár egy oldalra a könyvben- az hangot kap, azaz mintha valaki felolvasná nekünk. Praktikus lehet, ha közben jegyzetelni akarunk.
Megszüntetés: Elhúzzuk a pálcát a szöveg felett jobbról balra, ha nem akarjuk végighallgatni. Más esetben magától is megszűnik, amennyiben a szöveg végére ért.

-Kérlek, Cristian, mutasd is be nekünk, hiszen gondolom, azóta alaposan begyakoroltad. *Kezével a fiú felé int, majd a táblára mutat.*

*Láblóbálva nézi, hogy mi kerül a táblára, végre valamit ismer, vagyis pár napja alkalmazza is, mert így tud tanulni. Hogy neki kell bemutatnia? Először leesik az álla, aztán elvörösödik, aztán pedig felugrik, hogy megtegye. A táblára néz aztán Serbanra.*
-Én mutassam be, tanbá? Komcsi? Tutkó? Zsííír. *Máris szedi elő a pálcáját, bök a táblára és keményen mondja ki a varázsigét.*
-Callagrena! *Izgul, hogy jól csinálja és ne süljön be vele, és hatalmasat fújtat, amikor már hallatszik a szöveg is.*

» JOS tanterem
» Mugliismeret-tanterem