Darius Serban Rezidenciája

Tárgy: Darius Serban Rezidenciája Csüt. Feb. 23 2012, 17:52

... leírás később.

*Azt se tudja milyen nap van, csak azt, hogy mennie kell a padlásra, mert hívatta a házvezetője. Egy rakás rajzzal a kezében tart a szoba felé, már ha tudná, hol a szoba, mert jelenleg keres. Nagyon. Aztán felragyog az arca, mert megtalálja, és azonnal kopogni kezd, ami lehet, dörömbölésnek hallatszik. Gyorsan megigazítja a ruházatát, a haját, vesz egy nagy levegőt, és várja, hogy ajtót nyissanak neki.*

*Az asztala mögött ül egy halom papírral, amiket még ma be kell fejeznie. Azaz neki reggelig, tehát ráér, de most az egyik diákját várja, akivel gondok vannak. Már messziről tudja, hogy jön, a kopogásra pedig összevonja a szemöldökét. Hangos. Keresnie kell valami megoldást, mert még a végén megsüketül, ha még valaki hasonlóképpen próbálja rátörni az ajtót, mint Cristian. Egy intésre tárul az ajtó, és tessékeli be a fiút rajta.*
-Jöjjön csak Badrick úrfi, már vártam. Beszélgetni fogunk, ám még valakire várunk, ha nem probléma. Kér egy teát addig is? *Hiperaktív a fiú, tanulni nem szeret a kollégák szerint. Ő nem így vette észre, inkább azt tapasztalta, hogy egyelőre semmi sem köti le, mintha nem keltették volna fel az érdeklődését. Tudni szeretné az okot, és azt is, hogy a fiút egyáltalán melyik irányba terelje?*

*Meglepetten néz fel a nyíló ajtó láttán, és azon is, hogy a házvezetője már ott áll.*
-Öööö... ja, itt vok ám, jó estét tanbá! Igen, ezt sejtettem, de kire várunk? Komcsi? Kérhetek teát? Mindegy milyet? Szeretem az erdei gyümölcsöset nagyon, olyan van esetleg? *Már most frászban van, mégis kire várnak? A beszélgetés nem hangzik túl jól, lehet, most fogják kicsapni?*
-És akkor most nekem pakolnom kell utána? Hazaküldenek? *Ez a legnagyobb rémálma annak ellenére, hogy tényleg baja van a tanulmányaival. Annyit haladt, hogy nem gyújt fel mindent maga körül, és ha véletlenül mégis, biztonsággal oltja el, tesz rendet. Neki ez nagy haladás.*

*Jonathan érkezik. Mióta leköltözött a Padlásról az elsőre, igen ritkán jár erre. Szétnéz, azért még simán megkapja kollégája szobáját, szép is lenne, ha saját iskolájában tévedne el. A férfi fekete farmert visel, világoskék inget, a zakó helyét ezúttal a sötétkék talár vette át, nyakkendőt természetesen nem hord, a legtöbb férfihoz hasonlóan az igazgató sem repes érte.
Amint a szoba elé ér, bekopog, bár sejti, hogy vámpír kollégája, már tudja, hogy érkezik, s ha minden igaz, az ajtó ki is nyílik.*
-Szép estét. Darius, Cristian.-*Biccent a jelenlévőkre. Minden bizonnyal Darius felkínál számára egy helyet, melyet egy "köszönöm" társaságában el is fogad. aztán hallgat, amíg kollégája meg nem szólal, hisz ő hozta össze ezt a találkozót, s nem utolsó sorban ő a lupis srác házvezetője is.*

*A szóáradaton csak mosolyog, most mondja valaki, hogy diákja nem kíváncsi, azt nem lehet állítani.*
-Akkor szépen sorjában. Majd időben megtudod, ki érkezik még, és igen, van erdei gyümölcsös tea is. *Egy pillanat elég, a tea máris ott gőzölög a dohányzóasztalon, mellékelve a cukor és a tejszín, ha esetleg a fiú azzal kérné.*
-Nem, senki nem fog hazaküldeni, ezt megígérhetem. *Mivel Johnatan is közel jár, már nyílik is az ajtó, hogy beinvitálja kollégáját is.*
-Szép estét, Johnathan, köszönöm, hogy eljöttél. *Kézfogás után természetesen hellyel kínálja Nathet is, és kérdő pillantásából tudni lehet, itallal kínálná.*
-Nos, Azt jól sejted Cristian, hogy problémák vannak, hiszen a tavalyi évben bizony-bizony megbuktál a vizsgákon, ilyen pedig még nem fordult elő a Coxton történetében, vagyis az, hogy valakinek az összes létező tárgyból ne sikerüljön legalább egy átmentet produkálnia. *A fiú rekorder, ez egészen biztos, ám nem azért vannak itt, hogy ezen rágják magukat.*
-Azt áruld el, hogy mit nem szeretsz a tanulásban, a könyvekben? Mi a baj velük? Azt is szeretnénk tudni, hogy mi érdekel? *Barátságosan néz a fiúra, és meglepő dolog, hogy tegezi, hiszen nem szokása. Most viszont eltekint ettől, mert Cristian amúgy is meg van ijedve, és az nem segít a probléma feltárásában.*

*Be van sózva, másodpercenként stíröli az ajtót, hogy kire várnak, és csak akkor sóhajt fel, amikor elhangzik, hogy nem küldik haza.*
-Tutkó? Huh, köszönöm. Meg a teát is. *Lehet az forró, most a legkevésbé sem zavarja, nagyokat nyel belőle, hogy ezzel is kleplezze a zavarát, de megáll benne az ütő, amikor megjelenik az igazgató. Rosszat sejt.*
-Jóstét igazgatóbá! *Le sem veszi a szemét a férfiról, tudja, hogy nem kedveli, ezt most is érezte Soma óráján.*
-Ja, igen. Az azért volt, mert... mert... nem tom, megpróbáltam. Csaaaak... hát nem tom. *Tényleg megírt mindent, az más kérdés, milyen eredménnyel, mert ahhoz nem ártott volna a könyveket is elővenni, na de azok neki ősi ellenségei.*
-Ó, az a baj a könyvekkel, hogy tele vannak betűkkel. Már nem úgy. Szóval tömött sorokban, és ez unalmas. Mire eljutok a végére, nem tudom, mi volt az elején, teccik érteni? Ha ilyen képes, akkor megjegyzem, akkor nincs gond. Svk-n látom a dolgokat, és az úgy más, csak hát ott meg minden kigyulladt... tavaly. *Nyáron rengeteget gyakorolt, így ezt most már kiküszöbölte.*
-Szóval ha vannak ilyen mozgó képek, vagy úgy tanulunk, mint a Druett tanbánál, hogy utána megmutatta és láttam, akkor megint megjegyzem. De nekem nem megy ez az olvasósdi, mert... mert nem. *Vizuális típus, erről nem tehet, szinte képolvas, abban viszont nagyon is jó. A rajzait amiket eddig szorongatott, előveszi, és odaadja Serbannak.*
-Hááát... érdekel a piercing, a tetkók, a rajzolás, ez a pálcás cuccos, de tudom hogy én nem leszek auror, de a bűbájokat szeretném. Meg nagyon tetszett a Béla bácsi órája, mert ott jól is mondtam valamit. Meg a Soma órája is, mert a földes dolgok nagyon érdekesek, meg a csillagok és a bolygók. Azokat is szeretem. Ott sok kép van. *Csak eldarálja, aztán a képeit nézi, amiket rajzolt. Van közte minden, bolygók, csillagok amint robbannak, kéreglemezek egymásra csúszása, gyógynövények szerkezeti rajza... ebben jó.*

-Köszönöm,nem kérek.*Emeli fel kissé kezét, jelezve, nem kér a felkínált innivalókból. Ő inkább a borokat részesíti előnyben, de nem lenne jó ötlet egy diák előtt borozgatni. Törzsét a mellette ülő fiú felé fordítja, hátradől a székben és úgy hallgatja véigig Cris válaszát. Valóban nagyon kíváncsi, hogy mi a gond a kissráccal, hisz ahogy az imént kollégája is mondta, a tavalyi tanév végén Cris történelmet írt a sikertelen vizsgákkal.*
-Valóban, Bé... Fekete professzor többször is említette, hogy idén nagyon ügyes vagy gyógynövénytanon.-*Jegyzi meg. Igen, Béla bácsinak szólítja Nath is általában az öreget, hisz még őt is tanította annak idején, s akkor úgy megszokta ezt a nevet, már nehezére esik másképp szólítani.*
-Azt mondtad, az megy jól, amit látsz. Nem próbáltad még, hogy elolvasod a tankönyvből és aztán azt lerajzolod?-*Néz az elsős diákra.*

-Tutkó. *Hogy máshogy válaszolna, mint a fiú nyelvezetével? Parisz mellett megedződött rendesen, azt meg kell hagyni.*
-Nem nyitottál ki egyetlen könyvet sem, nem jártál be órákra, és azt sem tudtad, mit tanultak. Igaz? Mindegy, ezen már túl vagyunk. *Felsóhajt, nem könnyű eset a fiú, de valamit tenni kell, mert tényleg elsős marad sokadjára is.*
-Értem. Tehát zavar, ha egy könyv száraz és unalmas, így taglalja a tananyagot, ugye? Ha jól sejtem, ezért nem is olvasol szinte semmit, ha nem képes. *Nathre pillant, ez sok dolgot elárul. A fiú aktáját már olvasgatta, túl sokat nem foglalkoztak vele a családjában, bár ez tisztán látszik a piercingekből és a vadmágiájából is. A rajzokat tüzetesen nézi át, Nathnek is mutatja, azok mindent elárulnak. Rendkívül tehetséges, ez nem vitás, minden apró részletre figyel, na de a témák is magukért beszélnek. Növények és hegyek, csillagok, bolygók. Lehet, meg is van az érdeklődési kör. Nath kérdésre bólint, ez is egy megoldás.*
-És mi a helyzet a lényekkel? Azok nem érdekelnek?

-Ahaaa, valami ilyesmi. Vastagok voltak, és csak írásokkal, azt meg nem szeretem. *Órára meg azért nem járt, mert nem találta egyiket sem érdekesnek.*
-Igen, zavar, legalább lenne bennük néhány kép, na akkor tetszene, komcsi. *Bármit lerajzol, csak ne kelljen mindig olvasni, azon elalszik többnyire.*
-Tényleg? Abban azt nem értem, hogy látom a növényt, és nem tom mé, de így megmaradnak azok, amik hozzá tartoznak. Meg az is, hogy hogyan néz ki. *Örül az apró dicséretnek is, ilyesmiben nem nagyon van része, inkább csak szidásokban.*
-Aha, az igen. Na de ahhoz el kell olvasni azt a sok-sok sort. Másképp nem lehet igazgatóbá? *Bármit lerajzol, ha érdekli a téma, csak ne kelljen vaskos könyveket lapozgatnia hozzá.*
-A lények harapnak, meg mozognak, azokat nem lehet normálisan lerajzolni.

*Darius tutkójára kíváncsian felvonja az egyik szemöldökét. Nem nézte volna ki a férfiból, hogy ezen a nyelvezeten is szót ért a diákokkal. Az átnyújtott rajzokat megszemléli. Sőt, el is csodálkozik, sokatmondóan pillant össze kollégájával.*
~Valóban tehetséges gyermek!~*Fut át z agyán, miközben egyik képet a másik után tanulmányozza át.*
-nem mondasz hülyeséget.-*Kezd bele válaszába.*-Ugyanis létezik egy bűbáj, amely felolvassa az adott szöveget, ez a bűbáj a Callagrena, de erről Serban professzor többet tud majd mondani.-*Fordul kollégájához. Cris lényes megjegyzésére meg hatalmas vigyor terül el a férfi arcán, valahol igaza van.*

*Ugyan Cristian nem látja, de folyamatosan kommunikál Nathtel, mentálisan. Ismét rápillant.*
~Mi lenne, ha részletekben kapná feladatba, hogy az egyes tananyagokat megörökítse? Akkor biztos, hogy megjegyzi, és nem is találja soknak. Viszont ha ennyire érdekli a Tájrajz és a Gyn, akkor errefelé kellene terelni.~ *A többiből nem fogja elvárni azt, hogy kitűnő legyen, de erős közepesre fel fogják hozni a fiút ezzel a módszerrel, ha Nath is egyetért vele.*
-Így van, mindenre van megoldás. Ha csak hallod a szöveget és közben rajzolsz, az könnyebbé teszi a tanulást? A Callagrena bűbáj segíthet ebben. Nem kell mást tenned, mint az írott szövegre mutatnod a pálcával, kimondanod a varázsigét, és máris hallod a leírt szöveget. *Azon maga is elmosolyodik, hogy a lények harapnak és mozognak, lévén ez a dolguk.*
-Akkor a lényeket hagyjuk, de annyit tudnod kell majd róluk, hogy legalább a vizsga sikerüljön. *Már kiötlötte, hogy ha esetleg apró feladatokkal bízzák meg a fiút, az talán kirángatja az érdektelenségből is, ráadásul amilyen jól rajzol, még a képei is felhasználhatóak. Lehet, ez feldobná Cristiant.*
-Rendben, köszönöm, hogy eljöttél. Gyakorold ezt a bűbájt, és kezdj el mindent lerajzolgatni, akár fejezetenként, akár oldalanként, és maximum lesz egy szép képregény belőle. Rendszerezd, a Tájrajzos és a Gyn-es rajzaidra külön figyelj oda. *Feláll, hogy kiengedje a fiút, nincs itt nagy gond, csupán meg kellett találni a probléma okát, valamint azt, hogy egy hiperaktív kölyköt hogyan lehet lekötni.*

-Jajajaja, mert akkor nekem nem kell olvasnom, közben tudok rajzolni is. *Bólogat nagyokat, mert amikor kivételesen órán van, akkor sosem zavarja a szöveg, már ha mondják, akkor képes megjegyezni, mert mellé mindig van egy ábrája is.*
-Komcsi? Van olyan bűbáj, ami nekem elmondja a vakert, és közben nem kell a könyvet lesnem? Ez király. *Teljesen fellelkesül, figyel arra, amit a házvezetője mond. Ugyan nincs nála pálca, de máris gyakorolja a mozdulatsort.*
-Ezt úgy tantárgyanként, tanbá? Oksa, akkor végigmegyek rajtuk, így sokkal egyszerűbb. Jó éjt igazgatóbá és hávébá! *A rajzait nem szedi össze, biztos, hogy vissza fogja kapni őket, de máris robog kifelé majd felfelé, hogy azonnal gyakorolni kezdjen.*

~Valóban így van. Beszéleg Somával és Béla bácsival is. Szerintem a többiekkel sem lesz gond. Ahogy elnézem, Druett már kezdett amúgy is rájönni, hogy hogyan tud segíteni neki.~*Küldi mentális üzenetét kollégájának. Szívből örül, hogy sikerült felkelteniük a fiú érdeklődését.*
-Ahogy Serban professzor is mondta, egyik tárgyat se hanyagold el, szeretnénk, ha idén sikerülnének a vizsgáid!-*Mosolyog a fiúra.*
-Majd keress fel, ha elkészítetted a TRZ rajzokat.-*Jegyzi még meg, mielőtt a fiú távozna.*
-Jó éjszakát Cristian, viszlát!-*Köszön el a lupis elsőstől.*
-Mi a véleményed? Így sikerülhet?-*Kérdi kollégáját miután Cris távozott, még mindig a rajzokat figyelve.*

~Rendben, köszönöm, Nath. Talán most már egyszerűbb lesz.~ *"Válaszol" azonnal, de szemmel láthatólag errefelé kell keresgélniük.*
-Komcsi, semmit sem kell lesned, Cristian, rajzolhatsz nyugodtan. *Elmosolyodik, lehet, tényleg megvan a megoldás?*
-Bizony, tantárgyanként, szépen fokozatosan. Jó éjt, Cristian! *Fellélegzik, amint a fiú elhagyja a szobát és Nathre pillant, majd feláll, hogy két pohár borral térjen vissza, és az egyiket kollégája elé tegye.*
-Egészen biztos. A könyveit elnézve egy darabot sem nyitott ki, illetve nem jutott tovább az első oldalaknál. Vagyis tényleg az a problémája, hogy sűrű és száraz neki az összes, főleg ha azt nézzük, hogy a Trz-ben és a Gyn-ben sok a kép, és a rajzai is ezekből állnak jórészt, akkor mindenképp. Láttad az aktáját, még a vadmágiáját sem tudta kezelni, az pedig igencsak kirívó ebben a korban. Egyértelműen fotómemóriája van képekre, tehát elé ne tolj adatokkal teli jegyzetet, mert nem fogja megjegyezni, viszont ha képek formájában látja, akárcsak táblázatként, akkor tudni fogja. Valami miatt kedveli a tárgyadat és Béláét is, csak ennek eddig nem igazán adta jelét, vagyis mi nem tudtunk róla.*Nem egyszerű eset a fiú, de azt sem lehet mondani, hogy elveszett gyerek.*
-Minden esetre köszönöm, hogy eljöttél, és segítettél kideríteni, mi a probléma Cristiannál. Valahol lehetetlennek tartottam, hogy egy ilyen korú gyereket ne érdekeljen semmi, olyan nincs. Mivel másként működik mint a többiek, így rosszul közelítettük meg a kérdést, nála más módszereket kell alkalmazni. Azt hiszem. *Természetesen nem tartja fel Nathet, rájöttek arra amire kellett, és ha minden igaz, be fog válni a tervük. A végén kiderül, Cristian lehet elég jó tanuló is.*

*Elveszi a felé nyújtott boros üveget. Belekortyol, ez most igazán jól esik a férfinak.*
-Köszönöm. Mikori évjárat?-*Kérdi miután megízlelte az italt. Csak ezután tér vissza ismét Cristian esetlre.*
-Igen, egyet értek veled. Szerintem a többiek is meg fogják érteni. Örülök, hogy találtunk egy helyesnek tűnő utat. Azok a rajzok nagyszerűek, Béla bácsi mesélte, hogy a legutóbbi órán ügyesen felelgetett a kérdéseire, biztos vagyok benne, hogy a többi tárgyból is fel tud készülni. A pénteki tájrajzon is figyeltem a fiút, nem hülye ő Darius, sőt! Nagyon ügyes is tud lenni, ha odafigyel és érdekli a dolog.-*Osztja meg véleményét, miközben egyik kezében a boros pohár, másikban a fiú rajza van.*
-Örülök, hogy engem is bevontál, és közösen segíthettünk a Badrick fiún.-*Szólal meg, miközben leteszi a rajzokat és a majdnem kifogyott boros poharat is a férfi asztalára, majd ezek után feláll a helyéről.*
-Most már valóban mennem kell. Még beszélünk. Köszönöm a bort! Viszlát!-*Köszön el kollégájától, majd szépen kisétál a szobából, meg sem áll az első emeleti szobájáig.*

-Egészségedre. Beaujolais Cru, azon belül Moulin-à-Vent, 1992-es évjárat. Még magam hoztam annak idején. *Borkevelő, vámpír létére, bár nem fogyasztja rendszeresen.*
-Biztos vagyok benne. Furcsa volt, hogy mindenből bukott, ilyet még soha nem láttam. A rajzai fenomenálisak, komolyan mondom, ha ilyet tud akkor, ha megjegyez valamit... akkor sikerülni fog a felzárkóztatás. Bevallom, van egy sajátos stílusa, amit gondolom az utcán szedett fel, de ahogy Béla mesélte, no meg Soma, tényleg nem buta, csak máshogy közelíti meg a dolgokat. *Pláne olvasás nélkül, de vannak ügyes elgondolásai, meg kell hagyni. Felhörpinti a maradék bort, a poharat visszateszi az asztalra.*
-Nélküled nem léptem volna, még ha sejtettem is, hogy hol lehet a probléma gyökere. Nagyon remélem, hogy most már zökkenőmentesebb lesz a tanulmánya, amilyen lelkesen rohant ki, azt hiszem már most is rajzol. *Feláll, hogy kezet fogjon Nathtel, és tényleg csak remélni tudja, beválik a módszerük.*
-Egészségedre, máskor is. Viszlát, Nath! *Kikíséri a férfit, aztán visszaül az asztalához, hogy nekilásson a papírmunkának, amit reggelig mindenképpen be akar fejezni.*

*Jelenése van, nem csak neki, Somának is, mégpedig a rendezvénnyel kapcsolatban. Sejti, hogy nem éppen dícséretet fognak bezsebelni, és valahol annak is örül most, hogy Serban nem az ő hv-je. Ahogy megismerte a fickót, nem nagyon érdekli, ki ki fia-borja, vagyis nem törődik azzal, hogy Soma Coxton, vagy az elsős kölyök Ermindescu.
Felsóhajt, és végül bekopog az ajtón, bár sejti, hogy már várják.*

*A kopogásra kivágódik az ajtó, szabad utat engedve a kint várakozónak. Karjait összefonva maga előtt, állva várja az érkezőt, ami az ő esetében nem jelent jót. Köszönés helyett alig észrevehetően biccent.*
-Jöjjön, Thadziev, nem harapok. *Az ő szájából ez igen furán hangzik, hiszen vámpír, róluk pedig köztudott, hogy valójában marnak. Nem kérdezi, hol van Péterffy, mintha egészen más időpontot beszélt volna meg vele.*
-Ön prefektusnak tartja magát? *Egyenes kérdés, egyenes választ vár rá, nem kér a mellébeszélésből, de a panaganosoknak ez nem is szokása.*

*Meglepi a kinyíló ajtó, ahogy az is, hogy Serban vele szemben áll. Nem úgy néz ki, mint akinek felhőtlenül jó a kedve. Belép a szobába, becsukja maga mögött az ajtót, és mintha csak a másik érezné, bizony nem tisztes távolságban áll meg. Sosem lehet tudni. Közben rájön, a férfi igh is, nem csak hv, ami így ötvözve nem a legjobb előjel. Várja a leszúrást, ehelyett olyan kérdést kap, amire hirtelenjében nem is tudja, mit mondjon.*
-Igent mondok, bár tudom, hibáztam, és hiányosságaim vannak. *Határozott, bátran néz Serban szemébe. Hazudott volna, ha nemmel felel, de ez nem azt jelenti, hogy tökéletesnek véli a munkáját.*

*Tetszik neki az kölyök, a magabiztossága, a fellépése, és mégsem nagyképű. Ritka. A válaszára nem reagál csak figyeli a fiút, végül bólint.*
-Meglepett volna, ha mást mond. Valóban minden képességgel rendelkezik, ami prefektussá teheti, azonban a hiányosságai mellett sem lehet elmenni szótlanul. Az, hogy egy rendezvényt kiírnak, és szervezőket keresnek, azzal semmi probléma nincsen, azzal viszont igen, hogy a kezdés után érkeznek meg nem pár perccel, majdnem fél órával, semmi nincsen előkészítve. Ezt mégis hogyan képzelte? Nem az első eset volt, Thadziev, a múltkorinál is ez történt. *Direkt nem keveri bele Péterffyt, vele is lesz egy beszélgetése, nem éppen kellemes, és egyáltalán nem érdekli, hogy Coxton fia. Az a magatartás megengedhetetlen, amit tanúsított akkor, amikor a cserfes Dela megjegyzést tett a fiúknak.*
-Ezt mivel magyarázza? A prefektusság nem csak a járőrözésből, az új diákok felkíséréséből, patronálásából áll. Nem csak a büntetésekből. Úgy követel meg valamit, hogy az alapvető dolgokat nem tartja be saját maga sem. Milyen vendéglátó az, aki késik és felkészületlenül várja a vendégeket?

*Ezt hívják a sakkban sakk-mattnak. Egyszerűen nem tud mit mondani, Serbannak tökéletesen igaza van, ahogy abban is, hogy ez már nem az első eset volt, hogy elkéstek egy rendezvényről. Nem védekezik azzal, hogy egyedül megkétszereződött a dolga, hiszen van szája, ha soknak érzi, akkor kinyitja, és segítséget kér. Nem tette, tehát egy szava sem lehet.*
-Hanyag, professzor. Olyan ember, aki nem méltó a prefektusi jelvény viselésére. Ha egyszer követi el a hibát, talán elnézhető, de ha másodszorra is, akkor nincs bocsánat. *Saját magával szemben is szigorú, lehet, az ilyen rendezvények nem az erősségei, de ha egyszer olyan hibát vétett, azt elismeri. Leveszi a jelvényt a talárjáról és az asztalra teszi, majd Serbanra emeli a tekintetét.*

*Végig a fiú szemébe néz, látja, hogy elgondolkodik a hallottakon, és csak aztán felel. Az arca rezzenéstelen, még akkor is, amikor Avram leteszi a prefektusi jelvényt.*
-Tudja, Thadziev, ha nem haladnék a korral, és történetesen nem 2013-at írnánk, gondolkodás nélkül eltenném a jelvényét, és kötelezném arra, hogy ismételten pályázzon a posztra. *Valóban megtenné, nem szívbajos, sosem volt az, de most mérlegelnie kell.*
-Azonban 2013-ban járunk. A jelvényét vegye vissza, viszont ennek ellenére kötelezem arra, hogy újbóli pályázatot írjon, és olyat, hogy maximálisan elnyerje a bizalmat. Nem ajánlom, hogy hibázzon, de a történteket nézve, erény az, ha valaki képes beismerni, ha elkövette.*Szigorú büntetés, de senkire nem tartozik, ki pályázik, ki nem, vagyis csak 4-en fognak tudni róla. Coxton, Lockhwell, Teofana és ő maga.*
-A verekedést viszont jól kezelte, magam sem tettem volna másképp. Elmehet. *A balhé természetesen hozzá is eljutott, hiszen diákja volt a szenvedő alany, már ha annak lehet nevezni egy provokátort. Feleslegesen nem folynak bele az ilyen viaskodásba, és ha mindkét fél sáros, akkor a házvezetők oldják meg a helyzetet. Az ajtó ismét nyílik, jelezve, befejezettnek tekinti a beszélgetést. Amint a fiú távozik, elmosolyodik, és visszatér a munkájához, mielőtt esti körútjára indul.*

*Amikor idefelé tartott, nem gondolt rá, hogy ez lesz a vége, most viszont be kell látnia, Serbannak igaza van, hiszen hogyan várjon el bármit is bárkitől, amíg saját maga sem teszi meg azokat a dolgokat, amik maguktól értetődőek? Bólint, igazság szerint ha fordított helyzetben lennének, ő is ezt tenné, ezért lepi meg a folytatás.*
-Köszönöm, nem fogok hibázni. *A jelvényért nyúl, visszatűzi a talárra, majd felpillant, hogy Serban akar-e még valamit mondani? A verekedés, na igen. Margával volt egy találkozója, de senkinek semmi köze ahhoz, mit mondott vagy mit tett.*
-Köszönöm, professzor. Jó éjt! *Az ajtó nyílik, így sarkon fordul, és kimért léptekkel hagyja el a szobát. Somát sem fogja irigyelni, ha eljut ide, mert biztos benne, hogy meg fog döbbenni. Ez egy mosolyt csal az arcára, mert hát na... ezt nem lehet kihagyni.*

» Darius Serban