Eva Brite

Alapok

Név:Eva Brite
Becenév: Simán Eva
Évfolyam: 1.
Ház: Lupiatto
Faj: Véla, de csak félig.

Faj

Képességek, melyekkel a fél vélák bírnak:

- Bájolás, csábítás
- Elcsúnyuló arc ha dühös ( nehezen tartja kordában a dühét )
- Láng irányítás
- Hirtelen sötétség
- Hirtelen szél
- Közepes tárgyak mozgatása
Mikor változott át: Születési ártalom...

A családom:

Anya: Samatha Brite
Apa: George Brite
Testvérek: Christin a húga.

Honnan...

Születési dátum: 1998.01.04.
Születési hely: Swanage város, Anglia
Jelenlegi lakhely:Coxton remélhetőleg, de egyébként a szülőváros.

Külső jegyek:Koromfekete hosszú haja, fekete szemei, fehér, szinte a selyemmel vetekedő bőre az, amit minden fiú/férfi először észrevesz, majd a tekintetében csillogó fény elbájolja „áldozatát” Alkatára sem panaszkodhat, hiszen tökéletesnek mondható teste minden porcikája, amit szívesen emel ki testhez simuló, vagy lágyan lengő, földig érő ruhákkal, amiknek dekoltázsa is magára vonzza a tekinteteket, kiemelve formás kebleit. 165 cm magas lányként ebből a szempontból átlagosnak mondható, de nem is bánja, hogy nem nyúlt az egekbe, hiszen jobbnak véli, ha egy fiú magasabb, mint ő. Festeni csak finoman festi magát, jobb szereti a természetes szépséget.
Belső jegyek:Különös ellentétek dúlnak a lány lelkében. Aki először beszél vele, s megtapasztalja mennyire nemtörődöm, milyen goromba stílusa van, az úgy gondolhatja, hogy nagyon bunkó leányzóval áll szemben. S ez valahol igaz is, mert nem igazán mutatja meg az átlag embereknek, hogy milyen is valójában. Közel kerülni hozzá nagyon nehéz, nem egy barátkozó típus, de ha mégis sikerül valakinek elérnie, akkor azt a szívébe zárja, s bármit megtesz érte, de még a szeretett emberek kedvéért sem teszi meg, hogy nyilvánosan emberibben beszéljen. Ennek ellent mond az, hogy ha bajba keveredne osztálya, csoport, vagy iskolatársai, nem hagyná cserben őket, undokul, mogorván, zúgolódva, mégis teljes odaadással próbálna segíteni, bár a segítségnyújtás a modora miatt sokszor tűnik úgy, hogy csak bosszantani akarja a társaságot, s így köszönetet sem igazán kap. Azt, hogy mikor haragszik igazán, könnyen el lehet dönteni, mert olyankor arca eltorzul, s madárszerű lény rajzolódik ki bájos pofija helyére.

Hova...

Előtöri: "Az élet nem egyenes, jól belátható folyosó, melyen felszabadultan, akadálytalanul vonulhatunk végig, hanem ösvények labirintusa, melyen át hosszan tartó és bajos kutatással kell meglelni az utat, s eközben időről időre zsákutcába jutunk. Ám ha van hitünk, mindig megnyílik előttünk egy ajtó - talán nem pont az, amelyikre mi számítottunk, de mindenképpen olyan, mely mögött a helyes út vár ránk."

Igen, sok igaz van ebben az idézetben, s mesém főhősére is igaz, mely ha most tovább olvasol, számodra is ki fog derülni.
De hol is kezdhetném eme lány történetét?
Eva első ajtaja akkor nyílt ki, mikor anyai, és apai sejtjeinek találkozása váratlan helyzet elé állították szüleit. Gondolom főként nem csak neki volt ez egy új kezdet lehetősége, hanem éppen válni készülő szüleinek is, akik így a gyermekáldás miatt együtt maradtak...és milyen jól tették. Samatha és George Brite ezek után még vállalták egy kisember felnevelését, így Eva a nála két évvel fiatalabb húgával, Christinnel cseperedett Swanage városkában.

A sokszor veszekedő, szüleikkel -sosem komolyan- perlekedő tiniket igyekeztek sajátos elvek alapján, nagy önállóságra késztetve nevelni, tudatva, éreztetve velük, hogy szüleikre mindig, minden körülményben számíthatnak. Talán ennek köszönhető, hogy habár lázadoztak, sosem csináltak nagy butaságot, mindig igyekeztek megtalálni a helyes utat, s nem veszítették túl a határokat.
Az élet olykor olyan lépésekre kényszeríti a embert, amit nagyon nehéz szívvel tesz meg. Döntések sora elé állít bennünket, s csak később tudjuk meg, hogy a döntéseink helyesek voltak-e. Eva is rosszul döntött, mikor gyanakvása után nekikezdett kérdezősködni. Anyját faggatta elsősorban, mivel a cseperedő leánynak gyanús volt, hogy ő bizony nem apja leánya. Cseppet sem hasonlított apjára, sem mentalitásban, sem kinézetre, de még húga és ő közötte is nagyon sok az eltérő, kirívó különbség, mint például a tesó zömök, duci, Eva viszont csodás alakkal rendelkezik, pedig nem is igazán tesz érte semmit. Csak tudnám, hogy hogy nem tűnt fel apjának, hogy valami nem stimmel...
Eva anyja viszont a faggatózás során bevallotta, hogy a lány apja egy véla férfi volt, akinek nem tudott ellenállni, s az teherbe ejtette, az akkor már férjezett nőt. Mr. Brite sajátjaként nevelte mindkét lányt, viszont mikor fényt derült a csalfaságra, az addigi idill szertefoszlott, s ki jobbra, ki balra ment. Így került el jó messzire szülővárosától Eva is, újabb kaput nyitva élete előtt.
A mindig ruhát viselő lány már ideérkezte előtt is több fiút csavart az ujja köré, annak ellenére, hogy csak 14 éves múlt, bár hamarosan 15 lesz már. Persze még nem fejlődött ki minden véla tulajdonsága rendesen, így egy tapasztaltabb varázsló könnyedén ki tudja kerülni azt, hogy hálójába csalja a lány, de a fiatal fiúk, különösen korabeliek nem tudnak neki ellenállni, így járt az a fiú is, akivel első kapcsolatát kialakította Eva. Azonban hamar ráunt a fiúra, s másfelé kacsingatott, amivel ügyesen összetörte Kevin szívét. Talán anyjától örökölte csalfaságát.
No mit is felejtettem még ki, ami fontos...hmm...
Ja igen...az apja, akiről kiderült, hogy valójában nem is az apja, szóval ő a Roxfort Bájitaltan tanára, s a csepp leányzót megtanította minden fortélyra, amit tudni illik egy boszorkának a bájitalok alapjairól, egy-egy méreg kikeveréséről, ahogy anyjának is sokat köszönhet tudás terén, csak tőle a háztáji varázsigéket sajátította el. Jól is jön egy tisztító, tértágító, vagy nagykabátbűbáj ha ilyen helyre kerül, mint Coxton kastélya. Véla képességei, mint a láng irányítása még nem tökéletesedtek, hiszen nem volt, aki megtanítsa arra, hogyan is kell használnia, így sokszor okoz balesetet. Vitte már el mellőle a szélforgó barátnőjét, mikor az felbosszantotta valamivel...
Állatok: Az iskolába semmi állatot nem hozott, de otthon vár rá hűséges kutyája, Deby
Pálca: 9,5 hüvelykes ruganyos pálcában unikornis szőr van, s fája egyszerű tölgy.
Egyéb megjegyzés: ide

SZJP:

Kell..kell nekem az, hogy belehúzzak az élet értelmeinek kivizsgálásába. Bár nem tudom, hogy van-e értelme, s azt sem, hogy azt hol is keressem, de biztos, hogy nem itthon. Mert ugyan ki a fene foglalkozik azzal, hogy én kivel, mit és hogyan is csinálok? Apám, s anyám elváltak, tesóm bentlakásos suliba került, a Roxfortba, de nekem oda nincs kedvem menni már, nem akarok vele összefutni, és magyarázkodni. Ma megyek be utoljára, hogy elköszönjek tőle, s tanáraimtól. Viselem a nevét, mert büszke vagyok arra,hogy felnevelt, s én nem fogom sosem elfelejteni amit értünk tett, de ő haragszik rám is, mintha én hibás lennék anyám félrelépése miatt. Vagy anyámat látja bennem? Nem tudom...de nem is fogom megkérdezni tőle.
Belépve a Roxfort falai közé elfog egy érzés...nem tudom megmagyarázni, mert ez szinte megmagyarázhatatlan. Azt az iskolát hagyom itt, ami a szívemhez nőtt, a barátokat, kedves, és kevésbé kedves tanárokat, rengeteg emléket. Apám, akit én most is így nevezek, szobájában van most, mert tudom, hogy nincs órája. Koppintok kettőt ajtaján, majd benyitok, s bedugom rajta fejemet.
- Szia! Bejöhetek?
- Felőlem! Gyere!
Be is lépek, bár cseppet sem teszik, hogy egy vállrántással intézte el a köszönést, s fogadásomat.
- Elmegyek. Gondoltam szólok...
- Oda mész, ahová akarsz. Anyád érted a felelős, nem én. Nem kell bejelentened. Különben is, tudom, mert már mindenki erről beszél az iskolában. A bájitaltan tanár elvált, elmegy a lánya...nem érdekel, majd én is elmegyek, és nem lesz kin rágódni, mert nem fogok élni tovább.
- Ó igen, öld meg magad, igyál a bájitalodból, hibáztass engem anyám helyet, az majd mindent megold. Mintha én, vagy te tehetnél arról, hogy nem te vagy az apám. Mért rám haragszol? Bántottalak valaha?
A méreg elfog miközben sorolom a kérdéseket, hangoztatom a felvetéseimet. Arcom egyre inkább torzul, s már-már olyan ronda vagyok, hogy azt nehéz felülmúlni. De ez s hidegen hagyja...hátat fordít nekem, hogy még látni se lásson.
- Menj! Menj el Eva! Jobb esz mindkettőnknek!
- Nem...nekem nem lesz, mert én szeretlek, ha nem is te vagy nemzőm, te neveltél fel, s benned bíztam eddig legjobban.
Könnycsepp gurul le arcomról, mely meglágyítja lelkemet, s madárfejem elsimul...Mögé sietek, s hátulról átölelem.
- Isten veled!
Néma csend fogadja ezt a pár szót, érzem, ahogy végigsimít kusza mozdulattal kezemen, majd kibontakozik az ölelésből, s ennyit mond, kissé elcsukló hangon:
- Szervusz!

Tőlem ennyi tellett...Várom az ítéletet Very Happy

Átment.

Nath Coxton

Köszönet:)