Mandarinszirom Czukrászda

Leírás később.

*Honi érkezik a cukrászdába. Úgy beszélték meg Risával, hogy itt találkoznak, a lány valami jó hírt szeretne elújságolni, ennyit már kikövetkeztetett a hangjából. Találkozhattak volna otthon, Nagyváradon is, de ezt a hetet Honoráta Lucinál tölti, a fiú családjának craiovai birtokán, így Troxia tűnt a legkézenfekvőbb találkozó helynek.
Mosolyogva köszönti a cukrászt, aztán leül az egyik ablak melletti asztalhoz, amíg feltűnik Risa, Honoráta megpróbálja kiválasztani a süteményt.*

Izgatottan érkeztem a cukrászdába, azért is mert sütiéhes voltam, és azért is hogy elújságoljam a nagy hírt Honinak. Észre is vettem őt, és odamentem. Amíg belemélyedt a sütikbe, kedvesen köszöntem a cukrásznak, aztán a lányhoz fordultam.
- Szia! - Köszöntem neki szinte felugorva. - Örülök hogy tudtunk találkozni. Van egy nagy hírem, és tőled is mesélést követelek! - vigyorogtam rá.

*Felpillant, mikor meglátja szőke barátnőjét.*-Sziiiia!*Köszönti a lányt hasonlóan hatalmas mosollyal. Fel is áll, hogy megölelhesse, puszilhassa szomszédját, majd csak ezután csüccsen vissza.*
-Na hadd halljam! Alig bírtam kivárni, hogy találkozzunk!*Nevet. A sütiről már meg is feledkezett, pedig még nem is sikerült eldöntenie, hogy a sok finomság közül, melyeket a cukrászda kínál, melyiket válasza. A felszólításra, hogy neki is mesélni kell majd, csak sokatmondóan somolyog, lesz mit.^^*

Miután köszöntöttük egymást, le is ültem vele szemben. - Várj. - Mondtam neki. - Gyere előbb meghívlak sütizni, aztán megmutatom. - Mosolyogtam sejtelmesen. - Oda is pattantam a sütikhez, de akkora volt a választék. - Hmm.. - Kérnék ebből, és ebből. - Mutattam rá egy nagy nehezen egy csupa csokis sütire, és egy gyümölcsös krémes habos szeletre. Már úgy összefutott a nyál a számban. Meg is kaptam őket, és a kis villát meg szalvétát hozzájuk, és letettem az asztalra.

-Jaj nekem, csak győzzem kivárni!*Nevet fel, de a meghívást nem utasítja vissza. Risával együtt sétál a pulthoz, ahol rendelnek, aztán süteménnyel együtt ülnek vissza ablak melletti asztalkájukhoz.*
-Hm...*Nyammog miközben az első falatot ízleli.*-Ez nagyon finom!*Mosolyodik el miután lenyelte, aztán újabbat vág a kis műanyag villával.*
-Szóóóval, mi az a nagy hír, amit nem lehetett telefonba elmondani?*Kérdi kíváncsiságtól csillogó szemekkel. Azért reméli, még nem baba-örmökről van szó. Nem is tudja, hogy egyáltalán most van-e barátja a lánynak. Majd erőrl is részletesen kifaggatja ám!*

Mikor leültünk elővettem a levelet, amiben az állt, hogy megkaptam az Iskolapszichológusi állást a Coxtonban, és odanyújtottam Honinak. Örültem neki mikor megkaptam, nem gondoltam volna hogy diploma után már lesz is állásom. Igaz ez nem valami varázslós tevékenység, amivel vissza tudok zökkeni a varázsvilágba, de pont erre vágytam. Izgatottan vártam amíg elolvassa, addig is majszolgattam a csokis sütit. Azok az ízek... Mintha egy csokoládé bomba robbant volna a számban. Mennyi jó dolog egyszerre.

*Kérdő pillantással veszi át a felé nyújtott levelet, mielőtt felnyitná, leteszi másik kezéből is a villát, aztán kinyitja a pergament és olvasni kezdi. Arcára hamar kiköltözik az a hatalmas honis mosoly, amit már megszokhattunk tőle.*
-Risa, ez fantasztikus!*Szólal meg végül miután másodszor is végigfutott a sorokon. Igen, ez határozottan a diri kézírása.*
-Gratulálok!*Nyújtja vissza ragyogó arccal a levelet.*-Ezért muszáj adnom még egy puszit!*Kuncogva emelkedik ismét emg, hogy miközben a levél gazdát cserél, ismét nyomjon egy cuppanósat Risa arcára.*
-Mit szólt hozzá az édesanyád?*Persze, emlékszik ő Corina nénire, ahogy arra is, hogy nem igazán van oda a varázstársadalomért.*

Nagy mosollyal fogadom az újabb puszit.- Köszönöm. - Pattantam vissza a helyemre.
Jajj..ne is kérdezd. - Nyúltam a homlokomhoz mikor anyát kérdezte. - Igazából már nem nagyon szabja meg mit csináljak, de annyira nem tetszett neki. Annak viszont örül hogy kezdek valamit a diplomámmal. Szerintem azért nyugodott bele ilyen hamar mert azt hiszi így nem fogok varázsolni. - Ráztam meg a fejem mosolyogva. És máris elővettem a pálcámat, hogy egy kicsit lebegtessem a tányéromat. - Ha tudná.. - Raktam vissza vigyorogva a pálcát a helyére.
- De rólam ennyi is a jó hír. Mesélj, mi újság veled? - kaptam be egy újabb falatot a csokicsodából.

*Kuncog a lány megjegyzésén. N aigen, valóban vannak dolgok, amiket jobb ha a szülők nem tudnak. ilyen dolog az is, ha a lányuk előreláthatóan négy éven belül férjhez megy.*
-Ó, hát nálam minden rendben. Szerencsére tavaly március óta ismét jól vagyunk Lucival.*Mert azelőtt volt egy több mint féléves mosolyszünetük. Kész rémálom volt az az időszak mindkettőjük számára.*
-Ezt a hetet meg jövő hetet is náluk töltjük, Craiován. Aztán meg két hetet megyünk haza Váradra. Utána meg megint Craiova. Kicsit itt is, kicsit ott is, az a lényeg, hogy együtt legyünk.*Szeme csillog, még mindig öt és fél év után is teljesen odavan a fiúért.*

Ezt jó hallani. - Mosolyogtam. - Olyan aranyosak vagytok együtt. Ez olyan ritka.
Tettem az állam a kezembe és néztem ábrándosan. - Mennyi év eltelt már. De mi volt az a mosolyszünet? - Érdeklődtem óvatosan. Hát igen. Jó is ha van az ember mellet valaki. Főleg aki szinte a másik fele. Hirtelen belegondoltam hogy mennyire jó lenne ha nekem is így ott lenne valaki. De hát tudom hogy én nem vagyok könnyű eset. Azért csak várom én azt a fehér lovas herceget. Bár úgy néz ki inkább gyalog jön, azért tart eddig.

-Ó, köszi. Örülök, hogy ezt mondod.*Mosolyog bele a süteményébe. ha már egy frissen végzett szakember is így látja, akkor az így is van!*
-Hát... akadt nála egy kisebb probléma, és azt hitte, jobb lesz nekem, ha ezt egyedül oldja meg és teljesen kizár az életéből.*Persze, Lucit is meglehetett érteni, kell egy kis idő, míg az ember fia feldolgozza, ha bemarja egy vérfarkas.*
-De szerencsénkre elég makacs egy természetem van.*Mosolyodik szélesen el.*És sikerült rájönnie, hogy velem könnyebb, mint nélkülem.*Ez amúgy is örök igazság.*
-Na és veled? herceg a láthatáron?*Kérdi somolyogva. Közben fogy ám a csokicsoda is.*

-A lényeg hogy rájött. - Mosolyodtam el. - Ezek után már biztos hogy nem fog többet elengedni. De ha úgy adódik a párterápiához is értek. - Mondtam viccelődve. Én biztos voltam abban hogy ők úgyis együtt maradnak mindig.
- Hát, tudod volt Magyarországon az egyetemen az a barátom. Mi is együtt voltunk vagy 2 évig. De mikor elmondtam neki hogy varázsló vagyok... - Húztam el keserűen a számat. - Pedig azt hittem ismerem..
Mindig is ilyen leklitársas igaz szerelmes szirupos cuccokban reménykedtem. - Remélem azért valaki majd bekopog az életembe, 23 évesen már nem ártana. - Mosolyogtam megint. Lassan bekanalaztam az utolsó falat sütit.

-Köszönjük, de remélem, a következő jó néhány hónapban nem lesz szükségünk a szak tudásodra.*Kuncog. Sőt, biztos benne, hogy egyelőre nem lesznek komolyabb problémáik.*
-Ó, ezt sajnálom.*Gördül le a szája, közben szabad kezével átnyúlva az asztalon megpaskolja Risa kézfejét.*
-De ne csüggedj, biztos vagyok benned, hogy téged is meg fog találni majd az igazi, türelem kérdése az egész.*Mosolyog bátorítóan*.

- Köszi. - Mosolyogtam vissza a biztató szavakra. - Huhh hát ez nagyon finom volt. szerintem a törzshelyem lesz ez a hely. - Vigyorogtam. - Lassan mennem kell még sok mindent ki kell pakolnom. Összefuthatunk többször is. Akármi kell tudod hol találsz. - Intettem lazán a kastély felé. Felálltam az asztaltól és kivittem az evőeszközöket, majd visszamentem.
Jó volt újra látni. - Mosolyogtam Honira. - A kastély felé jössz vagy van még dolgod? - Kérdeztem tőle, aztán vagy együtt ballagunk fel, és ott köszönünk el, vagy most kap egy ölelést és puszit, és irány a szobám.

-Valóban finom volt, sosem csalódom a mandarinszirmos sütikben.*Elpusztítja az utolsó morzsákat is, szépen megtörli a száját a hófehér szalvétával.*
-Rendben, majd megyek szobát avatni.*Nevet jókedvűen. Pont, mint mikor az új lakásokat szokták, tök vicces lesz.*
-Ó, nem, az én vizsgáim mát megvannak, meg a Lucié is, így már kiköltöztünk a Kastélyból. Valahol itt van ő is, szerintem mindjárt felbukkan és megyünk haza.*Mármint a craiovai birtokra, de amennyi időt már ott is eltöltött, Honinak már épp annyira "otthon" a craiovai birtok is, mint szülei nagyváradi lakása.*
-Örülök, hogy találkoztunk!*A cukrászda előtt még megöleli, puszilja egykori szomszédját, aztán ki-ki megy a saját dolgára, Honi épp Luci felkutatására.*