Berta néni Konyhája - Étterem és fogadó

Leírás később.

*Bár már neki is megkezdődött az egyetem, a szíve visszahúzta ide. Mai órái is már mind letudva, így végül Troxián kötött ki a bentlakás szoba helyett. Már nagyon hideg van erre, ezért nem sokat kóborolt kint az utcákon, hamar betért Berta nénihez, az itteni otthonos ízekben még sosem csalódott. Bár a nénit sehol sem látja azért a rendelésé a jóképű új pincérnek hamar le is adja, ez pedig nem más mint egy tányér jó meleg székely-csorba.*

*Az iskola falain belül már unta magát, így le is jött inkább Troxiába szétnézni. Teljesen átfagyva tér be a közeli vendéglőbe, ahol megmelegedhet és legalább ehet is reggel óta valamit. Teli van az étterem, így egy fiatal lány melletti asztalnál foglal helyet, és magához inti a pincért, akinek le is adja a rendelését, mely a napi ajánlat, a székely-csorba.*

*Valóban cudar idő van kint, ahhoz képest, hogy még csak október eleje van, durva, hogy a környéken nem ritka a 30-40 centis hó sem! De szerencsére idebent nagyon kellemes, meleg idő van. Míg Tia a levesére vár, kezébe akad a múltheti Coxton Krónika szám is. Már a címlapon feltűnik neki egy barna hajú nő, aki, a cikk cÍme szerint, az iskola új házvezetője és tanára! Ha ilyen hírt pillant meg egykori Alma Materéről, normális, hogy azonnal el is kezdi olvasni a szöveget. Nohát, ezek szerint egykori házának új vezetője van! Szép lassan összetűri az újságot, s ahogy kiteszi azt az asztal szélére, hogy a pincér majd elvihesse, oldalra pillantva meglátja a barna nőt. Azonnal az újság után kap. Bizony, nem tévedett! A szomszéd asztalnál ülő hölgy pontosan az, aki visszamosolyog rá az újság címlapjáról! Nocsak, micsoda véletlenek!*
-Elnézést!*Szólítja meg a nőt.*-Ön Analisa Carp?*Kérdi, felmutatva a kezében tartott újságot is, elől a fényképpel.*

*Várja a kihozott ételét, miközben kicsit elbambulva gondolkodik, és elmereng. Kissé megcsörren a kezén a rúnákkal díszített karkötő, ahogy egy újságba mélyed bele, amíg vár, a legújabb kutatásokról a rúnákkal kapcsolatban. Már csak a női hangra eszmél fel, és a bal oldali asztalszomszédja felé fordul, és rámosolyog.*
- Igen, én vagyok az. És Önben kit tisztelhetek?
*Ugyan fiatalnak látszik a lány, de nem tegezi le, megadja a megfelelő tiszteletet.*

*Szája fülig szalad. No lám, ez aztán az érdekes fordulat!*
-Én Tatiana Roșca vagyok, egykori Lupiattos diák.*Mutatkozik be a barna nőnek. Az újságot szépen visszahelyezi az asztal szélére, hogy a jóképű pincér srác majd visszavihesse.*
-Zavarná, ha átülnék Önhöz?*Érdeklődik. Végül is eléggé tele van már a hely, egy szabad asztal mindig jól jön, nem melelsleg pedig biztos akadna közös témájuk.*

*Elmosolyodik, ahogy hallgatja a lányt, és bólint.*
- Nocsak, egy jó pont oda.
*Kacsint rá a lányra kedvesen, majd helyet csinál neki az asztalnál, hogy át tudjon ülni, úgyis sokan vannak, így jó is ez a fordulat, na meg tudnak beszélgetni is.*
- Egyáltalán nem. Ha már itt tartunk, én vagyunk az idősebb, úgyhogy tegeződjünk, kérlek.
*Mosolyog rá, ahogy a lány átül, és lerakja az újságot.*

*Nincs túl sok csomagja, voltaképp csak a táskája, illetve a kabátja, amit eddig a szék karfáján tartott. De most azt is átteszi az új székre, a táskát pedig az asztalnál lévő egyik üres székre pakolja.*
-Ó. Rendben.*Mosolyodik el.*-Akkor én Tia vagyok.*Nyújtja át kacsóját az asztalon Analisa irányába.*
-Örülök, hogy megismertelek.*Teszi még hozzá hasonlóan mosolyogva. Időközben a levese is megérkezik, a pincérnek szerencsére nem okozott gondot a helycsere sem.*
-Hm... nagyon finom illata van! Voltál már ezelőtt Berta néninél?*Érdeklődik asztaltársától.*

*Ahogy megérkeznek a leveseik, azonnal el is rakja az újságot, ne legyen útban, és Tiának is legyen elég helye, majd elfogadja a kézfogást.*
- Én is örülök. Mikor végeztél?
*Kérdezi kedvesen, majd ahogy megérzi a leves szagát, elismerősen szimatolni kezd.*
- Egyetértek, tényleg nagyon jónak tűnik. Nem még, eddig csak a kastélyban ettem itt, nem olyan régen érkeztem az iskolába. Na és te itt laksz vagy máshol tanulsz?

-Csupán idén júniusban.*Válaszol apró mosoly kíséretében. Bizony, csak nem rég repült ki a fészekből, most pedig szárnyait próbálgatja.*
-Biztos vagyok benne, hogy még máskor is vissza fog ide térni, nagyon jó hely!*Jegyzi meg két kanál leves között.*
-Ó nem, nem itt élek. Sőt, most még bentlakó is vagyok, mint első éves egyetemista. Viszont Troxia egy olyan hely, ahova időről időre visszatér az innen eltávozott ember.*Válaszol a nő kérdésére.*
-Eddig külföldön dolgozott?*Érdeklődik tovább, hisz erről semmit sem írt az imént olvasott cikk.*

//Internet-problémák miatt fagyunk.//

*Ellátogatok ide. Ami azt illeti, már jó ideje, hogy megkaptam azt a hírt, miszerint az öcsém.. távozott az élők sorából. Anyuval épp egy rejtett kis varázspiacon voltak. Egy házi kedvenc után néztek épp, mikor hirtelen elengedte testvérem a kezét és kacagva elfutott. Látott néhány nagyobb hippogriffet, hozzájuk akart odamenni. Az egyikre még rá is mászott, de ezt az állat zokon vette. Elég vad teremtés lehetett, mert a következő pillanatban ledobta és rá is lépett, s mint később kiderült, valahogyan elszakította a láncait, amiért persze a tulajt okolták. Ha ellenőrizte volna, hogy mindegyik példány jól ki van -e kötve, nem történik meg az, hogy eléri és rálép, nem egyszer, teljes erőből. Máig nem tudom elképzelni, milyen lehetett akkor anyu arca, vagy mit tehetett utolsó perceiben, minden esetre akkor elég keserű hangulatom volt. Miután beszélgettem Tomaval, a szobámban voltam, ahol egy hosszú levelet írtam a családnak. Az öcsémet gyászoltam benne és hosszú ideig fekete talárban róttam a kastélyt. írás közben többször is keményen küzdöttem azért, hogy ne sírjam el magam...
Most pedig itt vagyok, ismét. Egyszer már kimozdultam, hogy rendbe tegyem magamban a dolgokat, de most csak azért vagyok itt, hogy felfedezőútra induljak.*

*Már jó ideje járom Troxiát. Csak úgy lejöttem lébecolni. Amolyan szabadnap féleségre. Néha ki kell mozdulni. Bemegyek a fogadóba hogy igyak valamit. Kint elég hideg van. Agyar azonnal a kandalló mellé telepszik, én meg megpillantok egy ismerős arcot. Solomon az. Nem nehéz észre venni ezüstös szürke hajával. *
-Szevasz csatlakozhatom?*kérdezem tőle. Már első óta jó haverom. Ismerjük egymást mint a rossz pénzt. Még prefektus nem lett sok marhaságot csináltunk mi ketten. *
-Valami baj van?*kérdezem savanyú ábrázatát látva.*

*A fogadó egy ablak melletti asztalánál ülök. Rákönyökölök és kinézek a tájon, gondolataimba temetkezve.* ~Ha akkor az a fickó elővigyázatosabb, talán kiküszöbölhető lett volna. Annyira sajnálom, hogy nem lehettem ott, mikor ez történt!~ *Legfőképp magamat okolom érte. Az a szerencsétlen flótás elvégre nem tudhatta, hogy az egyik állat milyen nagy erővel rendelkezik, a lánc sem volt olyan helyzetben, hogy azonnal észrevehetővé váljon a hely, ahol elszakította. Ha valaki hibás, az csak én lehetek. Lehorgasztom fejem. Ezüst színű tincseim függönyként borulnak arcomba, s húzódnak is vissza, amikor felkapom a fejem.*
- Sziaaaaaa! *ugrok fel, hogy aztán magamhoz szorítsam* - Persze, csatlakozz nyugodtan! *felelem vidáman, a kérdésére meg csak a fejemet csóválom. Örülök, hogy ezután érdeklődik, de nem akarom őt a problémáimmal terhelni.*
- Nem, nincs semmi, csak elbambultam.

*Azért jó látni hogy még mindíg olyan mint régen. Azért aggaszt a tagadása. Bár egyenlőre nem bolygatom. *
-Na mi a hézag prefektuskám. Hogy haladnak az elsőseink? *kérdezem töle ahogy hátra dőlök a széken. *

*Egyelőre tényleg olyan vagyok mint régen, vagy talán kicsivel jobb is. Vidámabbnak érzem magam, főleg az iskolában, meg ebben a városkában. Szorosan magamhoz szorítom Iont. Már egy ideje nem láttam, most pedig örülök, hogy együtt lehetünk. Mielőtt kiszorítanám belőle a szuszt, elengedem, majd vele együtt ülök le a saját székemre.*
- Élvezem a prefektusi munkát, bár nagyon nem komolyodtam meg tőle. Lassan anyu megőrül attól, hogy elviccelem a dolgokat, de szerintem meg jó, ha az ember nevet. Állítólag évekkel is megtöbbszörözi az életed, ha sűrűn teszed *vonok vállat, elgondolkodva* - Nem mellesleg az arcomba kapott egy sas és arra jutottam, hogy nekik egy kivilágított kifutó pálya kéne... Ami pedig az elsősöket illeti, olyanok, mint az angyalkák! *nyúlok el az asztalon.*
- Na és veled? Úgy érzem most, mintha legalább ezer éve nem láttalak volna! Ugye nem a lovak ettek meg?

-Angyalkák? Ezen vitatkoznék. Van három akik nem bírnak magukkal. Mind lupis diák. *mondom ahogy a plafonra nézek. Majd intek a pincérnek és rendelek két vajsört. *
-Mostanában tényleg sokat melóztam az istállóban. Nem mellesleg a barátnőmre vigyázni nem kís feladat. Elég vagány és sokszor bajba keveri magát. *mondom nagyot sóhajtva. *-Mondjuk még Agyar is megkedvelte. Pedig tudod milyen nehéz eset ez a kutya.*teszem hozzá ahogy kutyám oda jön.*

- Eh, eddig csak egy vámpírfiúról tudtam, bár neki csak féltékenykedési rohamai vannak néha. Mondjuk ő valamilyen Steven *tanakodom hangosan* - Ki az a három, meg tudnád mondani? Majd felkeresem őket és elbeszélgetek velük *dőlök hátra a széken. Kicsit zavar, hogy titkon felfordulás lehet néhány házembeliek közt, s nagyon nem szeretnék a dolgukba avatkozni, de ha nagyon eldurvult dologról van szó, senki nem állíthat meg.*
- Jééééé, van barátnőd? Csak nem az a bajkeverő az? *célzok egy rövidhajú lányra, akinek elég nagy szája van és állítólag ismer Iont, amiben nem voltam olyan biztos.*
- Ha ő is szereti, akkor nem lehet rossz ember. Biztosan csak "álcázza" magát, nehogy meglássa valaki az igazi énjét.

-Nem akiről én beszélek egy elsős srác. Féltékeny mert lenyúltam a barátnőjét. Valami Dimitrie, meg a egy kiscsaj Alexa. Meg perse Cera. *mgyarázom majd felvonom az egyik szemöldököm. *
-Úgy ismersz mint aki olyan nehezen talál barátnőt? *kérdezem tőle. Mondjuk a legutóbbit azért koptattam le mert idegesítő volt.*

- Dimitrie Undrea-ra gondolsz? Őt sűrűn szoktam a Tatros partján látni. Szerintem rendes fiú, csak mintha kicsit tartózkodó lenne. Cerasela-t meg valahogy sejtettem. Amióta felbukkant, elég aktívan zajlanak róla beszélgetések néhány tanár között. Eléggé ki vannak tőle, pedig még ő is elsős *csóválom a fejem. Hamarosan kihozzák a vajsöreinket, én pedig illedelmesen megköszönöm, majd belekortyolok. Szinte azonnal érzem, hogy átjár valami kellemes melegség, amit már rég éreztem. Régen ittam ezt az italt is.*
- Nem, csak ha jól emlékszem, némelyik kapcsolatod nem ment döcögő mentesen. Honnan tudod, hogy ő az igazi?

-Hm. Rendes attól eltekintve hogy megfenyegetett hogy kicsinál. Mödjuk még kis tacskó még. Cerát jobban féltem Alexától. Múltkor sikerült elérnie hogy az egyik ló majdnem megölte. És elég heves a vita köztük. Féltem Ceraselát mert állítólag a csaj vámpírvadász családból származik. Nagyapám révén ismerem a vadászokat. Nem lehet mindegyikben megbízni. *mondom ahogy bele kortyolok az italomba.*
-Hm? Nem tudom csak azt hogy más mint a többi csitri. Lehet az ünnepekre elviszem bemutatni a családnak.*mondom.*

*A fejemet ingatom. Dimitrie nem tudná megölni a barátomat, mert három ok is van, ami ezt gátolja: én, mint barát, kiállnék érte, ugyanakkor alapból nem hagynám, hogy két diák csak megkísérelje a dolgot, ehhez az is hozzájön, hogy annak a fiúnak nincs elég nagy tudása, hatalma hozzá. A vezetőség sem örülne ennek és ha kell, megtennének bizonyos lépéseket azért, hogy megakadályozzák, feltéve, hogy kitudódik ez.*
- Nem tudna megölni téged *mondom meglepett tekintettel fürkészve Ion arcát* - Ahhoz engem kéne legyőznie, meg szembe szegülnie néhány jóval felette álló ember hatalmával *újra beleszürcsölök a meleg italba, ezután nagyot sóhajtok.*
- Hmm, más, mint a többi lány? Nekem ugyanolyannak tűnik, de lehet van abban valami, amit mondasz. Mióta ismered pontosabban? Mellesleg szerintem örülne neki, ha elvinnéd. Mindenkinek jót tesz, ha kicsit maga mögött tudja hagyni az iskolát.

-Hm. Te? Hányszor is győztelek már le?*kérdezem majd elnevetem magam. Régen sokszor párbajoztunk titokban de volt hogy megütöttük a bokánkat. Csoda hogy prefektus lett.*
-Még nincs egy hónapja. Arra már rájöttem hogy olyan mintha álarcot viselne. Amúgy alapjáraton rendes. És tud kedves is lenni. Igaz néha elkapja a hiszti de hamar megtudom nyugtatni.*
// fagy//