Bloody Mary

//Leírás hamarosan//

Itt található karakterek:
Rehvhenge - Tulajdonos
Angela Bahneanu - Pultos, felszolgáló

[ma, napnyugta után]
*Törzshelyére, a Bloody Mary-be tér be, ez gyors fejmozdulattal felméri a terepet és konstatálja, hogy a testvériség egyik tagja, sőt, a fiatalabb generáció sincs még itt. A Fekete Tőr Testvériség boxához lépdel, s rögtön helyet is foglal a bőrülésen. A pult felé is biccent, ismerik már erre nagyon is jól, nem csak őt, de barátait is, a tulajdonos pedig, Rehvenge egyik testvére, Zsadiszt sógora.*

[ma, napnyugta után]
*Hosszúra nyílt utazásából tért vissza nem olyan régen, először a szüleinél, otthon járt, majd körben Európában, tanulmányúton. A héten tért vissza az iskola területére, rögtön munkát is keresett, egyelőre tanári szerepkörében nem akart visszatérni, így felszolgálói állást vállalt el. Most először osztották be éjszakára, kíváncsi rá, milyen is lesz az esti élet. Nem sokat változott a kinézete, amióta elment, a haja lett rövidebb és kicsit sötétebb, de az öltözködése és a stílusa egyáltalán nem lett más. Mikor újabb vendég érkezik be, azonnal felé fordul, és kedvesen rámosolyog.*
- Üdv. Mit adhatok?

[ma, napnyugta után]
*Meglepetten vonja fel egyik szemöldökét, úgy méri végig a szőkeséget.*
-Téged még nem láttalak, új vagy?*Pedig Rehv nem említette, hogy új munkaerőt keresne a Bloody-ba.*
-Kezdetnek egy hatalmas korsó sör megteszi.*Válaszol a nő kérdésére, azt nem mondhatnánk, hogy kedvesen. Baseball sapkáját most veszi csak le fejéről, s dobja maga elé le az asztalra.*

[ma, napnyugta után]
- Igen, a héten érkeztem vissza Romániába.
*Biccent, majd előkészíti a sört, pár pillanaton belül már oda is teszi a vendég elé az italt, közben még egy vendéget kiszolgál, telt ház van a mai este, de egész jól boldogul, két percen belül vissza is tér a férfihoz.*

[ma, napnyugta után]
-Hosszabb ideig voltál házon kívül?*Ő maga csak egy éve tért vissza Wrath, a vámpírkirály vezényletében az Óhazába, ahogy ők nevezik Erdélyt. Így érthető az is, hogy nem igazán ismerős neki a nő.*
-Hogy hívnak?*Érdeklődik mikor ismét az asztalánál köt ki a szőkeség.*

//8000. hsz. - by Főmesélő//

[ma, napnyugta után]
- Igen, több mint egy évig utazgattam és tanultam, előtte az iskolában voltam gyógyító leginkább.
*Mondja ezt már visszatérve, azért ő neki itt a legfontosabb dolga a kiszolgálás, ha nem kér éppen senki semmit, akkor állhat le egy kicsit csevegni a vendégekkel.*
- Angela Bahneanu vagyok, szolgálatára. És Ön?
*Kérdezi nyugodtan, attól még, hogy letegezték, addig ő ezt nem teheti meg, amíg nem kérik erre.*

[ma, napnyugta után]
-Ez igazán jól hangzik. Mi körülbelül egy éve költöztünk ide.*Akkor értek véget a harcok, Wrath pedig jobbnak látta visszatérni a gyökerekhez. igaza volt, mindegyikük jól érzi itt magát.*
-Én Butch O'Neil vagyok.*Mutatkozik be ő is. Exzsaru létére nem a legműveltebb és illedelmesebb fajta, de az évek során Marissának köszönhetően igencsak sokat fejlődött már!*
-Ha gyógyítóként dolgoztál, miért nem valamelyik ispotályban helyezkedtél el?*Vonja fel kérdőn szemöldökét. Nem bunkóságból, ez már nála munkaköri ártalom, hisz manapság magánnyomozóként keresi kenyerét.*

[ma, napnyugta után]
- Akkor pont elkerültük egymást, én márciusban mentem el az iskolából.
*Mondja nyugodtan, miközben tovább pakol a pulton, elhelyezi az italokat a megfelelő polcokra. Nemsokára úgyis még többen jönnek majd a szokásos énekest hallgatni és tovább inni, így úgyis kell az utánpótlás, nehogy kifogyjanak. A kérdésre kicsit megfeszül az arca.*
- Jó ideig dolgoztam gyógyítóként, szerettem volna kicsit váltani és pihenni.
*Mondja el a fél-igazságot, a teljesről úgyse akar beszélni.*
- És maga mivel foglalkozik?

[ma, napnyugta után]
*Figyelemmel követi a nő ténykedését, ahogy hallgatja annak válaszát is.*
-Mi pedig nyáron érkeztünk.*Bólint. Valóban elkerülték egymást. De most mindketten itt vannak, ez a lényeg. A köztes idő nem számít, nem mintha ez azt jelentené, hogy Butch nem kérdezősködik tovább.*
-Az pedig egy szép szakma.*Már a gyógyító, persze.*
-Én jelenleg magánkopó vagyok. El sem hinnéd, hogy egy iylen kis városban és környékén, mint ez, mennyi ember akar mindenképp felfogadni egy nyomozót.*Vigyora teljesen kiszélesedik, apró fejcsóválás után kortyol bele ismét italába.*

[ma, napnyugta után]
- És hogyhogy errefelé telepedtek le? A nevéből ítélve nem mondanám azt, hogy román illetőségű.
*Mondja egy kedves mosollyal.*
- Igen, szép szakma, bár nem mindig könnyű. Törékeny az egyensúly a megható és a nagyon szomorú esetek között, de aki erre tette az életét, az egy idő után hozzászokik.
*Cseppnyi szomorúság vetül a hangjába, majd felnevet.*
- Mégis milyen ügyekben van szükség ezen a helyen egy magánnyomozóra? Ne értsen félre, az jó, ha van munkája, de nem gondoltam volna, hogy pont ez a szakma lesz az egyik legjobban keresett itt.

[ma, napnyugta után]
-Nem, valóban nem. Az Államokból költöztünk ide. A családom gyökerei ide vezettek vissza, így mikor felvetődött, hogy visszaköltözzünk, gondolkodás nélkül jöttem velük. Ahogy Rehvenge is.*Említi meg a tulaj nevét, utalva rá, hogy ők bizony együtt váltottak kontinenst,s nem utolsó sorban mindketten nagy családjuk tagjai.*
-Ez így igaz. A mi családunkban is van néhány egészségügyben dolgozó személy.*Mosolyodik el. Már rögtön elsőnek ott a sógora, Havers, aki a vámpírok egyik orvosa, tán nála jobban egy vámpír sem ismeri fajuk nyavalyáit.*
-Ó, a féltékenység nagy úr, aztán lopások, csalások sorozata, de akadt eltűnés is szép számmal. Néha a helyi zsaruknak is besegítek, bár nem mondhatnám, hogy túlzottan odavannak értem.*Von nemtörődöm módon vállat, aztán újra a pohara aljára néz.*

[ma, napnyugta után]
- Az szép, azért nem kis utat tettek meg onnan. Szóval maga az, akiről mesélték, hogy a tulajdonossal nagyon közeli kapcsolatban áll.
*Villan agyába, ahogy hallotta a többiektől ezt a hírt, bár a férfi nevét és kinézetét soha nem említették, így nem is eshetett le neki először, hogy róla van szó.*
- Az nagyon szép, nálunk szinte öröklődött ez a hivatás. Hogyhogy a magánnyomozói hivatást választotta?
*Érdeklődik kedvesen, majd bólint.*
- Igen, ez igaz, ilyenek előfordulnak, főleg az eltűnések voltak nagy számban, amikor én itt tanítottam. Gondolom nem szeretik, ha úgymond elveszi tőlük a megbízatásukat, bár az is biztos, hogy sokszor ők se deríthetnek ki mindent, hiszen a rend őreivel mindig is ódzkodnak szóba állni az emberek.

[ma, napnyugta után]
-Bizonyára én is egy vagyok közülük, de nem csak én, még vagyunk jó páran. Elég gyakran járunk térünk be ide. Odaát is Rehv szórakozóhelye volt a törzshelyünk.*Mint azt az ábra is mutatja, hiába, hogy költöztek, a szokásaikon nem sokat változtattak.*
-Nekem aztán nem kell mondanod, zsaru voltam előtte.*Vigyorodik el, s ezzel egyúttal a szőkeség előző kérdésére is válaszol, miszerint miért pont magánkopó lett belőle.*
-De mi lenne, ha tegeznél végre?*Vonja fel ismét szemöldökét, már kezdi sérteni a fülét a sok magázódás.*

[ma, napnyugta után]
- Igen, ezért is nem esett le, hogy az egyik, hiszen nevet és kinézetet sose említettek, csak hogy vannak egy páran, akik nagyon is jóban vannak a főnökkel.
*Mosolyodik el, és biccent egyet vidámságtól csillogó szemekkel.*
- A legjobb zsarukból lesznek a magánnyomozók, legalábbis ezt tartják, így legalább nincs annyi szabály és megkötés, mint abban a kötelékben.
*Kissé elpirul a kérésre, azért nem minden nap beszél ennyit egy-egy vevővel.*
- Legyen, eddig is azért nem tegeztelek, mert a személyzetnél az a szokás, hogy csak kérésre tesszük. Na és mondd csak, milyen itt a vendégkör éjszaka? Ez az első esti műszakom, és te, mint törzsvendég, többet tudhatsz nálam róluk.

[ma, napnyugta után]
-Szerintem a többieket is rögtön fel fogod ismerni, ezt a boxot használják, az átlagosnál nagyobb darabok és kedvenc színűk a fekete.*Vigyorodik el. Azt azért nem teszi hozzá, hogy elég vészjósló külsejük van.*
-Köszönöm, ezt bóknak veszem.*Vigyora még jobban kiszélesedik.*
-Na igen, kevesebb szabály...*Nem mintha otthon arról lett volna híres, hogy annyira betartja a nyamvadt szabályokat.*
-He.*Neveti el magát.*-Szerinted a Bloody Mary név nem mond el mindent? Szórakozni vágyó fiatalok, városi nagymenők, prostik, dílerek. Akad mindenből szép számmal.*Vonja meg a vállát. Ő már megszokta az ilyen közönséget.*

[ma, napnyugta után]
- Köszönöm az információt, ezzel legalább már előrébb vagyok, nem csak kukán bámulok magam előtt, ha megemlítik a főnök nevét.
*Mosolyodik el, majd felnevet csilingelőn.*
- Veheted, annak is szánnak. Nocsak, a hangodból ítélve nem tűnsz annak, mint aki nagyobb szabálytisztelő lenne. Így legalább a saját magad által meghozottakat tartod be, vagy esetleg el is hagyod őket. Na meg persze gondolom az sem utolsó, hogy te magad osztod be az idődet.
*Rakja el az utolsó üveg italt is.*
- Na igen, ők már megjelentek nappal is egy-ketten, bár nem sokan. Na és mondd csak, az iskolából is jönnek át a kiskorúak? Gondolom ők is szeretnek itt lazítani.

[ma, napnyugta után]
-Így van.*Kortyol egy nagyot a söréből.*-Magam hozom a szabályokat, és magam is osztom be az időmet.*Nagyon jó dolog, ha valaki saját magának a főnöke, így úgy dolgozik, ahogy szeretne és van elég ideje Marissára is.*
-Rehv eléggé vigyáz arra, hogy kiskorúak ne jussanak piához, droghoz vagy cigihez, a bejáratnál csak személyivel jöhetnek be, de ez nem jelenti azt, hogy egy-két ügyes hamisító be ne tudna jutni.*Vonja meg a vállát. Ilyen az élet. Bár az is igaz, hogy itt lényegesen kevesebben lógnak be hamis személyivel, s általában azt is hamar kiszúrják.*

[ma, napnyugta után]
- Igen, a legjobb dolog a saját időbeosztás, bár néha jobb az egyforma beosztás, és a megfelelő egyensúly.
*Gondolkodik el kicsit, majd bólint.*
- Igen, én is láttam, hogy így megy ez, bár sajnos egy-két fiatal tényleg átcsúszik, de nem mindig. Neked van valami rokonod a kastély tanulói között?
*Érdeklődik kedvesen.*

[ma, napnyugta után]
-Az egyensúlyt így is meg lehet tartani, és így legalább több időt tölthetek a feleségemmel.*Marissát említve akarva-akaratlanul is lány, kedves mosoly jelenik meg az arcán.*
-Azért Rehv eléggé odafigyel rá, hogy kiskorúak ne tehessék be ide a lábukat.*Ha meg mégis megtörténik, rövid időn belül mégis ki lesznek penderítve a szórakozóhelyről.*
-Nem, nincs. Még nem is jártam a Coxton Birtokon, csak a környékén. A rokonaim, a kis Nalla kivételével mind felnőttek. És neked?

[ma, napnyugta]
- Nocsak, elég fiatalnak tűntél, meg nem mondtam volna, hogy már feleséged van. Mióta vagytok együtt?
*Érdeklődik kedvesen, és csak elgondolkodik azon, milyen is szép a szerelem, amit ő is átélt már, elég szomorú végkifejlettel.*
- Igen, meg azért, ha mégiscsak bejutnának, úgyse szolgálnánk ki őket, érdekesen nézne Jonathan, ha ittasan jelennének meg az órákon. Nincs más rokonom a szüleimen kívül, az ismerőseim meg mind felnőttekből állnak, így nincs senkim a kastélyban, bár a Lupiattos diákokat nagyon a szívembe zártam.
*Emlékszik vissza a régi szép időkre.*
- Ha gondolod, nagyon szívesen körbevezetlek a kastélyban, akár a feleségeddel együtt is.

-Pedig már nem vagyok túl fiatal.*Nevet fel. Beszerzett néhány harci sérülést is az idők folyamán.*
-Három éve vagyunk házasok, azelőtt majdnem ennyi ideig ismertem.*Válaszol a nő kérdésére. Időközben elfogy a sör is.*
-Kérhetek egy pohár whiskyt? Simán.*Jöhet is a következő kör. Nagyon úgy tűnik, a Testvériség többi tagjának ma nem áll szándékában megmutatni magát a bárban, szemmel láthatóan ez a tény sem zavarja túlzottan a férfit. Úgyis látja a többieket épp eleget a házban.*
-Nem ismerem Jonathan.*Szólal meg. Hallani hallott már a férfiról, tudja, hogy ő az iskola igazgatója.*
-Miért pont a Lupiatto?*Érdeklődik.*
-Kösz, lehet, hogy még egyszer megfogadjuk. Bár nem vagyok róla meggyőződve, hogy a vezetés örülne az éjszakai látogatóknak.*Igen, ez határozottan célzás akart lenni saját é felesége fajára vonatkozóan.*

- Az szép, akkor már elég régóta vagytok együtt.
*A babakérdést nem firtatja, nehogy rossz pontra nyúljon, bár még nem jött rá, pontosan mi a férfi, de tudja, hogy mit nem érdemes kérdezgetni. Ahogy hallja a következő kérdést, el is készíti a férfi whisky-jét, és eléteszi.*
- Tessék. Enni valamit nem kérsz?
*Kérdezi még meggondolatlanul, majd a Lupiatto-s kérdésre elmosolyodik.*
- Ő az iskola igazgatója, szerintem nagyon jól vezeti a helyet. Azért a Lupiatto, mert mielőtt elmentem, ennek a háznak voltam a házvezetője.
*Ahogy hallja a következő mondatokat, már leesik neki, pontosan mi a férfi.*
- Értem, bár ha gondoljátok, szívesen beszélek Jonathannel, és biztos vagyok benne, hogy megengedi a körbevezetést éjszaka is. Mióta vagytok azok, amik?
*Kérdezi óvatosan.*

*A gyerek kérdést ők sem firtatják. Sőt, Butch nem is nagyon szeretne, beleőrülne a tudatba, hogy lehet, elveszítené Marissát. A vámpíroknál a gyerekvállalás nagyon kockázatos dolog.*
-Kösz nem, Fritz otthon már biztos készíti az esti étkezést.*Int kezével is nemet.*
-Igen, már hallottam róla, de személyesen még nem találkoztam vele.*Válaszol a n kérdésére.*
-Aha. Világos. Nem szeretnél ismét visszamenni tanítani? Vagy házvezetőnek?*Érdeklődik két korty ital között.*
-Mindketten születettek vagyunk, de rólam csak nem rég derült ki. Marissa már évszázadok óta átesett az átváltozáson, én csak pár évvel ezelőtt.*Válaszol Angela kérdésére.*

*Ő nem tudja, hogy náluk hogy megy ez a kérdés, így csak elmereng picit magában, csak egy kis fáziskéséssel válaszol.*
- Értem. Nem is tudom. Egy elsősegélytanfolyamot vezettem, de valahogy a tanítás nem áll annyira közel hozzám. A Lupiatto pedig kapott egy nagyon jó házvezetőt, ahogy hallottam, őt se akarom kitúrni, meg lehet, hogy a gyerekek jobban járnak vele.
*Persze hiányzik neki azért a ház, de nem biztos, hogy visszavennék, meg amúgy is most jobban szeretne egy kicsit mással is foglalkozni.*
- Gondolom neked egy kicsit könnyebb volt, hogy a párod tudott neked segíteni főleg az első időkben megszokni a létet, vagy nem tudjátok sose teljesen megszokni?