Manók Rezidenciája

*Ma felfedez, és aki erre jár, az annyit lát, hogy jön egy srác, mindenhova benéz, közben pedig rendületlenül kőröz és döf a pálcájával. Mert ezt tudja, semmi mást. na meg azt, hogy a dualizmus meg dualizmus, az egyenlő az örökkévalósággal. Mert ez volt a fontos az órán.*

*Trappol lefelé. Csak itt kaphat olyat, ami épp kifogyott a fegyvertárából. Manóport keres, de ehelyett egy srácra bukkan.*
- Héló! Öcsi! Mit csinálsz te errefelé? *Kérdi a legtermészetesebb módon, mintha ő akár hazajönne.*

*Egyre jobban élvezi ezt az egészet, Masha is megmondta, itt nem kell olvasni, itt elég ha órán van, és ez így pont jó. Gőze nincs, hova került, de mire felocsúdna és körülnézhetne, addigra valaki ráköszön. Megpördül a tengelye körül, és csodálkozva mered az illetőre.*
-Csááá! Azt nem tom, Cristian vagyok, és csak mászkáltam, meg ezt forgattam, aztán egyszer csak itt voltam. Jó mi? *Még ezt is képes lelkesen elmondani, mintha megmentette volna a világot.*

*Elneveti magát. Meg is rázza a fejét közben, aztán ő is bemutatkozik, biccentve a srácnak, és elindul a Rezidencia egyik szekrénye felé.*
- Andor. És ez igazán csúcs sztori, de azért úgy forgasd azt a pálcát, hogy ne legyen belőle probléma! *Vigyorog, majd leemel egy bödönt, egy bőrtasakba beleszór pár csipet port és visszarakja a helyére. Zsebéből előhúz egy fél pár narancsszínű zoknit.*
- A manók gerjednek a színekre, tudtad? Király, mi? *Vigyorog a srácra, és érdeklődik tovább.*
- Szóval... Elsős, hm? *Bök a fejével, a srác kisebb nála, látszik rajta, hogy Cristian fiatalabb.*

-Ja, hát az nem lesz, mert összesen két varázslatot tudok, itt tanultam. Azt az üvegbúrásat meg a másikat, az ellenbigyóját. Azt gyakorlom folyamatosan. Kőröz, döf, kőröz döf. *Ismét megmutatja, mert ez annyira látványos, hogy ezt mindenkinek látnia kell. Ahogy a fiú levesz valamit, azonnal odadugja a fejét, hogy lássa, mit csinál.*
-Azmiaz? Mé szórtad bele a szütyőbe? És minek a zokni? A manók a színekre? Duuuurvaaa. Akkor ha adok nekik ilyen rikítós zoknit, akkor kapok én is porokat? *Semmit nem tud erről, de annál kíváncsibb és kérdez.*
-Jajajaja, elsős vok, most jöttem. Tökre le vagyok maradva a többiektől, gáz, mert ők ügyesek, én meg béndzsa, csak gyújtogatni szoktam, de azt meg nem akarom, csak úgy jön. *Magyaráz tovább, mintha ezer éve ismerné Andort.*

*Hát ez a kiscsákó pont olyan lelkes, mint amilyen Andor volt kiskorában.*
- Hallod, Öcsi, te aztán fel vagy húzva, ez tetszik. Nos... Hadd mutassam meg, mi ez a por. *Vigyorog, aztán egy csipetet kivesz a szütyőből, fúj, előrántja a pálcáját, hasonló mozdulatot tesz, mint az előbb Cris, de ő előbb bök aztán köröz. Ekkor megjelenik egy halom mosatlan színesebbnél színesebb zokni egy kosárban.*
- Látod? Ezt imádják a manók. A koszos, színes zoknikat. És tudod, miért? Azt még Merlin sem tudná szerintem megmondani. De ha kapnak, bármit megkaphatok. Kikísérleteztem. Lehet nálad is bejön. Csak előbb keress egy adag zoknit. Ha te nem hordasz színeset, akkor... *Elgondolkodik. Mit is kéne itt csinálni.*
- Akkor cserélsz velem. Én adok neked zoknit, te pedig 1 nap beágyazol nálam. *Félreértés ne essék, ez nem csicskáztatás, csupán csereakció.*

-Mé? Mindig ilyen vok ám. Apa szerint ez baj. Oksa, érdekel. *Aztán nézi a pálcamozdulatot is, és azt, hogy mi lesz ebből az egészből. Elámul, mert ilyet sosem látott még.*
-Klafa. Színes zokni, és van minden. Ez baró. Ilyen jó? *Felhúzza a nadrágját, és mutatja is a sajátját. Igaz, hogy az csak csíkos és úgy színes, de több, mint a semmi.*
-Komcsi? Oké, akkor én ágyazok, és kérek sok-sok zoknit. Mit lehet kérni a manóktól? *Csak könyvet ne mondjon Andor, mert akkor rosszul lesz.*

*Megkémleli Cris zokniját és halál komollyá vált, pókerarccal közli szegény gyermekkel.*
- Téged a manók üldözni fognak. A csíkos zoknit az, amit nem tudnak elviselni! Meg ne mutasd teeee! *Gyors lehajol és lehúzza a srác nadrágját, körbenéz, mintha meglátná itt őket valaki.*
- Ilyet. Többet. Ne. Csinálj. Csak külön-külön lehet színes. Ezt jól jegyezd meg! *Felemeli az ujját, megrázza a fiú felé.*
- No, akkor holnap már ágyazhatsz is. *Jelenti ki határozottan és a varázsolt kosárnyi zokniból egyet ad a srácnak. Élénkpirosat.*
- Mit kérhetsz? Bármit. Persze, halottat nem tudnak feltámasztani, vagyis, de. Csak nem szép látvány egy oszló hulla. Nem tudnak sajnos szerelmet sem varázsolni - hidd el, próbáltam, szörnyű vége lett. *Suttogóra fogja a hangját.*
- Remélem, azt el is fogják felejteni, mert... Tyűha. *Kacsint.*
- Szóval, bármit kérhetsz, ezeken kívül. De nem dzsinnek, így nem is csak 3 kívánság van. Mit fogsz, mit fogsz, mit fogsz kérni??? *Lelkendezik. Vigyorog. Végre valaki társ a lükeségben.*

-Ezé? De színes, ez mé nem jó nekik? *Tátott szájjal figyeli, ahogy Andor lerángatja a nadrágját, aztán megérti, mi a baj.*
-Az nem frankó, nekem csak csíkos zoknijaim vannak, meg sötétek, nem olyan színesek. *Marad a cserekereskedelem, nincs más megoldás, akkor megy ágyazni.*
-Köszke, megyek majd. Kopogok is. *Úgy tartja azt a zoknit, mintha megütötte volna a főnyereményt. Örül neki.*
-Tényleg? Bármit, és ők megszerzik? Olyat nem akarok, az van a temetőben is, nem? *Mert hol máshol lenne hulla, ha nem ott.*
-Coool. Csokit. Csokit meg zoknit. *Jelenti be lelkes határozottsággal, mert ő ezt nagyon is komolyan gondolja.*

*Vigyorog, mint aki tényleg megtalálta volna az elveszett kerekét a nagy világban.*
- Há' ja. Most szólj hozzá. Rosseb tudja, miért van ez így. *Megvonja a vállá, s folytatja a magasröptű eszmecserét.*
- Most így hirtelen nem emlékszem, melyik is a mi szobánk, de majd keress meg. Bandit keress. Akkor tudni fogja mindenki, vágeszdoloresz? *Megkócolja a haját.*
- Csokit kérnél? Tyűű. Én folyamatosan gyümölcsöt, csokit, meg anyagokat kérek. Tudod, tök bírom, mikor saját magamnak tervezhetek meg egy göncöt. Állati, ha olyan póló van rajtad, aminek olyan a mintája, amit te csináltál, nem? Fúú. Ezt is én csináltam. Persze, varázslattal, de szerintem tök baró. *Mutat a pólójára. Egy kamion van rajta, arról pedig épp akar felszállni egy helikopter. Amolyan akciófilmbe illő jelenet, a kamionsofőr pedig nem más, mint egy csontváz.*
- Miccólsz? *Mutogatja magát.*

-Kemény. És senki nem tudja, miért szeretik a színes zoknit? Mé nem kérdezzük meg tőlük? *Mint kézenfekvő megoldást, javasolja is, aztán lehet, a manók nem örülnek majd neki.*
-Oksa. Nem lesz sokkal messzebb a miénktől, ez tutkó. Én Casiannal vagyok, vele együtt jöttem, tök érdekes srác, ő ír meg ilyesmi. Bandi... jóvan. *Ezt is az eszébe végzi, hogy így keresse a fiút.*
-Jajaja, mert imádom a csokit. Anyagot? Na hát én azt nem tudok csinálni, csak rajzolni, meg a hajamat belőni, és piercingelni. Ezt itt má én csináltam. *Mutat a szája alatt lévőkre.*
-Zsííír, tetszik. Nekem is csinálsz egy ilyen pólót?

- Megkérdezni? Nem hinném, hogy ők örülnének neki, ha csak úgy kérdezgetnénk. Ők a kijelentő mondatokat jobban csípik. *Bólogat hevesen, érdeklődő pillantásokat vet a fémekre, melyek keretezik a srác arcát.*
- Nagyon királyok. Én a szemöldökömbe lőnék egyet. Tudsz olyat? Nem fogok sírni, esküszöm. *Vigyorog, és a pólóra bólogat tovább.*
- Persze! Mondd meg majd, milyet akarsz, mármint mintát, én meg majd megtervezem és megcsinálom. Akár milyet meg tudok már csinálni. Sőt, kalapokat is tudok gyártani. Meg baseball sapikat. Ez ilyen... Fura hobbi, de csípem. *Jelenti ki, aztán eszébe jut valami.*
- Na, de bakker, lépek, Öcsibogyó, mert még pár manóporos elintéznivalóm van, tudoood. Titkos ügyek, ilyenek. *Kacsint, aztán elindul kifelé.*
- A pálcáddal vigyázz, ki tudja épp mire böksz csak úgy rá. Csáóó! *Köszön és már itt sincs. Ahogy jött, úgy megy is.*

//kösziii Smile

//

-Na ezt nem vágom. Akkor kijelentve fogok kérdezni, az jó? *Fura népség ez a manó, nekik nem volt soha, de azt hallotta, hogy valakiknek igen.*
-Jajaja, tok olyat, az könnyű. A karikát nem ajánlom oda, az nem csúcs, inkább ilyesmit, mint az enyém. *Bármit bevállal, ha Andor olyat kér, akkor karikát is csinál, de az olyan nem fiús.*
-Komcsi? Köszke. Majd kitalálom, lerajzolom. *Úgy a legjobb, akkor a fiú látni fogja, mit szeretne.*
-Öcsééém, itt olyat is lehet? Csákány, és nem bököm ki senkinek a szemét, ígérem. *Még egy darabig nézelődik itt, aztán megy is vissza a toronyba, hogy akkor elkezdje a tervezést.*

//Én is köszönöm. Very Happy

//