Hóhérerdő

Tárgy: Re: Hóhérerdő Hétf. Jan. 16 2012, 22:22

*Iz sikeresen meg érkezik az erdőhöz.Visza néz hogy biztosan nem követi senki.Mikor látta hogy háta mögött egy árva lélék sincs elővette a levelet és elolvasta hogyan juthat el az erdő tisztására és elindult.Kb. 10 percig gyalogolt mire elérte célját.Néma volt az erdő csak azt lehetett hallani ahogy fúj a szél.De hirtelem egy kisseb ág recsent.A hang pont a tisztás másik feléről jött.Egyértelművé vált azonnal Iz számára: valaki vagy valami van vele szemben.Ha szerencsélye van az jött meg akire várt.A biztonság kedvéért elő húzta pálcáját.De akkor meg szólította valaki.*
-Lám ,lám hát eljöttel nem gondoltam volna hogy meg mered tenni.De tudod óriási nagyot hibáztál.
*Közben egy férfi lépett ki a rétre (ez az aki beszél.)Ekkor az idegen és Iz mögül két-két ember lépett elő.Mind az 5 férfiról lerít hogy kicsodák, halálfalók.*
-Már biztosan rá jöttél hogy ez egy csapda.Most duplán jót tettél nekünk, eljöttél és így végre meg ölhetünk és elhoztad azt a tárgyat is ami nekün kell.
*Iz ledöbbent hogy is lehetet olyan béna hogy bedöl egy ilyen ócsdi trüknek.Most jönne jól egy hős megmentő.*

//Létszi senki ne folytassa a történetet ha meg nem kérem de lehet hogy én magam fejezem be.Köszi:Iz//

Tárgy: Re: Hóhérerdő Szomb. Feb. 11 2012, 22:01

*Errefelé még sosem járt, annyiszor hallotta, hogy ide senki nem jön, hogy nem bírta tovább, muszáj megnéznie, mi ez a hely, miért nem lehet ide belépni? Hóhérerdő, már a neve is mozgatja a fantáziáját, mindent elképzelt itt, a sahtól kezdve mindent, ami aztán veszélyes dög, ezt mindenki tudja. Ettől rosszabb mi lehet még? Egy vérfarkas, egy vámpír, vagy éppen egy akkora hatalmas szörny, mint volt az a dög az órán? Majd kiderül, de az biztos, hogy a félelmek ellenére határozottan lép be az erdőbe.

Ismeretlen zajok és neszek, mindenre figyel, próbálja elkülöníteni azt, ami számára fontos lehet, miközben körbenéz, és igyekszik minden apró részletet megfigyelni. A pálcája készenlétbe, hiszen ha tiltott helyen jár, dacolva a szabályokkal, akkor az tényleg nem játék. Fényt nem gyújt, mert nem akarja magára felhívni a figyelmet, de azt is sejti, hogy valami meg akarja találni, az meg is fogja, hisz helyzeti előnyben van vele szemben, otthonosan mozog a terepen, míg ő csak sejti, merre vezet az út. Rossz előérzete van, nem tudja megmondani miért, de érzi, hogy valami nem stimmel, csak azt nem, mi az.

A megérzései eddig is sokat segítettek, határozottan markolja a pálcáját, valami vagy valaki figyeli, és pontosan tudja, hogy itt van. Megáll, tudni akarja, hogy merre van az a valami, bármi apró zajból, ami elárulhatja a helyzetét. Elég csak egy ágyreccsenés, vagy a friss hó nesze, morgás, de semmit nem hall, mintha az a valami is megállt volna, amikor maga is tette. Hirtelen lép egyet előre, hátha ezzel kizökkenti a dögöt, és be tudja mérni végre.

Jól tippel, valóban hall valamit, azonnal fordul, emeli a pálcát, és egy szikrával indít, ám elkésik, mert mire szembe kerülhetne támadójával, addigra be is kap egy Ardor-t, védeni sincs esélye. Elmérte, ha védekezéssel kezd, talán valamennyit felfogott volna, de így nem, ráadásul az alaknak pálcája sincs, tehát a Capitulatus eleve kilőve. Csak most tudja megnézni jobban azt az alakot, egy csuklyát viselő alak az, de hogy miért támadt rá, azt nem tudja megmondani, viszont a sérülése fáj. Megfordul a fejében, hogy ezt nem fogja megúszni, és az is lehet, ki már nem jut az erdőből, de ez nem azt jelenti, hogy feladná, sőt.

Mivel az az alak nem lép semmit, csak áll, hirtelen támadásba lendül, és egy Caedo-val próbálja megsebesíteni, ám támadója résen van, könnyedén védi, és ezzel előnybe is kerül. Annyi ideje van csupán, hogy egy Panarium-ot csináljon, amivel egy kis egérutat nyerhet, de ezzel tényleg csak pár másodpercet kap, hiszen a sérülését nem tudja eltüntetni, arra nincs idő, és a csuklyás egyszerűen tudja, merre indult.

Mégis sikerül talán annyira eltávolodnia, hogy egy Ictum-ot varázsoljon az ellenfelének, aki reményei szerint bele is esik a vermébe, így legalább tényleg kereket oldhat. A terv szép, a verem is sikerül, ám nem tudja, ez miféle szerzet, mert úgy pattan ki onnan, mintha nem is lett volna semmi akadálya.
Még egy Caedo-t eszközöl, ám másodszorra is lazán védik, ráadásul ezzel vágnak vissza, azonnal védeni próbál, Murus-sal, amint elhangzik a varázsige, ám valami nem stimmel, mert ezt is képtelen megfogni. Így most már egy hatalmas égett vágása is van a vállától a hasáig keresztben, nem éppen kellemes, sőt, és bármennyire is erős kölyök, ez már neki is sok.

Ám nem ő lenne, ha feladná, amíg van ereje, harcol, mert másként esélye sincs kijutnia az erdőből. Ismét egy Ardor-t vet be, az nem létezik, hogy ez se legyen jó, pedig nem, és kínjában már ott tart, hogy ha már más nem jön össze, akkor bepróbálkozik a Sectumsemprával, minden mindegy alapon.
Újabb Caedo-t kap be és még egy Scutum-ot is kap mellé, a földre kerül, esélytelen a csuklyással szemben, ő is tudja. Az alak egyenesen fölé lép, lehet, itt a vége, a fejfája feliratán kezd el gondolkodni, így méregeti a másikat, amikor bevillan neki valami. Egy utolsó próbálkozást tesz, ennek sikerülnie kell, vagy tényleg meghal, és ez nem más, mint a Virentisard. A csuklyás alak pont ott áll, ahogy fekszik a földön, az ellenfele semmire nem számít, nagyon gyorsnak kell lennie, már amennyire ez lehetséges a jelenlegi állapotában.

Abban az egyben reménykedik, hogy ezzel tényleg meglepi az ellenfelét, és van olyan gyors, hogy a felé lendített tűzgolyóval szemben tehetetlen, mert igen közel van hozzá. Utolsó remény, de az ordításból és a hirtelen lángra lobbanó csuklyát látva lassan felfogja, hogy sikerült. Arra van csak ideje, hogy kigördüljön oldalra, mert máris repül egy csuklya, azonban az alak tovább ég és végül pont oda dől, ahol ő az előbb feküdt. Ahhoz nincs ereje, hogy felugorjon és elrohanjon, de ahhoz igen, hogy ha nehezen is, de feltápászkodjon, és elinduljon kifelé… már ha az arra van, amerre tart.

Nem néz vissza, a tűz ropogásából tudja, az a valami már nem fogja követni, nincs szükség futásra, bár ha jobban belegondol, lehet, nem is menne, még akkor sem, ha az életösztön sok dolgot képes felülírni. Ugyan tiltott helyen járt, de reméli, hogy összefut valakivel, aki elkíséri, de ha nem, akkor saját lábán vánszorog a gyengélkedőre, hogy ellássák a sérüléseit.

*Valamikor délután jött ki ide, nem érdekli a tiltás, pontosabban külön engedélye van arra, hogy megtegye, de ezt másnak nem kötötte az orrára, mert nem tartozik senkire.
A fájdalmas átváltozás már megvolt, most vígan rohangál mindenfelé, és vadászik ezerrel, hogy tele legyen a bendője. az egyetlen baja, hogy itt nincs falka, itt nincs nagyobb farkas, akinek a kajájából csenhet, magának kell megoldania az élelemszerzést.
Ez nem éppen egyszerű dolog, főleg ha a méreteit nézzük, mert nem éppen nagy termetű, sőt, egyesek szemében egy édes kis szőrgombolyag, aki olyan, mint egy kölyökkutya. Ez a látszat. Ám ilyenkor ha nem a sajátjai között van, akkor bizony nem az a játékos kicsi, hanem kifejezetten veszélyes. Ösztönből támad, és lehet, első pillantásra senki nem gondolná róla, hogy komoly sebet ejt, megteszi.
Iulius Coxton szemmel tartja, ezt tudja, és szerencse, hogy az öreg szellem, mert így kimehet vele úgy, hogy benne bármiféle kárt tenne, vagy éppen végzetes harapást ejtene. Sőt, még segíthet is neki, így már nem a nyulakat kergeti nagy lelkesedéssel, hanem nagyobb vadakat, és élvezi, hogy leteríthet egyet is. Egy darab húst az öregnek is odacipel, de a többség az övé, mert ennie kell.
Amilyen kicsi, annyit képes egyszerre bekebelezni, hogy senki nem tudja, hova teszi. Miután végzett a vacsorával, nyakig véres, de az nem érdekli, jól eső érzéssel terül el és szuszog, majd később szépen összegömbölyödik Iulius közelében, és elalszik.*