Istálló és lovarda

*Már majdnem sötét van. Egész jól telt a mai nap. Gyorsan sikerült rendbe rakni az istállót és a lovakat. Vihar is egész nyugodt ezért kivittem hogy a karámban futkoson. A karám falának támaszkodom és Vihar melletti másik mént figyelem. Cerát ez a mén taposta meg. Jobb ha túl esik a dolgon és hamar vissza ül a lóra. Agyar a lábamnál fekszik és hiába néz ki úgy mintha aludna nagyon is éber.*

*A lovakat majd az órámat figyelem. Nem gondoltam volna hogy Cera már eljön de Agyar viselkedése másról árulkodik. *-Örülök hogy még is eljöttél. *fordulok meg. Kicsit meglep ahogy kinéz.*
-Am. Talán jelmezbálba készülsz? vagy esetleg versenyre?*kérdezem tőle. Oda lépek hozzá és leveszem fejéről a kobakot.*-Nem kell félned. Elősször is mond el mitörtént?*kérdezem tőle újra a karámnak támaszkodva.*

-Aldoro hallod ezt? Be akarnak dobni a bokszodba. Mit szólsz te ehez?*kérdezem a lovat mire az a fejét rázva felnyerít. *-Neki sem tetszik az ötlet. De ha velem tartasz mehetünk.*mondom vigyorogva.*
-Melyik ló volt amelyiken ült az a lány?*kérdezem. *-Vedd le azt a gerincvédőt. *mondom majd bemászok a karánban. Füttyentek mire a két ló odajön hozzám. *- Először is újra bíznotok kell egymásban. *mondom és felé tartom a vezetőszárat.*

-Nyugi. Táltostól még Vihar is tart. Pedig Ő a legnagyobb termetű ló. Táltos elég sunyi. Nem igazán megbízható. Aldoro más. Mindíg nyugodt csak Táltos képes kihozni a sodrából.*magyarázom. *-Igen. Ha nem bízol meg a lovadban hogy várod el hogy ő megbízzonbenned?*kérdezem tőle. Vihart elengedem mert vele ma nincs dolgunk. *-Gyere velem. Nem kell félned nem esik bajod.*mondom és a felállított körkarámba vezetem és remélhetőleg Cera is jön velünk. *-Egyenlőre csak a bizalmat építjük ki köztetek.*mondom neki.*

-Ma csak megdolgoztatjuk Aldorót. Semmi extra.*mondom és középre vezetem Cerát. A háta mögé állok és kezeibe adom a futószárat. *
-Vigyázz szavadon foglak. De előbb a munka és aztán a szórakozás. *mondom nevetve majd csendben figyelem ahogy a lóval dolgozik.*~Hihetetlen. Miket ki nem hoz belőlem ez a lány. Nem szoktam senkire mosolyogni pláne nem a segítségemet ajánlani. De Ő más furcsamód felkeltette a figyelmemet. Majd meglátjuk mi lesz.*

*Figyelem Cerát ahogy dolgozik a lóval. Már egy ideje itt csorgok és ketyeg az agyam vajon miért vagyok olyan furcsa ez mellett a lány mellett.*
-Mára elég lesz. Aldorónak is pihennie kell. Majd legközelebb folytatjuk. *mondom és kinyitom a karám kaput. Vissza visszük a lovakat az istállóba majd Cerára nézek. *-Mond csak. Megkérdezhetem hogy miért haragudtál meg mikor a versenyt említettem?*kérdezem ahogy leülök az egyik bálára.*

-Nagyon sajnálom. Nem lehetett könnyű.*mondom hallkan. Figyelem de nem láom a szemét mivel elfordítja a fejét. Nagyot sóhajtva kelek föl és mellé ülök. Nem vagyok jó abban hogy vígasztaljak meg másokat. De a vállára teszem a kezem és bátorítóan megszorítom azt. *-Mindenen túl kell lépni. Mert ha nem az csak tönkre tesz.*mondom és egy intéssel oda hívom Agyart hogy megvígasztalja Cerát mert neki több érzéke van a vígasztaláshoz mint nekem.*

*Rossz hallani a szomorú hangját. Nem értem miért de össze szorul a szívem ahogy hallgatom.*
-Mit köszönsz én nem tettem semmit.*mondom ahogy a szemeit figyelem. Hihetetlen milyen gyönyörűek a szemei. Lassan felemelem a kezem hogy megérintsem az arcát. Közelebb akarok hajolni hozzá hogy megcsókoljam de Agyar megragadja a csuklómat és kénytelen vagyok követni a kutyát ha meg akarom tartani a csuklómat. *
-Agyar elég!*morranok a kutyámra. Szerencse hogy ott volt ki tudja mit gondol most rólam szegény lány. Idegesen a hajamba túrok majd nagyot sóhajtok.*
-Jobb ha megyünk. Későre jár már. *mondom és a kutyával az oldalamon elindulok. Megérdemelném hogy a fejemhez vágjon valamit vagy ha üvöltözne esetleg felképelne. *

*Magamban füstölögve indulok el. Most az egyszer nyugton maradhatott volna Agyar. Meglepődök mikor megállít és még jobban mikor megpuszil. *
-Várom a revansot kisasszony.*mondom és átölelem. Érzem hogy fázik ezért mikor elengedem leveszem a pulóverem és ráterítem. *
-Menjünk. Még elkapnak az őrdémonok.*mondom ahogy elindulunk. Egész a lány hálókig vezető folyosig kisérem. Ott elköszönök tőle majd elindulok saját szobámba.*

˙*  Alexa szomorúan sétál az istálló felé.Ma rossz napja volt.Ráadásul ma tudta meg hogy Táltos beteg lett.És egy darabig nem hozák vissza az istállóba.Ezét most  egy másik lovat választ.Belép az  istállóba.Meg  lát egy gyönyörű  andalúz fajtájú lovat.Színe sárga,nevét meg a kis arany tábláról olvasta le.És a  nave Ámor.
lovagló cipő  nadrág  póló