Kastély felé vezető ösvény

*A puszi meglepi, bele is vörösödik rendesen. Végül is, ez is egész jól passzol a haja színéhez, meg a kabátjához is. A könyvet nem tudja igazán megfigyelni, de a bájitaltanhoz nem ért igazán, így megelégszik a fiú válaszával.*
-Jut eszembe... hoztam neked valamit.-*Vigyorog a srácra.*-Majd fent átadom.-*Teszi még hozzá. Aztán Sev átveszi a zsákot.*
-Köszi. Még nem ismerem azt a bűbájt, amellyel könnyebbé lehet tenni, így kicsit meghúzta már a vállam.-*Jegyzi meg, miközben átadja a fiúnak a csomagot. Nem túl nehéz, így bizonyára Sevnek nem esik majd nehezére a csomagot vinni.*
-Lemásolnád? Valóban? Köszi szépen!-*Most rajta a sor, hogy puszit nyomjon Sev arcára. Az elsőt. Aztán zavarában gyorsan el is fordul és próbálja terelni a témát.*
-Igen, az nagyon jó ötlet. mehetünk rögtön oda.-*Csap le gyorsan a kínálkozó egérútra. Aztán ha minden igaz, szép lassan megindul Sev mellett a köznépi gyülekezet irányába.*

*Mivel ő eddig sem volt sápadt, így szerencsére alig látszik, hogy a puszi után még jobban elpirul. Persze ez is csak Cer miatt van, ha ő nem kezdi, akkor rá sem ragad át. *
-Komolyan? Hűűű!
*Kicsit tátva marad a szája, és iszonyatosan örül, úgyhogy két másodperc után vigyorog. A kíváncsiság viszont nem hagyja őt nyugodni, úgyhogy ezt szóvá is teszi.*
-Rendben, akkor majd oda adod fent, csak ne csodálkozz rajta, ha lesz egy hatalmas, üresen tátongó lyuk az oldalamon!
*A bűbájokhoz még ő sem ért annyira, és hétköznapi helyzetekben nem is szokta használni a pálcáját.*
-Ó igen, azt hasznos lenne megtanulni. Gyakorolhatnánk együtt, néha nekem is jól jönne, ha nem kéne annyit cipelnem! A válladra meg majd kérünk egy kis kenőcsöt.
*Hirtelen tényleg iszonyatosan lovagias lett, bármit szívesen elintézne a lánynak. A másolós kérdésre már csak hümmög, a puszira boldog mosoly költözik az arcára, és már nem is olyan nagyon piros, mint az előbb.*
-Szívesen! Bármikor!
*Mivel nem egy izomember, néha a súly alatt kissé megroggyan a térde, és kivételesen nem kérdez rá, hogy a lányok hogy képesek ennyi cuccot összepakolni? Helyette szó nélkül elindul a folyóparthoz, időnként Cerre lesve, csak hogy utána rögtön elkaphassa a tekintetét.*

*Delacskával érkeznek.*
-Na látod, ez már a Coxton területe. Hatalmas a birtok, majd kiismered magad te is. -*Magyaráz is azért néha, bár a diszkurzus másik fele jobban érdekéli.*
-Berci. Macskássy, igaz?-*Bár az is simán meglehet, hogy téved, rájött, hogy azokra a nevekre jobban emlékszik, akiket az első éveiben tanított, mind azokéra, akiket az elmúlt 10-15 évben. Dela azért így is felejthetetlen. Meg még egy-két társa.*
-Nos, onnan távoznom kellett, lévén, mindkét tantárgyamat megszüntettek.-*A martionos dologhoz csak ennyit fűz hozzá, a többit megtartja magának, ami történt, megtörtént, azzal már úgysem javítana semmin, ha a másik iskolát és annak vezetését venné a szájára.*
-Pár évig nem tanítottam. Őszintén szólva, mikor a Martiont otthagytam, azt hittem, végleg befejezem a tanítást. De végül Jonathan felkért, hogy jöjjek vissza a Coxtonba, én meg elfogadtam.-*meséli mosolyogva.*
-Ő igen, Iulius visszatért, és még jobban elemében van, mint valaha.-*Neveti az öreg. Jóban van z igazgatóval, és ez nem csak annak köszönhető, hogy korban ő áll Bélához a legközelebb, bár így is minimum kétszer annyi idős, mint Béla.
Na igen, Dela a kirándulásokon is figyelembe vette Béla tempóját, épp ezért sietett előre, hogy minden olyan turpisságot elkövethessen az öreg tudta nélkül, amit ő megtiltott.˘˘ Lásd cseppkőbarlang, vagy vulkános kirándulás.^^*
-Gondolom, fogsz különórát igényelni az igazgatótól, nem igaz?-*érdeklődik, miközben egyre bennebb haladnak az ösvényen, egészen a bejáratig.*

*Vígan sétál Béla bácsi mellett, meglepődik azon, hogy mekkora terület tartozik az iskolához. A Martioné sem volt kicsi, na de ez igazán túl tesz rajta.*
-Ez tényleg hatalmas, ekkorára nem számítottam, de jó is, mert sokkal több a látnivaló. *Lelkesen nézelődik, tetszik neki a környék, itt aztán lehet lófrálni rendesen. A névre bólogat, Béla bácsi jól emlékszik.*
-Igen, ő az. Ő is a Königre felvételizett, és nem hitt benne, hogy felveszik aurornak, de sikerült. Aztán amikor említettem neki, hogy Iulius Coxton visszatért, akkor egyből igent mondott. Végül is pár évvel csak nyerhetünk, semmi bajunk nem lesz abból, ha halasztunk az Akadémián. *Elvigyorodik, még az is lehet, hogy egészen másfelé viszi őket majd az utuk, és vissza sem mennek a Königre... ki tudja?*
-Igen, ezt tudom, de azt hiszem szakkör jelleggel mehetett volna tovább. Komolyan? Kár lett volna érte, azért azt mindenki tudja, hogy Béla bácsinak hatalmas a tudása. *Elképzelni sem tudta volna, hogy befejezze a tanítást. Igen, emlékszik rá, hányszor használták ki az alkalmat, és lógtak el, hogy mindent megnézzenek, amit kiemelten megtiltott az öreg, de hát na, nagyon ártatlan arccal várták meg, miután odaért ő is. xD*
-Szuper, ennek örülök. Persze, hogy kérek, ha nem veszi zokon. Szeretek gyakorolni, de ami hiányozni fog nagyon, az a tanítás. *Imádta nézni, amikor a legbátortalanabb kicsi is fejlődött, és nem is keveset, ahogy örültek az apró sikereknek is... ezt tényleg hiányolni fogja.*

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Szer. Aug. 29 2012, 21:34

*Cera érkezik meg a Birtokra. Kezében két óriási koffer, hátán az elmaradhatatlan seprű. Még van pár nap kezdésig, így épp időben érkezett, hamarabb nem tudott jönni, mérkőzései voltak. Mozgalmas nyárban volt része, hisz indult élete első mágus olimpiáján is. S ahhoz képest, hogy az első volt, nem is szerepelt rosszul, ráadásul a felnőtt válogatottban. Mondjuk csak az ötödik helyet szerezték meg, de még az is pontszerző, és igazán meg lehetnek vele elégedve. Most legszívesebben lassan sétálgatna, végignézni, mi változott az elmúlt hónapokban, de nagyon nehéz a bőröndje, a könnyítő bűbájt viszont még mindig nem sikerült elsajátítania, így aztán kissé nehézkes léptekkel tart a nagykapu irányába.*

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Szer. Aug. 29 2012, 21:39

*Napok óta az iskolában van, gyakorolt, hol a párbajozás fortélyait, hol a kviddicsét, mert egyik sem elhanyagolható dolog. Most is a pályáról jön befelé, amikor beéri Cerát, és átveszi a koffereket tőle.*
-Szia! Látom, te sem bírtad otthon. *Halvány mosoly, ennyire futja, többre nem, de már ez is valami. Flo amióta egyenesen elment és még köszönni sem köszönt el tőle, nem igazán volt társasági ember. Most sem az, kerül mindent és mindenkit.*

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Szer. Aug. 29 2012, 21:47

*Szerencsére nem kell sokáig cipekednie, illetve elég sokáig cipekedett már, amíg idáig eljutott, de végre megjött a felmentőserege. A történelem megismétli önmagát, hisz tavaly ugyanígy jött segítségére a fiú, bár akkor még Sev--vel. Ó Sev. Hiányzik neki a srác, de ez van, rég nem hallott róla, csak hébe-hóba egy levél. Megkönnyebbülten adja át a koffereket Lucinak.*
-Szia!-*Köszöni őt óriási vigyorral. Na igen, a klassz kis négyesük megfeleződött.*
-Na igen, túl sok volt a szabadidőm, össze-vissz két hetet töltöttem otthon.-*Vigyorodik el.*
-Örülök, hogy itt vagy, legalább nem leszek egyedül.-*Floról nem kérdezi a srácot, s most inkább Sev-et sem hozza fel, de nagyon reméli, azért a pletykákkal ellentétbe, igenis visszatér a fiú is.*
-Neked hogy telt a nyár? Sokad kviddicseztél?-*érdeklődik, miközben haladnak előre. Szerencsére közös téma akad.^^*

Tárgy: Re: Kastély felé vezető ösvény Szer. Aug. 29 2012, 21:56

-Sejtem, de az nem akkora baj, ha hasznos volt a többi. *Ő menekült otthonról, miután az örege megint meg akarta mutatni neki, hogy hogyan is kellene viselkednie a családi elvárások szerint. Amikor pedig kijelentette, hogy márpedig megvárja míg hazaér, azonnal megpattant otthonról, így már csak a rivallót várja, mert az nem maradhat el.*
-Egyedül biztosan nem, a prefektusok már itt vannak, esküszöm, haza se mentek, de téged jó látni. *Mélyen hallgat Sevről, nem elég, hogy Flo itt hagyta, még a fiú is kimarad. Mivel tudja, milyen a szerelem és a csalódás, kerüli a témát.*
-Volt az is, gyakoroltam is, bájitalokkal is foglalkoztam, mondhatni, egy perc szabadidőm nem volt. És te? *Újabb halvány mosoly, sejti, hogy Cera végig edzőtáborozott vagy meccsről meccsre járt. Közelítenek a kastélyhoz, és amikor odaérnek, kitárja az ajtót, hogy előreengedje a lányt.*

-Örvendek, Becca.-*Mosolyog a lányra még kézrézés közben. Aztán elengedik egymás kezét.*
-Uh... sajnálom. Pedig általában normálisak az itteni emberek. Lehet, hogy nem helybéli volt.*Vigyorog vígasztalésképp a lányra.*-Ha ez megnyugtat, a suliban senki sem fog furán viselkedni...legalábbis az átlag nem, de hülye gyerekek mindenhol vannak, itt is. -*Na igen, ennek ellenére szeret itt élni a srác. És szó szerint itt élni, lévén, már évek óta nincs is más otthona. Mikor szünet van, a Kastély kiürül, a diákok haza mennek, Soma marad, neki itt van az otthona. Szerencsés, hisz tanítási időben is otthon lehet.*
-Lupiattoba járok, gyakran fogunk tájrajz órán is találkozni, mert az elsős tájrajzot általában én tartom.-*Válaszol Becca kérdésére, még egy kevés extra információval is megspékelve. Időközben megérkeznek az iskola Birtokára is.*
-Ez itt az Udvar. Rengeteg jó hely van itt, ahol lehet kicsit pihenni, szórakozni, de akár tanulni is.*Mondja a lánynak, majd lassan halad is tovább. Az udvar bemutatásának nem szentel sok időt, majd Becca felfedezi saját maga, avagy egy másik iskolatársa segítségével.*

*Rebeccát megdöbbenti, hogy itt már egy prefektus is tarthat órát.
Igaz, nincs saját tapasztalata más iskolákról, de azért meséltek neki. ~Biztos iskolaelső~ gondolja*
- Te tartod a tájrajz órát! De szuper! *örvendezik Becca. Nagyon érdekli az a tantárgy.*
- És miket veszünk első évben?
*Rebecca szétnéz az udvaron s elhatározza, hogy ezt az óriási kertet egyszer muszáj
lesz alaposan felfedeznie. Csodás helyek lehetnek errefelé. Kicsit sajnálja is, hogy nem
állnak meg, de azért elég hideg van ahhoz, hogy ne kérje meg Somát, hogy mutassa
be részletesen az udvart. Na meg, biztos neki is van jobb dolga, mint egy elsőssel tölteni az idejét!*
- Tudod, a tantárgyaim közül ez az egyik amelyik különösen érdekel!
*Magában még egyszer megköszöni Somának, hogy nem kell végigcipelnie ezen
az emelkedőn a csomagját*

-Nem okoz problémát, nem hiszem, hogy megsértődne.

*Eddig jó, nem jönnek őrült kérdésekkel, melyeket már megszokott az évek folyamán, de persze válasza mindre akad... csípőből. Maximum vagy elborzadnak, vagy vevők a humorára, és befejezik az udvariassági formulákat, hiszen mindenkit csak és kizárólag Francis érdekel, nem ő maga.*

-Rendben, de nem hiszem, hogy problémám akadna. Ugye... nem toronyban van a körlet?

*Harap... ha Soma tudná, hogy Raul micsoda... hát ilyesmivel nem lehet megijeszteni, még ha szó szerint is kell érteni ezt. Követi a fiút, elvégre ő tudja az utat, és akkor hamarabb odaérnek, ha nem indul másfelé.*

*Egy új diákkal, méghozzá a román mágiaügyi miniszter fiával a nyomában érkezik.*
-Látod, épp ezért mondtam, hogy légy türelmes. Előbb vagy utóbb rájönnek, hogy nem vagy az apád. Azt meg ne várd, hogy mindenki szeressen, hisz névtől függetlenül, egy olyan diák nincs az iskolában, akit mindenki kedvelne.-*Próbál lelket önteni a fiúba. Időközben ugyebár elérik a Birtokot is.*
-Itt kint elég sok érdekes helyszín megtalálható, de vannak tiltott területek is. Ilyen a Hóhérerdő vagy az Útvesztő.-*Magyarázza a srácnak.*
-Szeretsz lovagolni? vgay valamilyen másik sportot?-*Érdeklődik, miközben átvágnak az Udvaron.*

-Ehh, nem azt mondtam, hogy azt szeretném, hogy bárki is a nyakamba ugorjon, csak kezeljenek úgy, mint mindenki mást. Bár ez már önmagában is lehetetlen, hiszen ott van az előítélet. Csodálatos dolog, de tényleg. Küzdjek a faterom miatt, hát persze. *Figyel Teofanara is, megjegyzi amit mond, de az is lehet, az lenne a legegyszerűbb, ha begyalogolna, ebből lenne egy balhé és máris mehetne a Roxfortba.*
-Nem próbáltam soha, a kviddicset igen, emellett a futást és a mugli kézilabdát. *Utóbbit űzi, korosztályában válogatott, természetesen a faterjának ez sem igazán tetszik. Ezért csinálja. Mindig az ellenkezőjét annak, amit a kedves papa mond.*

-Minden kezdet nehéz.-*Mosolyog a srácra.*
-Pedig nagyszerű sport, és a lovak remek állatok.-*Jegyzi meg csendesen, majd a sportpályák fele fordul.*
-Látod, ott találod majd a kviddics pályát, ha szeretnél kimenni játszani.*Mutatja is az irányt, bár messziről is látszik anélkül is.*
-A közelében van a football és a kosárpálya is, azokat most a fáktól nem látni.-*Magyarázza még. Időközben elérik a bejáratot is, így a nő kinyitva az ajtót betessékeli maga előtt az elsős srácot.*

//Következőt az Előcsarnokba írom.//

-A folytatás is, higgye el nekem, tanárnő. *Kivételesen nem a levegőbe beszél, kapta az ívet mindig is, és ez itt sem fog alábbhagyni.*
-Az lehet, de ha megsérül a kezem vagy a lábam, akkor az edzőm igencsak pipa lesz. *Köszöni, kihagyja, legalábbis a tevékeny részét, de az belefér, hogy megnézze az állatokat.*
-Ez jó, köszönöm, akkor a kézilabda pálya is ott lehet a közelben. *Meg fogja találni, nem fog elveszni, de majd holnap. Egyelőre örül annak is, hogy elérik a bejáratot, és azon gondolokodik, hogy Teofana miért nem utálja máris, mint a többiek?*

-Azt. Kérdeztem erről, azt mondja, ha nem ehet édességet, akkor kissé nyűgössé válik, vagyis függő. *A menzánál megáll, megvárja, míg Balti újratölti a termoszát, aztán lép ki az udvarra.*
-Nehogy azt hidd, hogy a te teafogyasztási mértéked teljesen egészséges, de ha neked így jó, akkor így jó. *Egész jó idő van kint, sokkal rosszabbat várt, de kellemes az este. Felnéz az égre, és amit lát, azt nem akarja elhinni.*
-Láttad ezt? Mi a jó ég lövöldöz a tóparton? Ez nem hullócsillag volt, nem üstökös, de hogy tűz volt, az biztos. *Sietősen a folyópartra indul, ilyet még nem látott ittléte során, pedig ide jár egy ideje.*

*Az ösvény mellett egy padon ücsörög, zenét hallgat, közben meg a fák rügyező lombjait figyeli. Végre itt a tavasz, reméli, most már az idő is jobbra fordul, hisz nemsokára lesz egy kirándulása a kisebbekkel. Nem szeretne viharban, esőben és sárban utazni.*

*A kastelyhoz vezető ösvényen sétált, kiélvezve a kelemes időt. Remélte hogy az elkövetkező napok is hasonlóan kellemes lesz.*

*Halk léptek zajára lesz figyelmes. Elpillant a fától, melyet épp tanulmányozott, s egy lánykát vesz észre.*
-Szia! Új vagy itt?*Köszön rá rögtön. Nagyon gondolkodik, de nem emlékszik, arra, hogy találkozott volna már vele korábban, márpedig évek óta ő tartja az elsős órákat, ha ezelőtt is itt lett volna, a tanórákon biztos összefutnak.*

//Jó volt, csak próbálj meg egy kicsit többet írni. Mikor nincs ötleted, azt is beleszőheted, hogy épp mit figyel, egy madarat, az eget, bármit. Vagy mibe van felöltözve. Smile

//

*Kisé meglepődött, mert nem számítotrá hogy megszólítják.*
-Szia igen új vagyok. A nevem Tara... Tara Black.*Válaszolta kicsit feszülten.* -És ön ki? *Kérdezte*

-Én Péterfy Soma vagyok, örvendek a szerencsének.*Mutatkozik be ő is egy mosoly kíséretében a lánynak.*
-Nincs kedved helyet foglalni?*Mutat a mellette lévő üres helyre a padon.*
-Melyik házba osztottak be?*Érdeklődik tovább. Minden bizonnyal hamarosan úgyis megtudta volna, de jobb így, hogy a lánytól érdeklői meg.*

-Köszönöm*Mondta egy halvány mosoly kíséretében, majd helyet foglalt.
-A Panagan házba osztottak.*Mondta kicsit olyan volt mint aki karótnyelt*
-Régóta jársz ide?*Kérdezte*

-Én a másik ház prefektusa vagyok.*Jegyzi meg csendesen.*-De ettől függetlenül hozzám is fordulhatsz, ha bármi problémád van. Szerencsére nincsenek ellentétek a házaink között.*Bizony, még emlékszik azokra az időkre, mikor a diákok közt ellenségeskedések voltak. persze, minimálisak vannak most is, de nem visz szerencsére senki túlzásba őket.*
-Igen, már nagyon rég, hat éve. Jövőre végzős leszek.*Tyűha, igazán hamar elrepültek az évek! Bár szerencsére nem fog túl sok időt ezután sem távol tölteni a Coxtontól.*
-Te honnan érkeztél?*Érdeklődik, mert a lány nevéből arra következtet, hogy nem romániai.*

-Akkor elég sok dolgod lehet.*Mondta mosolyogva. Nem tudta elképzelni hogy ilyen nyugott lehet ezen a helyen. - Ő, Londonban születtem és nevelkedtem.*válaszolta és kissé szomorkásan nézett egy kismadarat az ágon.*

-Na igen, sosem unatkozom.*Mosolyodik el.*-De azért nem panaszkodom, szeretek itt élni és részt venni az iskola vezetésében, mint prefektus és tanár segéd.*Mert bizony ez utóbbi tisztséget is betölti, első- és másodéven is tanít.*
-London szép város, bár nekem egy kissé túl füstös és zajos. De a másodéveseket tavaly elvittem oda, nagyszerű kis kirándulás volt.*Magában felidézi a helyeket, amelyeket megnéztek.*
-Melyik a kedvenc helyed Londonban?*Érdeklődik tovább.*