Padlásszoba

Leírás hamarosan

*Néhány beszűrődő sávja a holdfénynek megvilágította a padlásszobában összegyűlt porszemek egy részét. Egyelőre síri csend honolt, mintha érezte volna a helyiség, mi következik. A porszemek kavarogni kezdtek, egyre több és több emelkedett egy csomópont köré, mígnem egy alak körvonalai kezdtek kirajzolódni belőlük. Hangos köhögés és szitkozódás közepette Alan Wood dehoppanált a padlásszobában, majd azzal a lendülettel el is terült az érkezésekor összegyűlt, megmaradt porban. Kissé meglepődve kelt fel, s míg ösztönösen sepregette talárjáról a piszkot, halkan dünnyögni kezdett orra alatt:*
- Fránya egyiptomi tippek, még dehoppanálni se lehet ezzel a módszerrel rendesen. Ennél még egy manó is jobban suhan. Merlin szakállára, hol a csudában lehetek? Ez most vajon a padlás, vagy átépítették az iskolát míg nem voltam? *Fejcsóválva elmondott egy igét egy pálcalendítés mellett, amivel gyorsabban letakaríthatja talárját, de mivel azt is az egyiptomi ismerősétől kapta, csak félmunkát sikerült végeznie vele, a cipője menthetetlenül szürke maradt a portól. Kissé kezdett pánikba esni, ugyanis tudta jól magáról Alan, hogy nem a tájékozódás nagymestere, és ha nem találnak rá, akár két napig is el tud bóklászni, mire élőt talál ebben a kastélyban. Még soha nem járt azelőtt a padlásteremben, és mint azt egyiptomi kirándulása is megtanította számára, nem jó dolog számára ha kiteszi a lábát otthonról...*

*Kisebb szívrohamot kap a félsötétben ráköszönő .. embertől? Igen, az kell legyen, nyugtatgatja meg magát, ki más mászkálna itt...*
- Fényt! *Szólította fel pálcáját, majd elégedetten konstatálta, hogy saját szavaival előbb ér el megfelelő hatást pálcáján, mint az egyiptomi tippekkel. A hirtelen világosságot megszokva szemével Teofana-t ismerte fel maga előtt, zavarbaejtően közeli távolságból. Hátrébblépett egyet, majd félmosollyal az arcán, tisztelettudóan meghajolt kolleginája előtt.*
- Az ősöknek hála, hogy újra láthatom hölgyem! Tudom, eltűnésem némi magyarázatra ad okot... eleinte világkörüli úttal egybekötött nyomozásnak indult utam, de a végére épphogy túléltem és elismerem némileg el is tévedtem nepál környékén, de ez maradjon köztünk ha kérhetem.. * Mosolyát kaján vigyor váltotta fel ahogy felidézte maga előtt a történteket, de visszaváltott egy visszafogott ábrázatra, mivel eszébe jutottak a kifigurázó reakciók ahogy a rivális kutatóvarázslók reagálnának arra, ha megtudnák mindezt.*
- Attól tartok, a dehoppanálást nem szabad erőltetni az egyiptomi megoldásokkal, ennek köszönhetem ezt a fél kiló piszkot magamon és hogy nem a tanári szobába érkeztem.. Történt valami míg nem voltam? * Ez kissé irónikus, költői kérdésnek szánta Alan bizonyítva hogy humora még a régi, de persze azért kíváncsi is volt egyben hogy egyetlen, igazi otthonának tartott, hőn szeretett kastélyában mik változtak míg távol volt.*

*A képeslapos megjegyzésre inkább nem válaszolt Alan, fanyar mosollyal gondolt arra, hogy néha még az ívóvíz közelébe is csak életveszély árán sikerült eljutnia, és az sem volt éppen biztonságos megoldás mikor megitta..*
- Szörnyen sajnálom, hogy nem értesítettem senkit az itteniek közül kollegina, de örülhetek, hogy ép pálcával és bőrrel sikerült hazakecmeregnem!* Egy pillanatra el is gondolkodott, hogy a vámpírtanya vagy az ördögűzés volt-e a rosszabb útja során, de gyorsan elhessegette a gondolatot, mivel volt azoknál még rosszabb is.*
- Természetesen nem feledkeztem meg kegyedről, ne féljen! *S miközben Teo belekarolt, egy ezüstnek tűnő, csillogó kitűzőt szúrt a nő ruházatába.*
- Ez egy védőamulett, állítólag megvéd az ártó rontásokról, bár ha engem kérdez inkább csak a testszagtól... leteszteltem és a lábbilincselő átkon kívül más nem igen pattant vissza róla, viszont annál kellemesebb az illata!*Nagyot nevetett ajándéka mellé, ezzel leplezve zavarát hogy ennél értékesebb ajándékot nem tudott hozni a nőnek, legalábbis amit hozott még nem akarta elárulni, megmutatni neki.
Ahogy áradt Teoból az információ, Alan nagyokat bámulva hallgatta, miközben megindultak szép lassan körbe a padláson, a két ketrecet keresve.*
- Erről a bizonyos miniszterről elismerem nem sokat hallottam, a fél világot bejártam, de az itteni dolgokat valahogy nem sikerült kitudakolnom. Eldugott kis ország a mienk, talán épp ezért szeretem. * A házak összevonására csak egy szemöldökráncolással és egy fejcsóválással reagált, bizony igencsak komoly változások mentek itt végbe a távollétében. A Jonathanről szóló pletykáláson csak kuncogott egyet:*
- Jonathan és Soma mint apa és fia? Gyanítottam hogy Jonathan nem cölibátus hívő, de nem gondoltam volna hogy már ekkora fia van... vagy csak mi öregszünk ilyen gyorsan, kedves Teofana? Jó tudni hogy nem állt meg az élet míg nem voltam...
Egyébként fogalmam sincs, milyen ketreceket keres kedvesem és hogy hol lehetnek, de a türelem tormát terem, vagy valami ilyesmi... biztos itt lesznek valahol.* Nonverbális varázstudományát villogtatva két nagy ketrecre koncentrálva meglendítette pálcáját, mire az egyik sarokban nagy ricsajjal mozogni kezdett valami, majd két igen öreg, porcicáktól alig látszódó vastákolmány indult meg feléjük.*