Tatros folyó partja

*Ennyit arról, hogy a gyakorlóteremben folytatja a gyakorlásokat, megint a folyóparton van. Itt talált egy kellő helyet arra, hogy nyugodtan, zavartalanul próbálgasson mindent kedvére, néha pálca nélkül is, mert erre szüksége van.
Minden mozdulatnak megvan a lényege, és mi lehetne a legjobb gyakorlópartner a gyorsaságban és a sötétben, ha nem egy megbűvölt gurkó? Előnyös. Gyors, nem látni, és még tüzel is, tehát ha ront, égési sérüléseket szenved... egyelőre.
Először röhejesnek tartotta az ötletet, aztán az első gyakorlás után el kellett ismernie, ez nem is hülyeség, egy percre sem lankadhat a figyelme, és tényleg nem látni ezt a kis dögöt a sötétben. Használhatna könnyítést, na de akkor mi értelme van a gyakorlásnak?
A gyűrű kerül előtérbe, a pálcát a zsebébe süllyeszti, ideje váltani, és az új fókuszeszközzel próbálkozni. Első nekifutásra nem tűnik bonyolultnak, de nem olyan egyszerű, mint ahogy hitte, sőt. Egészen másképp kell emelnie a kezét, másképp céloznia, és sokkal jobban figyelnie, hiszen még nem profi ebben a "műfajban". Egy hangos szisszenés és káromkodás hallatszik.*
-Bazmeg, te megégetted a vállam. *Persze a gurkó nem tehet semmiről, ő volt a lassú, megérdemelte. A sérülésekkel nem ér rá foglalkozni, majd később, ha befejezte a gyakorlást.*

*Fárad, ezt érzi is, de nem lankadhat továbbra sem, mert a gurkót még nem fogta be, és nem akarja felgyújtani magát teljesen. Elég az a néhány találat amit eddig kapott, azok sem túl szépek, na de aki eldönti, hogy auror lesz, az ne panaszkodjon. Még csak egy gurkóval gyakorol, tehát egy szava sem lehet, majd akkor, amikor 6-ot enged el egyszerre... az lesz majd a buli.
Teljes csend van, ez mindig gyanús, még a szellő mozgását sem érezni most, amit a gurkó csap, ahogy elhalad valamelyik irányba. Résen kell lennie, hiszen, "készül" valamire, vagy bolygó körüli pályára állt? Az lenne a legörvendetesebb, de ebben reménykedni sem lehet. Valahonnan jönni fog, tudja, na de honnan? Hátát egy fának veti, kisebb találati felületet ad az "ellenfélnek" ezzel, de még így is csak az utolsó pillanatban sikerül elugrania az újabb tűz elöl.*
-A jó életbe, meg vagy te húzatva? *Morogva áll fel, persze addigra a gurkó el is tűnik, így megint keresheti, hogy honnan támad.*

*Így folytatja, lassan ruha sem lesz rajta, legalábbis az inge szakadt, füstöl, nemkülönben a nadrágja is. Érezte, hogy be kellene fejeznie a gyakorlást, most nem győzi a gurkót üldözni, hogy végre megfoghassa. Kellett neki megbűvölt dög, nem elég, hogy a kviddicspályán kerülgeti, most meg kergetheti.
Az pedig támad, hiszen ez a feladata, erre lett kitalálva. Minden erejét összeszedi, koncentrál, hogy a kellő pillanatban elkaphassa azt a dögöt. Mellette csapódik be egy "lövedék", a következő pillanatban pedig ugrik, egyenesen a gurkóra. Hatalmasat esik, de az ellenfele végre megvan.*
-Nincs tovább, megvagy végre... *Zihálva hasal a gurkón, aztán erőteljesen szorítja, mert ha megint elszabadul, akkor soha nem cserkészi be. Seprűt pedig nem hozott magával. Feláll és a láda felé indul, hogy beszíjazza oda, és visszatérjen a toronyba. Az sem lesz egyszerű mutatvány.*

-Jah, mondjuk én is nyűgös vagyok, ha elfogy a teám.-*Jegyzi meg. A találóbb kifejezés inkább a hisztis lenne, lévén, rosszabb olyankor egy 5 éves üvöltő kislánykánál. Szerencsére a menzán hamar végez, a manók már ismerik. A megtöltött termoszt lengetve tér vissza prefitársához, hogy aztán kint folytassák körútjukat. A fényeket ő is észreveszi.*
-Az biztos, hogy ez nagyon fura!-*Jegyzi meg. Többet most mondani nem tud, hisz hasonlóhoz még Baltinak sem volt szerencséje. Így gyors léptekkel indul meg a folyó irányába. Szerencsére, mire odaérnek a Tatros mellé, Lucius már a földön van.*
-Hé, te ott! Miben mesterkedsz?-*Szólítja már messziről meg a számára még ismeretlen diákot.*

-Erről beszélek. *Nevetve tart a folyópartra, de az a látvány, ami ott fogadja, az őt is meglepi igencsak.*
-Marga! Te mit keresel idekint, és miért hasalsz a földön? Mi volt az a tűz az előbb? *Dühös, Luciusnak volt már volt egy dobása tavaly, és utána is pár, na de ez? *A fiú mellé lép, és akkor látja, hogy egy gurkót akar begyömöszölni a ládába, de nem nagyon boldogul vele. Akkor veszi észre azt is, hogy a fiú ruházata finoman szólva kissé viseltes.*
-Hogy nézel ki? *Segít ártalmatlanítani a gurkót, utána pedig a fiút rángatja fel a földről. A sebesüléseit még a vak is látja.*
-Ajánlom, hogy hihető magyarázatod legyen.

*Más sem hiányzik most neki, mint két prefektus a nyakába, mert hogy Avram az, azt tudja, így nagy valószínűséggel a másik kölyök is.*
-Nem mesterkedek, csak egy gurkót akarok a helyére tenni. *A nevét Avram már mondta, így felesleges bemutatkoznia, kisebb gondja is nagyobb ennél jelen pillanatban. Az égési sérülései fájnak, kezdi érezni őket.*
-Gyakoroltam. A tűz a gurkótól jött, gyakorlásra kaptam még Lockhwell professzortól és Iulius Coxton professzortól. Az a lényege, hogy a sötétben nem látszik, marha gyors, és ha nem figyelek, akkor bekapom a tűzgömbjét. Ahogy látszik rajtam... párszor eltalált. Az elmúlt egy órában becserkészni próbáltam, hogy visszatehessem a helyére. *Nem kertel, teljesen értelmetlen, lebukott, ezek szerint már rég kijárási tilalom van.*

*A nevet megjegyzi magának. A történetet meg nagy szemekkel hallgatja végig.*
-És a diri meg a HV-nk is áldását adta erre az észtelen játékra? No meg Enescu professzor. Ő is tud róla? Mert nem hiszem, hogy az imént említett három személy egyike is megtapsolna most.-*Elnézi a sérüléseket.*
-Avram, világosíts fel egy kicsit. A srác megsérült, tehát ilyen esetben szólni kell valamelyik fejesnek, nem? a HV-nek vagy az egyik igazgatónak...-*Egyik, mert jelenleg fogalma sincs, hogy hány igazgatója van az intézménynek.*
-Na, erre innom kell.-*jegyzi meg, mert időközben az is átvillan az agyán, hogy van legalább 10 perce, hogy nem ivott. De lehet, hogy még több is, és hisztis prefit senki sem akar.*
-Pontot szoktatok levonni vagy inkább büntit adtok? Illetve adunk...-*Még kell egy kis idő, míg a teának hatása lesz.*
-Vagy azt mi adjuk? vagy a tanár, akihez irányítjuk? -*kérdés kérdés hátán, de hát a prefiségbe is bele kell egyszer tanulni, nem igaz? És erre nincs is jobb alkalom mint élesben.*
-De azt hiszem, az lenne a legjobb, ha mi is adnánk és valamelyik professzor is...*Teszi még hozzá, aztán ismét szájához emeli a termoszt.*

*A válaszra felvonja a szemöldökét, az igaz, hogy Luciuson több a sérülés, mint az ép terület, de a gurkós módszert még ő sem ismerte... eddig.*
-Marga, mindig tudtam, hogy teszel a szabályokra, ahogy azt is, hogy nem vagy teljesen normális, na de ennyire? Az éjszaka kellős közepén kergetsz egy majdnem fekete, agresszív, megbűvölt labdát a dzsindzsásban, csak azért, hogy a gyengélkedőre kerülj? Hol a felügyelet? Mi van, ha nem jövünk erre, és élő fáklyát csinál belőled, mert benézed pálca nélkül? Legalább a seprűdet kihozhattad volna, mert azzal befogod.*Tudja, hogy a fiú már más fókuszeszközzel is gyakorol, és amilyen vakmerő, biztosra veszi, hogy most sem tett másként. Mivel igencsak jó kviddicses, nem érti, hogy lehetett ennyire felelőtlen?*
-Abban biztos lehetsz Balti, hogy a diri áldását adta rá, ebben nincs hiány, az más kérdés, hogy ki tapsolna a jelenlegi helyzetben? *Erre legszívesebben most rágyújtana, na de nem itt fogja megtenni, Lucius előtt.*
-Nos, ebben az esetben két dolog lehetséges. Én első körben figyelmeztetni szoktam, és egy büntetéssel fejelem meg a dolgot, aztán vonok, ha a delikvens azonnali hatállyal nem indul meg befelé. Erre utóbbira még nem volt példa.
Mivel sérülés történt, ezt jelenteni kell a házvezetőnek, az igazgatóknak is. Speciel Jonathan Coxton vagy Darius Serban professzoroknak. A további esetleges büntetést a miénken kívül ők szabják ki. A sérültet pedig fel kell kísérni a gyengélkedőre. *Bólint, az alapkezelést ők is meg tudják csinálni, már ami a fájdalomcsillapítást és a balzsamot illeti, de a többi a szakavatott kezek dolga. Nem szokták egymást szívatni indokolatlan levonásokkal, ez hallgatólagos megállapodás a két ház prefektusai között, mert tisztességes versenyt akarnak.*
-Tehát Marga, irány a gyengélkedő, és ott elgondolkodhatsz azon, hogy milyen veszélyei vannak az egyedül való gyakorlásnak. Írsz erről egy esszét két példányban, egy tekercsnyit, majd ha kijöttél, Fekete professzor segítségét kérheted, és amit ma éjjel itt hazavágtál, azt rendbe teszed. Ezen felül jelentkezel az igazgató uraknál, valamint Enescu professzornál is. *Irtó dühös, a ládát előreküldi és a fiút kezdi betámogatni, hogy minél előbb a gyengélkedőre érjenek.*

-Mindenki tud róla, de mikor gyakoroljak egy gurkóval, amikor az a lényeg, hogy a sötétben hogyan boldogulok vele? Beértem volna, ha nem kergetem egy órán keresztül, hanem azonnal elfogom. *Igaz, másnak nem szólt, hogy kijön, kereshették volna, ha tényleg komolyabb baja történik. Egy szó nélkül hallgatja végig, hogy Avram milyen büntetési módszerekkel dolgozik, igazság szerint ez érdekli a legkevésbé. A sérülései most már fájnak, maga is szeretne bemenni.*
-Rendben, két tekercsnyi esszé, jelentkezni az igazgatóknál és a hávénál. Felkerseni Béla bá-t, segítséget kérni elméleti síkon a helyreállításhoz. Értettem. *Nagyon nem kell noszogatni, hogy elinduljon, valahol hálás a gyors kezelésért is, ezt egy biccentéssel köszöni meg. a gyűrűt biztonságos helyre csúsztatja, mert ha azt elveszik tőle, akkor neki vége, marad a pálcája. Érdekes módon beelőz mindenkit, és a gyengélkedő előtt szobrozik, mire a többiek felérnek. Ez is ritka dolog, amikor önszántából jön ide.*

*Ekkora forróságot. Hogy bírnak az emberek ilyen melegben akármit is csinálni? Dolgozni főleg vagy tanulni. Ezért is vagyok itt a parton. A papucsomat levéve lassan felmérem a vizet. Kellemesen hűvösnek mondható. Melegebbre számítottam. Térdig belesétálok, tovább már nem merek. Még a végén felesek és a fehér rövidnadrágom meg a sötétkék toppom is csurom víz lesz. Egy kicsit fröcskölöm a kezemmel a vizet, aztán kijjebb megyek, csak bokáig.*

*Unalmamban sétálgatok az iskola területén. Ezt a szívást, annyira hiányzik a családom és az otthonom. Ráadásul enni is kéne valamit. Fáradtan sóhajtok és a szememmel követem a vizet*
- Hát te meg mit csinálsz?*kiáltok egy ismeretlen lányra, aki a jelek szerint vagy elvesztett valamit, vagy ugyanúgy unatkozik mint én*

*A kiáltásra hirtelen felkapom a fejem és meglátok egy srácot. Talán prefektus és nem kellett volna belemásznom a vízbe. Nem lepődnék meg.*
-Én csak..hűsölök. -*Mutogatok a vízre. *-Vagy nem lehet belemenni?
*Inkább kijjebb is jöttem, hogy a víz épphogy ellepte a talpam.*

*A válaszára elvigyorodok és úgy ahogy vagyok térdig gázolok a vízben, majd összefonom magam előtt a kezeimet és fejemet felszegem a nap felé*
- Már miért ne lehetne? * teszem fel teátrálisan a nagy kérdést és elégedetten nyugtázom, hogy erre elmosolyodik. *
- Amúgy új vagyok itt, a nevem Christian. Írországból jöttem.

-Nem tudom. *Vonom meg a vállam, és egy mosoly kíséretében újra bemegyek a vízbe. Ilyen meleget csak vízben lehet kibírni. Ha már kastély lehetne strandja vagy valami.*
-Hello. Én Mia vagyok. - *Fordultam felé mosolyogva*
-Mondhatni én is új. Nem sok embert ismerek. Hogy hogy nem Angliába mentél a Roxfortba?* Kérdezem tőle, mivel az közelebb lenne.*

*A kérdésére elnevetem magam*
- Tudod apámnak van egy meggyőződése arról, hogy melyik tájegység az, ami a leginkább illik a vámpírokhoz. *ismételten felkacagok és arrébb rugdosok néhány kavicsot a víz alatt. Isteni finom hideg vize van, nem is tudom miért nem jutott előbb eszembe pancsolni*

-Hát ebben igaza van. Románia tényleg hangulatosabb. Az angolok amúgy is olyan hidegvérűek..-*Próbálok poénkodni de lehet rossz vicc. Gondolom nem lehet teljes vérű vámpír, hiszen nap van. De még milyen. A nagyapám a vámpírokról is csomót mesélt még mielőtt idejöttem.*
-Ebben a suliban elég sok vámpír van. Meg más is. Úgyhogy nem vagy egyedül. - *Vigyorgok.*

- Hát az biztos. *Vigyorgok rá, és szándékosan megfeledkezem közölni vele azt az apró tényt, hogy csak félig vagyok vámpír. Nem különösebben érdekes részlet, ráadásul nem is nagyon szeretem felemlegetni a múltamat.*
- No igen. Te a szagod alapján bizonyosan ember vagy, nem? * Kérdőn felé pillantok és tapintatosan végigmérem*

*Finoman játszadozok a vízzel a kezemen, néha magamra fröcskölök egy kicsit, hogy az is jobban hűtsön. Szerencsére már nincs annyira meleg így késő délután.*
-Igen ember. - *Válaszolom mosolyogva. *
-Miből jöttél rá? Milyen "szagot" érzel ilyenkor? - *Kérdezem kíváncsian. Gondolom nem a kókuszos testápolómból jött rá. Olyan érdekesek más lények. Anyához is bejár a gyógynövényboltjába egy csomó szerzet. Ha tehetem ott vagyok vele. Bár vámpírok ritkán látogatják.*

- Nem is tudom mihez tudnám hasonlítani. *mélázok fennhangon*
- De határozottan kellemes. *mosolygok rá biztatóan, mire visszamosolyog*
- Amúgy kezdek éhes lenni. * na erre látványosan megretten és egy pár pillanatra ki fut az arcából a vér, de igyekszem gyorsan leszögezni, hogy nem őt fogom elfogyasztani* - Elmehetnénk enni valahova ööö... közösen? Mit gondolsz?

-Hát örülök hogy kellemes szagom van. - *Nevetek.*
-Jó menjünk. Nagyon ügyesek a manók a konyhán akármit megcsinálnak amit kérsz. - *És el is indultam kifelé a vízből. Az idő szelesre is váltott úgyhogy kezdett hűvös lenni. A parton megtöröltem a lábam a fűben és felvettem a papucsom.*
-Akkor a menzára akarsz menni? Vagy valami egyéb helyre? -*Kérdeztem visszafordulva a sráchoz.*

//Ja egyébként majd figyelj arra hogy a te karid nem mondhatja meg az enyémnek hogy mit csinál meg mit érez. Csak a sajátodat irányíthatod, máséról maximum feltételes módban írhatsz és majd eldönti hogy azt csinálja-e amit írtál vagy nem:D//
//fagyunk//

*Egyedül akarok lenni a gondolataimmal. Ma nem igen vágyom a társaságra, csak a magányra. Oh igen, már régóta társam, apám halála óta. Úgy érzem, amikor az a vonat elütötte, a lelkem egy része vele együtt ment el. Ugyanígy gondolom most is. A hömpölygő folyót figyelem, majd lenézek narancssárga Gibsonomra és újra megpendítem húrjait.*
- She's got a smile that it seems to me, reminds me of childhood memories. Where everything was as fresh as the bright blue sky. Now and then when I see her face,She takes me away to that special place, and if I'd stare too long, I'd probably break down and cry*! *éneklem hangosan. Erős hangszálaim lévén képes vagyok rá, főleg ezt, egyik kedvenc számom. A Guns 'N Roses énekli. Sok botrányuk volt, de én akkor is csúcsnak tartom őket! Bár Slasht azért sajnálom, mert kirúgták.*
- O, oh, oh, Sweet child o' mine! Oo, oh, oh, Sweet love of mine *megy tovább a dal, miközben az égre emelem tekintetem. Egy fa alatt ülök, lombja miatt nem sokat látok belőle, de annyit kiveszek, hogy felhőtlen. A Nap fénye csakúgy szikrázik, fehéren csillan meg fekete motoros dzsekimen és hosszú szárú csizmámon.*

*Guns 'N Roses, Sweet child o' mine.

*Ma egész nap edzet. Nem szokása a lustálkodás. Már órák óta csak fut. Már az egész birtokot körbefutotta. A folyóparton megáll hogy kifúja magát. Mikor letérdel hogy megmossa az arcát a hideg vízzel, meghallja a gitár hangját meg egy hangot. Elég messze van még, ezért nem érti pontosan. Fölkel és lassan elindul a fák között. Fekete melegítő van rajta, fekete sportcipővel. Vörösfehér haját egy lófarokban fogta össze. *
-Szóval te vagy az? Jó hangod van. *mondja egy fának dölve. Karajait melle alatt öszefűzve.*

*Kedvenc bandám számát gitározom le. Elég nehéz, de nem nekem, mivel nyolc éve gitározom. Ez az életem és az is marad halálom napjáig, vagy még tovább. Lehunyom szemem, úgy élvezem tovább a pörgős rock zene varázsát, kizárva magamból mindent. A folyó hömpölygését, a madarak dalolását, a napsugár kellemes, simogató érzését, mindent. Csak a zene, s én, ketten maradunk kicsiny világomban, amit egy komor, szürke falú kastélyhoz hasonlítanék, amibe elvonulhatok, ha úgy tartja kedvem. Ott mindig nyugalom van, csak sajnos ezt a nyugalmat egy beszivárgó hang töri meg. Kinyitom a szemem oldalra pillantva, ekkor veszem észre a vörös-fehér hajú, ismerős leányzót. Hát persze, hogy Tara az! Remélem már nem hallotta a kérdést, amit tegnap a tanárnőhöz intéztem, kicsit kínos lenne erről cseverészni, ha már így.. Összefutottunk. Felállok, a gitárt a fának támasztom és lejjebb húzom dzsekimet a hátamon. Ezután leporolom elől szakadt, lyukas csőnadrágom hátsófelét és rávigyorgok.*
- Szia, köszönöm *mondom a szemeibe fúrva tekintetem, bár én sosem gondolom jónak a hangomat. Egyszerűen átlagos.*
- Mi járatban vagy erre? Te sosem pihensz, csajszi? *billentem oldalra fejem.*

*Futás közben, megáll hogy kifújja magát. Meghallja Cera hangját, és arra megy. Egy fának dől és melle alatt összefonja karjait. Megdícséri a lány hangját, mert komolyan gondolja.*
-Nem szokásom pihenni. *mondja. *- Tegnap egész jól sikerült moderálnod magad az órán.*teszi hozzá egy félmosolyal. Majd kicsit elmélyed gondolataiban. *~ Vajon ha megkérném segítene? Egyáltalán mennyire tud harcolni? ~*gondolkodik majd hirtelen egy kunai tőrt hajít a lány felé. Nagyon reméli hogy jók társa reflekszei de azémdrt nem közvetlenül rá céloz.*

*Lehajolok, hogy megigazítsam a csizmámat, miközben Tara beszél hozzám.*
- Nem szokásod? Ember, pedig az a legjobb! *mondom, majd előrántok belőle egy-egy konchi kést és elterelem velük a kunait, mely hegyével a földbe fúródik. Egy forgó rúgással szívesen vissza is adnám ezt, de haverokat nem bántok.*
- Kösz, bár csak azért ment, mert a tanárt jó fejnek találtam. Hidd el, a többivel már közel sem lennék ilyen normális! *vonom össze szemöldököm, felé fordulva, ezután hirtelen a fának nyomom és x alakban a nyakához érintem a fegyverek pengéjét.*
- Soha ne merj kunaival bombázni, mert a végén megjárod! *hajolok arcába. Megemlítem, hogy egyébként tanultam harcművészetet.*