Tatros folyó partja

- Vámpír egy időre? Hmm? *kérdezek vissza higgadtan, nekidőlve egy fa törzsének. A "túl tömör" itt enyhe kifejezés csillagtündérke! Az arcom rezzenéstelen, nem tud róla leolvasni semmit, de belül kicsit meglepődöm.*
- Na és milyen volt számodra? Hogyan változtál át, meg vissza? Valamilyen mágikus trükk által, esetleg ellenszer..? *kicsivel több lett az érdeklődésem, a hangnem azonban hűvös maradt. Felmérem szépen, óvatosan, milyen jellemmel bír, de rányomulni nem fogok. Mint mondtam, nem különösebben foglalkoztat, remélem, hogy azért Tara nincs a közelben, a végén még félreértené a dolgot. Háh, jó vicc! Járni egy ilyennel! Aki énekel és aki vámpír... volt... Tapasztalta azt, amiben én életem végig szenvedni fogok - már pedig az soká lesz még.*

-Igen egy időre.
*Alexa azt a hűvös arcot nézve nem jön még rá hogy a srác mit gondol.De tudja hogy rá fog jönni.*
-Hát a barátom változtatott át.Mikor még együtt voltunk.Igaz hogy én kértem.De rá 3 évvel szét mentünk.És aztán nem akartam többé vámpír lenni.Úgy rá 5 évvel már sajnos a vámpír lét miatt 18 lettem.De találtam egy boszorkányt aki egy időre vissza tudott változtatni.Jó volt de sajnos ha van még ebből az állapotomból 1 év.Utána megint vámpír leszek.És tudod a boszorkány se tudott mindent vissza csinálni.Például kontaklencsét hordok hogy ne piros hanem kék szemem legyen.Meg festettem a hajam hogy ne barna legyen hanem szőke.De az is biztos ha vissza változok vámpírá.Nem leszek újra ember.Még legalább egy darabig.
*A lány miközben rájött hogy a fiú megdöbent ezen az egészen.És arra is rájött hogy már csak 3 hónapja van hogy vissza változon vámpírrá.*

*A mese igazán érdekes. Kitér arra, hogy kérésére változtatta át a barátja, amin röhögnöm kell. Nem csodálom ha szenved, ha előtte nem is gondolt bele, mit tesz magával. Kérlek szépen, ez az egész afféle büntetés lehet azért, mert akkor nem volt óvatos. Oké hogy szenvedélyes szerelem, én viszont a helyében nem kértem volna ilyet, ezért. Azt kaptam volna eredményül, hogy két faj tengerében hánykolódhatok, valahol a kettő között.*
- Eh, szóval fiatalkori szerelem *következtetek legyintve* - Szerintem te nem voltál normális és nem ismered jól azt a fajtát, aminek a tagja voltál és tagja leszel, ha nem cselekszel időben!! Nekem akkor vörös a szemem, ha dühös vagyok, bár akkor is csak vöröses barna. Az embereknek alapból kicsit halványabban ugyan, de színváltós a szemük. Egy ügyes mese és kihúzod magad a csávából, bár csak részben. Tudod már, mit fogsz tenni jelen helyzetben? Szerintem nem lehet olyan sok időt ezen tűnődni *felelem egy újabb önfeledt kacagás után.*

-Tudtam hogy mire vállalkozok.Ugyanis van egy vámpír rokonom.És persze hogy tudom hogy mit fogok csinálni.És persze én nem szenvedek.És hiába van már csak 3 hónapom.Én evvel együtt tudok élni.
*Aexa picit hangosabban beszélt.És bár tudja hogy a fiú nem fogja ezt a dumát komolyan venni de ő még is kiáll az elvei mellet.És végül is a szíve legmélyén imád vámpír lenni.*

//No, ez ügyesebb volt! Very Happy

//
*Hát oké. Némileg határozottabb, talán ideje lenne komolyabban vennem a szavait. Vaaagy talán mégsem? Na jó, na jó, egy próbát megér!*
- Valaki felélénkült *állok fel, leporolva magam* - Azt akarod mondani, hogy élveznéd, ha vámpírként kellene élned? Szerintem már ember maradsz, jobb is úgy! Több tíz év után magad tennéd el láb alól, csak hogy ne kelljen tovább így rostokolnod ebben a világban *szólok be hűvösen.*
- Hát én rohadtul nem élvezem, holott engem is átváltoztattak. Nem tudod még, milyen ez a világ és milyen az, ha igazán szembesülsz a vámpírléttel *vonom össze szemöldököm.*

*Alexa mosolyogva válaszol a fiú beszólására.*
-Ja igen azt.Nem nem maradok.És szerintem a változás kell.És bármikor vissza tudok változni.Meg van a báj ital receptje.
*Alexa inkább így reagál a beszólására mint egy mosollyal hisz akkor a fiú biztos hülyének nézné.*
-De tudom több mint 8 évet voltam vámpír.Tényleg!?Ki változtatott át?
*Kérdi Alexa bár tudja hogy óvatosan kell a fiútól ilyeneket kérdezni.Mert Alexa úgy érzi mintha ismerné.Mintha talán vadászot volna a lány a fiúra.Áááá de ezt Alexa kiverte a fejéből.Mert erre a fiúra biztosan emlékezett volna.*

//Ügyes vagy! ^-^ Hallod, egyre jobban haladsz a szerepezést illetően!//
- Szerintem a fajváltás nem olyan, hogy kedvtelésből italokkal változtatsz magadon. Ha azt mesélnék be, hogy van ilyen ital, se hinnék az illetőnek! Már ez az egész fajváltozást elősegítő ital is bizarr *felelem kissé indulatosan. Bakker, ez a határozottság már más! Nagyon-nagyon ismerős nekem! De mégis honnan? És miért nem jut eszembe, hogy ki ez?
Nagy levegőt veszek - csak azért hogy beszippantsam a szagát, hátha ismerős -, majd kifújom. Parfüm. Parfüm szaga van, még ez is dereng. Mondja valaki, hogy ez nem egy exbarátnőm! Tarat sosem csalnám meg, bár lassan magam sem emlékszem mikor mit tettem, hiszen sok helyen voltam már.*
- Nem lenne közöd hozzá *figyelmeztetem, viszont ezúttal normálisabb stílusban válaszolok* - Anyám barátnője, miért érdekelt?

-Nem eben igazad van.De ideiglenesen lehet előidézni egy másik fajt.
*Kicsit meglepődött hogy a fiú felkapta a vizet.*
-A parfümömet érzed?Egy barátomtól kaptam.Imádom ezt az illatot.
*Mondja a lány mosolyogva.*
-Hogy hívják a barátnőét?
*Kérdi Alexa kiváncsiskodav.Mikor ezt meg kérdezi akkor jöt rá hogy ezt lehet hogy nem kellet volna.
Hogy ez túl tampintatlan volt.És mikor ez a lánynak eszébe jutott lenézet a földre.*

- Érdekes *ráncolom homlokom. Nem csak az italra értem, hanem magára a helyzete is. Túlontúl ismerős. A hangja, a szaga és a kinézete is. Emlékeztet életem egyik legnagyobb ellenségére.*
- Inkább kötnék csomót az orromra, minthogy ezt szagolgassam! *nevetek zavartan* - Olyan az illatod, mintha két bűzös borz talált volna el, majd szemetek közt búvárkodtál volna egy városi szeméttelepen *jegyzem meg korántsem barátságos hangnemmel. Végig ridegen bámulom őt, szempillám sem rezzen úgy, ahogy beszélek hozzá. A komor oldalam mutatom felé, ugyanis... Nem tudnám a jó felem megláttatni egy ilyennel!*
- Eléggé tapintatlan vagy. Ha annyira tudni akarod Janette-nek hívják és... *miért is beszélek erről? Nem kéne válaszolnom egy vadidegennek, aki... aki... Uram isten!
Idegesen a hajamba túrok, amikor rájövök, kivel állok szemben.*
- Alexa *suttogom a hideg levegőbe és a régebbinél is nagyobb gyűlölettel tekintek rá.*

-Hát az.*Alexa mosolyog rá a fiúra.*
-Óóóó tényleg ez az emberek tetszik.Csak a vámpíroknak nem.Ha erre még nem jötél volna rá.*Mondja Alexa hangosan.És mérgesen.*
-Janatte annyira ismerős ez a név.
*Mondja Alexa leszeget fejel.Mikor meghallota a fiútól a saját nevét.*
-Úr isten Steven!Te mit keresel it?!
*Mondja Alexa a padról felpatanva.*

*Idegesen ráncolom a homlokom. Már egy ideje előtte állok, de csak most esik le, kivel hozott össze a sors. Alexa volt az az ember, aki vadászott rám ismeretlen okokból. Azóta is utálom és megesküdtem rá, hogyha újra felbukkan, ellátom a baját. Ezekkel a szavakkal "búcsúztam" tőle, miután sikerült megsebesítenie egy küzdelmünkben. Ahhoz képest hogy fiatalabb mint én, nagy erő van benne, amivel viszonylag súlyos sérüléseket tudott okozni nekem.*
- Ahhoz végképp semmi közöd! Sokkal inkább az a kérdés, hogy te mit keresel itt, te.. Szipirtyó! Akkor azt tűztem ki másodlagos célomul, hogy visszafizessem a kölcsönt. Arra a nőre kellett volna, hiába hajtogattam hogy nem én vagyok az, akit keresel, makacs voltál, most pedig azzal futottál össze, aki nem fogja hagyni hogy csakúgy eltántorogj, de nem áám! *mondom és érzem, hogy szemeim némileg vörösödnek.*

-Én azt csinálok amit akarok.És semmi közöd hogy én mit keresek itt.És most hagysz elmenni.Mert te is jól tudod hogy megbántam a dolgot.
*Alexa érezte hogy a bájital hatása egyre jobban elhagyja a testét.De ő ezt most nem is bánja mert nincs nála a fegyvere.A vámpír vadász fegyvere.És érzi hogy a haja barnul be és a szeme is virító kék lett.*
-Na most már hagysz elmenni.Vámpírként még erősebb vagyok.

- Nem vagy igazi vámpír és nem leszel soha *hajtogatom és elé állok, karba tett karokkal. Ha azt hiszi, pár szóval elintézi hogy le tudjon lépni, téved. Nem zavar és nem rémiszt meg a mondandója. Nem látom többnek egy fogpiszkálónál, aki a mellkasát döngeti hogy "vámpírként is erős", szerintem arról van szó hogy erősen beképzelt, nem tanult eleget az élettől, ha ennyire nagyra becsüli magát.*
- Megbánás? Megbánás?! *én nem így látom. Akkor láttam az arcán azt az örömteli vigyort. Ez a féreg majdnem a szívemet találta el egy karóval, most pedig ő gurul dühbe, amikor nekem kéne! Sőt, az is vagyok!*
- Nem tudod, hogy akkor mennyit szenvedtem! *mondom tárgyilagosan, indulattól túlfűtve. Pár percre rá a levegőbe ugrok, majd felé kezdek el zuhanni. Nem, nincs olyan szuper ugrásom, mint a szuperhősöknek a tv-ben, de a magasságomnak elég ahhoz, hogy bőven egy kb. 13 éves cafka felé érjek.*
/Fagy/

*Alexa figyeli a felugró Stevent.Mikor olyan távolságba ért Steven hogy Alexa biztonságosan elérte.Alexa Stevent bele dobta a folyóba.*
-Na ez hazugság amit te állítasz.
*És amíg a fiú ki akart jöni a vízből Alexa elkezdet tejes erejéből rohani.Rohani hogy ne bántsa a fiút.
Rohani mert megbánta ezt az egészet.*

*Ez egy őrült! Nem tudom hogy csinálja, de hamarosan a vízben kötök ki, ő pedig elrohan. Először Supermannek képzeli magát, hogy csakúgy megragad és elhajít mint egy darab szemetet, aztán elmenekül, mintha azzal bármit megoldana. Így a probléma csak a hátára fog nőni, jelen esetben úgy, hogy jó ideig rajta élősködök még. Ha kell addig, amíg teljesen össze nem roppantom.
Álnok húzás, ráadásul azt állítja hogy megbánta. Ha a menekülés helyett még közölné és a szemembe nézve, el is hinném, de így nehezen tudja majd bebizonyítani.
Kikecmergek és rögvest utána indulok.*
- Nem hagyom, hogy elmenj, balfácán! Milyen az, amikor a vadászból lesz üldözött? *kiáltom, magunk mögött hagyva a Tatros partját.*

* A tegnapi sejtésem beigazolódott, hogy a srác egy kém volt. De mit tehetnék már, időutazó nem vagyok. Steven mondandója sem elvetendő, jobb lesz észrevétlennek maradnom a közelében, mivel nappal van idekinn elővigyázatosabb, nem akarom, hogy leharapja a fejem, szó szerint. Kijöttem ide, mert a víz közelsége megnyugtat, és elfeledteti a gondjaimat. Leülök a partra, és hallgatom, hogyan zúg el mellettem...*

*Alexa a kedvenc pulcsijába sétál a folyó partján.Fél hisz megégetheti a nap.De tudja hogy ő még egy kapucnival megvédheti magát.Nem tervezi hogy sokáig vámpír marad.Inkább előbb visszaváltozik emberé mert nem nagyon bírja ha az egész napot a szobába kell tölteni.Leül egy padra és elkezd gitározni.A saját számát kezdi el.Gyakorol egy kicsit aztán vissza megy a szobába hátha tudna aludni még egy kicsit.*

* Ott ülök a folyó partján, amikor meghallom, hogy valaki elkezd gitározni. Még soha sem hallottam ezt a számot, biztos ő maga írta. Felállok, és elindulok a hang irányába, de egy idő után elhallgat a zene, de még idejében érek oda, és látom amint az egyik lány éppen indul vissza a kastélyba.Utána kiálltok, majd odasétálok hozzá.*
- Hello, te játszottál az előbb? *kérdezem kíváncsian.*

*Alexa meg áll a kérdésre és vissza néz.*
-Szia.Igen én játszottam.Nagyon rossz volt?
*Kérdezi a kapucnia mögé bújva.Félénk hangon kérdezi.És bár nem néz a fiúra nyilván vámpír okokból még is tudja hol áll.*
-Létszi arébb mennél.
*Mondja Alexa mert hogy rá tudjon nézni a fiúra.*

- Nem, nem, egész jó volt. *mondom, hát neki sem jutott sok önbecsülés. A kérdése meglep, de azonnal le is esik a tantusz. Vámpír. Hát ez volt olyan furcsa benne, a szívverése. Hátrálok pár lépést, tudom, hogy nem jó túl közel állni hozzájuk.*
- Kitalálom: vámpír vagy. És megkérdezhetem, mi a neved?

-Köszi.
*Mondja Alexa a fiú válaszára.*
-Ja az vagyok de nem sokáig.Ne agódj nem bámtalak.Úgy mond vega vagyok.Alexa-nak hívnak.És téged?
*Kérdez vissza Alexa most már a fiúra nézve.*

- A nevem Dimitrie, de szólíts csak Dimnek, és nem veszed zokon, ha Lexinek szólítalak? *kérdezem tőle. A húgomat is így szólítom, így ez már könnyebben jön a nyelvemre. Így ne lepődjön meg ha mégsem, és így szólítom. A becenevek sokkal könnyebben maradnak meg bennem, mint a teljes nevek. Megrögzött tulajdonság, ha egy név három, maximum négy betűnél hosszabb, már azonnal becézem. Sokan leszidtak már érte, de nem nagyon tud érdekelni. Vega vámpír. Hallottam már ezt, azt hiszem egy filmben, ha jól emlékszem Alkonyat? Blahh... Még a szőr is feláll a hátamon. A film készítői semmit sem tudnak az igazi vámpírokról, a gyorsaságot, és az erőt leszámítva. Na, de nem akarok magamban filmelemzésbe kezdeni.*
- Mondd, hogy tudsz megélni állati véren? *kérdezem tőle. Biztos nem a világ legkönnyebb feladata. Ha én vámpír lennék, ami nemsokára bekövetkezik, előbb fedeznék fel egy idegen civilizációt a világűrben, mintsem állatokat öljek.*

-Nyugattan szólíts Lexinek.Nem haragudok meg érte.
*Mondja Alexa mosolyogva.*
-Úgy hogy minden nap vadászok.Hát vagy állatok vagy emberek.De tutad hogy csomó állatot amik kihaltak a vámpírok öltek meg.Mert veszélyesek voltak az emberek számára.ÉS én is veszélyes állatok ölök meg.Meg patkányokat.Egyépként azt tudtad hogy gondolat olvasó is vagyok.Így amit az előbb gondoltál az én mind hallotam.De én mondjuk imádom az Alkonyatot.
*Mondja Alexa Dimnek mosolyogva és szinte már röhögve.*

* Mi ő valami parafenomén vámpír??? Teszem fel magamnak a költői kérdést.*
- Nem szép mások agyában turkálni. De nem semmi képesség.
* Nem adom magam olyan könnyen egy gondolatolvasónak. Régebben gyakorolgattunk otthon, akkoriban mi is birtokoltunk ilyen képességeket, és azt is megtanultuk, hogyan tudjuk kirekeszteni a gondolatolvasókat. Egy egyszerű kis trükkel: aurapajzzsal. Míg visszaemlékezem a régi emlékekre, aközben felvonom a pajzsomat, hogy ne könnyítsem meg a dolgát. Ha meg akart volna ölni, esélyem sem lenne ellene. De ha így próbálkozik, talán az én oldalamra billen a mérleg nyelve. Felvonom a szemöldökömet, és egy kicsit oldalra billentem a fejem. Lefordítva a testbeszédet: Na, mi történt??? Elmosolyodom. Ha ő piszkosan játszik, akkor én is.*
- Tényleg? És mi volt a baj a Mauritis-szigeti dódóval? Vagy a rejtőzködő tigrissel? Esetleg az antilopokkal? Tudjátok, hogy ezzel felborítjátok a természet egyensúlyát? És még csodálkoznak az emberek, hogy az éhes oroszlánok, miért támadnak emberre. *mondom, a fejemet ingatva.*

-Ha azt akarod hogy ne olvasak a fejedbe akkor segíthetek egy régi vámpírvadász trükkel.
*Mondja Alexa mosolyogva.*
-Nem tom hogy mi volt a baj ás nem is mi pusztitotunk minden állatot ki.És csak 8 éve vagyok vámpír, azt is úgy hogy abból 3év ember volta.Szóval ilyeneket nem tudodk ne kérdezd.*Mondja cinikus hangnemel.*