Arborétum - GYNT órák egyik helyszíne

Tárgy: Re: Arborétum - GYNT órák egyik helyszíne Szomb. Feb. 18 2012, 22:26

*Szépen azt teszem amit a tanár úr mond. Megfogom a pálinkás üveget és töltök szépen bele az üvegbe, míg el nem lepi, közben pedig figyelek a tanár úrra. Megjegyzem amit mond, eltárolom az agyamban. Nézem, amint az alkohol ellepi a kis virágszirmokat és leveleket. Figyelem, higy hogyan kell rázni, hogy majd én is így tudjam. Meglepődöm, hogy valóban csak ennyi lett volna. Mindenesetre már elfáradtam, érzem, ahogyan hívogat az ágy. Az újjabb barackon csak mosolygom.
- Nagyon szépen köszönök mindent.
Mondom kedvesen és nagyon igaznak érzem amit mondtam. Nem érzek semmi mást, hogy nem értenék, hiszen ez valóban nagyon egyszerű.
- Rendben, itt leszek
Majd ha még eszébe jut addigra valami kérdés, akkor majd azt holnap felteszi.
- Viszlát és jó éjszakát, holnap jövök órára.
Mondom mosolyogva azzal felveszem a kabátot, kilépek a sötét udvarra, még egyszer integetek a tanár úrnak, majd a tinktúrával a kezemben elindulok a szobám felé, gondolataimban már az jár, hogy mit hova fogom tenni a kis üvegcsét.

//Nagyon szépen köszönöm! Jó éjszakát!//

Tárgy: Re: Arborétum - GYNT órák egyik helyszíne Szomb. Feb. 18 2012, 22:47

-Viszlát! Álmodj angyalkákkal! Holnap várlak!-*köszön el mosolyogva a lánykától. Majd integet is. Végül még szétnéz és körbejár, megvizsgál minden kis és nagy növényt, ez bele is telik legalább egy órába, ha nem többe. Aztán fogja magát az öreg és ő is visszatér a kastélyba, a menzán még kér pár gyümölcsöt, aztán szépen felbattyog a szobájába. S miután elfogyasztotta vacsoráját, kiengedi Maszatot, s ő maga pedig álomra hajtja fejét.*

*Elméletileg tanórára indult az Arborétumba, de azt üresen találta, így nyugodtan sétál arrébb, hogy rágyújtson még egy cigarettára. Le kellene tennie, Raul is sokszor mondta már neki, de végül ráhagyta, hiszen ismeri. Fejjel megy a falnak, aztán ha nekicsattant, akkor belátja, a másiknak volt igaza. Persze most már van aki figyeli is, mégpedig az öreg Darius, de sosem szól bele a dolgaiba, maximum csak tanácsot ad, akárcsak az apja.
Ezen gondolkodik, miközben egyik slukkot szívja a másik után, végül egyszerűen elnyomja anélkül, hogy azt elszívná teljesen. Mintha elgondolkodna valamin, a szája sarkában bujkáló mosoly is erről árulkodik, és ez az, amit nagyon kevesen láthatnak... azt, hogy mosolyog. Az Arborétum felé pillant, a háta mögé nem néz, pontosan tudja, ha valaki közeledik... messziről hallja, érzi.
Sokat beszélgetett Dariussal az utóbbi időben, hiszen közeledik az idő. Félvámpír, és ez nem sokáig maradhat már így, hiszen az ösztönök kezdenek felülkerekedni az emberségén, és ezt egyre nehezebben tudja kezelni. Nem lesz könnyű, de túl fogja élni... ezek a gondolatok cikáznak a fejében, amikor halkan felnevet. Túl fogja élni... hát persze.
Visszasétál az Arborétumhoz, és leül az ajtóban, így legalább kikerülni sem lehet, ha valaki arra találna jönni.

*Jön ám az öreg, csak elhúzódott a tanórája az egyetemen. Érzékeli, hogy a másik épp nem rég cigizhetett, de ezúttal nem szól semmit, csak a fejét csóválja.*
-Szép estét Noel úrfi. *Köszönti ifjú diákját miközben az arborétum zárjával bajlódik. Na igen, annak is van hátulütője, ha olyan mágikus zárt használ az ember, melyre a bűbájok hatástalanok.*

*Lélekszakadva érkezik. Hihetetlen, hogy már megint elkésett.*
-Csókolom Béla bácsi! Sajnlom, hogy elkéstem. Ott felejtettem magam a Könyvtárban.*Húzza el a száját, majd a földön heverő Noelre pislog. A furcsa koponyás srác.*
-Meg fogsz fázni a földön. Még nincs olyan meleg.*Sőt, kifejezetten hideg van, még a hó sme ment el.*

*Rezzenéstelen arccal figyeli az öreget, ahogy közeledik, türelmesen kivárja, míg odaér, csak akkor kel fel a földről. A fejcsóválást tudomásul veszi, tudja, neki szól az, viszont kedveli Bélában, hogy nem tesz megjegyzést. No igen, szavak nélkül is lehet érteni a másikat. Francist a hóna alá veszi, félreáll az ajtóból, ne rajta keresztül kelljen tornamutatvánnyal ajtót nyitni, mert az mégis hogy nézne ki?*

-Jó estét, professzor!

*Szórakozottan figyeli, amint Béla a zárral bajlódik, a végén félredönti a fejét, és azon gondolkodik, lehet, ebből kinti óra lesz, ha így haladnak. Közben befut Isabella is, neki is köszön, a létszámot tekintve pedig igencsak családias hangulat lesz ma, nem kérdés.*

-Szia! Ne félts, nem fázom fel.

*A köpönyege cseles, lehet vékonynak tűnik, de alkalmazkodik az időjáráshoz, és mivel a bokájáig ér, esélytelen, hogy a gyengélkedőn kössön ki egy földön ücsörgéstől.*

//Bocs, egy névnapi köszöntésről nem tudtam hamarabb szabadulni.//

-Szerbusz. Semmi baj,gyere csak.*Mosolyog hátra Isabellára. A zárral még bajlódik, de igencsak megkönnyíti Noel a dolgát. Amúgy is, Béla és a tornamutatványok már igencsak távol állnak egymástól. Végül sikerül kinyitnia a zárat, kiderült, hogy rossz kulccsal próbálkozott. A legjobbakkal is megesik.*
-Csak tessék, tessék gyermekeim.*Tereli beljebb a fiatalokat.*
-Na, valaki készített tinktúrát?*Pislog, ugyebár a legutóbbi órán azt tanulták. Illetve azt is.*
-Ma már belecsapunk a közepébe, két szépséggel.*Persze, mert az öregnek mindegyik virágocska szépség.*
-Néztetek a tankönyvbe? Tudjátok, melyik növénnyel fogunk kezdeni?*Közben tesz vesz, pakolgat, a gyerekek meg foglaljanak csak helyet a megszokott üres asztaloknál.*

//Semmi gond. Én meg majdnem megfeledkeztem az óráról, ha nem jelzi az email-em, hogy hozzászólás érkezett az Arborétumhoz.^^//

-Hát, te tudod.*Von végül vállat. őt aztán nem különösebben zavarja, nem ő fog Alfredánál kikötni, ha mégis. Béla bácsira mosolyog. Olyan sokszor késett már el, az öreg mégis majdnem mindig mosolyogva engedi be. Mondjuk most szerencsére még a tanórába se rondít bele.
Amint belépnek, kiszemeli az egyik üres asztalt. Bizonyára nem marad üres, az egyik másodéves mesélte, hogy ilyenkor általában mindenki kap egy növényt.*
-Én még nem próbáltam, de bepótolom, ígérem. Viszont az anyagot átnéztem, csak nem olvastam előre.*Szóval egyelőre nincs tippje, hogy ma mit vehetnek.*

*Egy szót sem szól, amikor kiderül, Béla a rossz kulccsal próbálta jobb belátásra bírni a zárat, csupán egy vigyort nyom el, és hálát ad azért, mert több nincs belőle. Bár az is egy érdekes foglalkozás lehetett volna, hogy vajon ki tud bejutni az Arborétumba? Annak nyereménye a többi kulcs, hogy azt többet ne lehessen felhasználni itt. Lennének ötletei, az biztos. Az egyik asztalhoz sétál, a lehető legtávolabb, úgy is hallja, ha elhangzik valami.*

-Tinktúra az van nálam, azt készítettem. Gondolom, olyannal, aminek még virága is akad. Vagyis szép színes, több szirommal.

*Tehát nem nézett tankönyvet, legalábbis nem órarend szerinti sorrendben, de lehet, jobb ha nem szólal meg, mert ma kifejezetten elmés válaszokra képes. A tinktúrát közben kihalássza a zsebéből és odaviszi Bélának.*

-Ez egy vértisztító tinktúra, van benne csalán, zsurló, ezerjófű és árvácska. A pitypangon gondolkodtam, de végül kihagytam. Erre öntöttem alkoholt, mármint szeszt, és két hétig csak forgattam, aztán leszűrtem.

*Lehet, nem ezt kellett elkészíteni, de neki erre futotta.*

-Ejej. Azért ezt majd pótold minél hamarabb!*Rója meg kicsit a láykát. Aztán elveszi Noel üvegcséjét, a fény fele fordítja és hunyorogva tanulmányozza, majd kiveszi a dugót, beleszagol.*
-Jónak tűnik. Elfogadom.*Bólint a fiúnak.*
-Felcímkézted?*Mármint név, ház, évfolyam, évszám. Ha nem a válasz, még odanyomja a srác kezébe, hogy pótolja, majd visszaveszi, s leteszi az asztalára. Óra után majd beviszi a többi elkészített munka mellé, még jól jönnek vizsgák alatt.*
-No, kezdjünk bele. Noel fiam, senki sem esz meg sem téged, sem koponya barátodat, ha kicsit közelebbi asztalhoz költözöl.*S ő bizony egy sárga szirmú virágcserepet röptet az Isabella és a mellette lévő asztalra is. Így már Noelnek mindenképp költöznie kell.*
-Így sem ismerős?*Közben egy képet is kivetít pálcája segítségébe valahova a levegőbe. Mégis nagyon jól kivehető, éles a kép, melyen a virág és annak részei láthatók.

Arborétum - GYNT órák egyik helyszíne - Page 2 Arnica_montana_-_K%C3%B6hler%E2%80%93s_Medizinal-Pflanzen-015

*Kicsit bele is pirul a prof szavaira. Igaza van, most nincs házija. De majd pótolja, az biztos! A mellette lévő asztalra pislog, így legalább már nem lesz egyedül, sokkal jobban szereti, ha iskolatársai a közelében vannak, és nem a terem másik végében van.
Végül az előtte lévő növényre pislog.*
-Ez a Szent János virága, nagyi mindig ilyenből készített borogatást, ha lehorzsoltuk játék közben a térdünk.*Vagy könyöküket vagy bármit. Ennél többet nem igazán tud, ezt is csak a nagyanyjától.*

-Köszönöm.

*A kérdésre bólint, minden szerepel az üvegén, a dátum is, az összetevők is, ahogyan kell. Vagyis ahogyan tanították neki. Mivel a növény nem akar hozzá közelebb jönni, és azt egyenesen pofátlanságnak ítéli meg, hogy maga oldja meg a kérdést, tényleg közelebb megy a többiekhez. Nem fél ő, csupán nem az a társasági ember, mint ahogyan a többiek. A képet látva bólint, mondta ő, hogy szép színes lesz az.*

-Így már azért ismerősebb, professzor. Ez az Arnica Montana, ismertebb nevén hegyi árnika, vagy kappanfű. Hegyekben él és terem, de azt hiszem több földrészen is megtalálható, nem úgy, mint néhány tipikusan egy kontinensre korlátozódó növény. Védett, leszedni tilos, a leveleit ahogy látom, lándzsásak. hosszúak, a szára sem mondható éppen rövidnek, 30-50cm-re biztosan megnő. a virága sárga.
A virágát hasznosítják elsősorban teakészítésre, de ez sem veszélytelen, szívbetegeknek nem ajánlott. De jó gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, reumás bántalmakra kitűnő.

*Isabella pedig mondta a zúzódásokat, így azt nem említi meg. Nála ez a szerencsétlen is kipusztulna, ami előtte álldogál az asztalon, sajnos a nekromanta életbe ez nem nagyon fér bele, van ilyen.*

*Bólogat nagy bőszen.*
-Igen, igen. Nagyon jól tudta a nagymamád.*Persze, mert a nagyik mindig mindent jól tudnak.*
-Valóban megél több kontinensen is, úgy mint Észak Amerika, Ázsia. A színét tekintve pedig egyezzünk ki egy narancssárgás színben.*Bár tény, hogy inkább a két árnyalat közé tehető, már a sárga és narancs közé.*
-Nos, ahogy Noel is megjegyezte, mára fokozottan védett faj, ugyanis a környező országokban a fokozatos pusztítás miatt mára már teljesen kihalt.*Húzza el a száját. Ő maga nem semmisített meg egy fészket sem, amelyeket az óráján bemutat, mind ő maga tenyészti ki.*
-Noel, azt is tudod, mikor virágzik?*Mert nem áprilisban, az biztos. Legalábbis mágia befolyása nélkül nem.*

*Nagyot mosolyog, hogy sikerült okosságot gondania, magában megöleli a nagyit. Aztán jegyzetel is nagyban,meg vizsgálja is az előtte lévő virágot
Most Béla bácsi nem őt szólította fel, így szép csendesen fordul Noel felé, Isának csak tippjei vannak a válaszra.*

*Kihalt növény... nos, ha neki eltűnt sírkövet kell említenie, azt tudna napestig sorolni, még azt is megmondja lazán, ha egy csontot elmozdítottak, na de azt, hogy mi honnan tűnt el növényileg... maximum az olvasataiból. Mikor virágzik... hát nem télen, vagy csak jól használja a rejtőzködést.*

-Nyár elején-közepén, azaz június-július környékén, de engedélyhez kötött a gyűjtése pont a védettsége miatt.

*Noelnek csak sikerült kikövetkeztetni. Amúgy sem olyan nehéz ez.*
-Így van. Azt tudtátok, hogy van egy mágikus testvére is? A bódító árnika avagy Arnica neuropathis.*Egy újabb pálcasuhintás, s immár a kivetítőn a narancssárga növény képének helyét egy bordó színű veszi át.*
-Sajnos csak így tudom megmutatni, ugyanis szabadon már nálunk sem él, csak néhány üvegházban. Én épp most próbálok beszerezni belőle.*De nem olyan könnyű ám ez! Azért Béla még dolgozik rajta, s amit egyszer az öreg a fejébe vesz! Szóval igen, nemsokára lesz majd ilyenje is az arborétumban.*
-Amint látjátok, kinézetébe annyiban tér el testvérétől, hogy virágai valamivel nagyobbra nőnek, illetve narancs helyett inkább bordó, sötét vörös színűek.*magyaráz s közben mutogat is a képen.*
-Erősen bódító hatása miatt az idegbeteg nyugtatására használják leginkább. Van kérdésetek?

*Heh, erre nem is gondolt! Már ami a mágikus felét illeti. Gyorsan le is jegyzi amit Béla bácsi mondott, aztán megrázza a fejét, nem, neki már nincs kérdése. Hamar el is repült ez a tanóra. Vagy még nem fejezték be? Mindenesetre kíváncsian pislog Béla irányába, nemsokára úgyis megtudja, hogy hogyan tovább, lesz-e még valami, vagy már mehetnek is vissza.*

*A vászonra pillant, a bódító tényleg csak a virág kinézetében tér el mugli rokonától. Ilyet látott már még otthon, Franciaországban, és ha emlékezete nem csal, akkor bizony van még ott néhány.*

-Franciaországot ajánlom, professzor, ott láttam párat, mielőtt eljöttem.

*Raul talán tudja, hogyan lehet hozzájutni egy-két példányhoz, ha minden igaz. Mivel kérdése az nincs, nemet int a fejével.*

-Igen?*Vonja fel a szemöldökét. No, majd fel kell keresnie franciaországi kapcsolatait is.*
-Jól van gyermekeim, akkor ez esetben mára már be is fejeztük! A házi feladatokat a tankönyvben találjátok meg, az első két feladat a kötelező.*Adja ki a házit is, mert az ugyebár el nem maradhat. Aztán pálcája segítségével eltünteti a vásznat, majd a virágokat is szépen visszaröpteti a sarokba. Aztán megindul ő is arra a helyre, meg kell néznie, hogy gyökeret eresztett-e már az egyik szépsége, illetve bimbózik-e már a jövő hétre szükséges növénykéje.*

*Heh, ez a tanóra tényleg ennyi volt!*
-Köszönöm az órát, Béla bácsi!*Mosolyog az idős professzorra, aztán amíg a prof rendet rak, Isa is összeszedi a cuccait.*
-Noel, a pangi torony fele jössz?*Sötét van már, ilyenkor utál egyedül sétálni, még akkor i, ha tudja, a Kastély és a Birtok biztonságos hely. Az meg most valahogy nem esik le neki, hogy háztársa az egyik folyosón vert sátrat, ahonnan azóta az egyik üres terembe toloncolták.*

*Bólint, humora is akad, bár sokak számára kissé furcsa, na de nem teszi nem viccelődik olyan dologgal, ami igenis komoly. Ha pedig mehetnek, nem rá kell várni, nincs sok pakolni valója, csak Francis. Őt helyezi biztonságba, aztán indul is. Házi feladat... ha be kell adnia, már nem is olyan szórakoztató dolog, mint egyébként.*

-Viszlát, professzor, köszönjük. Igen, arra megyek.

*Egészen pontosan a harmadikra, de a lányt felkíséri mindenképpen, ez magától értetődő, nem is lehet kérdés. Ha pedig Isabella elindul, előre engedi, utána lép ki az Arborétumból, aztán ha felértek, elköszön, és még tesz némi kitérőt, mielőtt Rares "élvezheti" a társaságát.*

//Köszöntem az órát, jó éjt! :-))//

-Jól van. Akkor menjünk együtt.*Megnyugodott végül a kis szíve. Kicsit kell rá várni, de viszonylag hamar kész van ő is.*
-Csókolom!*Integet el az öregtől, majd elsőnek lép ki a teremből, s a Pangi toronyig meg sem állnak, ott aztán elbúcsúznak, Isa megköszöni, hogy el lett kísérve s tovább bandukol a szobájáig.*

//Köszönjük, jó éjt!//

-Köszönöm, hogy megtiszteltetek! Nemsokára kiírom a pontokat is! Szerbusztok!*Köszönget el a gyerekektől. Még egy ideig tesz-vesz, de lehet, hogy végül itt ragad órákra. Aztán valamikor visszatér a szobájába is.*

//Én is köszöntem! Szép álmokat mindenkinek!//

*Az Arborétum előtt parkol le. Még kicsit fel van pörögve, hisz csak nem rég tért vissza egy mérkőzésről, a válogatott ismét tarolt.. A bejárat előtt fel-le sétálva várja Béla bácsit meg az esetleges évfolyamtársakat is. Öltözékét tekintve egy egyszerű farmert meg egy olyan pólót visel,melyet nem sajnál a kosztól. Béláál már megtanulta, hogy ne a kedvenceit hozza GYNT-re. Persze kabátot is visel még, hisz itt azért hideg van, de majd bent leveti.*

*Az öreg bandukol az Arborétumhoz. Az előző este kicsit kinyúlt az ültetgetés, így csak későn került ágyba. Szokásos mackónadrágnak is beillő elnyűtt szövetnadrágjában, zakójában és egy halványsárga ingben jön. Sétapálcájára támaszkodik.*
-Szép estét, Cerasela! Hallom, győzött a csapat. Gratulálok!*Mosolyog a lányra. Közben jobb keze már a kulcs után kutat. Szerencsére hamar meg is találja azt, s ezúttal a jó kulccsal kinyitja az Arborétum bejáratát.*
-Parancsolj.*Mutat előre.*