Arborétum - GYNT órák egyik helyszíne

*Késik, elnézte az időt annyira lefoglalták a kísérletei, és mire észbekapott, már rég elkezdődött az óra. Azt nem lehet elmondani róla, hogy rohan, de azért kilép, mégse egy órával csússza le a kezdést. Fel van dobva, a szünetet Angliában töltötte, és még az is lehet, hogy állampolgárságot vált, és ott fog kviddicsezni, vagy Amerikában. Egy biztos, volt belőle balhé otthon, nem is kicsi.
Most viszont Gyn van, így azért próbál nem túl nagy késés után maga is beesni. Annyira elkalandozik, hogy majdnem belegyalogol a professzorba.*
-Jó estét professzor úr, szia Cera! Elnézést, még bejöhetek? *Igaz, hogy már bement, de annyi baj legyen.*

-Csókolom. Igen, köszönöm. Jó volt a csapat.*Mosoylog bájosan a prfora, aztán ha terelik, hát belép a helyiségbe. Itt most is az a kellemes meleg csapja meg, mint mindig, így rögtön le is veti a kabátját.
Luci belépőjén csak mosolyog. Tipikus.*
-Szia.*Köszönti a srácot.*-Hogy telt a szünet?*Érdeklődik, mert azt bizony látja, hogy a másik nagyon fel van dobva.*

*Igaz, hogy neki nincs órája, de hát ő Cristian, aki mindent figyel, csak azt nem, neki mikor kell jönnie. Igaz, a nyögésekből ítélve nem is órára siet, de valamit cipel magával és egyenesen rohan.*
-Béla bácsi, Béla bácsi, Béla bácsi! Szasztok, stét, ilyesmi! Gáz van, komcsi. Itt van ez az izé, és valamiért hullik a levele. Meg sárga, meg nem tom, szal baja van. *Egyenesen odatolja az öregnek a kis fáját, ami nem más, mint egy örökzöld, tűlevelű tiszafa. Azaz fácska, mert ha rajta múlik, ez sosem lesz fa.*

*Nem lepődik meg Cera válaszán, így kell ám gondolkodni, nem önösködni. A betoppanó Luciusra csak fejet csóvál, de büntetőt most nem fog osztogatni.*
-Gyere, gyere, de többet ilyen ne legyen!*Int a Cera melletti helyre közben. Aztán megindul a kis asztalkája irányába, hogy megnézze, mi is mára a lecke. Ekkor fut be Cristian a haldokló növénnyel. Először szegény öreg azt sem tudja, miről van szó. kihagyott volna az emlékezete és mégis elsős órát írt ki? Nem, az nem lehet, itt van két szem másodikos. Akkor Cristian lépett évfolyamot? Nem, az is kizárt. Akkor...*
-Nyugodj meg fiam. Önzözted eleget?*Bár a tiszafa elég igénytelen növény, meglepő, hogy így haldoklani kezdett.*
-Esetleg szeles helyen tartottad? Mondd fiam, milyen ez a talaj, átengedi rendesen a vizet? Humuszban gazdag?*Még az eddig nyakéban lógó szemövegét is felbiggyeszti a szemére.*

*Bizony, fel van dobva, és ha Campbell nincs, akkor sosem gondolkodik el azon, hogy ennyire komolyan vegye a kviddicset, még ha egy álma vált valóra, akkor sem.*
-Jól, köszi. Grat a csapatnak, szép volt. Angliában voltam, Campbell javasolta, és együtt edzettem a válogatottjukkal. Azt mondták, szívesen látnának, van bennem ráció, csak állampolgárságot kell szereznem. Campbell szerint Amerikát is meg kellene néznem, ha a profi irányba szeretnék menni. Halál rendes az a fickó, bár kinyírt minket rendesen, meg most is megteszi, de van hatása. *Ezt sajnos el kell ismernie, mert pár hónap alatt rengeteget erősödött, gyorsult, a technikája finomodott. Le kellett cserélnie a ruhatárát szó szerint, mert az ingei kicsinek bizonyultak, de a nadrágjai is.*
-Azt hallottad, hogy Noelt be fogja tenni terelőnek minden bizonnyal? Apám, láttad volna az első edzésen... fogta az ütőt, Campbell megmutatta neki, hogyan tartsa, aztán elcsapta a gurkót. Akkorát ütött, hogy csak lestem, valaki az útjába kerül, az halott. Bivaly erős az a srác, nem gondoltam volna róla. *De befejezi a beszélgetést, mert egyrészt óra van, másrészt éppen csak bejöhet, harmadrészt beesett Cristian is.*
-Köszönöm, igyekszem professzor úr. Szia Badrick! *Egy szót nem ért a hadarásból, csak azt, hogy ott egy tiszafa, és Cristian kétségbe van esve.*

-Jajajaja, öntöztem minden nap, mindig nedves volt a földje, de nem tocsogott, arra figyeltem. Szelet nem tom, meg azt a humuszos bigyót sem. Ez a talaj meg... öööö... fekete, azt tudom. Mondták a tufát is, azt is tettem bele, de az sem segített rajta. Most meg fog halni? *Vészesen néz ki a fája, ezt nem lehet tagadni, na de nem olyan rég kapta, minden bizonnyal csúcsot dönt, ha kinyírja a szerencsétlent.*

-Köszi.*Mosolyog Lucira is. Majd szájtátva hallgatja. Taylor említett valamit neki is, de Cerának esze ágában sincs elhagyni az országot, legalábbis válogatott szinten, vagy piros-sárga-kék színben ül seprűre, vagy sehogy.*
-Huh... én tuti nem mennék.*Rázza meg a fejét. Aztán befut Cris is. Szegény Béla. Nem szól egy szót se a lány, csak kuncog a tenyerébe. No, vajon lesz ma itt gyéenté?*

*Összevonja szemöldökét. megnyomogatja az orrnyergét.*
-Jól van fiam. Akkor lehet, hogy valamilyen nyavalya támadta meg. Azt tudom javasolni, hogy hagyd itt ezt a szerencsétlen növényt és megnézem, mit tehetek érte.*Veszi gondjaiba a kihalóban lévő tiszafát.*
-Biztos vagy benne, hogy nincs nekromanta a szobádban?*Vonja össze szemöldökét. Az legalább megmagyarázná a dolgot.Aztán a másodévesek fele pislog.*
-Mint látod, itt épp órát próbálok tartania.*Utal itt arra, hogy a srác időzítése nem épp a legmegfelelőbb.*
-Esetleg szeretnél maradni?*Mert ha nem, akkor tipli van, már így is jócskán csúsztak az órával.*

-Ha profi karriert szeretnék, akkor Amerika kifizetődő, tanulni Angliában is lehet, ezt meg nem tudom, nem szívesen mennék el, de fejlődnöm muszáj. *Tehát a válasza nem, ő sem akar elmenni. Cristian problémáját már érti, na de miért pont most jut eszébe? Egy biztos, hosszú órájuk már nem lesz, de annyi baj legyen, tudja, Fekete prof ezt bepótolja majd.*

-Komcsi? Köszönöm, akkor itt hagyom. Nekrobigyó? Na az nincs. *Rázza meg a fejét. Azért arról tudna, jobb esetben, de ez sem biztos. Hálás azért, hogy itt maradhat az a fácska, addig sem kell aggódnia miatta.*
-Nemnemnem, nem zavarok, megyek rajzolni. Éppen növényeket rajzolok most. Akkor én már itt se nem vagyok, oksa? Csókolom, szasztok! *Ahogy jött, úgy viharzik ki, csak most már nem kétségbeesett, hanem boldog. A tiszafája jó kezekben van.*

-Ez mondjuk igaz. Én sem azt mondtam, hogy egy amerikai csapathoz nem igazolnék át. Csak a válogatottat tartanám mindenképp meg.*Mert hogy játsszon angol vagy amerikai vagy bármiylen színekben, ha ő egyszer román? Nem, ezt nem engedné a kis lelke. Cris problémájára csak tovább kuncog. Hihetetlen ez a srác!*
-Szia!*Int utána, aztán Béla bácsi fele pislog, hogy akkor hogy is lesz a mai órával?*

//Cris, gratu a 100. hszhez!^^//

-Jól van, majd szólok, ha jöhetsz utána.*Jegyzi még meg.*-Szerbusz!*Köszön el a távozó gyermektől. Megvárja,amíg Cris elhagyja a helyiséget, s csak ezután szólal meg ismét.*
-Cristian barátunk mindig is a jó időzítéséről volt híres.*Mosolyodik el.*
-Na, hol is tartottunk?*Pislog az osztály felé, majd észbe kap.*
-Ja igen, hogy még nem tartottunk sehol! Hát akkor nosza neki, csapjunk a lovak közé!*Pálcájával egy illúziót von az arborétumra, így mindenki úgy érzi, mintha egy kisebb erdőben lennének, talán egy mező szélén. Május-június környéke lehet és süt a nap.*
-Nézzetek körül. Mit láttok. Szerintetek miért, melyik növényért vagyunk most itt?

Arborétum - GYNT órák egyik helyszíne - Page 3 2007-6_csalan

Arborétum - GYNT órák egyik helyszíne - Page 3 2007-6_csalan

Arborétum - GYNT órák egyik helyszíne - Page 3 Nagy%20csalan

-Az biztos, hogy a fickó tényleg tud valamit, és ha jó lesz a suli csapat is... *Akkor bármi lehet. Ha sikerül bekerülniük a nagy csapatba, akkor lehet, jó eredményeket hoznak majd. Fekete profra néz, a megjegyzésén elmosolyodik. Erre most mit mondjon? Badrick az Badrick. Hihetetlen a srác, az is csoda, hogy életképesnek mondták, annyira szerencsétlen néha, pedig nem hülye.*
-A csalán miatt, vagy nagy csalán miatt, ha a hivatalos nevét nézzük. Sokan gyomnövénynek tartják, pedig gyógynövény is. Ez aztán Európa szerte megtalálható, főleg az erdőkben, nedves talajon, mocsarakban. Láttam már belőle 150 cm-eset is, tehát a magassága nem mondható kicsinek.A levelei érdekesek, vagy olyan oválisak, tojásszerűek, vagy éppen lándzsásak, a szélük fűrészes. Mindenhol csalánszőrök fedik, hangyasavval, ezért van az égető érzés, ha hozzáérünk, mert akkor az bizony rajtunk köt ki. A virága füzérszerűen omlik lefelé.
Rendkívül jó vértisztító, ha teában készítjük el, és vizelethajtó is. A levelét szokták felhasználni hozzá, ez még gyulladáscsökkentő hatással is bír. A gyökere sem rossz, de azt inkább a kozmetikai cégek részesítik előnyben, hiszen jó hajerősítő, korpásodás ellen is. Itt is kimutatták már, hogy maga a gyökér is csökkenti a gyulladást. Külsőleg pedig reumatikus bántalmakra, vagy azok ellen használatos, és akkor pont az a lényeg, hogy a fájó területeket csapkodják vele. *Elméletileg. Ő egyszer evett csalánlevest, de soha többet. Borzalmas íze volt, nem beszélve arról, hogy le is kellett szedni.*

*Egyszer az arborétumban vannak, aztán már egy erdőben! Fura dolgokra képes ez a Béla bácsi, annyi szent. De imádja az ilyenek tanórákat! Cera is körbepillant. Bizony a csalán lesz a helyes válasz. De Luci megelőzi, nem is akárhogy, annyi infóval látja el hirtelen, mintha egy két lábon járó gyéenté tankönyv lenne!*
-De klorofilltartalma miatt az élelmiszeriparban is a kozmetikában is használják színezőanyagként. És a gasztronómia is felhasználja. Anyukám például isteni főzeléket készít belőle, ők tükörtojással eszik, én firenzeivel. De mindenképp nagyon finom. Csak kell hozzá egy kis fokhagyma is, hogy jól kiemelje a csalán ízét.*Hát köbö ennyit tud. Meg amit még tudott volna, azt a srác úgyis elmondta már előtte.*

*A hallottakra csak bólogat.*
-Jól van gyerekek,látom, átolvastátok a tankönyvet is. Nagyon helyes!*Mosolyog, szereti, ha diákjai felkészülnek az órákra.*
-No akkor lámsza, kezdjetek hozzá! Szedjetek öreg professzorotoknak egy-egy csokorral, nem árt meg nektek sem egy kis csihány csípés.*Mosolyog a gyerekekre, s ő maga is nekilát a szedegetésnek. Az utóbbi időben mintha a reuma tüneteit is kezdte volna észlelni, így még jól is jött ez a mai tanóra. Még ha illúzió is az egész, a fájdalom azért érezhető.*
-Vastartalma miatt csalánkúrához folyamodhatunk akkor is, ha a szervezet vastartalmának csökkenését észleljük. Vagyis fáradékonyság, kimerültség, teljesítőképesség csökkenése. Erről jut eszembe egy történet. Tudjátok, mit jelent az ekcéma?

*Csalánszedés, csodás. Azt már csak reméli, nem leves lesz belőle, mert abba belehal. Nekilát a gyűjtögetésnek, maximum a kezei nem lesznek reumásak addig sem, ez is előny.*
-Az valami immunhiányra utaló bőrbetegség. Kiütéses lesz a bőr, viszket, és láthatóan száraz. Ja, arra is a jó a csalán. Krémnek is elkészíthető, de ahhoz kell egy kis méhviasz és olivaolaj is, azon "sütjük" meg az egészet, aztán szűrjük, megdermed és használható. *Vagy valami ilyesmi.*

*A csalánszedésre csak elhúzza a száját. Kényelmesebben is tudta volna képzelni a tanórát, de hát ez van. legalább Béla bácsi is bekapcsolódik a munkába. A kérdésre már nem válaszol, hisz Luci megtette helyette.*
-Erre nincs valami jó kis bűbáj? hogy ne szúrjon ennyire?*Ne mondja neki senki, hogy a még egy mágusnak sem jutott eszébe kikísérletezni erre egy csalán-szedő bűbájt vagy valamit.
Közben azért szedegeti is a zöld növényeket, nem csak siránkozik ám miatta. Aztán kíváncsian figyel a professzorra is, alaposan felkeltette az érdeklődését ezzel a kérdéssel. Mégis milyen történetről lehet szó?*

-Persze, az van, de én nem ajánlom, így egészségesebb.*Kerüli ki a lány kérdésére a választ.*
-Így van Lucius. Most aztán lelőtted a poént.*Mosolyog a másodéves fiúra.*
-Egy kedves ismerősöm mesélte, hogy pár évvel ezelőtt egy hétgyermekes édesanya kereste fel, aki utolsó szülése óta ekcémás tünetekkel rendelkezett. Az ismerősöm csalán teát javasolt neki fogyasztásra, mert feltételezte, hogy az asszony vesehomokkal rendelkezik. Jól gondolta, az édesanyánál egy idő után megszűntek az ekcémás panaszok, sőt, a folytonos fejfájás is, ami szintén a szülés óta gyötörte.*Egy kicsit kifáradt, így az utolsó pár mondatot már egy fának dőlve mesélte el.*
-Na jól van gyermekeim, gyertek, hozzátok ide amitek van.*Honnan, honnan nem, de egy textilzsákocskát szerelt valahonnan elől, s azt tartja maga előtt, jelezve, oda kell beletenni a leszedett növényeket.*
-A csalánfőzelék pedig jó. Én maga is szoktam készíteni.*Tér vissza Cerasela egy előző megjegyzéséhez.*

*Amit leszedett, azt odaviszi a profnak, hogy bepakolhassa a zsákba, vagyis maga teszi be, mert az öreg még nem síva. A történetre bólint, vesére kitűnő a csalán, ez biztos.*
-A zsurló is hasonló hatást vált ki, ugye? Azt hiszem hallottam így, hogy csalán-zsurló teakeveréket itattak valakivel. *Vagy az nem az volt? Mindegy, majd kiderül. De ha begyűjtöttek, akkor a következő órán hasznosítani is fogják, és kíváncsi rá, mégis mire?*

-Ó.*Biggyeszti le a száját. Hát, akkor mégis csak puszta kézzel kell szedni tovább. Ami sajog már rendesen, pedig próbálta a szárát fogni, ahol nem csípnek annyira, de hát elkerülhetetlen, hogy egy-két levélhez hozzá ne érjen.*
-Hú... szegény asszony!.*S kivételesen arra gondolt, hogy ő bizony nem lenne képes hét gyermeket a világra szülni! Aztán végre Béla bácsi is úgy dönt, hogy véget vet a szenvedéseiknek, így Cera gyorsan meg is indul az öreg irányába, s talán még Luciusnál i hamarabb pakolja bele saját adagját a zsákba. A srác kérdésén csak kamillázik, mégis honnan tud ennyit? Két lábon járó tankönyv, az már biztos!*

*Miközben a gyerekek a csalánt gyömöszölik a zsákba, végignézi a műveletet, mert ő maga a zsákot tartja, hogy könnyebben menjen a dolog.*
-így van, a zsurlót is remek veseöblítőszer é vesehomok képződést gátló főzet készül belőle. Ezek mellett vízhajtó hatása is ismeretes, sőt, orvosi párlófűvel még a tüdőtuberkulózisban szenvedők kavernáinak elmeszesítésére is használták.*Tlán többet mondott a kelleténél, hiz ez már egy másik óra anyaga lett volna, de annyi baj legyen.*
-Na, ha készen vagyunk, akkor térjünk is vissza.*Újabb pálcasuhintás, s mindenki ott találja magát, hol az illúzió előtt volt. S csodák csodájára még a zsák is tele van. Minden bizonnyal csalánnal. Fura dolog ez a mágia.*
-Gyermekeim, van kérdésetek?*Pislog körbe a gyerekeken.*

*Előreengedi Cerát, tegye csak be a csalánjait, ő még ráér. Az azonban erősen kérdéses, hogy ha visszatérnek az illúzióból, akkor ott fognak alkotni majd, vagy addigra az öreg tényleg kerít csalánt? Aztán rájön, hogy a zsák is jött, tehát akkor a csalán megúszta. Elvigyorodik, aztán el is nyomja.
Cerára pillant, nem, ő nem tankönyv két lábon, de a Bit-hez kell a Gyn, és mivel imád kísérletezni, így azért nem annyira laikus. Az más kérdés, hogy a szobáját sikerült felrobbantania, így már csak titokban kísérletezik ott, a többit megoldja a hivatalos teremben, mielőtt nagyobb kárt okoz.*
-Nekem nincsen, professzor úr.

*Egy hálás mosolyt azért küld még Lucinak amiért az előreengedte. Végül visszatérnek az arborétumba. Ahonnan jobban mondva ki sem mozdultak, csak ugyebár az érzékeik meg az illúzió. Szóval most Béla bára tekintget, hogy tényleg, akkor most hogyan tovább? Végül felcsendül az óra végét jelző jól ismert kérdés.*
-Nekem sincs.*Válaszol az öreg kérdésére, s ha jól sejti, akkor már lehet pakolni is.*

-Rendben, akkor ez esetben, mára be is fejeztük. Elnézéseteket kérem, hogy így elhúzódott az óra, de igyekeztem kicsit gyorsítva haladni.*Ami nem zárta ki ugyebár az illúziót sem.*
-A házi feladatotok az lesz, hogy járjatok körbe a Birtokon, találtok-e még valahol csihányt, s ha találtok, akkor szedjetek belőle és készítsetek teaöntetet, vagy ha szereztek tiszta alkoholt, akkor akár tinktúrát.*Na, erre kíváncsi elsz. A diákok mindig is találékonyak voltak, biztosan megtalálják a módját az alkoholnak is. Leghamarabb mondjuk személyesen felkeresik érte Bélát.*
-Szerbusztok!*Köszön el, ha távoznak a gyerekek, s ő maga is nekilát,hogy a cuccait rendbe tegye kicsit, aztán Cristian növényére is vet egy-egy gondolkodó pillantást. Vajon mi baja lehet a szerencsétlennek?*

*A házit lejegyzi, s amint eljön a május, utána is fog nézni, hogy hol talál mégis a környéken csalánt.*
-Köszönjük az órát, igazán érdekes volt! Csókolom!*Köszön el a professzortól, majd magára kanyarítja kabátját, s Lucival az oldalán távozik a helyiségből. Egészen a hálókig együtt is tartanak, s legfőképp a kviddicsről diskurálnak.*

//Köszönjük!//