Jonathan Coxton rezidenciája- Igazgatói szoba

Leírás hamarosan

Jonathan Coxton rezidenciája- Igazgatói szoba Szallas_fried-kastely-simontornya-szallas4_1217846305

A Levél

*Az igazgatói szoba ablakába egy ismerős bagoly repül, csőrében egy levéllel. Ha bebocsájtást kap, átadja az iratot az igazgatónak, majd ahogy jött, úgy távozik, választ nem kell kézbesítsen.
A levél tartalma a következő:

Mélyen Tisztelt Jonathan Coxton!
Döntésemet meghoztam. A Coxton Varázslóiskola, az Ön hosszas közbenjárásának köszönhetően, nem zárja be falait, de ez esetben a csak két ház működésére adok engedélyt. A kivitelezést a Coxton Vezetőségre bízom. Minderre kapnak egy kerek hetet. Ha egy hét múlva nem lesz meg a két ház, az Iskolás azonnali hatállyal bezáratom.
További leveleire ez ügyben nem vagyok kíváncsi, fogadja meg baráti jó tanácsomat: ne fusson plusz köröket hiába, hisz az rendelkezésére álló idő igen szűkös.
Maradok tisztelettel,
Traian Ermindescu,
Mágiaügyi Miniszter
Kelt: 2011. év 11. hó 20. napján
Ui.: Gratulálok a kedves húgának.

*

*Épp ügyes-bajos dolgait intézi az íróasztalánál, mikor egy bagoly jelenik meg az ablakában. Nath rögtön felismeri az állatot, a Minisztériumból jön, az utóbbi hetekben már épp elégszer látta. Nem sejt túl sok jót, miközben feláll kinyitni az ablakot a madár előtt. Mikor ezzel végzett, átveszi a levelet, s a postás azon nyomban megfordul, s tovarepül. Már ez sem ébreszt benne megnyugtató gondolatokat, a minisztériumi baglyok eddig mindig megvárták a választ.
Feltöri a minisztériumi pecséttel ellátott piros viaszgyűrűt, majd olvasni kezdi a pergamen tartalmát. Arcvonásain egymást felváltva mutatkozik a felháborodás és a mérhetetlen düh jelei.*
~Akkor mégis csak ez lesz. Nem tudom megakadályozni... Az a rohadék... Kerüljön csak egyszer... Ajánlom, hogy a fia a Roxfortba kerüljön...~
*Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak fejében, miközben a kandallóhoz sétál. Gyors mozdulatokkal belemarkol a párkányon található cserépbe, a hopp-port a kandallóba dobja.*
-David Rowle irodája.*Mondja, és csak remélni tudja, hogy sógora ott van, és nem babázik.*
-David! Amint tudsz, látogass meg! Most ez a legfontosabb!
*Azzal ki is mászik a kandallóból. A másik férfi, a hamu-Nath fejen is észreveheti a dühtől kidudorodó ereket.
Mikor az igazgató ezzel végez, fel le kezd sétálgatni az ajtó előtt. Látszik, mérgében azt sem tudja, mit csináljon.*

*Rohan, ahogy csak tud, kopog, de a választ már nem várja meg. Tudja, hogy elég a baj, ha Nath még csak arra sem vette a fáradalmát, hogy személyesen menjen.*
- Mi történt? Törvényhatározat? *Kérdi válaszadás, köszönés minden nélkül, aggódva. Neki is érdeke, hogy az iskola fennmaradjon, és hogy tudással tömjön meg sok gyermeket. Homlokát ráncolva, futástól kifáradva pislog Jonathan felé, hogy megtudja végre, mit hoztak az ítészek odafentről...*

-Na végre.-*Mondja már egy kicsit lecsillapodva, amint igazgató-társa megérkezik, s azzal a mozdulattal már kezében lévő pálcájával egy gyors disaudio-t szór a szobából nyíló egyik ajtóra. Davidnek semmi köze, hogy Nath ki elől akar titkolózni, bár azt lehet nem is gondolná, hogy a szomszéd szobában Soma lakik, míg az év el nem kezdődik.
Mig ő maga az asztalához siet, remélve, hogy kollégája folytatja, gyorsan átszalad az is a fején, hogy most a huzavona miatt túl sokat csúszott a tanév megnyitása, tovább nem várhatnak.*
-Parancsolj.-*Mutat az asztal másik felén található bőrhuzatos székek egyikére. Ő maga nem ül le, inkább átnyújtja sógorának a levelet.*
-Most érkezett.-*Csak ennyi fűz hozzá. S kíváncsian várja Rowle reakcióját.*

*Elkapja a levelet, s mohón nekikezd az olvasásnak. Szemei cikáznak a sorokon végig, míg végig nem ér. Aztán végül Nathre pillant.*
- Akkor osztódunk. Le kell higgadni, kell a névsor, össze kell hívni a tanárokat, vagy küldeni kell nekik egy-egy baglyot, és ha a tanárok értesítve lettek, jöhetnek a diákok... *Sorolja. Nem hagyja annyiban, hogy most Nath még idegességében ne csináljon semmit, mert ha most összetörik, a minisztérium "csodás" ötlete miatt, akkor nem csak a sógora, de Alisa is teljesen ki lesz borulva. S David, mint egy jó családfő most igenis a sarkára áll. És be fogja bizonyítani, hogy igeni méltó az igazgatóságra, valamint arra, hogy Alisának nála jobb ember nem is kell.*
- Hogy osszuk el a diákokat? Ki kell alakítani két plusz házrészt... A régiek maradjanak, és ha minden visszaalakul, akkor újra szét lehet őket bombázni. *Ötletel, miközben lehuppan a már felajánlott bőrszékre.*

*Meglepetésére Davidből a levél teljesen más reakciókat vált ki, mint pár perce Nathből. Na igen, két külön ember. Azért azt nem lehetne róluk mondani, hogy tűz és víz, sőt, ha nem lenne köztük ez az örökös ellentét, tán még jó barátok is lennének. Az biztos, ha annak idején, négy évvel ezelőtt David nem hajt rá a húgára, aztán nem csavarja el annak fejét, most talán nem lennének ilyen rossza viszonyban.
Miután David gyorsanjában elmondja, mire gondol, Jonathan pár másodpercig fel sem fogja, majd ismét pár másodpercig gondolkodik, ami annyiban áll, hogy az ablaknak fordul, onnan néz kifele. Kárpátok látványa mindig is megnyugtatta.*
-Valószínűleg igazad van.-*Mondja most már kicsit lehiggadva.*
-Akkor tehát szerinted sincs semmi esély, össze kell vonjuk a házakat...-*Mondja, még mindig az ablaknak. hangja, mint egy összetört emberé, ki épp most veszítette el utolsó reményét, hisz abban reménykedett, hogy sógora kitalál valamit.
Végül is, ki is talált, csak nem éppen azt, amit Nath várt volna. De most már talán mindegy is, a lényeg, hogy az iskolát ne kelljen ismét bezárni, mint oly' sok évtizeddel ezelőtt.*
-Igazad van.-*Ismétli el, most már kicsit több erővel a hangjában. S mielőtt ismét megszólalna, megfordul, most már ő is leül, sógorával szemben.*
-Hogy gondoltad? A testvérházakat vonjuk össze? Lupiattot a Cerbiattoval, Sorgant a Panagreaval?-*Sajog a szíve saját szavaitól, de végül is belátta Nath is, itt már nincs mit tenni, ez az egyetlen út, hacsak nem akarja, hogy a sok évi kemény munkája romba dőljön.*

*Barátok... Ja, persze. Very Happy

Ők nem lesznek valószínűleg sosem barátok. Csak rokonok. Ismerősök. Egymás mellett lesznek maximum, de barátok tán sosem. Kollégák... Lehetne még ragozni. Szóval, David hallgatja Nath elmélkedését, és bólogat nagy hevesen.*
- Pontosan! Lehetne külön nevük is, hogy a diákok ne érzékeljék, hogy mekkora gáz helyzet van. Nekik egyáltalán nem szabad ezt megérezniük. Például lehet Panagan... És Lupiatto. Nos? Meg feladatot is lehet nekik adni, hogy írjanak közös házindulót, ilyenek. Ne érzékeljék. Egy gyerek életében úgyis eljön majd a változás, de ez ne most legyen. Maradjanak gyerekek, küzdjenek a házkupáért... *Sorolja ötleteit, szinte szárnya van az David féle Ötlebazárnak.*
- Alisával beszéltél? *Vált témát gyorsan, hogy a gondokról elterelje a figyelmet. Elvégre unokaöcsi-hugik lesznek Nathnél, nemde?*

~Bizonyára felkészült erre az esetre is.~*Gondolja magában keserédesen, miközben hallgatja sógora felsorolását.*
-Lupiatto... Panagan... -*Ismétli ő is David után. Fura, az egyszer biztos, de legalább mégis van benne valami ismerős, valami, ami reményt ad.*
-Rendben. Gondolom, egyik házvezetőnket sem szeretnénk megfosztani posztjától. Gabrielanak, Angelának és Alisának egyaránt fel kell ajánlani. Két házvezető nem a világ vége.
*Nagy sóhaj kíséretében áll fel az asztalától s indul meg az italos bár felé.*
-Whiskyt?-*Nem tudja, David hogy van vele, de Nathnek szüksége van most gey kis erősítőre.*
-Nem. Gond van a babával?-*Úgy áll ott, egyik kezében az üveg,másikban a pohár, hangjában hisztéria, hogy neki már megint nem szóltak... Oké, hogy David az apa, de mégis csak a húga babájáról van szó. Szóval fél-Coxton a picike, naná, hogy érdekli a sorsa a másik igazgatót is.*

~Na, csak össze lehet kaparni ezt az embert az összeomlás széléről. Alisa büszke lesz rám, illetve ránk, hogy kölcsönösen hasznosak vagyunk egymásnak...~ *Mélázik nagyban, aztán bólint Nath feltevésére.*
- Hát, igen... Nekem pedig nehezemre esett volna megválni a Sorgantól. Így meg ha két hávé van, könnyebben tudunk a gyerekek fejlődésére koncentrálni a kezdeteknél... Aztán a szétválásnál pedig menni fog minden mint a karikacsapás. És nem csökkenni, hanem nőni fog a létszámunk, s ezzel együtt az iskola iránti elismerése is a mágusvilágnak. *Fejti ki véleményét, ezzel talán kicsit még biztatva is igazgatótársát. Az alkoholt elutasítja. Amióta Alisa terhes az alkoholról és a zug-dohányzásról is leszokott, sőt, egy pár kilót fel is szedett... Valószínűleg szolidaritásból. Very Happy

*
- Ez nem a világvége. Lehetett volna rosszabb is. Tudod jól. *Elég furának hangozhatnak David szájából ezek a szavak, de szívből jönnek, teljesen őszinték. És ezt Nath is érzékeli.*
- Jaj, igen... A Baba... Khm... Szóval... Hát, ha nem beszélt veled Alisa, nem tudom, elmondhatom-e, de így talán egyszerűbb is... *Levegőt vesz, és folytatja, immár félmosollyal a száján.*
- Babák. Ikreink lesznek. Nem tudni, hogy fiúk vagy lányok, vagy mindkettő, de bővíteni kell a gyerekszobát, s az ágyakat. Remélem, nem haragszik meg rám a Húgod, hogy elkotyogtam, de én annyira boldog vagyok. *És tényleg az. Ragyog a szeme, le sem tagadhatná sem azt, hogy szerelmes, sem azt, hogy baromi büszke apuka.*

-Igen, tudom.-*Bólint. Majd jön a babás kijelentés. Üres pohár, teli üveg asztalra le. Rögtön odamegy Davidhez és vigyorogva nyújtja a kezét.*
-Gratulálok! Csak egészségesek legyenek!-*S bár nem kedvelik egymást, Nath legalább annyira örül ennek a hírnek, mintha sajátjairól lenne szó.*
-Ha szükségetek van segítségre, szóljatok.-*Mondja, aztán rájön, hogy ez már kezd túlságosan személyes lenni a férfifal, úgyhogy jobbnak látja visszatérni az eredeti témához. Úgyhogy szépen visszafordul, tölt magának az italból, majd visszasétál az asztalhoz.*
-Én szólok Gabinak, te beszélsz Angelával? Gondolom, Alisa úgyis hozzá fog járni, hisz itt van a közelben.-*Csak nem lehet megállni, hogy ez a téma elő ne jöjjön.*
-A többi tanárt majd bagolyban értesítjük.-*Jegyzi meg, de látszik, hogy már teljesen más gondolat van a fejében.*
-Jelen helyzetben azt hiszem, Alisa nem dolgozhat végig, még meddig akar dolgozni?-*Érdeklődik.*

*Mosolyogva fogadja el a kezet, de kirohanásában elkapja a férfi mancsát és magához szorítja a testét. De aztán elengedi, s így szól.*
- Szerintem kössünk fegyverszünetet... Legalább még 4-5 hónapig. Mit szólsz? *Vigyorog, majd sógora új feltevésére reagálva megszólal.*
- Persze, beszélhetek Angelával. Alisa múltkor nála volt vizsgálaton. Úgyhogy igencsak többször fogom őt úgyis látni... *Elmélkedik hangosan.*
- Alisa nem is FOG végig dolgozni, mert nyílván nem hagyom, hogy anyahajóként a diákok között furikázzon. *Jegyzi meg vicceskedve, aztán komolyabb hangra vált.*
- Szóval nem, nem fog végig dolgozni, de ha valami papíros dologról van szó, úgyis ő akarja majd megcsinálni. Ismered. *"Fintorog". Aztán folytatja.*
- Beszélgettünk a nevekről. Ha valamelyik Baby fiú lesz, a középső nevét Rólad fogja kapni. Nem gáz, ugye? Főleg, ha már így... fegyverszünet van. *Kimért, de azért örül, hogy kezdenek normális hangnemet megütni a Nath-tal való beszélgetéseik.*

*A kirohanáson meglepődik. Az ember a kisujját nyújtja, s az egész testét megragadják. ^^ Fegyverszünet. Erre nem is gondolt. Végül is nem pusztulna bele, és ami a legfontosabb, most ezzel tennének a legjobbat Alisanak.*
-4-5 hónap, annyit még kibírok. Alisa meg a babák miatt.-*Teszi hozzá nyomatékul. Csakhogy már az elején tisztázzák, nem lesz ebből sírig tartó barátság meg hasonló nyálas dolgok. S tán mindketten tudják, hogy ez most csak a babák miatti örömükben szól belőlük.*
-Persze, nekem nem kell bemutasd.-*Mosolyodik el. David néha hajlamos elfelejteni, hogy pár évig Nath volt a húga gyámja, s Catarinának még mindig ő.*
-Az enyém!?-*Néz óriásit. Mindenre gondolt: Coxton ük- és nagypapákra, de ő saját magára nem.*
-Hát, a ti gyerekeitek lesznek. Ha egész további életedet le tudod élni abban a tudatban, hogy a gyermek a középső nevét rólam kapta.-*Gúnyosan elmosolyodik. Fegyverszünet ide vagy oda, azért Nathnek épp elég borzalmas az a tudat, hogy a picitben épp annyira csordogál a Rowle vér, mint a Coxton.*

-Ja, kibírjuk. Talán. *Jegyzi meg csípősebben. De lenyugtatja magát.*
-Igen, a tiédet. A Jonathan egész korrekt név, de mivel középső, szerencsére, nem azon fogjuk valószínűleg hívni. Így nem is annyira borzasztó. No, meg Alisa is örült neki, mikor felhoztam az ötletet. Biztos mondja majd. *Jegyzi meg. Aztán hivatalos ügyekre tér át.*
-Lassan évet kell nyitni. Főleg, hogy így elcsúszott... Szerintem nagy banzájra nem kellene most gondolni. Egy kicsit bővebb vacsora, meg elmondod a csodás ... *Itt érződik egy kis irónia.* évnyitó beszéded, mindenki tapsol, aztán elmennek a diákok lefeküdni. Alkalom lehet rá, hogy elmondjuk a diákoknak, mi a helyzet. Vagy hogy gondolod? * Érdeklődik. David szerint nem kell túlbonyolítani, főleg így, hogy el is húzódott, meg meg is változott az iskolarendszer.*

*Ó persze, David hozta fel a névválasztást... Ezek után még jobban fogja utálni a sógorát. Ezt tovább nem is szeretné ragozni, maradjanak is csak a munkaviszonynál, ott legalább többé-kevésbé eredményesen tudnak együtt dolgozni.*
-Ebben egyet értünk. A diákoknak és szüleiknek ki kell küldeni a baglyot. Jövő hétfőn évnyitó. Mit szólsz?-*Néz a férfira a whisky-s pohár fölött.*

~Hm, jövő hétfő az holnap van, de biztos utánira gondolt....~ *Elmélkedik, majd végül rábólint.*
- Rendben. Tökéletes. Holnap vagy holnapután beszélnem kell Angelával a házak ügyében. Aztán el lehet kezdeni a leveleket küldeni. *Sóhajt. Aztán felkel a székből.*
- Nos, azt hiszem minden napirendi pontot megbeszéltünk. Vagy ha valami még kimaradt, akkor küldök, vagy küldesz róla baglyot. *Kezet nyújt, kimérten. Fegyverszünet van, de azért maradjanak távol egymástól.*
- Jó éjszakát, szerbusz! *Köszön el kifelé menet, biccent, visszanéz, aztán ellágyul az arca, elmosolyodik, megcsóválja a fejét, s kilép. Biztos, hogy Nath is még fent marad, whiskeyzik... Aztán mindenki nyugovóra tér. Ki-ki a maga helyén, ágyában. David Alisa ágyában, Nath pedig a sajátjában.*

//köszönöm Smile

//

*Nathnek kis pihenésre lenne szüksége, ám még megannyi teendő maradt a mai napra. Bár nem szereti hazsnálni, most mégis kénytelen lesz az időnyerője segítségét kérnie. Ez az időnyerő kicsit eltér a "megszokotttól". Nem az időben megy vissza, hanem valóban kettő lesz Nathből. Előveszi, elvégzi a kellő intékedéseket, majd zsebre vágja, felveszi a kabátját, és kimegy az ajtón, meg sem áll az udvarig, vagy legalább a belső udvarig, útközben még eldönti.
Ahogy az ajtó becsukódott, a belső szobából kilép még egy Nath. Ő az iróasztalhoz sétál, és ír egy pár soros levelet kolléganőjének, Gabrielának. A hophálózat segítségével kézbesiti is az üzenetet, s pár perc múlva a második Jonathan is kilép az ajtón, bár ő csak a pincéig megy.*

*Apa s fia együtt készülődik a tükör előtt. Csak kicsit civakodnak.^^ Mikor Nath végzett, felölti ünneplő talárját.*
-Lent találkozunk. Ne késsetek sokat!-*Búcsúzik Somától, s azzal ő meg is indul az Aulába. Jobb, ha igazgató létére a vacsora előtt odaér, s a manók körmére tud nézni.*

*Bizony, azon jeles alkalmak egyike vagyon, mikor Nath és Soma egyszerre készülődnek. Egy tükör, két férfi. Bajok vannak. Persze, ifjú tanársegédünk néha próbálja arább tuskolni az apját, eredménytelenül. Végül Nath elkészül, Somáé a terep.*
-Rendben!-*Szól a kilépő igazgató után, majd tovább folytatja a készülődést. Jó öt perc múlva úgy véli, immár ő is elkészült, s így talárját magára véve követi apját.*

*Nath és Soma érkezik vissza a vacsoráról, Soma a zöldfátylon át nézi még mindig a világot.*~Szerencse, hogy már este van, s fekszek le.~*Gondolja. Azért hihetetlen, hogy kedvesének mi minden furcsasága nincs.*
-Persze, ott leszek. De most, ha megbocsájtasz, megyek, elteszem magam holnapra.-*Búcsúzik az igazgatótól, s már el is tűnik a szobája ajtaján, hisz másnap neki is tanítás van.*

*Lévén, hogy az igazgatói irodából két ajtó nyílik, két hálószoba, így a láthatatlan kezek, jobbnak gondolták, ha a kis cetlicske az igazgató hálószobájában tűnik fel, még pedig az éjjeli szekrényen. A pergamencetlin egy név olvasható, egy kolléga neve. Jonathan biztosan tudja, miért kapta.*

*Óra után mi sem jobb, mint egy üdítő csevegés az egyik igazgatóval. Hallelujah. Na persze egy szót sem szólhat, a házvezetője az jó fej, így ebből indul ki, aztán majd meglátja, mi sül ki belőle. Bekopog, és kivételesen semminek sem dől neki, míg be nem mehet, vagy be nem engedik.*

*Soma készülődik, épp a fogasnál van, a talárját keresi. Nath ismét rápakolt, jellemző. Most épp a könyvtárba készül, anyagot gyűjteni a tartandó órájához. Komolyan veszi a TS posztot.^^ Aztán ahogy keresgél, egyszer csak kopogtatást hall. Nem lepődik meg, ez Nath szobája, itt mindig ki-be járnak a tanárok, diákok, szellemek és egyéb élő és kevésbé élő szerzet. Miután végzett, kinyitja az ajtót, s óriási vigyor ül ki a szájára, mikor a tegnap este megismert srácot pillantja meg.*
-Szép estét, Lucius.-*Köszönti a srácot.*
-Csak nem te is perzsára...?-*S ebből tán azt is kikövetkeztetheti, hogy Somi is "perzsára" volt hivatalos...*
-Nath a szobában van, csak itt menj előre.-*Áll félre az ajtóból, s miközben a fiú elhalad mellette , megveregeti annak vállát, majd egy "sokszerencsét" kiséretében távozik a nyitott ajtón, melyet aztán be is csuk.^^*

*Hát mindenre számít, csak arra nem, hogy Soma jelenik meg az ajtóban. Ismét végigméri a fiút, rosszat sejt, van egy olyan érzése, hogy a fiú vagy frissen végzett, és itt maradt tanár, vagy segéd, eleve Nathnek nevezi a dirit. Bár már teljesen mindegy, tegnap sikeresen bemutatkozott, no de nem Marga lenne, ha ezen most sokat vacillálna, lazábbra veszi a figurát.*
-Viszont, Dl. Péterfy. Valami olyasmi. *Sok szerencsét... jól hangzik, ha így biztatják kapásból, de nem az az ijedős típus, így már indul is az igazgató szobája felé, ahol ismét kopog.*

*Kopogásra szerencsére semmi szükség, mert a szűk előcsarnokból rögtön a nappali-dolgozószoba féleségben találja magát a fiú, s az igazgató székében ülve, asztala fölé görnyed, ám a hangra, mely az előszobából szűrődött ki, felvonja a fejét, s mikor a fiút megpillantja, leteszi kezéből a pergamenköteget, s az íróasztal mögött két bőrszék egyikére mutat.*
-Bizonyára ön Dl Lucius Marga.-*Kezdi minden előzetes bevezetés és köszönés nélkül.*
-Hallottam, hogy megérkezett, bár kicsit lekésve a tanévnyító ceremóniáról.-*Jegyzi meg, némi éllel a hangjában.*
-Bizonyára volt már a kiírt tanórákon. hogy tapasztalta, be tudja pótolni a lemaradást, vagy további különórákra lenne szüksége?-*Kérdi köntörfalazás nélkül. Nath aztán igazán nem az az ember, aki sokáig húzná a dolgokat, inkább rögtön a lényegre tér.*

» Coxton Aula