Jonathan Coxton rezidenciája- Igazgatói szoba

*Mekkora égés... simán besorolta az öreget a szellemek közé, mert hát egyet sem ismert eddig, aki ilyesmire képes lett volna, de most már elgondolkodik azon is, hogy vajon Dumbledore is képes erre?*
-Nem, igazgató úr, a robbantást, a sóbálvány átkot is gyakoroltam már, illetve az ezekhez hasonlóakat. A patrónust is, a sectumsemprát is megpróbáltam, de ez utóbbi még nem megy. Amit elkezdtem tanulni, az az, hogy más fókuszeszközzel dolgozzak, ne pálcával, illetve tudjam a nonverbális varázslatokat is. Ezeket még csak elméleti szinten nézegettem, ahogy a legilimenciát és az okklumenciát is. *Azért jóval előrébb jár, mint a többiek, csak ezt nem kötötte senkinek az orrára. Komolyan dolgozik, komolyan tanul, mert szándéka, hogy márpedig auror legyen.*

*Hümmögve hallgatja végig a fiú felsorolását.*
-Jól van, egész jól halad, bár még van hat évünk rá... ami azt jelenti, hogy harmad-, de legkésőbb negyedév végére teljesen be kell fejeznünk mindent, amit egy elsőéves auror tanoncnak tudni kell. Utána már csak gyakorolés fejleszti önmagát. Plusz pont, ha hetedév végén már van egy saját maga által kifejlesztett védővarázslata, ami még úgymosnd a védjegyévé is válhat.-*magyarázza, s mire mondata végére ér, a könyvek tornyozása is abbamarad. Hét könyv sorakozik az asztalon. Mindeegyik 1000-2500 oldal közt mozog és minimum A4-es lapméretűek. Mindegyik régi példány, van, amelyik már a több száz évet is megérte.*
-Nos, egyenlőre ezeket nézze át, ebből fog tanulni a következő 1-1,5 évben. Azon vagyunk, hogy először a pálcával menjen minden tökéletesen. Mindeközben persze nem hanyagolhatja el az okklumencia és legilimencia elméleti részét sem.*
-Kérdés?-*Szegezi még mindig szürke szemét a fiúra.*

*Kicsit megkönnyebbül azon, hogy Iulius Coxton azt mondja, jól halad, és nem leszúrja, hogy sehol nem tart. Tudja, hogy nem lesz sétagalopp az a 7 év, amit itt tölt, na de nem is nyaralni érkezett.*
-Értem, igazgató úr. A védővarázslat bármilyen lehet, igaz? *Már ötlete is van rá, csak ezt ki is kell kísérleteznie. A 7 könyv láttán meglepődik, azért nem vékonyak azok, de az állaguk alapján olyan információk lehetnek bennük, amiket a könyvtárban sosem talált volna meg.*
-Van, igazgató úr. Ha kint a folyóparton gyakorolnék, az nagy gondot okozna? A robbantásokat nem merném a gyakorló teremben. Illetve azt is kérdezném, hogy a mentális és asztrális védelmemet közben ugyanúgy erősítenem kell, igaz? *Egyelőre ez így sem volt kevés információ, előbb ezeket fel is kell dolgoznia, de azért ezeket jobb, ha megkérdezi.*

-Igen, az leeht, lényeg, hogy saját személyiségét tükrözze. De még ezzel ráér, most inkább azokkal foglalkozzon, amiket feladtam.-*Válaszol, aztán válaszol a másik kérdésére is.*
-A gyakorló terem elég sokat kibírt már eddig is. És sokkal biztonságosabb, mint a Tartros partja. -*Végül megfordul.*
-Ahogy mondja, fejleszteni kell mindkettőt. Ha nincs más kérdés, csukja be maga után az ajtót, miután távozott.-*Mondja, majd vár egy kicsit, majd eltűnik valamerre. Az különösebben nem érdekli, hogy Lucius hogy fog ajtót nyitni-csukni és hét iszonyú nehéz könyvet is cipelni egyszerre. Dehát aurornak készül, találja fel magát. És igen, direkt csinálta ezt is Iulius. Ami nem öl meg, erősít.*

-Rendben, akkor majd kitalálom, ha itt lesz az ideje. *Azért az ötleteit feljegyzi, és így lesz miből válogatnia alkalomadtán. Bólint, akkor a folyópart kilőve, marad a gyakorlóterem.*
-Nincs több kérdésem, köszönöm. *Mivel kézben nem bírná el a könyveket, hogy még ajtót is nyisson-csukjon, így pálcával oldja meg, no meg a teherhordóval, hiszen nem túl könnyűek a példányok egyesével sem.*
-Köszönöm igazgató úr. Jó éjt! *Kinyitja az ajtót, kinavigálja a könyveket az ajtón, és sikeresen be is zárja anélkül, hogy utána puffanás kövesse. Már csak a toronyba kell felérnie, és nem fejbe vernie Porget vagy a puffskeint.*

*Somával érkezik vissza az első elsős tájrajz óráról.*
-Igen, avlóban jó kis ra volt, most már kezdem belátni, hogy van érzéked a tanítához, bár az tény, én sosem fogok beletörődni, hogy te is tanári pályára szeretnél lépni. Sokkal többre is képes lennél, hisz kitűnú eredményeid vannak, évfolyamelső voltál amióta csak itt jársz a Coxtonban, sőt, még harmadévben iskolaelső is voltál. Remek ajánlásaid lennének. Gondold még meg fiam, van két éved rá!-*Veregeti vállba a srácot. Időközben elér az asztláig.*
-Most ha megbocsájtasz, várak az iskolai dolgok, az ükapád nem foglalkozik ilyesmivel, mégis azt hiszi, ő az igazgató, csakmert fel-alá kószál az iskola épületében és mindenkit csak kritizál.-*Csóválja meg a fejét. Nath sokat változott az alatt a pár hónap alatt, amíg távol volt Coxtontól, de abban tán sosem fog, hogy nem szívleli méltán nagyhírű ősét.*

*Az apja után érkezik vissza a szobába. Végighallgatja a férfi hegyi beszédét, amit már oly sokszor végig hallgatott már.*
-Oké, megígérem hogy gondolkodok még rajta, de jobb ha beletörődsz, 50 vagy 6 év múlva átveszem a Coxton vezetését tőled. Nem fogom hagyni, hogy kikerüljön a Coxtonok vezetése alól, mindig is Coxton kézben volt, abban is marad.-*Vigyorog a férfira. OSma már eltervezte az egész életét.*
-Persze, megértem, hagylak. Még úgyis van egy csomó házim. Jó éjt apa!-*Köszön el a férfitól, majd magára hagyja és bevonul a saját szobájába.*

*Alig ért vissza a sátrába, máris mentális üzenetet kapott, az igazgató hívatja. Mialatt lefelé tart, végiglogikázza, mi lehet az indoka? Tudja, hogy félvámpír, tudja, hogy nekromanta körökben nőtt fel, és maga is az, elvégre így vette fel. Ismeri Rault, tud a csoportról, akkor mégis mi lehet az oka? Egyetlen egy dolog marad, mégpedig az, hogy nem költözött be a körletekbe, hanem lecuccolt a harmadik emeletre és saját sátrat állított.
A megérzései sosem hagyták cserben, így tudja, pontosan tudja, hogy ezért kell megjelennie most. Megáll az ajtóban és elgondolkodik azon, hogy egyáltalán bekopogjon-e, vagy előbb nyílik ki az ajtó mint megteszi? Hiszen várják, és Coxton van olyan erős, hogy már akkor tudja, elindult valaki a szobája felé, mielőtt az illető odaérne. Azért az illendőség kedvéért bekopog, bár teljesen feleslegesnek érzi.*

*Megcsóválja a fejét. Azt eldöntötte, hogy bármit is fog választani végül a fia, abban teljes mértékben támogatni fogja, és sosem fogja a szemére hányni, hogy "én megmondtam"*
-Jó éjt, fiam!-*Köszön el a sráctól, majd az asztalán várakozü pergamanre téved a tekintete, felveszi, már tudja is, kitől jött, az egyik panaganos prefektus írt neki. Gyorsan átfutja a levelet.*
~Akkor jól tudtam. Persze, hogy jól tudtam, Iulius is nem egyszer említette már. Na jó, lépni foogk.~
*Alig hogy elhatérozta, küldi is a mentális üzenetet a nemrég látott srácnak. Szereti a lehető leghamarabb tisztázni a dolgokat. Nem üzen sokat a srácnak, csakis annyit, hogy azonnal várja a szobájában. Ezek szerint nem is kell sokat várnia, hamar hallja is a kopogást. Már az első kopogás után kinyilik Noel előtt az ajtó,*
-Szép esétét újfnet, D-le Wyard.-*Köszönti a srácot, amint elérte az asztalát. A vezetéknevét használja, ez nem jó jel.*
-Foglalj helyet.*Mutat az előtte lévő bőrszékre, már-már fotelnek is beillene.*
-Van elképzelésed, hogy miért hivattalak ide?-*Néz le az elsős fiúra.*

*Elég ránéznie Coxtonra, hogy tudja, nincs igazán jókedvében, bár ezt az üzenetéből is érezte. A vezetéknevén szólítja, ami ugyancsak nem a kitűnő öröm jele, de nem tűnik meglepettnek. A köszönésre biccent, rezzenéstelen arccal fogadja az invitálást és a helykínálást. Jobban szeret állni, de felmérve az erőviszonyokat nem erről fog vitát nyitni, így leül.*

-Üdvözlöm, professzor! Van. Gondolom tud arról, hogy nem a körleteket vettem igénybe szállás gyanánt, és mivel ezt idáig soha senki nem tette meg, így gondolom áthágtam ezernyi szabályt, és ez nem fér bele az iskola elképzelésébe.

*Még mindig nem tűnik meglepettnek sem éppen ijedtnek. Halálos nyugalommal veszi tudomásul, hogy most igen nyomós indokot kell találnia a cselekedetére. Raul már minden bizonnyal tud erről az egészről, így a kérdés az, az ő levele mikor érkezik meg.*

*Meghallgatja Noel a válaszát, mindeközben szép lassan leül ő is a maga székébe, majdnem szemben az elsős sráccal.*
-Rendben, akkor most kérlek magyarázd el nekem is, hogy miért nem foglaltad el a helyed a szobádban.-*Néz ismét a srácra. Most a lehető legkomolyabb arcát mutatja. Épp nem üvölt, de lehet, ha pár hónappal ezelőtt esik meg a dolog, még mielőtt Iulius kényszervakációra küldi, tuti teljesen kiakadt volna.*

*Coxtonra pillant, láthatóan mindenre felkészült, arra is, hogy ordítanak vele, arra is, hogy nem, és arra is, hogy akár azonnali hatállyal elbocsássák az iskolából, mégsem úgy fest, mint aki bármit is bánna. Miért... ez a kérdés a legjobb. Elmagyarázni mindent, hogy mi vitte rá arra, keressen egy eldugott zugot magának, ahol egyedül lehet. Nem lesz könnyű, de csak megbirkózik vele.*

-Tudja, honnan jövök, hol éltem, milyen körülmények között. Azt is, hogy a második otthonom egy temető, az életemet eddig szinte az éjszakában éltem. A csoport tagjai nem kölykök, hanem felnőttek, soha nem voltam más korombelivel együtt.
Mivel egyértelműen kilógok a sorból, nem fogadtak be, de nem bánom, ennek így kellett lennie. A torony nagyon világos, zavar a sok fény, jobban kedvelem a félhomályt. A korosztályommal nem tudok mit kezdeni, hangosak, zajosak, mások, mint én magam. Ott hiába van egy körlet, akkor sem akad olyan terület, ahol nyugodtan lehetek, erre pedig szükségem van, ezt szoktam meg.
Francis ápolása nem két percbe telik, jobban kedvelem kézzel, bár tudom, megoldhatnám pár pillanat alatt is, de itt nem ez a lényeg. Amiket használok, nem éppen szagtalanok, és az ezernyi kérdés, hogy ez mi, az mi, ezt miért kenem rá, azt miért kenem rá... nem értenék meg. Ahhoz, hogy egyáltalán megszokjam a környezetet, hogy el tudjam fogadni, a "sajátjaim" között vagyok... ez nekem nem megy azonnal.
Amennyiben ez elfogadhatatlan, vagy olyan szinten ütközik az iskola szabályzatával, természetesen összepakolok és elhagyom a birtokot.

*Meglepően összeszedett, egyértelműen sokkal érettebb a korosztályánál. Nem vitázik, nem flegma, csupán levezeti tényszerűen, logikusan, hogy miért tette meg azt, amit. Nem keres kibúvót sem, tudta, hogy előbb-utóbb ebből balhé lesz, van elég szellem a kastélyban ahhoz, hogy akárkit tájékoztassanak, ha arról van szó.*

*Nagy levegőt vesz, majd kufújja.*
-Jól van fiam, én végig hallgattalak, most te fogsz hallgatni. Nem engedhetem meg egyik diákomnak sem, hogy a folyosón sátrazzon, mint egy rossz csöves. megígértem Raulnak, hogy megértő leszek, hisz valóban nem lehet neked könnyű a beilleszkedés, de nem is fogsz soha beilleszkedni, ha meg sem próbálod! Mondd csak fiam, beszélgettél már bármelyik ház- vagy évfolyamtársaddal a tantermet kívül?-*Néz a srácra. Inkább csak költőinek szánta a kérdést.*
-Én megértem a koponyát, hogy is hívják? Francis?-*Ó igen, már ezt is rebesgetik.*-De egy koponya nem lehet elég társaság, még egy olyan ifjú nekromantának sem, mint amilyen te vagy.-*Felkönyököl az sztalára, ujjait egymásba kulcsolja.*
-Kompromisszumot ajánlok. Nem kell beköltöznöd a Toronyba, ha teljesíted pár feltételemet.-*Vár egy keveset, majd folytatja.*
-Első, nem sátrazol a folyosón, sőt, sehol nem sátrazol. Mardhatsz a harmadikon, az egyik üres teremben.-*Ha Noel azt hitte, ennyivel megússza, téved, Nath pár másodperc elteltével ugyanis ismét szóra nyitja a száját.*
-Kettő, lesz egy szobatársad. Amúhy is nehézked neki mindig felmenni a Toronyba, hisz toloszekérben ül. Azonkívül harmadéves, e kihagyott egy évet, egyik legjobb diákunk a harmadik évfolyamon, így még csak azt sem mondhatod, hogy túl éretlen hozzád.-*Na most kíváncsi a srác reakciójára, de ha Noel meg szeretne szólalni, az igazgató felemeli a jobb mutatóujját, jelezve, még nem fejezte be.*
-Így lesz egy iskolatársad, aki nagy segítségedre lehet abban, hogy megszokd az új környezetedet. De ez még a kezdet, szeretném, ha legkésőbb pár hónap múlva a Panagan Klubházban is mutatkoznál és megpróbálnál normál kapcsolatot kialakítani a társaiddal.-*Na, most fejezte be, legalábbis egyelőre. Most jöhetnek a kérdések, ellenérvek.*

*Sakkjátszma, hiszen az folyik most itt is. Jön a tiltás, de mivel tudják, hogy a makacsság nagy úr, marad a kompromisszumos megoldás, természetesen átmenetileg, hiszen a cél az, hogy úgy is a felnőttnek legyen igaza, és a végén elérje, amit akar. A kérdés az, hogy ő mit lép erre. Számos lehetősége van, rábólintani az ajánlatokra tilos, ezt is megtanulta, hiszen akkor mégis ki veszi komolyan? Elé dobnak egy sült csirkét és máris ráveti magát?*

-Mégis kivel beszélgessek? Mi az első kérdés? A koponya, mert az érdekel mindenkit.Francis a neve valóban, Francis Gate után. A sablonkérdések borítékolhatóak, aztán amikor kiderül, egészen más az érdeklődési körünk, akkor el is tűnnek. A koponya lehet, nem elég jó társaság a többségnek, nekem az, és az én társaságom Párizsban van. Oda tartozom, nem máshová.

*Kedveli a mély vizeket, de ez így neki is erős volt Raultól. Nem elég, hogy egyszer már kitette ennek, most ismét, hátha akkor végre sikerül beilleszkednie a társadalomba. Igaz, ha ez eddig nem sikerült, igen kevés rá az esély, hogy ez megtörténjen. Mellékesen válaszol kedvence nevét illetően is, ha már kérdezték tőle.*

-Hallgatom, igazgató úr.

*Feltételek... először a lightos aztán a meredekebb rész. Azt nem érti, hogy a felnőttek miért akarják hülyének nézni a kölyköket? Azt hiszik, nem átlátszó az egész, hogy kompromisszumnak feltüntetve érvényesítsék az akaratukat úgy, mintha még ők lennének a jótevők? Pontosan tudja, mire megy ki a játék.*

-Akkor átfordítom a saját nyelvezetemre az ajánlatát, ha megengedi. Tehát menjek egy üres terembe egy olyan fiúval, akinek ugyancsak beilleszkedési gondjai lehettek, hiszen tolószékbe kényszerül, és neki is az a fixa ideája, hogy nem fogadják el a többiek, és mindenkit csak az érdekel, hogy jaj a szegény. Már ha jól értem.
Aztán azt mondja, fáradjak fel a toronyba, mintha csak megmutatnám magamat, és próbáljak beszédbe elegyedni a korosztályommal. Ennek a vége mindenképpen az lesz, hogy ha már ott vagyok, akkor maradjak is ott, akár ezzel a fiúval együtt, mert a két különc addigra talán össze is barátkozik, és máris nincs egyedül még egy toronyban sem.

*Elmosolyodik, Coxton okosan sakkozik, lehet, más azonnal bedőlt volna neki és kapva kapott volna az ötleten, de az nem ő. Általában előre gondolkodik, nem is kevéssel, bizony ő is tud sakkozni, és átlátja a tervet. Nem szemtelen a válasza, sem a stílusa, csupán az látszik belőle, hogy bizony-bizony egy miniatürizált felnőtt, aki mintha átlépett volna egy korszakot az életében.*

-El kell ismernem, okos lépés volt, igazgató úr, lehet, ha pár évvel fiatalabb vagyok, lazán rábólintok, és azt mondom, milyen rendes öntől, hogy ezt megengedi. Hozzáteszem, még így is az, hiszen azonnal kirúghatott volna, tudom jól.
Rendben, egy terembe megyek ezzel a fiúval, de a sátramat szeretném ott felállítani az egyik sarokban, hogy ha a koponyát ápolom, el tudjak vonulni. Ígérem, senkit nem fog zavarni. A panaganos körletek... amennyiben rendezvény van, természetesen megjelenek.
A normális kapcsolat kialakítása... azt mindketten tudjuk, hogy ez nem egy emberen múlik. Mivel Francis sokkal érdekesebb nálam, a szokásosan felmerülő kérdések lesznek napirenden, aztán kifullad az eszmecsere. Esetlegesen mégsem, akkor ígérem, azzal az illetővel beszélgetni fogok.

*Már továbblépett rég, kíváncsian várja, mi lesz a következő ötlet? Mint a Torneransban, rákényszerítenek egy plecsnit, hogy akkor márpedig érintkezni fog a többiekkel? Nem hiszi. A férfi ordítani fog? Azt sem hiszi. Egyelőre vár, és ugyan ki ő, hogy bármiféle feltételt akarjon diktálni, na de ha a kezébe adnak egy lehetőséget, hülye lenne nem kiaknázni.*

*Úgy tűnik, ma egész türelmes kedvében kapta el Noel az igazgatót, máskor ilyen esetben már rég ordítana, de legalább felemelné a hangját, de ma nem. Ma csak simán végighallgatja a fiú válaszát, még el is mosolyodik, Raulnak igaza volt, Noel valóban jóval érettebb a kortársainál. Eddig Nath azt hitte, a férfi csak túloz, lám-lám, mégis teljesen igazat mondott.*
-Tévedsz, Rareș-nek bár voltak visszatérése után beilleszkedési problémái a kerekesszék miatt, de mára már teljesen sikerült visszailleszkednie, olyannyira, hogy talán a legesélyesebb jövőre az Avram helyére a prefektusi posztra. Egyedül a közlekedéssel és a lépcsőkkel vannak gondjai.-*Javítja ki Noel feltevését, majd ismét megszólal, immár a könyöklésből átvált, és inkább hátradől székében.*
- Jól van, a sátor mehet, de gondolom az összes szabadidődet nem Francis tisztítására fordítod, így nem is fogsz folton a sátorban tartózkodni. A kapcsolatteremtés- és tartásról annyit, hogy adj esélyt másoknak, biztos vagyok benne, hogy találtok közös témát.-*Fejezi be, majd feláll székéből és megáll az ablak mellett.*
-Van kérdés?-*Fordítja tekintetét az udvarról a székben ülő elsős fiúra.*

*Elméletileg döntetlenre sikerült hoznia a játszmát, ami nem rossz teljesítmény így hirtelenjében, ha azt nézzük. Rareș, tehát így hívják a srácot, akivel osztozni fog egy termen, aki talán segít neki a beilleszkedésben. A lépcsőzés megoldható, nem is érti, miért nem orvosolták ezt a problémát eddig? Na de ez sem az ő dolga és nincs joga megjegyzést tenni rá.*

-Nem egészen. Naponta csak áttörlöm, hetente egyszer van úgymond... nagygenerál. Közös témát találni nem lesz egyszerű, főleg úgy, hogy többen alapból ítélkeznek, tartanak pszichopatának és nem sorolom a jelzőket, amik napvilágot láttak rólam. Legyen igaza, hátha itt nem így van.

*Feláll, mivel kérdése nincs, miért tartaná fel Coxtont az éjszaka kellős közepén? Még amúgy is van elintézetlen, befejezetlen dolga, ami nem tűr halasztást.*

-Jól van, akkor ezt megbeszéltük. Most elmehetsz. Holnap reggel re kész lesz a terem. majd küldök üzenetet.-*Fordul a fiúhoz.*
-Remélem, megértjük egymást a jövőben is, Raul nem örülne, ha itt sem sikerülne befejezned az iskolát.-*Jegyzi meg. Talán ezzel is tud hatni a srácra.*
-Viszlát!-*Köszön el az elsős fiútól, s már hallatszik is, hogy a bejárati ajtó kinyílt, s amint Noel kilép, be is csukódik majd. Nath pedig visszaül az íróasztalához és folytatja pár órával ezelőtt félbehagyott munkájának intézését.*

-Köszönöm, professzor. Gondolom a legkedveltebb tanárom és jó barátom innen nem távozik, ugyanis meg sem érkezett ide. A papír... lehet abból rengeteg, de attól nem leszek sem több, sem intelligensebb, sem... ember... vagy félember... félvámpír...

*Tayler ment, és nem volt kérdés, vele tart, akárhová is indul, hiszen az egyetlen ember volt, aki pontosan ismerte és átlátta a helyzetét, valamint azt tanította, amire neki szüksége volt. A többi tárgyat csak szükséges ismeretterjesztőnek tartotta, amit lazán nélkülözni tudott volna bármikor. Nem lesz ember... hülyén vette ki magát, mikor félig az, félig nem... na de Johnatan csak érti, ahogy azt is, torony magasan tesz a papírokra, nem érdekli, végez-e?*

-Sajnálatos módon valóban hajlamos vagyok megunni a kötöttséget, és ha úgy ítélem meg, nem tudok fejlődni, abban a pillanatban továbbállok. Még ha ez hiba is. Viszlát!

*Valóban konok, ha kell, fejjel megy a falnak a jó tanácsok ellenére is, Raulnak akad vele elég gondja ezen a téren, az biztos. No de itt nincs sem rúna sem nekromancia, sem diabolika, így nem igazán tudja, mi tudná lekötni igazán, mert a lények biztosan nem. Biccent Coxtonnak, és már nem is nyúl az ajtó felé, sejti, hogy az nyílik magától. Praktikus. Kilép a folyosóra és el is tűnik az éjszakában, csak a jó ég tudja, merre.*

//Tegnap este, elsős TRZ után//

*Nagy vigyorral az arcán lép be a szobába. Végigszáguld az előcsarnokon, majd egyenesen apja íróasztala előtt köt ki.*
-Szia apa. Zavarhatlak?-*Kérdi a férfit miközben leül a Nath-tel szemben lévő szék egyikébe.*
-Ma óra tartás közben eszembe jutott valami. Egy kirándulás, de szükségem van a segítségedre, én még nem vihetek diákokat sehova.-*Csap rögtön a közepébe. Fel van nagyon pörögve.*

*Már azelőtt sejti, hogy a fia érkezett meg, hogy az beviharzott az irodájába. Ám azt nem sejti, hogy Soma még este beszélni akar vele. Leteszi kezéből a pennát és hátradől székében ahogy fia leül az előtte lévő székbe. Elvigyorodik, ahogy végignézi fia lelkesedését.*
-Szerbusz fiam, gyere csak nyugodtan.-*Int a fiúnak.*-Á. Elsős órát tartottál?-*Kérdi érdeklődve.*
-Én benne vagyok. Milyen kirándulásra gondoltál?-*Érdeklődik, miközben feláll, hogy töltösön magának egy pohár bort.*

-Igen, ahogy mondod. Elsőst.-*Bólint.*-De egész jól ment a körülményekhez képest.-*Jegyzi meg.*-Apropó, ha már az elsősöknél tartunk. Van valami jó kis bünti ötleted az Ermindescu fiúnak?-*Kérdi apját hatalmas vigyorral, majd Nath kérdésére is válaszol.*
-Óra közben szó esett a parajdi sóbányáról is. És arra gondoltam, el kellene oda vinni az elsősöket. Én imádom azt a barlangot, és olyan rég voltam ott.-*Mondja, kíváncsian várva Nath reagálására.*

*A nevet hallva felvonja az egyik szemöldökét, válla fölött néz át Somára, egyik kezében egy üveg '54-es Lacrima lui Ovidiu bor, másikban egy üres boros pohár.*
-Tudtam, hogy hamar belebotlasz, na de ennyire? Mégis hány napja van itt a szerencsétlen?-*Kérdi nevetve.*-Mégis mit követett el szegény? Levegőt mert venni TRZn?-*Nevet.*
-Hm... mondjuk kezdhetnéd WC pucolással, szigorúan pálca nélkül. Úgy hallottam, a másodikon lévővel még mindig gond van.-*Gonosz vigyor, aztán kitölti a bort.*
-Kérsz te is?-*Mutatja az üveget a srác irányába, végül is már elmúlt 18, meg amúgy is szülői felügyelet alatt áll.^^*
-Jó ötletnek tartom, én is évek óta nem voltam már ott. Majd szólj, hogy mikorra írod ki a következő órát, hogy szabaddá tegyem magam és ne ütközzön a saját órarendemmel sem.-*Válaszol fia kérdésére. Valóban jó ötletnek tartja a dolgot.*

-Igen, valami olyasmi.-*Bólint Nath-nek.*-Hm... nagyon jó ötlet, ezzel fogja kezdeni. Azt hiszem, szegény srác év végére már az összes WC kagylót megismeri.... közelről.-*Nevet. A kínálatra megrázza a fejét.*
-nem kösz, tudod, hogy ebben az esetben nem rád ütöttem, ha csak nem muszáj, nem iszok bort.-*Vigyorog az apjára.*
-Ó, valóban? Ez nagyszerű, köszi apa! Akkor nem is tartalak fel tovább! Majd szólok, ha kiírtam.*Feláll, elköszön a férfitól, majd elsős házikkal a kezében bevonul a saját szobájába.*

-Na igen, csak tudnám, kire ütöttél!-*Jegyzi meg vigyorogva, miközben helyre teszi a boros üveget, majd belekortyol kitöltött italába.*
-Jól van fiam. Majd holnap még szeretnék veled beszélni a badrick fiúról. De most ha megbocsájtasz, tényleg sok még a munkám.-*Mutat az íróasztalára.*
-Szerbusz. Jó éjt!-*Köszön el a sráctól, majd kortyol párat a borból és visszaül az asztalhoz dolgozni.*

*Büntetés, ezzel indít, mégpedig azért, mert Péterfy rajta áll bosszút a faterja miatt. Milyen kicsinyes, na de nem fog belehalni, akármi legyen is a büntetés. Ma kellett jönnie, így be is kopog az ajtón, de nem viszi túlzásba.*

» Coxton Aula