Legendás Lények Gondozása (LLG) tanterem

-Így van Cera. Fontos, hogy vigyázzunk a mágikus bestiákra, hogy ne csak mi, de a jövő nemzedéke is gyönyörködhessenek benne. Ráadásul nem egy lény a bájitalok elengedhetetlen kelléke is! Szeretném, ha mindketten mondanátok egy-egy olyan állatot, melynek valamelyik részét a bájitaltanban is használjuk.*Fordul a gyerekekhez. Időközben már fel is csüccsent a tanári asztal sarkára. Bizony, számára nagyon fontos, hogy az óra jó hangulatban teljen, természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem várná el diákjaitól a tanárt megillető tiszteletet.*

// Nem szeretnék nemleges választ kapni Keresgéljetek! Ha nincs itt a tananyagban, akkor tudjátok, a Google a barátotok!
Tara, semmi gond, én is hulla vagyok. //

//Közös megegyezéssel fagyasztva.//

* Gyorsan szaladok föl a lépcsőn,de azért figyelek a kulcsra hogy ki ne essen a zsebemből. Solomon egyik ajándéka elvileg már bent van - csak reménykedni tudok. Igazából nem volt olyan nehéz lefizetni az árust, bár meg kellett neki ígérnem hogy sötétedés elött vissza hozom. Ahogy meglátom Solt a nyakába ugrok, és mosolyogva nyomok egy puszit az arcára.
- Boldog karácsonyt!- mondom neki kedvesen.*

* Látom hogy ő is készült valamivel, pedig nem kellett volna. Bedugom a kulcsot a zárba, benézek majd örömmel állapítom meg, hogy szerencsére itt van a kalitka. Jobb oldalt a tanári asztal tetején, egy fekete lepedővel letakarva. Eltakarom Solomon szemét, a behúzom őt a terembe és a tanári asztal felé invitálom. Sajnálom én a kis sárkányt, nem lehet jó egy ketrecbe bezárva élni. Legszívesebben elengedném de tudom nem tehetem,hisz alig egy hetes, és amúgy is nem tarthatom meg. Egyszer láttam,amikor az állát kereskedésbe néztem, egy viszonylag szelíd, vörös sárkány ő. A tulajdonos azt mondta ha visszahozzom neki, kellő pénzt adok, megkaphatom néhány órára.  Izgatottan leveszem a kezemet Solról,de azért oda suttogom neki hogy tartsa csukva a szemét. Oda sietek a sárkányhoz, drámaian leveszem róla a kendőt, majd szólok Solomonnak.
-Most már kinyithatod!-mondom neki csendesen.*

* Azt hiszem tetszik Solomonnak. Ennek örülök, de amikor ő is előhúzza az ajándékát,elfog a kedvesség melengető érzete. 
-Hogy honnan szereztem? Ó... Egy állatkereskedőtől. Irtam neki,és kikönyörögtem hogy adja kölcsön.Még pici,szóval nem veszélyes.-teszem hozzá. Aztán átadja a dobozt, és én furcsán kukucskálok bele. De mielőtt föl fedném az ajándék kilétét, össze húzom a szemem és bosszúsan Solra nézek.-Te tényleg makacs vagy!-állapítom meg.-Nagyon szépen köszönöm,de nem kellett volna.- mondom neki, majd izgatottan elemezem az ajándékomat.

* Solomon el van foglalva a kis jószággal,én addig kibányászom a zsebemből a kis csomagot amit neki készítettem. Elrejtem az egyik asztalra,majd késöbb oda adom. 
- Semmiség.-felelem vissza. -Abban én is egyet értek hogy jó nagy gyönyörűség lesz, viszont azt erősen kétlem hogy szabad,vagy nem éppen láncra kötve fog élni.
  Közben észre veszem az én kis madárkámat. -Óóóó-kiáltok fel,de igazából egy hang se jön ki a torkomon. Szelíden nyúlok hozzá,egy kicsit fél tőlem,de aztán bátran állja ki a próbát.-Ez ...ez egy kakadu!-állapítom meg egy picit határozottabban. Gyönyörű kis teremtés; ugyan még pici,de így is látszanak színpompás tolljai, aranyos arca. A szeme óriási és úgy néz tud vele nézni...*

[2013. 12. 22.]

- Hát én sem tudom, hogy hogyan fog élni, ha felnő, de az biztos, hogy egyszer magamhoz veszem! *fedem fel az elhatározásom, s erről bizony senki nem téríthet le. Maximum ha úgy látom, végleg reménytelen a helyzet, magam adom fel, de addig.. soha!
Elmélyülten tanulmányozom csillogó "pikkelyeit", majd mosolyogva a lány felé fordulok.*
- No, tetszik? Még pár hetes, még csak neve sincs *vigyorodok el, feléjük fordulva.*

/ csipp ^^ /

* Hm,jó látni Solomon elhatározottságát, de őszintén megvallva,szerintem mind ketten tudjuk hogy ez nem csak lehetetlen,hanem kockázatos is. Mégsem szólok semmit, és amúgy is ez a csöppség túlságosan elveszi a figyelmemet. 
-Igeeeen nagyon!-felelem neki boldogan,majd felé fordulok.-Mi legyen a neve?-kérdezem tőle.*

/ ijj nekem most mennem kel,bocsi,remélem majd még be tudjuk fejezni/

//Persze, szia, jó éjt! <3 //

[2013. 12. 22.]

*Valóban kockázatos. Bármi megtörténhet. Ha sikerül is megszereznem, valószínűleg megpróbál rám támadni - vagy megölni -, esetleg véletlenül teszi majd mindezt, de az is lehet, hogy nem történik semmi rossz!.*
- Uhm, nem tudom! *fordítok hátat a sárkánykának, és odalépek hozzájuk* - Ki kéne találnunk együtt neki valami jót.
/Fagy//

* Egyet értek Sollal,valami jót kell kitalálni neki,de hirtelen semmi sem jut az eszembe ami illene rá.
-Szerinted?-nézek rá a fiúra kérdően.*

* Elgondolkozok Solomon ötletén. Majd ránézek a kis madárra, és nekem se jut semmi más az eszembe.
-Tökéletes.- mondom neki,majd megsimogatom a madarat. Ránézek Solra, boldogan mosolygok rá, és magamba ezerszer meghálálom a sorsnak hogy találkoztam vele. Közelebb megyek hozzá, és átadom a kis csomagot. Benne egy képeslap és egy saját készítésű karkötő található. Bőr alapra, két zöld gyöngyöt tettem, és a közepén egy ezüst sárkány fut végig. Nagyon örültem hogy találtam ilyen amuletet, ráadásul nekem is nagyon tetszik, igazán élő hatást ad. Amúgy a képes lapon egy kis erdő van, rajta egy égő főnixszel. Remélem tetszeni fog neki.*

* Megköszöni,de hát nem értem, hisz semmiség volt.  Örülök hogy örül, elmosolyodok. Föl veszi a karkötőt, megnézi a képeslapot,bár arra csak néhány mondatot írtam. Vissza megyek Hearthez, megcsodálom, és kezembe veszem.*

* Úgy látom ők ketten igen megkedvelték egymást;a sárkány élvezettel alázza meg Solomont, ijesztgeti őt. Rámosolygok a sárkányra, ha nem is értette, akkor is rám nézett. 
-Ho-ho! -megyek közelebb a kis csibészhez, majd Solra nézek.- Eleven egy kis sárkány nem gondolod?-Kérdezem tőle, de ekkor egy új ötletem támad.-Vegyük ki!- mondom, és a "börtönét" figyelem.

* Kuncogok egy sort, és Solt reakcióját figyelem, ahogy a kis sárlány "megfélemlítette".  
Majd kérdően néz rám, én pedig magamba habozok, és azon agyalok, hogy helyes az amit tenni akarok, de olyan rossz nézni, így bezárva! 
-Csak...csak azt, hogy engedjük kis néhány percre! - Ahogy a sárkányra nézek, sajnálat tölt el, és teljesen elmerülök abba a gondolatba, hogy hogyan tennék a sárkánnyal,ha kitudnám szabadítani. Persze neki nem csak a ketrec a börtöne, ha van lelke - már pedig biztosan van - akkor biztosra veszem azt is, hogy egy teljesen más falat kell áttörni a valódi szabadságához... Egy olyan falat, amit mi építettünk neki, azzal, hogy elválasztottuk a szüleitől, az otthonától. Egy olyan falat,ahol saját megrongált arcával kell szembe nézni, és velünk, akik ezt tesszük velük.*

* Fölnézek, lassan, és egy kicsit csalódottan,amiért nem tudunk érte többet tenni. Nagymamám mondta ezt kiskoromba: -Ne akarj mindig mindenkit megmenteni, hagyd az élet szabályait, ne akard őket megváltoztatni. Van valami amit jegyezz meg,tartsd észbe: semmi sem tökéletes. Élj így!-Még most is látom, nagyanyám kék szemét,ahogy rám nézett. Gyakran járnak az ő szavai a fejembe, és egyet is szoktam vele érteni... De sosem tetszettek.
 Elmosolyodok, majd Heart-tal a kezembe követem Solomont, kifelé, a hűvös folyosóra. *