Bájitaltan (BIT) laboratórium

*Bella érkezik a laboratórium elé. Neki azt mondták a felsősök, ma BIT óra lesz. Még csak most érkezett, így azt sem tudta, hogy hol kell keresnie a laboratóriumot, de szerencsére a nagyok eligazították. Eddig mindenki nagyon rendes volt vele, örül, hogy végre itt lehet. Legszivesebben a falnak támaszkodna, de elég nyirkosnak tűnik,így inkább csak megáll a tanterem előtt és várja, hátha érkezik majd a professzor.*

*Végre megtaláltam a BIT termet, remélem nincs még túl késő. Látom, hogy áll valaki az ajtó előtt a biztonság kedvéért megkérdezem jó helyre jöttem-e* - Szia. Mia vagyok. Te is BIT órára vársz?- * Furcsa hogy ilyen kevesen, azt hittem mindig sokan vannak az órákon.*

*Lélekszakadva érkezik. Annak ellenére, hogy ismeri már az iskolát, sikerül mindig mindenhonnan elkésnie, naná, hogy az év legelső órája sem akar kivételt képezni ez alól. Szerencsére tanár még nincs, így megnyugodhat, hogy a tanévet nem fogja sem pontlevonással, sem büntető munkával kezdeni. Viszont annál jobban örül, mikor megpillantja, hogy nincs egyedül, vannak mások s a terem előtt.*
-Sziasztok!-*Köszön a lányoknak még kissé szuszogva, de azért a vigyor nem marad el a képéről.*
-Casian vagyok. Gondolom, ugyanarra várunk mind, a BIT órára, igaz?-*kérdi mosolyogva.*

*Druett is megérkezik. Mindig ő szajkózza, hogy gyerekek, ne késsetek! erre tessék, nem pont ő késik el? De vigasztalja a diákokat a tudat, ebből a professzor nem fog rendszert csinálni.*
-Szép estét mindenkinek!-*Köszönti bátorító mosollyal a gyerekeket, miközben odasétál az ajtóhoz és kulccsal kinyitja azt.*
-Fáradjatok be-*Mutat előre, majd a legvégén ő is belép a nem túl világos, de annál tágasabb laboratóriumba.*
-Foglaljatok helyet. Remélem, hoztatok pergament és írószert.-*Mosolyog diákjaira.*
-Darius Druett vagyok, az iksola egyik bájitaltan mestere, velem fogjátok az idén tanulni ezt a gyönyörű tárgyat. Ennyit is rólam, most kérlek benneteket, mutatkozzatok be nekem, a teljes nevetekre, becenevetekre és házatokra is kíváncsi vagyok. Rajta!

*Szerencsére nem sokáig kell egyedül várakoznia, hamar feltűnik egy aranyos lány.*
Szia Mia, én meg Isabella vagyok. Szólits Isa-nak vagy Bellának, ahogy neked jobban tetszik.-*Mutatkozik ő is be évfolyamtársának.*
-Igen, én is BIT-re várok. picit félek is, te nem?-*Kérdi kissé zavart mosollyal arcán. Ekkor tűnik fel egy fiú, jól láthatóan sietett, hogy le ne késse a tanórát.*
-Szia. Én Isa vagyok.-*Mutatkozik be ő is, többre már nincs is ideje, mert ekkor befut a professzor is. Kicsit késett, bezzeg, ha ő késne, tuti pontot veszítene. legalábbis Bella így hallotta.*
-Jó estét kjvánok professzor úr!-*Köszönti a tanár, majd a felszólításra bemegy a terembe. körbenéz, valahogy így képzelte el. Kiszemel egy padot.*
-Ülünk együtt?-*kérdi Miát egy barátságos mosoly kíséretében. Mikor leül, végighallgatja a professzor rövid bemutatkozóját, majd ő maga is feláll, talán épp ő nyitja a sort is.*
-Én Isabella Sancu vagyok, a Panagan házba járok. Szoktak Isának és Bellának is szólítani, mindkettőt szeretem.-*Kis zavart mosoly, majd visszaül a helyére, reméli, a professzor valami ilyesmire gondolt.*

*Mindig is tetszett az Isabella név.* - Annyira nem félek tőle, úgy hallottam balesetek ritkán történnek, felrobbantani meg csak nem fogjuk a termet.- *eresztek meg egy széles vigyort, majd látom, hogy még egy évfolyamtárs fut be. Megnyugtató hogy nem csak nekem nehéz idetalálni.* - Szia, Mia vagyok. Igaz. Akkor már biztos hogy jó helyen járok.-*mosolygok vissza. Itt is van a tanár.* - Jó estét Professzor Úr!- *Köszönök illedelmesen és nem sokára már a teremben is vagyok.* - Persze szívesen.- *válaszolok Isának* - Ha szeretnél ülj te is mellénk-*fordulok Dariushoz enyhe mosollyal, a kis létszám tartson össze. Végighallgatom a tanárt és Isa bemutatkozását, közben alaposan szemügyre veszem a berendezést. Mindig is tetszett ez a stílus. Aztán én következek azt hiszem.* - A nevem Mia Gart, hát...mindenki Miának szólít, nem tudom milyen becenév lehetne még belőle de értékelem a kreativitást- *Eresztek el egy rövid mosolyt. Megnyugtató hogy eddig mindenki barátságosnak tűnik, általában nehezen megy a szocializálódás* - És a Lupiatto házból jövök.- * Aztán visszacsüccsenek Isa mellé.*

-Isa, Mia, örülök, hogy megismerhettelek benneteket.-*Mosolyog a lányokra, aztán már meg is érkezik a bájitaltan professzor. Ismerős neki, biztos látta itt a suliban még a tavaly. Bár akkor Popescu vitte az elsősöket. Előre engedi a lányokat, majd besétál ő is. Ismeri már a termet, így nem kell a nézelődésre időt fordítania.*
-Egy ilyen ajánlatnak nem lehet nemet mondani.-*Válaszol Miának. Mivel a padok kétszemélyesek, a lányok hátánál lévőben foglal helyet, még jó is, hisz így el tud bújni a hátuknál, ha valami olyan kérdést tenne fel a professzor, amit neki már illene tudnia. Szépen végighallgatja, ahogy a lányok egymás után bemutatkoznak, majd ő is feláll, megadva a tiszteletet.*
-Casian Dobaru vagyok, elsősorban művész,másodsorban Lupiattos diák. gondolom, épp a sorrend miatt van az, hogy immár másodjára koptatom első évfolyamon ezeket a padokat.-*Mutatkozik be ő is, vigyorog szembe Druett-tel, remélve, hogy az nem fogja fejét venni és kibírják együtt ezt a csekély 9 hónapot.*
-Általában Cas-nak szólítanak, úgy látszik, nem szorult túl sok kreativitás a körülöttem élőkbe.-*A feldobott labdát muszáj volt leütni. Végül úgy dönt, ideje befognia a száját, így szépen visszaül a helyére.*

*A bemutatkozúkat végig hallhatja, Miáén mosolyog is, Casiásén meg megcsóválja a fejét.*
-Ha jövőre is nem ugyanitt akarsz maradni, azt ajánlom, gondolkodj el a sorrenden. Én nem adom potyába sem a pontokat, sem az osztályzatokat, és elég egy tárgyból megbukni a teljes évfolyamismétléshez. De ez mindenkire vonatkozik.-*Mondja a fiúnak, majd utolsó mondatát már a lányokhoz is intézve.*
-No de akkor csapjunk is bele! ha azt mondom, bájitaltan, ti mire gondoltok? Mia?-*A lazsálásból ennyi, jön is rögtön az első kérdés, reméli, azért a Cas nem is, de a lányok legalább belenéztek a tankönyvbe, mielőtt eljöttek volna, de csupán kreativitással is lehet válaszolni, csak használni kell a kis szürke sejtecskéket, ahogy Poirot papa szokta mondogatni. Míg a válaszra vár, mellkasán összefonja a karját és nekidől a tanári asztal sarkának.*

\\A tananyag kikerül, de még bővülni fog, így ajánlom néha frissíteni: https://coxton.hungarianforum.com/t163-bajitaltan-tananyag#6195 \\

*Casian bemutatkozóján kicsit meglepődik, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, hisz az emberek sokszínűek, el kell fogadnunk egymást. Isa édesanyja mindig is a tanjtotta neki, toleránsnak kell lennie a többiekkel szemben. Hát,most megmutathatja, hogy mennyire tud toleráns lenni. A kérdést hallva úgy göndolja, épp ideje elővennie a felszerelését, így pillanatok alatt előtte terem a penna és a pergamen is. Tintába márja az irószert és kiváncsian fordul Mia irányába, biztos benne, hogy a lány nem fog felsülni a válasszal.*

*Az első kérdés rögtön nekem szól, hirtelen fel se fogtam és csak tátogtam pár másodpercig de aztán végre bekapcsolt az agyam.* - Az egy nagyon ősi tudományág, ami bájitalok készítéséről és használatáról szól. Minden főzet bájital ami állati vagy növényi eredetű, és megváltoztatják az élőlények fizikai, szellemi, vagy érzelmi állapotát-*Huhh. Lassan kifújom a levegőt. Még szerencse hogy kíváncsiságból olvasgattam a könyvet. Láttam hogy közben Isa elővette a felszerelését, így a válaszom után én is hasonlóan cselekedtem.*

*A professzor tanácsát majd megpróbálja megfogadni, de hosszú még a tanév, ki tudja, mit hoz. Szerencséjére az első kérdés nem neki szól, azért a penna és pergamen nála is előkerül, pár dolgot fel is firkant rá, de azt sem tudja megállni, hogy egy kisebb rajzot ne készítsen. Azért figyel ő, hisz Druett professzor elég világosan a tudtára adta, hogy nem fog sírni, ha arra kerül a sor, hogy megbuktassa.*

*Végig hallgatja a lupis lány válaszát, közben bőszen bólogat.*
-Igen, ez így van, ügyes vagy! A bájitalokat hatásuk alapján három csoportba soroljuk, Bella, tudod őket?-*Néz a lányra, majd ha választ kapott folytatja. Ha Isa nem tudja, majd Darius fog válaszolni saját kérdésére és csak ezután fogja az újabb kérdést feltenni.*
-Igen ám, de ahhoz, hogy egy bájital elkészüljön, több összetevőre és eszközre is szükségünk van, ebből párat már nektek is be kellett szerezni. Mia, esetleg te fel tudnád nekünk sorolni?-*Néz ismét a lányra, aztán kíváncsian figyel, közben Casra is rá-rápillant, legalább jegyzetel-e a srác.*

*Meghallgaja Miát, le is jegyzi, amit mondott.*
-Ügyes vagy!-*Suttogja a lánynak, mikor az visszaül a helyére. Ám sokáig nem mosolyog, hisz a következő kérdéssel már őt találja meg a professzor. Előszőr Isa is megijed, hirtelen azt sem tudja, hogy mit kéne mondania, de aztán csak összeszedi magát.*
-Nos, úgy emlékszem, van ami gyógyít, de vannak mérgek és ellenmérgek is... meg...~mi is a harmadik? Pedig tudom, hogy három van!~*Pislog nagyokat és közben forognak a kerekei ezerrel. Végül eszébe jut, se ezt látványosan tudja a többiek tudtára, mégpedig úgy, hogy jól homlokon üti magát.*
-Hát ezt elfelejteni! Az utolsó csoportba a szerelmi főzetek tartoznak.-*Mosolyog végül Dariusra. Hűha, ezt is túl élte!*

*Kis mosolyt dobtam Isa felé és már épp megköszöntem volna mikor a következő kérdést ő kapta. Tudta a választ bár kissé nehézkesen. Még egyszer rámosolyogtam, hogy ő is ügyes volt. Aztán még egy kérdés hozzám. Ettől féltem. Az ilyen listás megjegyzések sose voltak az erősségeim. A bájitaltanról azért tudtam hogy menni fog, mert főzni is jól tudok, tudom hogy van érzékem hozzá, de egy receptet sem tudok fejből. Egy pár dolog jutott csak eszembe mivel magam vásároltam be az összes iskolai cuccomat, de már egy hónapja.* -Hát, szükség van ónüstre...mozsárra, fiolákra, öö..rézmérlegre...- *Akárhogy törtem a fejem nem jutott eszembe a többi. Nem szeretem feladni de az időt se akarom húzni* - A többi nem jut eszembe Professzor úr - *Ajkaimat szégyenlősen összepréseltem. *

*Türelmesen vár Isa utolsó válaszára is, tudja, hogy ezt a lányoknak tudni kell. Végül nem is csalódott benne, csak sikerült neki.*
-Így van, ügyes vagy! Még annyit hozzáfűznék, hogy a gyógyító bájitalokhoz tartozik még a szépségápolási főzetek is.-*Rámosolyog a lányra, majd felteszi a következő kérdést Miának. A lány is egész ügyesen válaszol, bár tény, az összeset nem tudja felsorolni.*
-Cas, ki tudod egészíteni Mia feleletét?-*Néz a hátsó padban lapuló fiúra.*

*Hallgatja a lányok meg a professzor mondatait is, és pont jó így neki, hallgatózni, néha jegyzetelni. Aztán kicsit bambul, majd ő is megpróbálja összeszedni a gondolatait.*
-Kések, keverőeszköz, kesztyű. Azt hiszem, még ennyire van szükségünk.-*Válaszol a professzornak, remélve, nem hibázott és nem hagyott ki semmit.*

*Bólint Casiannak.*-Jól van, köszönöm, azért a bájitaltan hozzávalókat se felejtsük el.-*Kacsint a diákokra.*
- Nos, ha már tudjuk, hogy mire van szükségünk a bájitalokhoz, tudnunk kell azt is, hogy nagyon fontos a recept követése, a legkisebb eltérés is elronthatja az egész munkánkat. Ugye senki nem szeretné, hogy a csontnövesztő bájitala szilánkosra törje a regenerálni kívánt területet?-*Kis hatás szünetet tart, majd folytatja.*
-Most ugorjunk a piszkos üstökre és eszközökre. Nem szabad soha úgy hagyni, mert a mágia, amely a főzetben található, tönkre teheti az eszközöket. Éppen ezért kifejlesztettek egy tisztító bűbájt, hangsúlyozom, ez a bűbáj csak a szennyezett bájitaltan eszközök tisztítására használható!-*Mondja, majd megfordul, int a pálcájával, melynek következtében a táblán a következő jelenik meg:
Varázsige: Curatis
Hatás: A használt bájitaltan felszereléseket megtisztítja a káros szennyeződésektől.
Hogyan kell elvégezni? : Pálcánkkal a megtisztítani vágyott edényre mutatunk, rajzolunk három kisebb kört a levegőbe, az óramutató járásával ellentétes irányba, a második körrel egyszerre kimondjuk a varázsigét.
Ha jól végeztük el, egy halványsárga ködcsóva jön ki a harmadik kör végén pálcánk végéből, mely befedi a tsztítani kívánt felületeket. Pár msodperc múlva el is tűnik, edényeink és eszközeink pedi tisztává válnak.*
-Itt vannak ezek a piszkos üstök, a mai munkám következményében. próbáljátok őket megtisztítani.-*Egy pálcasuhintás következtében mindegyik gyerek elé odaröpül egy piszkos üst.*

\\Sorrendet nem kötelező betartani. Időközben kikerült a teljes tananyag, házival együtt\\

*Csendben végighallgatom a tanárt, közben az elhangzottakon gondolkozok. Úgy tűnik máris tanulunk egy varázsigét. Szuper. Már elém is terem egy igen piszkos üst. El is kezdem szép lassan a varázslatot. Megrajzolom az első kört a levegőbe, aztán a másodikat, közben határozottan kimondom a varázsigét, és végül a harmadik kör. Már meg is jelent a ködcsóva, jó alaposan bevonva az üstöt. Nem is kellett sok, felszívódott, és az üst olyan mintha új lenne.* - Kár hogy csak bájitaltan felszerelésre lehet használni. Jól jönne mosogatás helyett- *Jegyeztem meg hangosan mosolyogva*

*Nagyot néz, nem gondolta volna, hogy ma még a pálcájára is szüksége lesz, pedig olvasta Darius megjegyzésében hogy ne hagyják a szobájukban. Gyorsan leírja a táblán olvasottakat, majd pálcáját elővéve mered hol maga elé, hol a táblára.*
-És mi lesz, ha felrobbantok valamit?-*Pislog nagyokat. Nem gondolta volna, hogy már első nap bele lesz dobva a mély vízbe. Azért nekilát ám. Mindent úgy csinál, ahogy a leírás utasjtja, mégsem sikerül neki, valami kis füst kijön a pálca végéből, de semmi több, úgy néz ki, mintha túl méretezett cigi lenne.*
-Nekem ez nem megy.-*Húzza el a száját, majd kezdi az egészet előlről, már azt sem tudja, hányadszorra.*
-Pálca az üst irányába-*Suttogja maga elé.*-Egy... Cuuuratis!... három-*Ismét semmi, legalábbis nem sárga ködcsóva. Nagyot sóhajt.*
-Mit cinálhatok rosszul?-*Pislog nagyokat, nem csak maga elé, de tanárára is.*

*A professzor dicséretére szája a füléig szalad, de nem sokáig, mert jönnek az üstök.*
-Csak ezt ne...-*Húzza el a száját. Ezt kivételesen tudja, tavaly Popescu addig gyakoroltatta velük, míg fokhagyma szaga nem volt. Előveszi a pálcáját.*
~Remélem, még sikerül elsőre eltüntetni, bár tény, hogy hónapok óta nem gyakoroltam.~*Gondolkodik magában miközben erőt merít. Aztán pálcáját azt üst felé irányítja, köröz vele hármat, a megadott irányba, majd a második körrel egyszerre kimondja a varázsigét is.*
-Claris!-*Az ismerős köd meg is jelenik rögtön, bár picit sötétebb, mint rendesen szokott lenni, azért megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy a piszok nagyját így is sikerült eltüntetnie.*

*Miközben a diákok próbálkoznak, ott sétál körülöttük.*
-Ez ügyes volt, Mia!-*Küld egy elismerő mosolyt a lánynak.*-Ne aggódj, bűbájtanon biztos fogsz tanulni valami hasznos bűbájt arra is.-*Sétál tovább. Isa szemmel láthatóan nem igazán boldogul.*
-Nyugi, nem fog semmi robbanni. Ne húzd úgy el a szót, egyszerre ejtsd ki, claris! Fog ez menni, fel a fejjel!-*Kacsint a lányra. Aztán végig nézi Cas műveletét is, belenéz az üstbe.*
-Még van mit csiszolni rajta, de jól megy!-*Végül visszasétál az asztalához.*
-Házi feladatnak gyakoroljátok még ezt a bűbájt, ne csüggedjetek, nem sikerülhet mindig minden elsőre!-*Itt most Isára néz, de az egész osztályhoz szól.*
-Mára ennyi lenne, házi a táblán olvasható. Köszönöm, hogy itt voltatok!-*Rézéről ennyi. Megvárja, amíg a gyerekek kimennek a teremből, majd egy-két pálcamozdulattal rendet teremt, s végül ő maga is távozik, bezárva maga után a helyiség ajtaját.*

\\Köszi szépen! Bocsi, hogy így elhúzódott, általában nem szokott ennyire^^\\

*Kicsit sikerül a professzornak megnyugtatnia, de akkor sem fogja fel, hogy sikerülhetett Miának is, Casnak is, csak neki nem. Jó, Cas tanulta a tavaly, de ez akkor is idegesítő. Végül leírja a tábláról a házit. Szép, ezek szerint holnap már a könyvtárban fog kutakodni. Végül is tanulnni jött ide, nem henyélni. Összeszedi a cuccait, majd feláll a helyéről.*
-Köszönöm az órát! Viszont látásra!-*Köszön el a professzortól, majd évfolyamtársaihoz fordul.*
-Jó volt veletek, még biztos találkozunk máskor! Sziasztok!-*Köszön el mosolyogva, majd elsiet, meg sem áll a Panagan Toronyig, kifárasztotta ez az óra, ez az igazság.*

*Úgy látom Isanak nem megy annyira de inkább azon lepődök meg hogy nekem
sikerült. Már vége is az órának. Milyen hamar elrepült az idő.* -
Viszlát professzor
úr-* majd a többiek felé fordultam. * - Igen jó lenne-* Mosolygok Isára, aztán Cas-re. * - Sziasztok-*és lassan indulok is, hogy merre, még nem tudom. *

*Újabb dicséret, legalábbis Cas annak veszi, éppen ezért ismét hatalmas vigyor kerekedik a képére, amit még fokoz a tény is, hogy vége van az órának. Ezt a vigyort még a házi feladat táblán való megjelenése sem tudja levakarni onnan. Két miniatűr sárkány közé lekaparja a házit, aztán gyorsan összecsomagol, ami annyit jelent, hogy pálcáját elteszi, illetve a pergamendarabot és a ceruzáját zsebre vágja. Igen, a ceruzát, mert Dobaru őméltósága csak a kötelezőket és beadandókat írja pennával, azt is csak nehéz szívvel. Elköszön a professzortól, majd a lányoktól is. Azt még megkérdezi Miától, hogy menjenek-e együtt fel a Toronyba, ha már úgyis egy házban vannak, aztán ha a lány jön, akkor vele, ha meg nem, akkor egyedül ballag fel a Lupiatto Toronyba. Még egy kis időt eltölt a Klubhelyiségben, majd lefekszik aludni. Sikerélménnyel, természetesen.*

\\Köszöntem én is.^^\\