Bájitaltan (BIT) laboratórium

-Mehetünk persze- *mosolyogtam Casre. Jobban belegondolva el is felejtettem merre kell menni. Mire kiismerem ezt a kastélyt...

*Hangtalanul tart a Bit terem felé, élvezi a félhomályt, a dohos környezetet, magát a pincét. Még mindig nem érti, miért kell minden körletet a tornyokba helyezni? Mindegy, most nem ezzel fog foglalkozni, van egyéb dolog is, ami leköti egy időre.
Megigazítja a köpönyegét, és mivel betörni nem akar, megáll az ajtó előtt Francissal együtt. Mert természetesen a koponyája vele van, ez nem is kérdés. Ha viszont az ajtó nyitva, akkor be is lép rajta.*

*Druett már órák óta a laborban van, tesz-vesz, kotyvaszt, tárol, címkéz. Így az ajtó is nyitva van. Munkájába belefeledkezve áll az egyik polc mögött, épp fiolákat címkéz fel. Ha a gyerekek órát szeretnének hallgatni, előbb vagy utóbb remélhetőleg valakinek eszébe jut benyitni.
AZ ajtónyitásra felkapja a fejét. Értetlenül néz a belépő koponyás srácra, aztán gyorsan a falon lógó órára pillant, rögtön megért mindent.*
-Jó estét. Kerülj csak beljebb, mindjárt végzek én is.-*Invitálja a fiút, miközben folytatja tovább előző tevékenységét.*

*Rohan, és még jó, hogy tavaly is idejárt, mert így egy fokkal könnyebben ismeri ki magát a kastélyban, legalábbis tudja, melyik a pince, melyik a földszint, és társai. A termeket már kevésbé ismeri, lévén nem igazán látogatta az órákat. Annyira siet, hogy azt se veszi észre, valaki áll már ott, és épp az ajtót nyitja, egyenesen belerohan a kinyíló ajtóba. Hatalmas koppanás, majd puffanás kíséri az érkezést.*
-Mé kell ajtókkal verekedni? *Nyögi ki, miközben azt próbálja bemérni, hogy hányan vannak itt. Ő és az ajtók, meg bementek páran. Látta. Négykézláb jut be a terembe, kicsit imbolyog így is, de legalább nem esik lejjebb.*

*Hogy a porfesszor itt van, igazából meg sem lepi, akár csak Tayler, ő is mindig előbb érkezett, igaz, nem volt mindig látható a többség számára. Beljebb lép a terembe, és kiválaszt neki egy tetsző, távol eső helyet valahol hátul, ahol el lehet a magányában.*

-Jó estét, professzor. Noel Wyard és Francis.

*A kiszemelt helyre nem ér el, mert ekkor hatalmas puffanás hallatszik, amire hátra is lép, hogy megnézze, ki akadt fel. Felvont szemöldökkel pillant a fiúra, úgy tűnik, nem csak ő az, aki kilóg a sorból, igaz, másként mint Crsitian. Mivel a srác megoldja a bejutást, csak biccent neki, hiszen nem igényel segítséget. Ha kellett volna, csak jelzi. Szóval nyugodt léptekkel indul el a kiválasztott hely felé, ahol lecövekel teljes egészében.*

*Mire Cris szó szerint beesik a terembe, Darius is végez a dolgával.*
-Az az ajtó még nem ártott senkinek, csak nem te lettél az első áldozat?-*Kérdi szemében játszó mosollyal a sráctól.*
-kerülj bennebb te is, ne félj, nem harapok.-*Invitálja a másik srácot is.*
-Darius Druett.-*mutatkozik kurtán be, s lassan megindul a tábla irányába, mely már nem is üres. Pálcája segítségével két szót ír fel, amit aztán fel is olvas hangosan.*
-Álom bájital. Ki tudja bemutani pár szóban?-*pillant hátra a két srácra.*

*Kihasználja, hogy azok a fiúk ott megállnak, előbb-utóbb megtalálja valamelyiket, hogy belekapaszkodva felálljon. Megrázza a fejét, és akkor rájön, csak kettős látása volt, ezen kívül minden rendben.*
-Jó estét, én meg Cristian vagyok, lupis. Tudja tanárúr, komcsi, hogy az az ajtó kemény. Akkora erő van benne, há én nem gondoltam volna, tutkóra nem. *Be nem áll a szája, mert hát nem, de a kérdésre meg értelmesen néz.*
-Ja, hát az akkor ilyen altató bigyó, ital, nem? És az akkor kell, ha nem tudok aludni? Apám, nekem kell egy ilyen. Cool, ha ezt megtanulom, de tényleg. *Azt se tudja, miről van szó, csupán tippelget, aztán kiszúrja Noel koponyáját is.*
-Nemááá, az eredeti? De király! Honnan szerváltad? Állat.

*Egy szót sem szól, amikor őt használják darunak és kapaszkodónak, elvégre miatta rohant a srác az ajtónak, ennyit megtehet igazán. Hagyja, hogy Cristian feleljen először, amúgy sem lehet lelőni. Vajon ilyen a többi a kortársa is? Akkor menekülni fog hazafelé, az biztos. Mivel a fiú kicsit mellélő, bólint a kérdésre, bár nem kimondott profi, sőt, de olvasott és nem is keveset.*

-Igen, professzor. Az Álom bájital valóban jó akkor is, ha nem tudunk aludni, vagy nem nyugodtan, de igazából gyógyhatásáról ismert, főleg akkor használják, ha olyan sérüléseket szenvedett valaki, aminél jobb, ha nincsen ébren. Úgymond kikapcsolja az agy azon felét, mely az ingerek továbbításáért felelős, így akinél alkalmazzák, az nem érez sem fájdalmat, sem egyebet, és nincsenek rémálmai, ugyanis az agya éppen nem működik... már átvitt értelemben. Az alapkomponense az aszfodéloszgyőkér.

*A többit nem tudja, maximum tippelni tudna, legalábbis a növények terén még, de ezen felül... nem bájitalokkal foglalkozott eddig.*

*Cris tippjére elvigyorodik.*
-Ez nem egészen így van, de talán Noel tud róla néhán szót mondani.-*Pillant a srécra, aki valóban tud is pár dolgot.*
-Így van.-*Bólint, miközben a táblán a cím alatt megjelennek a hozzávalók is: 2 dl kékszőrű kecske tej, 2 ép bódító árnika szirom, 15 dkg őrölt aszfodéloszgyökér*
-Másoljátok le.-*Adja a rövid utasítást, s míg a gyerekek másolnak, ő felbűvöli a receptet is, majd hangosan felolvassa.*
-Nem olyan bonyolult, mint amilyennek tűnik. A kékszőrű kecske teje halvány kék színű. Használat előtt gézen mindig szűrjük át, mert az állat virító kék szőréből fejés közben hullhatott a tejbe, amely maga is mágikus tulajdonságokkal bír, így áthúzhatja számításainkat, ha pluszba belekerül a főzetünkbe. A gézen fennakadó szőrszálakat ne dobjuk el, egy kisebb papír tasakba vagy fiolába tároljuk, még hasznát vehetjük.
Az árnika szirmokat vágjuk nagyon apróra, az aszfodéloszt mozsárban őröljük porrá.
A megszűrt tejet tegyük oda az üstünkbe főni. Ha már főni kezd, várjunk 2 percet, majd szórjuk bele az apróra vágott árnika szirmot. Mindeközben kevergessük folytonosan az óra járásával megegyező irányba a főztünket. Amint a főzetünk halványkék színe elkezd világos zölddé válni, lassan adjuk hozzá az aszfodéloszgyökérből előállított porunkat. Amint az első porszemeket hozzáadjuk, a kevergetést ellenkező irányba, vagyis az óra járásával ellenkező irányba végezzük. Ha nem váltunk elég gyorsan a kevergetésben, vagy túl gyorsan adagoljuk az aszfodéloszport, a főzet füstölni kezd. Munkánk kárba vész, jöhet a Curatis.
Ha jól végeztük dolgunkat, lilás főzetet kapunk, sárga füsttel. Ebben az esetben vegyük félre a az üstöt a tűzhelyrél, vagy oltsuk el a tüzet, hagyjuk pár percet a főzetet állni, majd öntsük fiolába. -*Végén megáll, remélhetőleg a diákok jegyzeteltek, ha mér nem hallja, hogy sercegnek a pennák, ismét megszólal.*
-Üstöket és eszközöket elő! Minden hozzávalót megtaláltok a szekrényben. Méricskéljetek, őrüljetek, szűrjetek, kavarjatok! Hajrá!

*Tátott szájjal hallgatja a fiút, és beles a pad alá, hogy honnan tud ennyi mindent? Mivel nem lát semmit, ismét Noelre les, aztán a tanárra. Lemásolja a receptet is, majd elrohan a szekrényhez, hogy mindent kivegyen. Jószerivel mindent kipakol, mintha fontos lenne, aztán úgy indít, hogy belegabalyodik a gézbe.*
-Mennyi géz kell? *Ez a legnagyobb problémája jelenleg, lévén a felét magára tekerte, és most attól igyekszik megszabadulni. Amikor nagy nehezen sikerül is, akkor végre mérni kezd. Először a 2dl tejet, amit azonnal az üstbe borít, mert nem tudja hova tenni. Utána felaprítja azt az árnikát, ami tuti az, mert rá volt írva. Igaz, hogy a két épet sikerült két-négynek írnia, így természetesen 4 szirmot vagdos, kisebb-nagyobb sikerrel.
Az aszfodéloszt méricskéli kezdi, a végére apró darabokban van a szerencsétlen, mire kicentizi azt a 15 dkg-ot, ami akkora nála már rég 20, mert az a 2-es annyira megragadt benne. Mivel mindennel megvan, és a teje is elég forró szerinte, behajítja az összes árnikaszirmot mellé, majd ezerrel kevergeti.
A táblára les, az ő főzete nem zöld, de még kék sem volt, de az övé, és szerinte a lila is jó, mert az is egy kék árnyalat lehet, ha úgy nézi. Már csak az aszfodélosz van hátra, amit félreolvas, mert látja, hogy ott van, gyorsan adagoljuk, az más kérdés, hogy az éppen figyelmeztetés akar lenni.
Mivel sikerül benéznie az egészet, természetesen beönti úgy ahogy van a 20 dkg-ját, és keverget, de teljesen belezavarodik, hogy most melyik irányba is kell azt. Egy biztos, valami nem stimmel, mert a főzete füstöl, kicsit mintha morogna is, aztán hatalmas robajjal kilő, beterítve őt és a környezetét. Első pillanatban csak hápog, aztán elhaló hangon szólal meg.*
-Azért elég biztató volt, nem?

-Igen, eredeti, magam vadásztam.

*Az előbb elfelejtett Cristiannak válaszolni, hát most pótolja. A receptet leírja igen hamar, és előkészít mindent, ami szükséges. A saját ezüst tőrét használja, azt nem bízza a véletlenre. Kiméri a 2dl tejet, gondosan átszűri és fiolába suvasztja, ami nem kell. Az üst alá gyújt takarékon, és mielőtt beöntené a tejet, felaprítja az árnikát is, azaz a 2 szirmot, majd mozsárban finom porrá őrli az aszfodéloszt is, pontosan 15dkg-ot mér ki belőle.
Miután mindent elrendezett szisztematikusan, beönti a tejet az üstbe, és vár. Amint főni kezd, még vár egy kicsit, azaz 2 percet, majd az apróra vágott árnika szirmokat is beleszórja, hogy utána az óramutató járásának megfelelően kevergesse.

Kivárja, hogy a főzet felvegye a világos zöld színt, akkor kezdi el adagolni az aszfodélosz port, finoman, és máris az ellenkező irányba keveri. Fura, a konyha ősi ellensége, egyedül egy málnás francia édességet tud elkészíteni, de ez mégis más annak ellenére, hogy ő nem bájitalos.

A főzete végül eléri a lilás színt, a füst is sárgás, bár elég halovány, tehát valami nem volt jó, nem volt megfelelő, ez egészen biztos, de elsőre nem is olyan rossz. Eloltja a tüzet, hagyja állni a főzetet, majd mielőtt fiolába merné, még egyszer átszűri alaposan, csak utána zárja le az üvegcsét.

Cristian bajlódását nézi, hol felvont, hol összevont szemöldökkel, mert igencsak kérdéses, hogy ebből mi sül ki, de érzése szerint jó nem. A megérzései... nem kellenek most ahhoz, hogy tudja, gáz van, és még hátrébb lép, Francist rejti, mert a fiú itala úgy lő ki üstöstől, hogy öröm nézni. Az első reakción elneveti magát.*

-Végeredményben... csak a végén robbant.

*Nem bírja ki, ezt lehetetlen komoly ábrázattal végigállni és asszisztálni. Már az elején kisiklott, na de egyszer csak megtanulja.*

Eddig csak ültem és figyeltem az eseményeket, kicsit rosszul aludtam ma, ezért felkaptam a fejem az altatós bájital hallatán. Hmm..egyszer mindenképp kipróbálom. Amikor a professzor kiadja a feladatot, mindent lejegyzetelek és begyűjtöm a hozzávalókat. Neki is kezdek a bájitalnak, de már az elején beleejtek egy kecskeszőrt. *-Ez nem az én napom..*-morogtam az orrom alatt és körbenéztem mivel halászhatnám ki. A pennámra jutott a szerencse. Hát, a mai órán már nem jegyzetelek többet. Nagy nehezen ki is szedtem a szőrt és folytattam tovább szépen lassan. Mikor befejeztem pont olyannak nézett ki amilyennek lennie kellet, aztán elkezdett zöldes barnás színt felvenni és rotyogni. Kicsit távolabb álltam tőle úgy nézett ki mint ami menten kirobban, de aztán megszilárdult. Körbenéztem hogy mit csináljak de nem igazán volt ötletem. Odafordultam a tanárhoz nagy kétségbeesett fejjel.*-Professzor úr, mit rontottam el?-*kínomban már inkább röhögnöm kellett de csak mosolyogtam a padlóra. Azért megnyugtat hogy nem csak én rontottam el. Cristian főzete túllépte a bájitaltam eszközöket. Ezt vajon milyen varázslat takarítja fel?

/Remélem nem baj hogy most csatlakozok(: /

*A robbanást hallva csak a fejét fogja, de ő sem tud elmenni a dolog mellett mosoly nélkül.*
-Első és legfontosabb feladat: takarítsd el!-*Bizony, ide kell a múlt órán tanult bűbáj. Sajnos arra már nem jut ideje, hogy aszisztáljon a feladatnál, mivel Mia szólítja. Útközben ránéz Noel üstjére, nem tökéletes, de ezt elsőre nem is várta el. Legalább nem robbant még fel. Belenéz a lány üstjébe is.*
-csaj azt tudom mondani amit az imént Crisnek is, takarítsd el. Ha sikerült, szólj.-*Fordít hátat a lánynak, s tér vissza Noelhez.-*
-Elsőre nem is rossz, két fiola is megtelt. Legközelebb lesz belőle több is, s minden bizonnyal, a színe is barátságosabb lesz. Címkézd fel a fiolát, feltüntetve a főzet nevét, a te nevedet és a dátumot. Szeptemben 10-e van, 2012.-*Mondja.*-Utána tisztítsd ki az üstöt és az eszközöket is.-*Adja az utasítást, majd ismét visszatér Crishez.*

-Te vadásztad? Azta, az klafa. Lőtted? *Hülyébbnél hülyébb kérdései vannak, na de akkor is érdekli, hogyan van valakinél egy koponya? Persze a főzetével kellene törődnie, bár az megoldja a kérdést, hiszen mindenhol van, csak az üstben nincs. De a tanár máris mondja a megoldást, el kell takarítani. Szuper, az menni fog neki is.*
-Oksa, van olyan felmosó is? Kicsit sokáig fog tartani, de megcsinálom, komcsi. vagy azzal a claritisossal? Gyorsan kell, ugye? *Fogalma sincs a bűbájról, tavaly is biztos volt ilyen, de akkor sem tudta, lévén nem is jött a terem közelébe. Azért felbátorodik, és maximum arrébb pakolja az üstjét még egy kicsit, vagy elmondják neki, hogyan kell.*
-Claritus! *Majd kiesik a keze, kőröz ezerrel, de a cucc marad ott ahol van. Nem fogja fel túl tragikusan a dolgot.*
-Tanbá, ez ragaszkodik hozzám, állat, nem akar eltűnni. *Megvakarja a fejét, és újabb próbát tesz, lehet, nem jól tudja a varázsigét?*
-Clarutis! *Ezt már sokkal halkabban mondja, kár, hogy mellé majd kiesik a válla is a helyéről, annyira akarja.
-Cluritus... tas... *Nem megy ez neki, de reméli, valaki tudja, aki volt az első órán és tanult is valamit.*

-Természetesen, a temetőben, ha már arra járt.

*Sablon kérdések, ismeri mindet, nem egyszer kapta már meg, és igencsak türelmes, mert ezt a Cristian gyereket tényleg nem lehet lelőni. Felvont szemöldökkel nézi, mit alkot az eltakarításnál, de nem nagyon halad, az biztos. Amint a prof hozzáér, bólint, valami nem sikerült, ez tisztán látszik, csak még nem tudja, hogy mi. Lehet, gyors volt mégis az aszfodélosz adagolása? Már mindegy.*

-Köszönöm, professzor.

*Pillanatok alatt címkézi fel a két fiolát, ír rá mindent, amit kell, aztán nekilát a takarításnak, vagyis a gyorsított verziónak. A pálcájával először az üstre bök, köröz ellentétesen az óramutató járásával, és a második körben mondja ki a varázsigét.*

-Curatis!

*Ezt megismétli még a használt eszközöknél is, majd türelmesen vár a többiekre. Egyelőre nem pakol el, mert ki tudja, lehet kell még minden. Cristian bajlódását látva... nem kárörvendő, most sem neveti ki, de azért elnyom egy mosolyt, mert ez nem egyszerű látvány. Az biztos, hogy ha köztük élt volna, vagy kikupálódott volna, vagy nem lenne az élők sorában.*

-A Curatist próbáld, Cristian.

*Illik vagy sem, de tényleg rossz nézni, amit a fiú szerencsétlenkedik, és ha ezzel egy kicsit is segítheti, hát megteszi. Maximum Druett leszedi a fejét érte.

*A kör bezárult, visszaért Crishez, ahol ugyanaz a látvány fogadja.*-Miért van az az érzésem, hogy veled jövőre is itt fogjuk egymást kínozni? Ha kevesebben törődnél Noel koponyájával és többet a tankönyv tanulmányozásával, tuti nem bukásra állnál.-*Szólja le a srácot, aztán odaint Noelnek.*
-Gyere és segíts neki eltakarítani. Addig nem megy innen sehova, míg meg nem tanulja. Piszkos üst még van elég a hátatoknál is.-*Bök fejével a labor hátsó feléhez, aztán visszasétál Miához.*

Úgy teszek ahogy a tanár mondja. Vagy hatszor kellett elmondanom a varázsigét mire az üst rendesen megtisztult, de legalább már szép tiszta. Úgyanígy megtisztítom az eszközöket is, de a pennámról nem jön le a cucc. Úgy rászáradt mintha gyanta lenne. Mindegy hoztam magammal egy csomó pennát. Amint kész voltam mindennel, nekem is megakadt a szemem a koponyán. Érdekes. Leültem a helyemre és vártam. Közben azon gondolkoztam hol rontottam el.

*Nem boldogul ezzel az egésszel, pedig tényleg akarja, a főzetet is akarta, egyszer végre jól akarta csinálni. Hát nem jött össze. Hogy még a tanár is leszólja, a maradék lelkesedése is elszáll, már nem próbálkozik, nem érdeklik a romok, immel-ámmal arrébb tol valamit.*
-Á, azt nem tanbá kérem. A könyvekkel az a bajom, hogy tök unalmasak, szárazak, és nincs bennük valami izgalmas képregény, vagy bemutató, vagy valami. Tudja, mint a képeken, amikor látom is. Hát én most hiába olvasom el, nem marad meg, már ha sikerül elolvasnom. *Ő vizuális típus, neki látnia kell ahhoz, hogy meg tudja jegyezni. Hiába írnak le valamit 100 oldalon, azt el sem olvassa. Ami gyakorlati dolog, amit lát, mint az Svk-t, az egészen más tészta. Azért megvárja Noel segítségét, bár már hallotta a helyes varázsigét is, így egészen más a történet. Érdekes módon, miután ez megvan, már neki is megy, és sikerül kitakarítania mindent.*

*Puff neki. Érti a prof türelmetlenségét, de egy ilyen beszólás nem biztos, hogy a kívánt eredményt váltja ki. A fiút nézve pont az ellenkezőjét, teljesen leáll, nem érdekli semmi sem. Ismét bólint, aztán odalép, hogy segítsen neki. Az üstön megmutatja, mit kell csinálni, aztán a többit ráhagyja Cristianra.*

-Menni fog, csak ne add fel.

*Valahol egyre rosszabbul érzi magát, ez nem az ő társasága. Hiába vele egykorúak, mások mint ő, máshonnan jöttek, másként viselkednek, még jó, hogy lecuccolt sátrazni, és nem maradt a toronyban. Azt nem élte volna túl. Pedig nem annyira komor, mint hiszik róla, kedvenc időtöltése Pierre zrikálása, aki egy kanál vízbe is bele tudná fojtani, ha tehetné. Na de az más tészta, Pierre felnőtt. Folyamatosan gondolkodik, közben Cristiant figyeli, hátha elboldogul végre.*

*Belenéz Mia üstjébe, felveszi, forgatja.*-Lesz ez még jobb is, de már így is használható. Jöjjön utánam.*Mondja, majd megindul Cris üstjéhez.*
-Noel, kérlek hozz még egy adag főzetre való hozzávalót.-*Kéri meg a srácot. Ha megérkezett, kézbe veszi a dolgot.*
-Cris arra az üvegedényre tegyél egy adag gézt.-*Adja az utasítást, ha ez megvan, Miára néz.*
-Mia, te szép lassan szűrd bele a tejet.*Ha ez is megvolt, Noelhez fordul.*
-Azt a két szőrszálaz kérlek tedd egy üres fiolába. Cris, ott a mérőhenger, mérj az üstbe kettő deciliter tejet, majd töltsd az üstbe.-*ha ez is megvolt, megkéri Noelt, gyújtson be alatta.-*
-Most várjunk, hogy főni kezdjen. Cris, amig várunk a 15 dkg aszfodéloszgyökeret morzsold össze, amíg por nem lesz. Mia, te pedig vágd fel az árnika szirmokat.-*Amire a gyerekek végeznek, a főzet is főni kezd.*
-Most várunk két percet.-*Mikor lejár az idő, ismét megszólal.*
-Mia, a szirmokat, addig Cris, te kevergesd, úgy ahogy az óramutató jár.*Amint megváltozik a szín, ismét megszólal.*
-Cris, figyel, Noel szép lassan beleteszi a port, de amint az első porszemek belemennek, az ellenkező irányba kell kevergetni. oké?-*Ha Cris jelzi, hogy tudomásul vette, int Noelnek, hogy kezdheti.*Ha elérték a kellő színt és sárgás füstöt, leállítja a srácot.*
-oké, Mia, vedd félre az üstöt és pár perc múlva Crissel töltsétek fiolába, majd címkézzétek fel, Noel elmondja, hogyan kell.-*Amint az utasítást kiadja, meg is fordul, hogy a táblát megtisztítsa.*

Fel is állok és követem a tanárt. Meg is állok szemben Crissel az üst másik oldalán. A tejet szépen lassan elkezdem szűrni az elején kicsit sok ment rá, de aztán rendesen ment a dolog. Amint ez kész, elkezdtem felvágni a szirmokat, néha ránéztem évfolyamtársaimra hogy haladnak. A kész szirmokat pedig elkezdtem hozzáadni. Általában nem szeretek csapatban dolgozni de most részemről azt vettem észre jól megy. Ameddig semmi dolgom csak nézem a kavargó bájitalt, aztán a megfelelő idő múlva nekilátok az újabb feladatnak. Nem várom meg a kitöltés és a címkézés magyarázását, megfigyeltem hogy csinálta Noel és úgyan úgy tettem én is. Kész is vagyok.

*Apró sikernek veszi azt is, hogy minden tiszta körülötte, aztán máris jön a tanár, neki megint a gézzel kell szórakozni. Most igyekszik nem beletekeredni, és nem feldönteni semmit, hanem az üvegedényre tenni, ahogy kell. Utána mér és annyira igyekszik, hogy még a nyelvét is kidugja mellé, és máris önti az üstbe, ahogyan kell.
Az aszfodéloszgyökeret is mérni kezdi, akkor jön rá, hogy ő ebből is többet tett a főzetébe, így most próbál pontosan mérni, hogy minden stimmeljen. A mozsárban őrli meg, ahogy a többiektől látta, majd vár, és máris keresi a fakanalat, amivel keverni lehet. Amikor megkapja a jelzést, máris kever, és először megijed, hogy az ellenkező irányba kell majd ugyanezt tenni, de csak kivágja magát, mikor már a por is benne van. Érdekes, ez az előbb nem így sikerült, de most jónak tűnik.*
-Azta, most jó lett. *Már rohan is fiolázni, ha valamivel nincs gondja, az a felcímkézés, az még neki is megy. Ezzel is készen van, lehet, mégsem olyan szerencsétlen, mint gondolta, csak látnia kellett, hogyan is működik ez.*

*Sok dologra számított, de arra nem, hogy együtt fognak főzőcskézni. Nem társasági ember, nem csapatember, magányos farkas, aki egyedül küzd, vagy a saját falkájában, de nem idegenek között. Hirtelen lefagy, ezt nem neki találták ki, de egy próbát azért tesz.

Kikészíti amit kell, aztán beteszi a szőrszálakat egy üres fiolába, és begyújt az üst alá. Az ő része már csak a por adagolása, semmi több, de ez furcsa neki, várni másokra, hogy ő következzen. Idegen érzés. Amikor itt az idő, lassan kezdi hozzáadni az aszfodéloszt, hogy a többiek befejezhessék az italt.

A címkézést nem kell magyarázni, mindenki tudja, hogyan kell, és valahol örül is neki. Még mindig kettős érzése van, csapatban dolgozni... így? A korosztályával, akikkel soha nem találta meg a közös hangot, mert más mint ők? Egy szót sem szól, semmit nem lehet leolvasni az arcáról, takarításba kezd, aztán csupán félreáll és a kezébe veszi Francist.*

*Mire a gyerekek végeznek, a tábla is tiszta lesz.*
-A másik bájital, amit mára szántam, a Béke Elixírje. Sajnos erre már nem jut időnk, így vegyétek át a tankkönyvből, majd tartunk egy plusz órát és elkészítjük azt is. De ha valaki nem tud a plusz óráig várni, keressen fel és egyeztetünk időpontot.-*Mondja, immár ismét szembe fordulva az osztállyal.*
-Valakinek van kérdése?-*Pillant a diákokra.*

*Egy dologgal foglalkozik csak, mégpedig azzal, hogy sikerült egy jó italt kutyulniuk, még ha közösen is tették ezt. Visszaül a helyére, és ismét a koponyát lesi, mert nagyon királynak tartja, hogy valakinek ilyenje van. Na de az a démonvadászatos bigyó is érdekli, amit az a panaganos lány csinál, mert abban van a tuti. Veszélyes és izgalmas, lehet, mégis megéri tanulni? Kérdése az már egy szál se, így már érti, mit kell csinálnia. Hogy ezt miért nem rajzolják le a tankönyvekben? Majd ő, rajzolni azt tud.*
-Nincsen tanbá! *Újból lelkes, olyannyira, hogy már össze is pakolt és startra készen áll, hogy megrohamozza a hálókörletét, és amint lehet, már el is köszön mindenkitől, hogy sprinteljen felfelé, lerajzolni az egész főzőcskézési folyamatot.*