Tatros folyó partja

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Pént. Nov. 08 2013, 22:08

- Jó, nem hadakozom veled. Teljesen felesleges lenne. *mondom, lerakom magam mellé a gitárt, és hátradőlök a fűben. Nem sok emberrel találkoztam már, akitől ilyen kulcsfontosságú információt kellett volna megtudnom, de Cera rajtuk is túltesz. Elnyúlok, és nézem a csillagokat, de közben a Hold is megjelent az égbolton. Az a kis holdfény amit kiad magából, máris más fényben tünteti fel a tárgyakat. Sokkal világosabb van, de egyúttal sokkal hátborzongatóbb is. Hirtelen elhúz felettünk még pár denevér. Az idő már nem is fontos. mintha egy külön univerzumban lennénk, csak mi ketten. Csak ő számít. Mikor a holdfény rávetül az arcára, egész más színben látom, mint eddig. Egy harmadik énje is előbújt volna. Nagyot sóhajtok mikor ránézek. Hogy lehet egy ilyen angyalarc mögött, ennyi szomorúság?*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Pént. Nov. 08 2013, 22:42

*Közelebb csusszanok hozzá. Fejemet a mellkasára hajtom. Nekem nincs harmadik énem, csupán ez a kettő és az is úgy tűnik, mintha különálló személyiség lenne, pedig valójában ugyanúgy én, csak az az alteregóm. Egy sötétebbik "én", aki jobban szereti ha utálják, mint a szeretet, aki rendesen megborzong, ha sajnálni kezdik és akinek a burkán csak nehezen lehet áttörni. Mégis, neki sikerült, amin meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy egyszer bárkinek is sikerül. Már nem vagyok annyira ideges a közelében, bár egy részben még zavar, amiért nem tudok előtte úgy viselkedni, mint eddig.*
- Apa jutott eszembe és 15 évesen rohadt rossz elfogadni, hogy nincs mellettem. Inkább hozzá ragaszkodtam jobban, mint anyuhoz. Persze őt is szerettem - még él -, csupán... Nem töltött velem olyan sok időt és szigorúbb volt. Azt a vonatos incidenst is rajtam verte le, én meg bemondtam az unalmast és egy idő után a bőröndömért nyúltam. Bepakoltam a cuccaimat, kiléptem a házból, anélkül, hogy visszanéztem volna. Elég sok érdekes dolog történt még velem, ám azokat inkább nem említem. Felükre nem emlékszem, másik felük meg elég durva.
/Fagy//

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 12:48

//Olv.
- Tudod, nekem is nehéz volt elfogadni, mert számomra is olyanok, mintha meghaltak volna. De te jobban kötődsz hozzájuk, mint én. Arról, hogy mit csináltál már, és mit nem, azt inkább nem akarom tudni. *mosolyodom el. Alkohol + Cera jelleme = élesített atombomba. Nem láttam még igazán dühösen, de egyelőre nem is szándékozom. Nem hiszem, hogy sok maradna utána.*
- Látom zavar, a fal, amit még nem tudtál újjáépíteni. Beletelik egy kis időbe. Gondolj arra, hogy mi elől menekülsz az álarc mögé. Ez általában szokott hatni. *mondom miközben közelebb húzom magamhoz.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 12:58

- Nem csodálom azok után, ami történt veled. Amúgy nem is szándékozom nyilvánosságra hozni, bár az, hogy egyszer elcsentem a szomszéd macskáját és bosszúból megborotváltam, még nem olyan durva eset *emlékszem vissza, majd nagyot sóhajtok. Most belegondolva jobb, hogy Dimitrie nem látott igazán dühösnek. Ha úgy látna, azt hiszem hanyatt-homlok elmenekülne. *
- Igen, még mindig eléggé zavar! *mondom durcásan* - Nem tudok normálisan viselkedni a többiek előtt sem, aminek nem örülök, mert azt a maszkot azért húztam fel, hogy elrejtőzzek az emberek elől.

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 13:37

- Az elég durva. *mondom. Nem akarom látni dühösen, de ha mégis, akkor sem tudna kiborítani. Erősek az idegeim. Maximum ököllel jönne ellenem, de akkor ő húzná a rövidebbet.*
- Pár nap, vagy maximum egy hét, és visszatér a fal. De mellettem mindig ezt fogod érezni. Olyan leszel, mint egy kapu, amihez csak nekem van kulcsom. *mondom mosolyogva. Nem szerettem volna így lerombolni, hanem csak egy rést ütni rajta, csakhogy akkor leomlott az egész fal. Kár, tetszett a régi énje, de az új is.*
- Ahelyett, hogy elrejtőznél a világ elől, törj elő, és ordítsd bele, hogy Igenis ilyen vagyok! Nem érdekel a véleményetek!

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 14:39

- Ja, de sokkal enyhébb a többihez képest. *Vállat vonva magam elé meredek. Elgondolkodom azon, hogy olyan ingadozó lett a személyiségem. Egyszer az igazi önmagam adom, aztán érzem, hogy megpróbál visszaemelkedni a fal, amit porig romboltak.*
- Pár nap alatt visszaemelem azt a falat, mielőtt észbe kaphatnál! *A jól ismert, rafinált csillogású tekintetemet emelem rá, hogy tudja, komolyan gondolom. Ééés akkor már aligha hagyom, hogy átjusson rajta csak egy centit is!*
- Nálad már most is olyan vagyok, de ha sikerül visszaépítenem azt, amit leromboltál, nem kis húzást kapsz vissza érte. Ugyanis azt sem mondtam, hogy nem fogok veled szemétkedni! *vigyorodom el szélesen* - Mellesleg a világnak már a stílusváltásomkor megmondtam a magamét, onnantól kezdve pedig megfogadtam, soha nem beleordítani, mint egy zakkant, vagy a többiekre hederíteni. Néha azt gondolom jobban jártál volna, ha nem is jössz a közelembe, hiába az, hogy kedveljük egymást. Mellettem akkor is kikészülsz, ha acélból vannak az idegeid.

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 15:47

*Mikor rám néz azokkal a szemekkel, gyorsan megcsókolom. Védekezésre ideje sem lenne.*
- Ne fogadj rá! *mondom gúnyosan.*
- Találkoztam már nálad idegesítőbb alakokkal is. *mondom.*
- És most? Mit szeretnél csinálni, vagy tovább beszélgetünk a csillagok alatt? *kérdem érdeklődve. Azt terveztem, hogy felviszem az egyik fenyő legtetejére, hogy megnézze milyen a kilátás, de nem hinném, hogy olyan jó a szeme. Így talán marad a gitározás.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 16:00

*Némán viszonozom a csókot, majd szélesen rávigyorgok.*
- Késő, már fogadtam! *mondom. Elgondolkodok pár percre, ismét* - Megnézhetnénk, milyen ilyenkor a kilátás *vetek fel egy ötletet. Van Látcsövem, szóval még ki is tudnám küszöbölni azt, hogy nem olyan éles a szemem, mint az övé.*
- Hosszabbak az éjszakák, szóval utána még bármi mást is tudnánk csinálni.

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 16:11

- Rendben. *mondom, majd felállok, és felsegítem őt is.*
- Ugorj a hátamra. De jól kapaszkodj. *mondom, majd miután felszállt, nekifutok a fáknak, ellököm magam, majd az egyik ágon landolok. Onnantól egyik ágról a másikra ugrok, felfelé haladva. Pár percnyi ugrálás után, már látom a csillagok fényeit a fejem felett. ezek szerint felértünk. Mikor már nincs csak egy-két ág a fejünk felett, megkapaszkodom az egyikben.*
- Leszállhatsz, de csak óvatosan! *mondom, majd leszáll rólam.* - Kapaszkodj! Ugye milyen szép? *kérdem, ahogy körbenézek.*
- Nálunk bár magasabbak a fák, de ez is csodálatos. Emlékszem, én mindig ott lógtam a hatalmas mamutfenyők tetején. A nagyi nagy kétségbeesésére. *Igaz volt mitől félnie, ha leesem onnan, akár meg is halhatok, de valahol el kell kezdeni.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 16:54

- Hááát, oké! *vonok vállat, majd megfogom az övéit és a hátára ugrom. Előredőlve átkarolom a nyakát, hagyva, hogy vigyen, amerre szeretne. Meglepődök, milyen gyorsan haladunk. Alig tudom követni szememmel a mozgást. Először egy ágon landolunk - ezt még leszűröm -, később meg már egy fa legtetején állunk egymás mellett, az eget pásztázva. Leszállok róla. óvatos mozdulatokkal a fa törzséhez lépek, körmeimet amennyire tudom, belevájom a kérgébe.*
- Én is szerettem fára mászni, még most is tudok, de ilyen magasan még nem voltam *pillantok rá.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 17:16

- Nyugi, ha leesel elkaplak. Ez neked magas? Alig 15 méteren vagyunk. Ez a 100-hoz képest semmiség, legalábbis nekem. Tudod a kudarctól való félelem a siker egyetlen hátráltatója. Most pedig lazulj el, engedd el a fa törzsét, és lépj ide hozzám. *mondom, miközben kisétálok az ág szélére. Jó, hogy nem is olyan régen, beszereltem a cipőmbe ezeket a pengéket, így sokkal biztosabb az ág szélén egyensúlyozni, habár egy kézre is állhatnék, le biztos nem esnék. Gondolom, majd meg is teszem, először leguggolok, lerakom a kezeimet, majd kézre állok, majd a jobb kezemet a törzsem mellé emelem.*
- Ezt semmiképpen se csináld utánam. *mondom. Majd rámosolygok.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 18:06

- Nekem magas. Örültem, ha öt méterig fel tudtam mászni egyre! *Hangosan felkacagok az arcát fürkészve. Ahogy elnézem, vidám, bár a szeme sok mindenről árulkodik. Igen, tökéletesen elmondhatjuk, hogy "a szem a lélek tükre". Az ő tükre kedvességet és türelmet mutat.*
- Háát oké *Bólintok, bár picit parázok, csak nem mutatom. Elég régen csináltam már ezt. Elengedem nagy nehezen, mellé sétálok oldalazó léptekkel. Ezután rápillantok, és megpróbálom leutánozni, amit tesz. Nekem is megy, vagy ha még hajlékony vagyok, az a hídszerűség is megy.*
- Nálam ez mindig a fordítottját jelenti *szólalok meg, ahogy talpra állok, majd lassan hátrahajolok, egészen addig, míg el nem érem az ágat. Nem lehetetlen egy a pózt megcsinálni, csak az a hátránya, hogy rövid ideig tartható fent. *

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 18:57

- Elismerem, egész ügyes vagy! *mondom, majd elrugaszkodom, felfelé szárnyalok, majd a jobb kezem mutató ujjára érkezem.*
- Ehhez mit szólsz? *kérdem. Elég hajlékony. Én nekem a hajlékonyság nem szakterületem, én egyensúly terén vagyok jó.*
- Meddig bírsz így maradni? *kérdem tőle.*
- Jó, és ha azt mondom, hogy csináld utánam? Mit teszel? *kérdem tőle. Ha mindennek a fordítottját csinálja, akkor elvileg ez azt jelenti, hogy abba hagyja.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 19:02

- Köszi, de szerintem csak azért megy, mert régen szerettem így hülyéskedni. A szomszédok mindig frászt kaptak attól, ha meglátták, hogy a fán csüngök *magyarázom, majd tiltakozón megcsóválom a fejem. Nos, ha arra tippelt, hogy nem fogom utánozni most, akkor célba talált* - Talán a halál megteszi, de én nem! Egyrészt nem vagyok egyensúlyművész, másréészt nekem nem olyan erős az ujjam, hogy úgy megtartsam magam. Eltörne *nézek fel rá, már amennyire tudok.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 19:20

- Ez igaz, én sem vagyok egyensúlyművész, de ha bűvész vagy, nem sok mindentől kell félned. *mondom, majd felmutatok a lábamra. Amit időközben beakasztottam a felettünk kinyúló ágba.*
- Tudod. Ne higgy a szemednek. *mondom, majd felhúzom magam, kiakasztom a lábam, és leugrom az ágra. Ami kicsit megremeg, de remélem nem annyira, hogy Cera leessen.*
- Mi vagy te? Guminő? *kérdem mikor alaposabban is szemügyre veszem.*
- Felkelnél? Nem akarom, hogy leess. De ha ki akarod törni a nyakad... Felőlem semmi akadálya. *mondom, majd kinyújtom felé a karomat, hogy felsegítsem.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 19:44

- Nem, bár amikor kisebb voltam, belepasszíroztam magam egy reteszbe *mesélem, ahogy megfogom a kezét. Nem vagyok guminő, és nem terveztem, hogy azzá válok majd. Jó az akrobatika, de nem az én világom. Az enyém ott van a színpadon a többi zenész mellett, s azok között, akik rajonganak a rockért. Én ugyanis imádom!*
- Amúgy jó trükk, van más is abban a bizonyos tarsolyban? Mondjuk kártyák? Netán művirág? Máás? *kérdezem felvont szemöldökkel, majd egy puszit nyomok az arcára.*
- Hallod, az ott egy hullócsillag? *mutatok az ég egy pontjára.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 20:29

- Nem most nincs. De ha gondolod, tudok még párat mutatni. *mosolygom rá. Valójában van, de nem játszanám ki minden kártyámat.*
- Ja, lehet. *mondom, majd a mellén keresztbe fonom a karjait, hátra húzom gyengéden a vállaira, én pedig mögé állok.* Bár elég hihetetlen november elején. *mondom, majd megpuszilom az arcát. Nem érdekel ha meglát valaki, de ez eléggé hihetetlen, mert a 10 méternyi lombréteg eléggé eltakar mindent.*
- Te láttad. Kívánj valamit. *súgom a fülébe.* De vigyázz mit kívánsz! *teszem hozzá a javaslatom. Olyat kívánjon, amit igazán szeretne, és szívből jön. Fogadok, mióta maszkot húzott, nem gyönyörködött a természetben. Így nem sok mindent láthatott.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 21:12

- Ahhaaa! *bólogatok, viszont sejtem, hogy még vannak trükkjei, csak nem akarja felfedni a lapjait. Oké, értettem, efelől akkor nem érdeklődöm tovább, csak erőfecsérlés lenne.*
- Nem ér, hogy hátrafogod a kezeimeeet! *játszom meg a duzzogó lánykát felé fordított fejjel, majd az égre meredek. Gyermeki kíváncsisággal figyelem az elhaladó fehérséget. Tényleg érdekes, de engem nem zavar. Ritkán láttam, s most nagyon örülök a látványnak, meg annak, hogy ő velem van.*
- Okéé, bár nem tudom, mit... Hmm, talán ez jó lesz! *gondolkodok hangosan, majd kívánok, de véletlenül sem mondom meg, hogy mit. Óvatosan megfordulok, majd átölelem* - Szerinted teljesül?

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 21:26

- Nem is tudom. Emberként nehéz hinni benne, de mivel te láttál már természetfelettit, ezért nem kizárt. *mondom mikor átölel. Viszonozom a kedvességét, és egy puszit nyomok a homlokára. Kíváncsi lennék, hogy mit kívánt, de ha nem mondja el, akkor talán teljesülhet. Leugornék vele, innen a fa tetejéről, de nem teszem. Nem szeretném megijeszteni.*
- Rendben. És most? Lemenjünk és nézzük a folyót, vagy még maradjunk, és nézzük a közelebbi csillagokat? *kérdem tőle. Én szívem szerint még itt maradnék vele. Jó így kettesben, a "világ" tetején. Csak ő és én. Semmi más nem kell nekem. Ha elutazna a világ végére, én oda is követném. nem tudnék lenni nélküle.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 10 2013, 21:35

*Fáradtan törölgetni kezdem szemeimet. Álmos pislogásokkal nézek fel rá.*
- Nézhetnénk még a csillagokat, viszont nem bírom már sokáig *mondom egy ásítás közepette. Kezdek fáradni, mivel mostanság nem alszom túl sokat.
Jól esik így a fa tetején állni vele. Csak ő és én, senki más. Úgy tökéletes minden, ha kizárok magamból mindent, mindenkit. Egy barna hajú srác marad a világomban, velem együtt. Arcomat mellkasába fúrom, ahogy szorosabban magamhoz vonom.*
/Fagy//

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 12 2013, 19:31

//Olv.//
*Látom ahogy egyre álmosabb. Mikor szorosabban magához von, átkarolom, és kicsit meg is emelem. Nincs szerintem túl sok ereje, hogy felugorjon a hátamra, így más módon viszem le a magasból. Mikor megemelem, le is ugrom az ágak között. Sikeresen földet érek vele, majd leteszem.*
- Nem szeretném, ha félálomban leesnél, és kitörnéd a nyakad. *mondom, és még mielőtt feleszmélhetne, a gitárját is visszahozom a folyópartról.*
- Ne hagyd itt. *nyújtom át neki.* Jó volt ez a mai este, kár, hogy kicsit rövidre sikerült. De nem akarom, hogy pihenés nélkül kezdj el egy újabb napot. És hogy félkómás legyél. *mondom, majd karjaimba veszem, és úgy viszem vissza a kastélyhoz. Nem akarom, hogy még jobban kimerüljön.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 12 2013, 19:55

*Ásítozva állok Dimitrie mellett. Hamarabb kifáradtam most, mint gondoltam, pedig alig csináltam valamit! Gyorsan eltelt ez a nap is, aminek örültem volna, ha hosszabbra sikeredik.*
- Nem törtem volna ki! *mondom dacosan, a szememet törölgetve. Bakker, tényleg! Ha itt maradna a gitárom, kitépném a hajamat teljesen és beledobnám a folyóba, amiért ilyen hülye vagyok* - Köszi! Szerintem is jó volt, de később még megismételhetjük *vonok vállat, átvéve a hangszert.*
- Miért viszel a karodban? Még tudok sétálni.

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 12 2013, 20:15

- Na ná, hogy megismételjük. *mondom örömtelien. Szerintem jó volt a mai nap, és ezek szerint ő is kedvét lelte benne.*
- Hát, mivel gondoltam a szobádba feltalálsz, és elég messze van, úgyhogy, nem szeretném, ha félúton bedobnád a szundi üzemmódot. *mosolygok le rá. Majd megcsókolom.*
- Másrészt, te addig is pihensz, míg nekem a testedzés is meglesz mára. Mondjuk ötven-hatvan kiló meg sem kottyan. Pláne mostanság. *mosolygom rá. Mióta vámpír lettem, minden olyan könnyű, és törékeny. Még Cera is. pedig ő kemény csaj aki meg tudja védeni magát, és nem az az elveszett típus.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 12 2013, 20:39

- Nem aludnék el! *csóválom a fejem hevesen, de nem ellenkezem. Ásítva a vállára hajtom a fejem, karjaimmal tartva magam a nyakában* - Nem vagyok olyan súlyos, és ha egyszer súlynak néznél, kihúzhatod a csizmámat az arcodból, míg én odébb állok a gitárommal együtt *mondom komolyan, érezvén, hogy lassan elernyednek az izmaim. Bedobom a szunyát, miközben ő a kastélyig cipel.
Élveztem a mai napot és egy hamar nem felejtem el. Az ismétlést meg bizony komolyan gondoltam.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 12 2013, 20:50

- Még hogy nem alszol el. * mondom halkan és megcsóválom a fejem. Azt mondja, nem alszik el, erre fél perc múlva már húzza a lóbőrt. Elérek vele a kastélyig, majd felviszem a szobájába, és lefektetem az ágyára. Üzenetet nem hagyok neki, majd az emlékei megteszik helyette. Miután felvittem még kimegyek az éjszakába. Bár a mai vacsorám ugrott, de nem bánom, mert vele lehettem. A következő alkalommal majd előbb fogok vele kijönni ide este, hogy többet vele lehessek, mert ez a mai nap kicsit rövid volt. De ami késik, nem múlik.*