Foci- és kosárpálya

//fagy.//

*Tara a fák ágai közt gyorsan eltűnik a társa elől. Nem kell túl sok erőt bele fektetnie a kis ''menekülésbe''. Teljesen benne van az edzésben, ezért pulzusa is alig gyorsul fel. Mikor kiér a pályára felmegy a lelátók hoz és leül hogy bevárja a lányt. Már eldöntötte ha akarja ha nem formába hozza mert nem akarja Egyiptomban a nyafogását hallani, pláne nem a hátán cipelni mert nem bírja az utatt.*

*Egész a lelátóig követem. Ott lerakom a gitáromat, majd a lány felé fordulok. Érzem, hogy a szívem kissé hevesebben ver. Összecsuklanak lábaim, térdre ereszkedve kapkodom a levegőt, majd ránézek. Kissé kimerültnek érzem magam, nem vagy hozzá az ilyen távhoz, köszönhetően a lustaságnak, ráadásul anya szerint asztmám is van, bár én magasról teszek rá. Eddig sosem akadályozott az a vacak és most sem fog.*

-Na mi van kifulladtál?*kérdezi ahogy előre dőlve térdeire támaszkodik.*-Lesz veled dolgom bőven. Hihetetlen hogy ennyitől kimerültél. *mondja és fölkel. *-Ennél jobban kell teljesítened Egyiptomban. Különben nem lesz haszon.*teszi hozzá ahogy egyik lábát a padra teszi és behajlított térdére támaszkodik.*

*Szúrósan emelem rá tekintetem.*
- Ki, egyelőre nem bírok úgy futni, mint te! *lihegek, majd megkapaszkodom egy a mellettem lévő székben és felállok.*
- Engem egyelőre nem a haszon izgat! *mordulok fel. Nagyon érdekel a suska, csak nem jelen helyzetben. Momentán örülök, ha meg tudok állni a lábaimon.*
- Mé-mégis mit tervezel? *érdeklődöm.*

*Figyelmesen hallgatja a lányt. Látja hogy alig áll a lábán. Gonosz mosolyra húzza ajkait. Tudja jó hogy a lány még nincs felkészülve.*
-Mutasd meg mit tudsz!*mondja és felegyenesedik.*

*A székbe kapaszkodva egyenesedek fel, ezután hátrasöpröm hajam. A mondatára lesietek a lelátó lépcsőjén, egyenest a beton pályára.*
- Én aztán nem bánom, de te nyitsz valami jóval, ha csak nem félsz! *vigyorodom el szélesen. HA fel akar mérni, hát csak rajta, én nem utasítom vissza a mókát! Benne vagyok mindenben, amíg nem kell a könyvek felett görnyednem. Várjunk csak! Hiszen alapból nem is kell!*

*Látja hogy Cera mennyire felélénkül a bunyóval kapcsolatban. Megrántja a vállát, és két ugrással a lányelőtt terem. Ahogy felegyenesedik már lendíti is az öklét. Megpróbálja eltalálni a lányt majd egy gyors mozdulattal, a hátamögé kerül és megpróbálja elkapni a lány nyakát.*

*Oh, hogyne! Imádom a bajt, s mindent, ami izgalmas. Egy jó harctól végképp nem riadok vissza, izgatottan vágom bele magam, nem is tudván arról, milyen erős lehet Tara. Megpróbál eltalálni, de kikerülöm a támadást, ezután a nyakam próbálja meg megragadni, csak én lehajolok, majd felegyenesedve egy laza forgással a háta mögé kerülök. Hogy izgibb legyen a móka, ismét igénybe veszem az egyik kést, persze megölni nem óhajtok egy diákot, főleg nem Őt. Amúgy is csak verekedős típus vagyok, de nem túlzottan, szóval...*

*Elkerüli Tara mindkét támadását, majd mikor meglátja az egyik kést kicsit távolabb ugrik. *~Van tapasztalata de hosszú távon nem bírja. Ha nagyon elnyúlik a csata mindenképp veszít. Ő inkább rövidtáv futó mint maratonista. Én is csak azért vagyok talpon egy egész napos futás után mert már évek óta edzésben vagyok.~*gondolkodik, és majd a késsel nem törődve a lány felé ugrik. Két tenyerére támaszkodva, rúg a lány felé hogy kigáncsolja, és a földre terítse.*

*Az asztmám. Hosszú időkre nyúlik vissza, a koszos otthoni levegő miatt alakult ki nálam és azóta is tart. Itt tisztább a levegő, mód van arra, hogy egy nap kigyógyulok belőle, de amíg tart, addig csak rövidtávon tudok jó harcos lenni. Pedig én hosszabb távon is jól akarok teljesíteni. A rúgást nem sikerül kikerülnöm, ahogy tervezem. Megpróbálok felugrani, azonban Tara a hosszú lábakkal nagy előnyt élvez. Még így is kigáncsol, én pedig elterülök a földön, bal kezemre esve rá.*

-Ennyi elég is volt.*mondja és kezét nyújtja az elterült lánynak. Nem az a célja hogy teljesen kikészítse.* -Egész jó de lehetne jobb is. Remélem nem sérültél meg.*mondja neki.*

*A mini párbaj elég rövidre nyúlik. Nem tart tovább talán egy negyedóránál. A legtöbb támadást kikerülöm, de van olyan, amit nem tudok egészen, ez pedig Tara speciális rúgása. Olyan hülye vagyok hogy felugrok még elérhető távolságokba, ő pedig pont akkor gáncsol ki, mikor a levegőbe vagyok. Chhh, már ez bosszant, sokat káromkodok magamban, miközben elterülök a földön, a bal karomra esve. Nem fáj, nem sérülök meg, azonban sajog, főleg a csukló,nál. Elfogadván a segítő kezet megragadom és felállok.*
- Kössz és jól vagyok, bár a harc eléggé rövid volt *húzom el a szám, majd a kosár palánkra nézek.*
- Ha már itt vagyunk, nem játszunk pár meneteeeet?

*Elfogadja a segítséget és felsegíti a leányzót.*
-Lehet rövid volt de már most alig kapsz levegőt. Majd idővel jobb lesz.*mondja és a palánkra néz. Nem valami jó játékos sőt egyenesen utálja a kosarat, mert nem csak testvérére de egy másik fiúra is emlékezteti aki egy ideje eltűnt az iskolábol és az életéből is.*-Nem tudok kosarazei. És nem is igazán szeretek.*válaszol végül.*

- Talán éés remélem a következő hosszabbra nyúlik majd *egyet kell értsek vele. Már most nehezen veszem a levegőt, csak nem ismerem be, mert nem akarom. Nem jó, ha te vágysz a mozgásra, vágysz arra, hogy fuss, hogy harcolj, hogy élvezd az életet, de ilyen korlátozottsággal nem lehet, mert ez a betegség nem több néhány korlátnál, amit át lehetne törni, nekem viszont egyelőre nincs elég erőm hozzá.*
- Oh, értem! *lehajolok, hogy visszasüllyesszem a helyére kicsiny fegyverem, majd felegyenesedve elhúzom a szám.*
- Akkor viszont mit csináljunk?

-Nyugodtan kosarazhatsz felőlem. Én majd leülök a lelátón. Minek, menjünk még be jó idő van.*mondja és leül a lelátón. Törökülésben ül és jobb kézfejét bal tenyerébe helyezi, és hüvelykujjait össze érinti. Egyenes háttal ül és lehúnya a szemét. NYugodt egyenletes levegőket vesz hogy megtisztítsa elméjét a zavaró gondolatoktól.*

*A pálya szélén lévő bokrok megrezegnek. Holott a szél nem is arról fúj. Ha a lányok figyelmesek, még egy fekete valamit is megpillanthatnak. Csak egy rövid időre bukkan elő, nem is lehet kivenni, hogy mi az, csak annyi látszik, hogy fekete.*

-Jajj, embeeer! Nem tudod, mit hagysz ki! *nézek rá komolyan, majd egy labda után kezdek el kutatni. Ne már, ha tudom hogy ide jutok el a végén, elhozom a sajátomat! A szobámban tartom, de nem baj, max Taraval beszélgetem, bár ő... Valamilyen meditációba kezd bele, ahogy elnézem. Sóhajtva figyelem őt, mikor a bokrok kicsiny leveleinek zizzenését hallom. Értetlenül nézek azok irányába, de nem látok semmit. Vagy mégis? Megdörzsölöm szemeimet, ezután nagyokat pislogva fürkészem tovább a tájat. Valami feketét látok. Nem tudom mi, csak a színét ismerem fel.*
- Azt hiszem rossz a látásom *jegyzem meg halkan, majd idegesen hátrálni kezdek.*
- Taraa, légyszi hagyd abba amit csinálsz! Van ott valami! *szólalok fel kurtán és ha végre rám néz, hevesen mutogatni kezdek a még zöldellő vackok felé.*

*Nem foglalkozik Cera sajnálkozásán hogy mit hagy ki. Egyszerűen csak meditál még meg nem hallja a bokrok zörrenését kinyitja a szemét, és egy mozdulattal fölkel a padon állva. *
-Cera ne sipákolj már. Egyiptomban ennél veszélyesebb lesz a helyzet.*mondja és a lány mellé ugrik. *-Mutasd magad!*szólítja fel azt a valamit. Nem érdekli mi az csak társát akarja megvédeni mert láthatólag kiborúlt.*

*A bokrok közé néa csend telepiszik, aztán hirtelen hatalma, mély hangú nevetés.*
-Se oldala, se feneke, mégis megáll a víz benne. Mi az?*Jön valahonnan, mély és reszelős hangon a kérdés. Bár a lény a bokrok között tűnt fel, a hangja mégis mintha mindenhonnan jönne, de szó szerint. Lehetetlen megállapítani, hogy jelenleg hol van.*

- Légy szíves egyél már meg azért, mert hozzád mertem szólni! *fordítom fejem morcosan a lány felé, majd összerezzenek a mély nevetésre. Körülnézek, azonban nem látom a forrását. Olyan, mintha mindenfelől jönne, fordíthatom a fejem még vagy nyolcvan irányba, akkor sem találnám meg, ha csak nem jön elő.*
- Nem vagyunk vevők a poénokra! *kiáltom el magam, miközben meg annyiszor végigfut a hátamon a hideg. Érzem, minden szőrszálam égnek áll a reszelős hang hallatán? Mégis ki, vagy mi lehet ez? Nem tudom, minden esetre igen, hogy ez a helyzet nem sugall jót nekünk.*
- Különben meg nem félek *nézek vissza iskolatársamra.*

*Tara teljesen nyugodtan áll és nem keresi a hang forrását. Másra figyel. Az árnyakat és a mozgásokat figyeli. *
-A kérdésedre a válasz... A felhő.*mondja nyugodtam.*-Ki vagy te mutasd magad. Nem áll szándékunk ban harcolni. Mond meg mit akarsz.*mödja ahogy előre lép és figyel.*

-Jól válaszoltál, kislány.*Jön az előbb is hallott mély, reszelős hang, ismét mindenhonnan. Aztán a lány kijelentésére ismét nevetésben tör ki, de olyan mértékben, hogy szinte reng bele a föld.*
-Harcolni?*Kérdi nevetve.*-Mégis ki akar itt harcolni? Én csupán szórakozok.*És nagyon is jól, ezt még hozzá kell tenni.*
-Az első túl könnyű volt. Lássuk ezt. A szobának négy sarka van. Minden sarokban ül egy macska. Minden macskával szemben három macska ül. Minden macska farkán is ül egy macska. Hány macska van a szobában?*Még mindig nem tudni, honnan jön a hang, sem azt, hogy kitől vagy mitől származik.*

*Hááát oké. Hallgatással reagálok erre az egészre. Nem izgat, ha lábam alatt megremeg a föld egy kicsikét. Karba tett kézzel állok, Tara mellett. Én ugyanis el nem mozdulnék innen.*
- 32 *vágom rá kapásból, miközben alaposabban próbálom szemrevételezni a környéket. Előbb-utóbb fel kell bukkannia az idegennek, vagy maximum utánajárok, ha lenne valamilyen kiindulási pont a fekete színen kívül.*

*Nem érti mire megy ki ez az egész. Mire jó ez a találós kérdés áradat. Megpróbál közelebb lépni a bokovhoz ahol előzőleg azt a valamit látták. Szeretné megtudni, ki vagy mi szórakozik velük. A mindíg türelmes lány kezdi elveszíteni a türelmét. Bár még koránt sem annyira hogy támadjon.*~ Elegem van. A bátyám nyúzott ilyen ostobaságokkal. Sose bírt békén hagyni a találós kérdéseivel. Azért jobban figyelhettem volna Riugára.~*gondokodik és ökölbe szorítja a kezét. *
-Mi a francért cseszegetsz minket. Mi a jó neked abban ha találós kérdéseket teszel fel? Semmi értelnd.*mondja de már nem az idegennek. Emlékeiben újra testvérét látja és próbál nyugodt maradni.*