Istálló és lovarda

-Elment az eszed?*kiáltok föl és a suriken már repül is mielőtt Stev elé ugorhatnék. El is találja és ez az ostoba még jobban magába szúrja a dobó csillagot.*
-Ti teljesen megőrültetek! Két ekkora idiótát!*kiáltok rájuk. Érzem hogy egész testemben remegek és mintha földbe gyökereztek volna a lábaim. Azt sem veszem észre hogy elerednek a könnyeim. *

*Nagyon ideges vagyok. Nem bírom látni hogy Steven vérzik. Nem szoktam félni rosszul lenni vagy pánikolni de most valahogy egyszere tört rám minden. Ahogy látom a véres surikent Stev pulóverén a vérfoltot. Nehezen veszem a levekőt és még erősebben kezdenek patagzani a könnyeim. Sose féltem a vér látványától de most... Remegek és azt érzem hogy forog velem a világ. Mintha valami a nyakamat szorítaná és nem engedne levegőhöz jutni.*

*Soha nem hittem volna hogy valaha így fogok reagálni a vér látványára. Érzem hogy lefektetnek egy bálára de továbbra is nehezen kapok levegőt. Megpróbálom összehúzni magam közben ökölbe szorul a kezem. *
-Nem... Kapok levegőt...*suttogom. Ezt a pár szót is nehezen préselem ki magamból. Tudom hogy aggódnak de nem tudom mit tegyek. Egyszerűen nem bírom abba hagyni a remegést és a sírást. Mintha minden rossz egyszerre, törne rám. A mellkasom sajog és egyre jobban szédülök.*
// fagy //

[tegnap este]
*El se tudtam képzelni hogy akár nekem is lehet pánik rohamom. Sosem volt ilyen és nagyon megrémültem. Szabályosan fuldoklom mintha valaki vagy valami meg akarna folytani. Majd hirtelen ütést érzek a hátamon, amitől hirtelen képes vagyok nagy levegőt venni, majd szépen lenyugszom. Bár a kezeimet nem bírom mozogni. *
-Nyugi. Jobban vagyok.*mondom hallkan. Még kicsit szédelgek és a remegés sem maradt még abban. *

[tegnap este]
*Úgy tűnik légzésem normalizálódik. Végre egyenletesen tudom venni a levegőt. Igaz a remegés megmarad, és szédülni is szédülök. *
-Még egy kicsit. De tényleg jobban vagyok. Nem kell félnetek. Ne haragudjatok hogy rátok ijesztettem.*próbálok rájuk mosolyogni. Látni rajtuk hogy nagyon aggódnak. De legalább már nem ugrottak egymásnak.*
-Azt hiszem... Azt hiszem a vértől ijedtem meg. Pedig még sose történt ilyen. Az a baj hogy ezt nem dudom kontrollálni. *mondom hallkan.*

*Ahogy Dim eltakarja a szemem valamivel jobb lesz. Kevésbé szédülök és egyre jobban elmúlik. És elkezdem érezni a kezemet is és óvatosan megszorítom a kezet amelyik az enyémet fogja.*
-Igen jobb. Köszönöm. Majd lehet beszélek anyámmal hátha segíthet. Nem szeretnék még egy ilyet átélni. Megrémültem mikor nem kaptam levegőt.*mondom halkan.*

*Hallkan felkacagok mikor Dim elkezd viccelődni.*
-Épp hogy túléltem ne akarjatok megölni. *mondom hallkan ahogy Stev karjaiba fészkelem magam. Eléggé fáradt vagyok de egész jólérzem magam. Ahoz képest hogy nemrég még majdnem megfulladtam. Lehunyom a szemem és Stev mellkasának döntöm a hátam. Nem érdekel ha előttük alszom el de mdagyon fáradt vagyok. *

*Nem vagyok egy mély alvó így sokszor meghallom például szobatársaim beszélgetéseit. Most is hálát adok hogy rossz alvó vagyok mert hallom mit kérdez Dim. *~Csak lennék jobb állapotban és ne lennék ilyen fáradt. Kapna a fejére.~*hiába próbálok ébredezni eléggé kimerültem. Valamilyen szinten megnyugszom mikor meghallom hogy Stev nem egyezik bele. Legalább is én ezt remélem. Nagyon remélem mert ha a megtudom hogy tényleg harcolni fognak azt nagyon megbánják.*