Istálló és lovarda

- Miért egy fríz ló nem mehet terepre? *kérdem tőle, majd amikor a letakarításukról van szó megáll a tudományom.* - Remélem tudod, hogy én semmit nem értek a lovakhoz. Nekem shirshu-m volt, aki szabad tartású, és nem kell kisminkelni, mert magától lefürdik a tóban. Úgyhogy...segítenél? Légyszi. *mondom. Az eszközökkel még csak elboldogulok, de hogy mit kell velük csinálni, na azt már nem.*

-Mehet csak kicsit jobban kell rá vigyázni.
*Mondja a lány mosolyogva.*
-Persze segítek.Megcsinálom utána megmutatom neked.Oksi?

- Oké, köszi. *mondom, majd figyelem, hogy mit csinál. Miután végzett, előhozom az enyémet, ez az egyetlen amihez én értek. Miután őt is rendbe szedtük, kimegyünk az istálló elé.*
- Mehetünk? *kérdem, majd könnyedén felugrok a nyeregbe.*

-Ne szálj fel még rá.
*Mondja Alexa miközben meghúzta a hevedert Táltoson.Mikor oda akart fordulni hallota a csatanást.Oda rohant.*
-Jól vagy?*Kérdi Alexa.És segített Dimitrienek felállni.*
Előbb megkellet volna húzni még a hevedert.*Oda ment Black Tea-hez.Meg húzta a hevedert.*
-Ígyni!Mostmár okés.*Aztán Alexa vissza ment Táltoshoz és felült rá.*
-Mehetünk.

- Utálom a lovakat! - mondom, miközben felállok a földről. Leporolom magam.* - Szólhattál volna! *mondom, miközben meghúzom, biztonság kedvéért még egyszer, a hevedert. Felülök rá, helyrerakom a törött csigolyáimat, majd elindulok vele, szép lassan, nem akarok még egyszer így járni. Ha leszálltam erről a lóról, esküszöm, csak Naylára ülök fel, lóra soha az életbe. Kezdem már elveszteni az erőm, mert amikor öt méter magasról estem le, az nem fájt eléggé.Miután elindulunk, pár méter után jobbra irányítom Black Tea-t, mert hallom, hogy valami kúszik a fűben, egy kígyó. Látom ahogy Lexi lova megbokrosodik, és ledobja magáról a lányt. Gyorsan leugrom a lovamról, lenyugtatom Lexiét,és elvezetem onnan, csak azután segítek neki talpra állni. Addigra a kígyó nyomtalanul eltűnik, kár hiányzik az alapanyagok közül a kígyóbőr, de máshol is be tudom szerezni. Hangosan nevetni kezdek.* - Lehetnél óvatosabb is! *mondom, két nevetés között.*

-Bagoly mondja verébnek,
*Mondja a lány röhögve a fiú nevetésere.*
-Egyépként jól vagyok köszi a kérdést.
*Ezt még Alexa mindig nevetve mondja a fiúnak.*
-Köszi hogy mefogtatd a lovakat.És hogy segítetél fel állni.
*Mondja Alexa ezt már lágy hangon.És nyúlt Táltosért.de véletlenűl a fiú kezéhez hozányúlt.*
-Bocs,bocs.*Mondja megint nevetve.*
-Mehetünk tovább?Ja és ne utáld a lovakat mert ez lesz a vége.

- Ha valamit tudok, az az, hogy hogyan kell szelídíteni az állatokat. *mondom, majd mikor hozzám ér, és elkezd magyarázkodni, elmosolyodok. Mindenki ezt csinálja, úgy általában.* - Igen, mehetünk. *mondom, majd visszaülök a lovamra.*
- Merre megyünk? *kérdem, mert ez a terület még ismeretlen. *
//Fagy.//

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 16:27

*Ma elég borult az idő. Ezért vastag farmer, fekete pulóver, valamint hosszúszárú csizma van rajtam. A hátamra erősítettem kb egy méteres vörös selyembe csomagolt eredeti katanát. Egy ideje keresem Dimet de nem talom, ezért egy kicsit megállok és a lovakat figyelem. Egy idő után megláttom hogy valaki ugró akadályokat hagyott a pályán. A lovakkal teli karámhoz megyek és a legnagyobb fekete ménhez lépek. Nagyon hasonlít Vízhangra. Ráteszem a kötőféket majd a pályához megyek vele. A kardot biztonságosan a karám kapujának döntöm majd minden szerszám nélkül a ló hátára ülök. Belekapaszkodok a sörényébe majd megieulunk. Az ugrás előtt nyugodtan bemelegítünk majd az akadályok fölött szinte átrepülünk.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 16:44

* Borult az idő, így nem érzem magam biztonságban, Steven ha akarna kijöhetne, de nem igazán tudom, hogy hogyan működik a napfény-átok. A múltkor megtetszett az a fekete ló, és azóta bár először ültem lovon, ha tudok visszajövök ide. Szürke kabátban jöttem ki, és fekete farmerben. Nem számítok arra, hogy valaki van itt. De amikor az istállóhoz érek meglátom amint valaki lovagol. Tara! Visszahúzódom az istálló takarásába, és figyelem hogyan lovagol. Lexi nem nagyon oktatott ki, de Tara ló nélkül üli meg a lovat? Ráadásul azt a lovat amelyen én ültem pár nappal ez előtt. Ki hitte volna, hogy ilyen merész? Aztán meglátom a hátán a kardokat, mire készül? Csak nem ölni? Mondjuk nem annyira érdekel. Tudom, hogy nem bántana másokat, de ki tudhatja? Ezért előkészítem az íjpuskámat, és ellenőrzöm, hogy a ó öreg tőröm is a helyén van-e. Majd a puskámat az övemhez csatolom. Biztos, ami biztos. Gondolom, majd tovább figyelem Tarát. Remélem nem vett észre.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 16:55

*Hihetetlen hogy milyen könnyedén veszi az akadályokat ez a ló. Nem olyan kifinomult a mozgása mint Vízhangnak vagy mint Jégmadárnak de most nem egy telivérről beszélünk. Párszor végig megyünk az akadályokon majd pihenés képp hagyom hogy lépésben haladjon a ló. Nyakára dőlök és lehunyom a szemeimet. Régen ültem lovon de örülök hogy még megy. Óvatosan egy fehér ködfolt jelenik meg előttem és hamar rájövök hogy Kitsune az. Felemelem a fejem majd körbe nézek. Az egyik fa mögött megpillantom Dimet. Mosolyogva integetek neki majd arra irányítom a lovat. A kapunál leszállok és vissza indulok a másik karámhoz.*
-Nyugi Stev nincs itt.*mondom mosolyogva.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 17:12

*Na, lőttek az inkognitómnak. Remélem a nap nem szándékozik ma kisütni, nem szándékozom porrá égni, de ha kell az istállóban talán elbújhatok. Nagy kő esik le a szívemről amikor hallom, hogy "őfelsége" nem szándékozott kijönni a mai napon.*
- Helló neked is! *köszönök oda neki. Majd odalépek hozzá, és megölelem. Érzem a kényszert, hogy igyak belőle, de megpróbálok uralkodni magamon. Bár nem könnyű, főleg újoncként. Szerencsére még tegnap megcsapoltam egy-két környékbélit, de akkor sem. Belőle nem. Erős a kényszer, de én is az vagyok, mind mentálisan, mind fizikailag. Gondolom, majd két lépést hátrálok tőle. Elmondjam neki?*
- Hála az égnek! *mondom.* -De minek kell neked az a pár kard? *kérdezek rá.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 17:22

*Meglepődök az újabb szeretet nyílvánításán. Nem csoda ha Stev félre érti. *
-Minden rendben? Jól vagy? Bár úgy látszik túl élted Halloween éjelét.* mondom mosolyogva. Majd mikor rákérdez a kardokra a homlokomra csapok. Leveszem őket majd két tenyeremben tartva a katanákat felé nyújtom.*
-Előbb akartam átadni de nem találtalak. Boldog Születésnapot utólag is. Ez a két katana most már a tied. Mindkettőt a dédnagyapám készítette egykor. És én szeretném neked adni.*mondom mosolyogva. * -Ezek iker kardok. Az egyik az enyém a másik a bátyámé volt.*teszem hozzá hallkan.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 17:57

- Igen, igen jól vagyok, de meg ne kérdezd hogyan! *mondom. Ne nagyon akarja tudni. Egy-két szarvas fekszik holtan a közeli erdők valamelyikében. Majd meglepődöm amikor nekem nyújtja a kardokat.* - Tudod, hogy nem kell ajándékot adnod! Akkor meg pláne! Kell valami ami összeköt vele. Nem fogadhatom el! *mondom, majd visszatolom a kezét magához. Talán nem tudja, de minden mondatát hallottam. Majd amikor egy kis napsugár áthatol a vastag felhőrétegen, és a pályára esik, azonnal befutok az istállóba. Nem telik fél másodpercbe. Annak is legsötétebb zugában rejtőzöm el. Az itten lovak nagy meglepetésére. Ugyanis felnyerítenek.*
- Nyugi! Nyugi! *mondom a lovaknak, bár szerintem úgysem értik. Azért egy próbát megér.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 18:09

-Nem. Azért szeretném neked adni mert olyan vagy mint egy testvér. *mondom hallkan. Majd mikor a lemenő nap fénye átszűrődik a felhőkön Dim az istállóba menekül. Beengedem a lovat a karámba majd utánna megyek. Meg is találom majd egy szalmabálára ülök a közelében.*
-Nehéz igaz? Nehéz megállnod hogy megtámadj másokat. És hogy nappal nem jöhetsz ki a szabadba.*mondom majd fölkelek és mellé térdelek. Leteszem mellé a kardokat és ránézek. *
-Ugye tudod hogy ha baj van szólhatsz bármikor és ha tudok segítek.*teszem hozzá.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 18:26

- Ha te azt tudnád! *mondom, felé fordulva, mikor leül mellém.* Senkinek nem kívánom, hogy ilyen legyen. Leginkább az, hogy ne kóstoljak bele minden jött-mentbe. Az amikor odabennt kell ülnöm naphosszat, az már inkább, de majd csak elviselem valahogy. *mondom, és hallom, hogy dobog a szíve. És egyre erősebben hat rám a vágy. A fogaim is megvillannak, és a szemem is kezd átváltani vörösbe. Egy pontot nézek szüntelenül a nyakán, és egye inkább érzem a késztetést. De nem! Nem, belőle nem fogok inni. Gondolom, majd elfordítom a tekintetemet.*
- Tudom, tudom, ilyen testvért kívánni sem lehetne. *mondom, majd lassan felé fordítom a tekintetem. El is mosolyodom a mondandómon. Aztán előhúzok a zsebemből egy kristálymedálú ezüstnyakláncot.*
- Ezt neked szeretném adni. *mondom, és felé nyújtom egy magyarázat kíséretében.* -Még a nagyszüleim készítették. Megakadályozza, hogy a vámpírok igyanak belőled, és a sebek is gyorsabban gyógyulnak. Tudod, jók a mágiában. *mosolyodom el.* Nagyobb biztonságban leszel vele mellettem. Ezt olyanoknak adják a tehetősebb vámpírok, akik mindenképpen meg akarják óvni maguktól, a szeretteiket. *mondom.* Szeretném, ha felvennéd.

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 18:42

*Először borult lesz az ég, majd teljesen sötét. A sötéttel pedig eljön az én időm. Mindig ekkor lépek ki a szabadba, de akkor bátran teszem. Nevetem a napfényt, s ujjongva fogadom a Holdat, ha feljő. Persze csak mostanság, előtte nem volt így, de Tara mellett nekem a vámpírlétet sikerült elfogadnom, bár továbbra is csak részben. Megeshet, hogy amíg van bennem emberi, egy kis részem mindig tiltakozni fog ellene, s minden vele járó dologgal együtt.
A kedvenc szürke pulcsimban sétálok a lovarda felé. Kapucnija a fejembe húzva, kezeim a zsebembe csúsztatva. A távolból már látom is kirajzolódni az épületet! Igen, az az istálló, mellette a karámokkal, melyből egy mintha foglalt lenne. Megállok egy percre, felemelem fejem és nagyokat a szippantva megállapítom, hogy a lány van tőlem nem messze, mellette pedig az, akit eddig ellenségemként kezeltem, azonban rájöttem, el kéne ásnom a csata bárdot vele szemben.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 18:52

-Nem csak jó barát vagy Dim. Hanem jó testvér is. *mosolygok rá. *-És tudom hogy képes leszel féken tartani magadat mellettem.*mondom de egy nyakláncot ad át nekem. Fölemelem és szemügyre veszem a medált.*
-Milyen szép. Szerintem gyönyörű. Köszönöm.*mosolygok rá. Majd nyakamba veszem a nyakláncot. *
-Mivel én is elfogadtam a te ajándékod pedig nincs is szülinapom te is kénytelen vagy elfogadni az én ajándékomat. Rendben?*kérdezem vidáman.*-Amúgy értem miért adod nekem ezt a nyakláncot de mi lesz Cerával? Úgy vettem észre hogy megkedvelt téged.*teszem hozzá.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 19:06

* Hiába rosszabb, mint Cera, pedig őt makacsságban nem könnyű leelőzni.*
- Rendben. Szerintem én kedveltem meg, de te ismered jobban. És ne aggódj, van még pár ilyen a csomagjaim között. *mondom vidáman, majd hallom, vagyis nem hallom, hogy Tara szíve dobogna. Mi a...? Lehet, hogy a medál hatása? Nem hallom, és érzem, de látom, hogy mozog a mellkasa, huh... legalább nem halott. Aztán azt is hallom, hogy valaki közeledik. Ki más lehetne? Nagyot sóhajtok, majd a tenyerembe hajtom a homlokomat. Miért kell mindig, mindent tönkre tennie? Teszem fel magamnak a kérdést. Nem feledkezem meg az íjpuskámról, és az újonnan kapott kardokról. De azokról a dobócsillagokról sem, amiket Alex küldött, és amik a zsebemben lapulnak. Legalább van fegyverem ellene, ha olyanra fordulna a helyzet. De ki tudja? A kardokat felveszem majd a vállamra dobom, és előhúzom. Szép, köszi Tara! Legalább a tőrjeimmel szemben nagyobbak. A törésállóságba meg jelen helyzetben nem beszélnék. És megjelenik...*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 19:12

- Remélem nem a támadást forgatod a fejedben, fiacskám! *Megszólalok a távolból. Kicsit messze vagyok tőlük, de amint gyorsabbra veszem a tempót, ez a távolság lecsökken.*
- Mi ez a szag? Hozzád képest az elhullott borznak is virágillata van! *fogom be orrom* - De mindegy, nem azért jöttem, hogy újabb vitát indítsak. Beszélnünk kell mindenképp *mondom komolyan.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 19:17

*Megjelenik Stev és érzem hogy baj lesz de ezért vagyok itt hogy a villám hárítót játszam. Nem akarom hogy most egymásnak essenek.*
-Kérlek fiúk. Ne essetek egymásnak. Kérlek.*mondom nekik.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 19:32

- Az nem az én stílusom, öregapám. *mondom teli gúnnyal. A végén elmosolyodom. A sértését meg sem hallom, megtanultam az ilyenekre való reagálást.*
- Térj a lényegre! *mondom, most már kíváncsian. Ha valamiről így beszéltünk, az sohasem végződött valami kellemesen. Legalábbis nekem. Az, hogy Mr. Féltékenynek milyen élménye volt, azt nem tudom, de nem is érdekel jelen pillanatban.*
- Tara, ne aggódj! *mondom a lánynak. Semmi ok pánikra. Ha nekem esik előbb szúrom át a szívét tőrrel, mintsem védekezhetne. De ezt a lehetőséget ki is húzom a listámról. TArának ekkora fájdalmat nem tudnék okozni.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 19:44

- Nem terveztem mára harcot *vigyorodom el szélesen, hogy megvillan a fogsorom. Érzem, hogy a fiú más. A szaga és az, hogy nem hallom a szívverését, felfedi előttem, hogy átváltozott. Nem tudom ki tette lehetővé, minden esetre érdekesnek találom.*
- Nos, a féltékenység - témával lenne kapcsolatos. El szeretném ásni a csata - bárdot *mondom lényegre törően, majd türelmesen várom a reakcióit.
Látom a kezében fémesen csillogó pengét. Ha úgy esne jól, hát ugorjon nekem nyugodtan, ám azt hiszem tisztában van vele, hogy a lánynak fájna, s híján hogy erősebb vagyok, ő sem úszná meg sérülések nélkül.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 20:10

*Figyelem Őket közben fölkelek hogy ugrásra készen legyek. Nagyon fájna ha bármelyikőjüket elveszíteném. És nem tudom hogy viselném ha egyiküket elveszíteném. Pláne Stevent. Belehalnék ha elveszíteném.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 20:20

* Nem tudom, miért, de hiszek neki.*
- Rendben! *mondom, majd felemelem a kezem, benne a dobócsillaggal.* Ezt, most a szívednek fogom irányítani. Ha elugrasz előle tudom, hogy hazudsz, ha tűröd a fájdalmat tudni fogom, hogy tényleg igaz amit mondtál. Csupán ennyi az ára a bizalmamnak. *mondom, majd mielőtt Tara közénk állhatna, és mielőtt válaszolhatna, elhajítom a shurikent, pontosan célozva... Most már csak rajta áll a vásár.*

Tárgy: Re: Istálló és lovarda Szomb. Nov. 02 2013, 20:34

- Tűrni fogom, de ha emiatt Tara elájul, azt nem úszod meg! *mondom figyelmeztetően, a szemeibe nézve, majd a shurikenre. Látom, hogy gyorsan eldobja, mielőtt a lány reagálhatna. Gyorsak a reflexei, és ez tetszik. Széles vigyorral figyelem a közeledő fegyvert, hagyva, hogy eltaláljon. Nem állítom, hogy nem fáj - érzem, hogy enyhén feszít a mellkasom -, viszont közel sem olyan elviselhetetlen érzés, mint egy karó.*
- Erre reagálj, ha tudsz! *lépek közelebb a fiúhoz, s csakhogy nyomatékosítsam azt, hogy megbízhat bennem, enyhén rá is nyomok az eszközre, ám korántsem viszem túlzásba. Szegény lány, már így is a frász kerülgetheti őt.*