Erkély

*Miután a fiú befelyezi mondandóját, elmosolyodik. Bár most már vidámsága eltünt és egyre inkább kezte felváltani a gonoszság.*
-Jezabell Pads de nem ajánlatos belémkötni főleg neked nem. *A gyűlölet szinte urrá lett rajta. Nem tudta elhinni, hogy egy olyan kis pisis mint Sevastian miért köt bele.*
~Mondjuk ha ezt a nagymenőzést nem hagyja abba letörlöm a vigyort a képéröl.~ * A válaszolást inkább Luciusra hagyja mivel ellenszenvet érez az új fiú után.*

//Igen, tegnap épp ezt mondtam Izának, hogy kell ilyen, bezony. :-))//

//semmi gond. Na én húzok a moziba sziasztok!//

-Örvendek, Jezabel. Nem állt szándékomban beléd kötni, majd ha így lesz, azt észre fogod venni.
*Ő csak beszélget. Egyelőre. A stílusán pedig nem fog változtatni, ő
ilyen, nem kötelező sem kedvelni, sem a társaságában lenni. Sosem volt az a közkedvelt személy, alig néhány barátja akad csak, de nem bánja, neki jó így.*
-Persze. Én vagyok Ámor, velem lenni mámor. Mármint az én hatásomra nektek kettőtöknek lesz részetek szerelmes percekben. Várj, előkapom a nyilam, hova lőjek?
*Úgy tesz, mint aki valóban az íját és a nyilát keresi, majd csalódott képpel széttárja karjait.*
-A szemedből, ugyanis megvan az a csodás képességem, hogy nem csak könyvekből tudok olvasni. Most már elárulhatom, én vagyok Mr Coxton, csak elszúrtam a százfűlét, és itt rohangálok már 13 éves bőrben vagy egy napja, és nincs aki helyrepofozzon. Esetleg megtennéd?
*Nem is látott még közelről egy tanárt sem, de miért ne mondjon olyat, amit a fiú hallani szeretne? Még a végén a fejéhez fogják vágni, hogy bárdolatlan.*
-A tiltott helyek is érdekelnek. Sok van belőlük?
*Épp elhangzik a végszó, mikor megjelenik egy tanárnak látszó felnőtt. Nem beszari, de nem is szemtelen, így most kivételesen nem nagy a szája.*
-Szép estét! Sevastian Porge vagyok.
*Lehet, hogy más letagadná kilétét, de ő vállalja tettei következményét, ami jelen esetben a büntetőmunka. Nem keres kifogásokat, és nem is akarja kidumálni magát alóla, mindössze annyit jegyez meg magában, hogy volt már ennél jobb napja is.*
-Rendben, én ott leszek.
*Semmi sajnálom, vagy szánom-bánom, azért az sem teljesen ő lenne. Szó nélkül indul a nő után, tartása cseppet sem változik, szálegyenes derékkal lépdel előre.*

//Segáz, kedvelem a büntimunkákat, meg hát ez a dolgodXD//

//én nem tok ott lenni akkor mi van?//

-Ne kapdoss semmit, még félreértem a helyzetet. *Pláne, hogy a fiúnál semmi nincs, így csak egyvalamit ránthatna elő, na de azt azért mégse.*
-Jaj, ne haragudj, fordítva tettem be a kontaklencsét, futnak az adatok. Nem pofozok, mert még az ellenkező hatást érem el és számon kéred rajtam. *Elvigyorodik, a szeméből olvasták... teljesen jó. Nem üt, akármennyire provokálják, a következő kérdésre viszont felvonja a szemöldökét. Igazából fogalma sincs, nem járt be még mindent. A kilépő tanerőre pillant, a kérdésre viszont nemet int a fejével.*
-Jó estét professzor, sajnálom, nem tudom megmondani, de ha ön itt megjelent, az azt jelenti, szabályt szegtünk, ha nem tévedek. Lucius Marga. *És valóban, bár az igazat megvallva nem figyelte egyikük sem az időt, Ronald mintha említette volna, mikortól van tilalom, de na. Amikor éppen élcelődnek, senki nem törődik az ilyesmivel. A nevét hozzáteszi, hiszen ha ő a bűnös, akkor tudják, kit kell büntetni.*
-Kijárási tilalmat. Elnézést, nem figyeltünk erre, elismerem. *60 pont... ezek szerint Porge is Panaganos, jó tudni... mert eddig nem jutottak el.*
~Kviddics mérkőzéssel lehet pontot szerezni?~ *Ez érdekli a legjobban, mert ha igen, akkor ezt vissza lehet hozni még, de persze ahhoz nyerni kell. Nem vitázik, nem fog könyörögni, ha levonnak, mert ez a jogos, akkor az a minimum, hogy vissza is hozzák a háznak, amit miattuk vesztettek el.*
-Megértettük professzor, ott leszünk. *Nem húzza ki magát, vétett, elkapták, vállalja a következményeket. Indul is a torony felé azonnal, majd ott befejezik, amit itt elkezdtek.*

//Ott leszünk. Kedveljük a büntetéseket, mert mindig új játéklehetőség, vagy feladat. :-)))//

*Mara lép ki az Erkélyre. Levelet szeretne írni, de nincs kedve bent ülni, még ki szeretné használni a meleget, amíg még van. Azt mondják, a nyár utolsó meleghulláma ez a mostani. A lány most halványsárga, már-már fehér hosszú nadrágot visel, mely teljesen rásimul, kiadva lábai alakját. Sárga ujjnélküli póló van rajta, jól megy bőre színéhez. Körme most sima francia, valahogy nem volt kedve lakkozni, ezt sem saját kezűleg lakkozta, csak elmormolt egy varázsigét. A sminket se vitte túlzásba, épp egy kis festék a szemére. Körbenéz az erkélyen. Nagyon szereti ezt a helyet, mégis alig jár ki ide.
Szeme megakad a kényelmes padokon, hát le is ül, előveszi a pennáját és a pergament.*
-Hogy kezdjem? kedves Costi...? És mégis mit írjak, hogy szeretnék beszélni Lio-ról?-*Suttogja tanácstalanul maga elé. Már napok óta csak ezen forog az agya. Még szerencse, hogy nem kezdődött el a tanév, akkor most nem tudna a tananyagra összpontosítani.*

~Jól van Mara, kezdj szépen bele.~*Nógatja saját magát, majd a pergamen fölé hajol s gyöngybetűivel a következőket írja rá:
Kedves Costi!
A napokban visszatértem a Coxton Birtokra, nagyon szeretnélek felkeresni, hisz mióta befejeződött a tanév, nem volt alkalmunk beszélgetni.
Az igazság az, hogy volt egy kis incidensem Liova. Aggódom érte. Te beszéltél vele mostanában? Nem vettél észre rajta valami furát?
Ha nem gond, ma vagy holnap leugrok hozzád!
Mara
Amint leírja a nevét, valaki elsétál mellette és alig egy-két méterre tőle áll meg, háttal neki. Amint rájön, ki az, leteszi a kezéből a pennát.*
-Szép estét professzor úr!-*Köszön rá, miközben fogja a levelet és kettőbe hajtja, még mielőtt Lio-nak eszébe jutna meglesni.*
-Egyre több káros szenvedélynek él mostanság, nem félti az egészségét? Esetleg adjak még több ötletet, hogy mivel rombolhatja még jobban?-*Felvágták a nyelvét. Ismét. De egyszerűen nem bírja szó nélkül állni.*