Erkély

-Nem kell ahhoz kívánni, ha így folytatja a vedelést meg a cigizést feldobja a talpát nélkülem is.-*Veti ida talán kissé lekezelő módon, rá sem pillantva tanárára, hisz épp a pergamen összehajtogatásával bajlódik. Amint ezzel végez, zsebre vágja a levelet. Kis időt felvesz a művelet, mert nagyon rászorul a nadrág, de azért csak sikerült neki.*
-Ó hogyne-*Forgatja meg zöld szemét.*- Úgyis rég voltam már a vadőrnél, ideje lenne meglátogatnom. Legalább összekötném a kellemest a hasznossal.
*Nagy levegőt vesz, még mielőtt olyat mondana Lionak, amit tényleg megbán. Aztán a professzor hátat fordít neki.*
~Ezt most direkt csinálta! Tudja, hogy utálom, ha valaki hátat fordít nekem...~
*És el is szakad az a bizonyos cérna.*
-Ön elméletileg a házvezetőm és tanárom, de mégis milyen példát mutat nekem, vagy akármelyik másik diákjának? Az illemet mellőzve, hátat fordít másnak-*Kezdi, jelen pillanatban ez a legnagyobb gond Mara szemében.*
-Cigizik a diákok előtt, ráadásul annyira felelőtlen, hogy tök részeken, whisckeys üveggel a kezében flangál az iskola épületében!-*Ez most kitört belőle, nem ordít, de egy árnyalattal magasabb a hangja, mint általában szokott.*

* Lockhwell sötét, lekezelő pillantást vet a lányra. *
- Nem tudom mitől lett hirtelen ilyen roppantul széleskörű a képzelő ereje Miss Sirbu, ki se néztem volna magából. Mint látja, ez itt egy szál cigaretta... lát netán egy üveg bort a nadrág zsebemben? * gúnyolódik, ám tekintetét nem kerüli el, hogy a lány milyen igyekezve próbál elrejteni egy papír lapot. *
- Szájalás helyett inkább szedjen fel egy kis észt. * fordul el a lánytól, s nyugodtan tovább szívja a cigarettáját. Ám Marának látszólag ismét nem volt elég. Kifakad, hogy milyen példát mutat... Lion el pedig akarva akaratlanul is fel nevet. *
- Maga nagykorú Sirbu, plusz baromira idegesítő, és éppen a dohányzó részlegen áll... ha majd cigivel tömöm a száját, és pezsgőt öntök le a torkán, akkor fel lehet háborodva, addig viszont azt ajánlom, sürgősen szálljon magába. És húzzon el innen, amíg még nyugodt vagyok. * válaszol a lánynak valóban feltűnően nyugodt hangnemben. Ám Marának még mindig nem elég. S ezúttal olyat mond, amitől még Lionel kezéből is kiesik a cigi. Mara felé fordul hirtelen . *
- Először is... Marácska. * vág egy grimaszt a lányra. * - Azt mindig is tudtam, hogy maga hatökör, de, hogy épp előttem mondja ki azt, hogy "diákok" amikor mi csak ketten vagyunk itt... ééééééédes kettesben... nem vártam volna magától, hogy be is vallja, mennyire ostoba. * lesöpri a c sikket a párkányról, és olyan erőteljes léptekben indul meg a lány felé, akár egy dühös kentaur, pedig az arca még mindig nyugodt, ahogy a hangja is. *
- Másodszorra pedig ... * ér oda a lányhoz, majd elkapja annak felsőjét, finoman megragadja, s arra kényszeríti Marát, hogy a falig hátráljon. Szinte majdhogynem hozzá simul a lányhoz , felé tornyosulva a szokásos gúnyos vigyorát dobja be. *
- Teljesen... józan vagyok... a maga szerencséjére, mert ha nem az lennék, akkor bizonyára már a sütőben lenne a feje Miss, egy ropogós almával a szájában. Értve vagyok? * kacsint, majd néhány másodpercnyi halálos csönd után elengedi a lány ruháját. *
- Mi van a zsebében? Mit rejteget annyira? * teszi fel a kérdést, majd nyomban a lány zsebe után nyúl, hogy kibányássza belőle a papírcetlit. *

-Ó, netán azt is csak képzelem, hogy pár nappal ezelőtt a konyha padlójáról szedtem össze... részegen? Biztosan baromi mérges, hogy a maradék whiscky-jét a lefolyóba öntöttem. Még egy rossz pont a nevem mellé, nem igaz?-*Jelen pillanatban nagyon dühös. Nem is tudja, hogy mihez lenne nagyobb kedve, megcsókolni, vagy inkább jól felpofozni imádott házvezetőjét. Az utóbbi egyre nagyobb esélyes.*
-Jó, oké, itt talán van dohányzó részleg is, de mi van a pincével? Vagy az talán az iskola alkesz zónája? Biztos ki van függesztve egy táblára, nagy piros betűkkel, de mint tudjuk, nincs elég eszem még ahhoz sem, hogy észrevegyem. Ehelyett az ottani alkeszeket összegyűjtöm és ágyba dugom még mielőtt Coxtonék észreveszik. Ó vagy talán erről is lemaradtam volna z elmúlt pát hónap alatt, és mélyen tisztelt igazgatóink is vedelővé váltak?
*Ezzel lehet, hogy már túl messzire ment, mert Lio cseppet sem jót sejtetve indul meg felé. Mara meg reflexből feláll és hátrálni kezd. Ez a végzete, ugyanis épp ezért kerül csapdába. Próbál egy erőltetett nevetést hallatni, de közben egy pillanatra sem veszi le szemét tanára acélszürke szemeiről. Egyszerűen nem képes rá, ha ismerné Lio egyik titkát, most bizonyára elátkozná a vélákat és azon embereket is, akiknek a negyedvélák köszönhetők.*
-Téved. Egy hét van még a kezdésig, már jó néhányan visszajöttek. Nem.... vagyunk....kettesben! Ne higgye, hogy meg tud félemlíteni, tudja, hogy egyik legtehetségesebb diákja vagyok, lehet, hogy a párbajt elveszteném, de azért magának is meg kellene kicsit kűzdenie a győzelemért, professzor úr.-*Most ő is higgadtan beszél, vagy legalábbis próbál. Egészen a levél szóba hozásáig, mert akkor úgy kezd ficánkolni, mint a csapdába esett halacska. Talán mert ő is az.*
-Az magánügy, nincs joga hozzá, hogy a zsebemben kutasson. Hagyjon békén!-*Zöld szeme szikrát szór. Egik kezével a zsebét védi, másikkal a pálcáját halászná elő...csak ha Lio nem szorítaná ennyire a falhoz és még mozogni is tudna, könnyebb dolga lenne.*

*Meglepi a reakció, amit Lioból kivált. Kicsit össze is zavarodik, de amint Lio távolabb lép és marad egy kis helye, ismét a helyzet magaslatára kerül.*
-Ó, csak azt ne mondja, hogy annyira részeg volt, hogy semmire sem emlékszik! Hát ez mókás!-*Nevet fel, bár igen csak meggyőzőre sikeredett, nem szívből jön, ezt mindenki észre is veszi, aki ismeri. Azt már más kérdés, hogy Lio ismeri-e, vagy egyáltalán jelenlegi lelkiállapotában feltűnik-e neki. Hirtelen eszébe jut valami, szeme összeszűkül. Most meg van a lehetősége, hogy ugyanúgy fájdalmat okozzon Lionak, ahogy a férfi okozott neki télen az udvaron.*
-Akkor arra sem emlékszik, hogy...-*Kezd bele óriási mosollyal, mint aki a kezében tartja a másikat, aztán elharapja a mondatot, arcáról lehervad a mosoly. Miért? Mert rájön, ha szereti a férfit, nem okoz fájdalmat. Legalábbis nem akkorát, mint amekkorát épp készült okozni. És ekkor ismét ott tornyosul felette a negyedvéla, és úgy tűnik, nincs a legjobb hangulatában.*
-Nyugi, nem töltöttem önnél az éjszakát, ha ettől tart.-*Mondja csendesen, mint aki beletörődött a helyzetébe, avagy megunta a folytonos vitázást. Nagy nehézségek árán a fejét is elfordítja, maga sem hiszi, de most a nadrágja érdekesebbnek tűnik, mint tanára arca, szeme. Végül folytatja, ugyanolyan hangnemben. *
-Bebotorkált a konyhába, leesett a padlóra. Elkoboztam a piáját, kiöntöttem, felszólítottam, hogy semmit ne mondjon, mert a részeg ember a legőszintébb, aztán felkísértem a szobájába. Nagy nehézségek árán felsegítettem az ágyába, igazán kicserélhetné, ha továbbra is folytatni kívánja ezt az életformát, így ugyanis még életveszélyes is lehet.-*Jegyzi még meg, de hangja semmit sem változik.*
-Lehúztam a cipőjét, betakartam, aztán eljöttem. Ennyi volt.-*Még mindig nem néz fel. Ráadásul egy lényeges dolgot ki is hagyott a sztoryből. De ha Lio tényleg nem emlékszik, semmi értelme, hogy ezt is megtudja.*

* Lionel sarokba lett szorítva. A nagy Lockhwell professzort épp legyőzi egy kis diáklány... nem tud semmit sem mondani, csak Marát bámulja , és valami furcsa érzés szorítja, szinte ketté roppantja a szívét,ahogy a lány gúnyos szavait hallja, s a nevetése a lelkéig hatol. *
- Hogy? Mire nem emlékszem Mara? * teszi fel a kérdést a lehető leghalkabban, s magában retteg a választól, hogy a lány a vallomásáról kezd beszélni. Ám látszólag azt vagy tényleg csak hozzá álmodta, vagy pedig.... ezek szerint... Nyomban az eszébe jut a lány heves tiltakozása... Mekkora bolond is volt!
Lassan elengedi a lányt, majd elhátrál tőle, olyan tekintettel, mintha Mara épp egy tőrt szúrt volna a mellkasába. Jó ideig nem szól semmit. Aztán...*
- Köszönöm... * ennyit mond csupán, szemeiben pedig csalódottság és fájdalom keveredik... * - És... maga nyert Miss Sirbu. * teszi még hozzá, majd sarkon fordul, és otthagyja a lányt egyedül az erkélyen. *




// Mennem k ell,m meg n em t u dok j átszani ilyen billentyűzettel, mindjárt s í r v a fa k a d o ktőle... K ösz ö n öm a j á té k o t!!!! - direkt nem ja v í t omk iezt,h ogy lásd milyenek a hszeim mikor me g íro m ő k e t , é s mit kell j a vítanom mindig : ( JÓ8 iSÁM!!!! //

*Lionelnek ismét sikerült összezavarnia a lányt.*~Most mi van? Miért lett ilyen megtört? Nem szeretem ezt látni... ~
*A férfi kérdésére nem válaszol, nem fogja elmondani, hogy egy gyenge pillanatában szerelmet vallott. Aztán Lio távolodik, sőt, el is viharzik.*
-Mi? Hogy érted, hogy nyertem?-*Kiált a férfi után, már nem is vigyázva arra, hogy magázza tanárát. De ki tudja, Lio ezt hallotta-e még.*
-Ha úgy értette, hogy abbahagyja ezt az egészségromboló életmódot, akkor örülök, ha győztem. De mi van, ha másra gondolt...? Biztos másra gondolt! Jaj... azonnal el kell küldenem a levelet, holnap pedig felkeresem Costit!-*Mormolja maga el, majd elveszi az asztalon felejtett pennáját és megindul a Hollóház irányába.*

\\Sajnálom, de megértem a problémát. Köszönöm a játékot! Jó éjt!\\

Gondoltam meglátogatom már az erkélyt is, lassan felfedezem az egész kastélyt. Nagyon lassan. Nagyon elfáradtam mire felértem a lépcsőkön. A lépcsőzést szerintem sose lehet megszokni. Az ajtó akkorára tágult ki amekkora vagyok. Gondolom nem csinálnak 160 centis ajtókat, sok embernek le kéne hajolnia. Gyönyörű a terasz, nagyon őszies a hangulata. Még oké hogy szinte nyár van, de meglátva a teraszt elfogott az őszi hangulat. És nocsak egy ismerős arc is. Gitta épp fest, vagy rajzol, még nem tudom eldönteni de közelebb megyek. Szuper úgy is akartam látni az alkotásait hátha van nála több is. Talán egy két technikát is elleshetek.*-Szia, nem zavarok ha idejövök? -*küldtem felé egy széles mosolyt.

-Már önmagában a vázlat is nagyon tetszik.- mosolyogtam Gittára. Elvettem a vázlatfüzetét és jó alaposan végignéztem az összeset. A tájképeket nagyon szeretem. -* Nagyon profi vagy. Ha majd árulod őket szólj.- vigyorogtam rá. Most jutott eszembe hogy GYNT-ra kell mennem.*-Bocsi de most rohannom kell órára. Majd érdekelne ha befejezted.-*mutattam a rajzra a kezében.-* Akkor Szia.-*még egy utolsó gyors mosoly és rohantam GYNT-ra. Hú de nagy ez az iskola.

*Örömmel viszonozom a heves gesztust. Rögtön nagyot dob a kedvemen és csak még jobbá válik. Megköszönöm a levelet, és átveszem, miközben igyekszek megnyugtatni Tarat. Szorosabban vonom magamhoz, és előtte bontom ki a gondosan lezárt borítékot.*
- Szerintem nem, ha azt mondták, minden rendben, viszont ha az lenne, sem félnék *mondom határozottan, majd figyelmesen végigolvasom minden sorát. Vigyorogva fordítom felé is, hogy jobban lássa.*
- Ehhez mit szólsz? Áldásukat adták! Hááá!! Jaaa, amúgy semmi különöset... Boldogítottam a diákokat! *röhögök fel.*
//Fagy//