Hozzászólások száma : 363 Kor : 40 Hely: : Coxton Regisztráció : 2009. Jun. 01.
Tárgy: Re: Lionel H. R. Lockhwell Lakosztálya Szer. Feb. 01 2012, 16:42
* Lionel felnevet. Ilyet tényleg ritkán szokott csinálni, főleg őszintén. * - Hagyjuk inkább a cipősarok témát. Kezdem úgy érezni magam mint egy női cipőboltban dolgozó eladó. Az önbizalom meg... nos azt hiszem egyrészt van mire, másrészt pedig inkább csak megszokásból mondom a dolgokat. Túl sokan törték már ki a nyakukat értem, és kezd kicsit unalmassá válni. Néha átkozom a vérem. Na de nem számít. * A Roxfort hallatára végig fut a hátán a hideg. * - Oh igen, a jó öreg Roxfort. Kár, hogy szellemi színvonalban alul maradt egy kissé az utóbbi időben. De így jár az, aki nem a legjobbakat alkalmazza, mint itt a Coxtonban, nem igaz? Ami pedig a strébereket illeti... ha nálam tanult volna bizonyára már sírva iratkozott volna ki az iskolából, és soha többé nem akarna hencegni a tudásával. * vigyorodik el. * - A büntetőmunka pedig csak egy dolog. Én szeretem az óráimat is túlélési lehetőségnek alakítani. * Bólint amikor a nő kér a csokoládéból. * - Persze, hisz most kínáltam meg. * teszi hozzá. * - Egyébként jól látja. Ritkán jövök zavarba. A zavarba ejtés inkább... hogy is mondjam... az én művészetem. * vigyorog. * - És ami azt illeti, hogy mire volnék kíváncsi... hát bármire. De jól meg kell dolgoznia a szavakkal, ha azt akarja, hogy tegeződni kezdjek magával, Aneela. Persze az nem érdekel, hogy milyen a fogtérképe, vagy hogy hanyas volt átváltoztatástanból elsőben, de nagyjából minden érdekel. * iszik bele a teájába, majd a pulttól elfordulva felkönyököl rá. * - Szórakoztasson egy kicsit. Lássuk sikerül e. * vigyorog még mindig. *
Tárgy: Re: Lionel H. R. Lockhwell Lakosztálya Szer. Feb. 01 2012, 18:15
- Én egyáltalán nem tervezem, hogy kitörjem a nyakam önért... Hát igen a vér... Az egy nagyon érdekes dolog. Ha jól érzem, az ön ereiben véla vér csörgedezik, ugye? * kérdezek rá nyíltan. Nem kenyerem a kertelés, csak az, hogy rákérdezzek a nyilvánvalóra. Érzem a férfi vérének illatát, és igen kellemes étek lenne, ha még olyan életet élnék. De az már a múlt. Viszont a érzékeimet nem tudom eltörölni, ami nem is baj. Sok esetben jól jön az nekem * - Hát igen, sajnos a Roxfort véleményem szerint Dumbledore vezetése alatt élte fénykorát. Kedveltem az öreget, és megmondom őszintén az egyetlen ember volt abban az iskolában, akit el is fogadtam. * jelentem ki. Nem érdekel erről a témáról másnak a véleménye, mert nekem ez a hozzáállásom. Persze szívesen meghallgatom a különböző érveket, de attól az enyémek ugyan azok maradnak, szerintem amíg élek biztosan * - Az órák. Hát igen. Azt láttam, milyen a technikája, és ha hiszi ha nem, szívesen lennék a diákja, ezt őszintén mondom! * jelentem ki, miközben elveszek egy desszertet. Finom tényleg. Vajon tényleg az a lány csinálta, vagy segítséget is kaphatott? De ez nem is lényeges. * - A zavarba ejtés terén nálam lehetséges, sőt biztos, hogy falba ütközik kedves Lionel * csak nem tudok kihagyni egy csípős megjegyzést, de ami tény az tény. Mint ahogy már említettem, kinőttem belőle, sőt, emlékeim szerint soha nem voltam az a fajta. Majd az életem ami ismételten fontos lenne neki, de én nem hiszem hogy pont erre kíváncsi. Viszont az tény, hogy le tudom nyűgözni... Ha megerőltetem magam * - Pedig a fogtérképemen van meglepő dolog elhiheti * jegyzem meg, majd megeszem a desszertem másik felét, utána leöblítem egy korty teával. Nagyot sóhajtok, hiszen igazán érdekes múltm van, amit, ha ismerne a férfi, nem biztos, hogy szóba állna velem * - Hm...hol is kezdjem? Megszülettem, tanultam, éltem, szerettem, gyermeket szültem, örökbe adtam, majd megbetegedtem, végül meghaltam, és most megint itt vagyok... És élek, vagy olyasmi * mesélem el a lehető legrövidebb élettörténetemet. Jobb tiszta lappal kezdeni egy ismeretséget. Ha nem érti az egészet, akkor ez van. Ha érti, akkor vagy elzavar, vagy nem * - Melyik szakasz keltette fel az érdeklődését? * szegezem neki a kérdést, mert nem vagyok az a fajta, aki nyílt ömlengésbe kezd bárkinek, bárhol és bármikor. Persze meg akarom ismerni e férfit, de ahhoz tisztáznunk kell egyet s mást. Ha ő ezekkel a feltételekkel is kiváncsi, szívesen beavatom a részletekbe *
Főmesélő Mesélő
Hozzászólások száma : 145 Hely: : Sehol és mindenhol Regisztráció : 2008. Aug. 05.
Tárgy: Re: Lionel H. R. Lockhwell Lakosztálya Kedd Feb. 14 2012, 17:33
*Cupido az SVK tanárhoz is elért, s ennek jeleként a férfi éjjeliszekrényén egy kis dobozka jelenik meg, mellette egy pergamenen pár szó.*
//2012. febr. 16. *Egy manó jelenik meg a lakosztályban, kezében egy nagyobb üvegkehely. A kehelyben finomabbnál finomabb gyümölcsökből összeállított saláta, melyből a bőséges rum sem hiányozhatott. A tejszínhab az elmaradt, a feladó nem épp tejszínhabos embernek ismerte meg a férfit. A kehely lábához egy halvány rózsaszín pergamencetl van főzve vékony lila szalaggal. A cetlin sötét lila betűkkel a következő mondatocska: "Mert senki sem érdemli meg, hogy ne emlékezzenek meg róla a születésnapján! Jó étvágyat! A mérget, az ünnepre való tekintettel, ezúttal kihagytam belőle."Aláírás nincs, bár a professzor így is gondolhatja, kitől kapta.*
Lionel Lockhwell Igazgató-helyettes Lupiatto
Hozzászólások száma : 363 Kor : 40 Hely: : Coxton Regisztráció : 2009. Jun. 01.
Tárgy: Re: Lionel H. R. Lockhwell Lakosztálya Hétf. Aug. 20 2012, 01:29
- Én nem vagyok részeg Miss Shhhirrrbu, de nem ám, csupán kisé... ittas... * súgja az utolsó sort a lány füleibe, ami elég forróra is sikeredhetett volna, h a nincs whiskey szaga. Sikerült talpra vergődnie, aztán a lány segítségével elindul az ajtó felé, csak, hogy a konyhából kilépve hozzá egyáltalán nem méltó mozdulatot tegyen. Hirtelen Mara felé forduljon, ezzel kibillentve a lányt az egyensúlyából, és a falhoz lökve, persze szokatlanul gyengéden. Mara fölé tornyosul, s bal kezével a lány feje felett a falnak támaszkodik. * - Nem isss tudja, mennyire... * teljesen a lány arcához hajol. * - ... gyenge vagyok Miss Mara... akarom mondani Shhirbu... Sorbu... ahh... * mondja, majd felszisszen, amikor nem sikerül kimondania azt amit igazából akarna. Lio pedig nem hülye. Kezd rádöbbenni valahol, józan tudata mélyén, hogy tényleg részeg. Még épp időben, mert arra eszmél, hogy a lány arcát simogatja, és totál némán bámulja őt, mint valami eszelős. Megköszörüli a torkát. * - Jobenemenük. - szólal meg hirtelen és felettébb gyorsan, így a lány csak találgathat, hogy esetleg azt akarta volna mondani, hogy " jobb lenne mennünk " vagy valami hasonlót, mert nyomban el is indul támolyogva a lépcsők felé. Nem kis meredélyt kell ám megmászniuk. Fránya tornyok. Épp legfelülre kellett költöznie. * - Ami most javíthana, Miss... * már nem is bajlódik a név többi részével. * - Az a ágyam... semmi más... a vörös... * vált hirtelen témát, és kicsit megtántorodik, de megkapaszkodik a lépcső korlátban. * - Jólálna magának a v örös... azaz a haja... de ruhában is... csak nemm sima... khm... * vigyorodik el, és nem folytatja a mondatot. Hamarosan, ám óráknak tűnő percek múltán elérkeznek az ajtajáig. Végre valahára. *
Mara Sîrbu Hetedik évfolyam
Hozzászólások száma : 113 Kor : 31 Regisztráció : 2009. Aug. 05.
Tárgy: Re: Lionel H. R. Lockhwell Lakosztálya Hétf. Aug. 20 2012, 01:44
*Már épp azon gondolkodik,hogy leállítja Liot. Ó, hányszor álmodozott már arról, hogy így kettesben a folyosón, ő a falnak szorítva, Lio előtte. Éppen annyi különbséggel, hogy álmában a férfi mindig józan volt. Aztán szerencséjére Lio is meggondolja magát, tán túl gyorsan is, és a lánynak sietnie kell utolérni a férfit, még mielőtt az valóban elesik.* -Talán legközelebb kétszer is meggondolja, hogy mennyit fogyaszt a whiskeys üvegből, ahhoz, hogy ne hozza magát ilyen gyenge állapotba.*Ez egy kicsit már valóban csípősre sikeredett, de már nem tart attól, hogy Lio felfogná ezt. Végül nagy nehezen valóban megérkeznek a bejárathoz.* -Nyitva van? Vagy van valami speciális varázsigéje?-*Pislog Liora. Ha sikerült bejutni, a következő akadályt a szűk előszoba okozza, de remélhetőleg ezen is szerencsésen átvergődnek, csakhogy Mara utána megkérdezhesse, mégis melyik ajtó rejti a három közül Lio hálóját. Oda ugyanis eddig nem volt bejárása a lánynka. Nem mintha a konyhán és nappalin kívül bárhol megfordult volna a lakosztályban.* -Ha most nem vesz be valami kis csodaszert, holnap rettentő fejfájással fog küzdeni, azt meg gondolom maga sem akarja, ahogy én sem. -*Na, ez kicsúszott, de ebben az állapotban imádott tanára biztos nem fogja felfogni, észrevenni. De mihamarabb fel kell keresnie Costint, ez már bizonyos, úgyis rég nem járt már a vadőrnél.*
Lionel Lockhwell Igazgató-helyettes Lupiatto
Hozzászólások száma : 363 Kor : 40 Hely: : Coxton Regisztráció : 2009. Jun. 01.
Tárgy: Re: Lionel H. R. Lockhwell Lakosztálya Hétf. Aug. 20 2012, 01:55
* Hát most nyitva van. Lionel ugyanis innen indult az üveggel a kezében. Hogy milyen meggondolásból, azt maga sem tudja, de végül kikötött az említett a konyhában. Épp Mara társaságában. Nagy nehezen átvergődnek az előszobán, ahol Lio berögzötten motyog valami "cipős" dolgot, de ő sem veszi le a sajátját, csak tovább megy, és automatikusan a hálószobája felé. A lány most láthatja először a férfi lakosztályának ezt a részét. Nem túl díszes, elég egyszerű, de igen spéci az ágya. És mivel lépcsőn kell megközelítenie, elég ügyetlenül sikerül ez most neki. Mara segítségére szorul... és ha a lány próbál is neki segíteni, az lesz a vége, hogy ahogy belekapaszkodik Marába, bezuhan az ágyba, a lány pedig egyenesen szemből rá. Lionel reflexei még most is elég jónak bizonyulnak, így elkapja a lányt automatikusan, és két vállát megragadva csak nézi őt. A mondatok el is mennek a füle mellett. Egy ideig ismét csak bámulja, a mellkasa pedig ütemesen emelkedik le és fel, le és fel. Szinte hallani a lélegzését, és érezni a heves szívdobogását. Hosszú idő telik el így. Aztán... * - Szeretem magát... * Fel sem fogja a szavakat amik elhagyják a száját. Csak nézi tovább a lányt, és nem jön ki több szó a torkán. *
Mara Sîrbu Hetedik évfolyam
Hozzászólások száma : 113 Kor : 31 Regisztráció : 2009. Aug. 05.
Tárgy: Re: Lionel H. R. Lockhwell Lakosztálya Hétf. Aug. 20 2012, 02:30
-Igenigen a cipők.-*Motyogja ő is, de esze ágában sincs lehúzni a sajátját. Időközben valahogy megérkeznek a hálóba is.* -Merlinre... nem tudott nayobb é magsabb ágyat beszerezni? Mégis hány személyes ez, három?-*Normális körülmények között ezt célzásnak szánná, de így csak simán kicsúszott a száján, megszoksból. *Próbálja Liot felsegíteni az ágyra, de a dolgok nem mennek a elgjobban, Mara maga sem érti, hogy hogyan, hisz inden olyan hírtelen történt, de ő is az ágyban találja magát, ráadásul Lio karjában. Egy csak a férfi szemét bámulja, ismét a hatalmába kerítette,még így, vörösen sem vesztett semmit a szépségéből. Bizonyára ez a véla vérnek is köszönhető, bár erről a lánynak sejtelme sincs. Aztán Lio szerelmet vall, mara legszivesebben engedne a kísértésnek, és megcsókolná a professzort, de tudja, kettőjük közül most neki kell felnőttként viselkednie, bármennyire nehezére is esik a dolog, így végül nagy nehezen kihámozza magát a férfi öleléséből. -Én figyelmeztettem, hogy ne beszéljen. Lája, máris olyat mondott, amit holnap bánni fog.*Jöhetne azzal is, hogy pár hónapja még a szívét törte össze a gorombaságával, most meg hogy képzeli, hogy szerelmet vall, de Lio részeg, és szemlátomást ez nála a beszámjthatatlansággal is párosul.* -Lehúzom a cipőjét. Próbáljon elaludni, holnapra semmire nem fog emlékezni.-*Mondja, de jó lenne tudni, hogy ezzel tanárt vagy inkább aját magát szeretné megnyugtatni. Sikeresen lehúzza Lio cipőjét, bár nem megy zökkenőmentesen, szerencsére bosorkányból van, így bűbájjal oldja meg a dolgot, s ha mér a pácája kéznél van, ki is lebegteti a helyére a lábbelit.* -Most legjobb lesz, ha én megyek. Betakarom, itt már elég hűvös van éjjelente.*Mondja, s úgy cselekszik is. Zavart, hisz nem minden nap vall szerelmet az embernek a saját házvezetője.* -Jó éjszakát!*Köszön el, miután meggyőződött róla, hogy Lio nem fog megfázni, a kandallóra még nincs szükség. Ha netán a férfi lehúnyta a szemét, Mara még egy puszit is ad a férfi homlokára, abban a reményben, hogy az már az igazak ámát alussza. Lassan levánszorog az ágyról. Még egy rövid ideig töpreng, hogy vajon ne maradjon-e itt a kanapén, de aztán elveti az ötletet, hisz Lio már felnőtt, egyedül is meglesz, ráadásul nem szerené, ha reggel, józan állapotban itt találná, még a végén megátkozza. Így szép lassan, kusza gondolatokkal távozik a szobából. Ma éjjel sem fog aludni.*
\\Köszi\\
Lionel Lockhwell Igazgató-helyettes Lupiatto
Hozzászólások száma : 363 Kor : 40 Hely: : Coxton Regisztráció : 2009. Jun. 01.
Tárgy: Re: Lionel H. R. Lockhwell Lakosztálya Hétf. Aug. 20 2012, 02:42
- Ne! Ne, ne menjen! * visszakozna Lionel szinte kétségbe esve, ahogy a lány kezd kibontakoznia a karjából,s már nincs ideje magához ölelnie. * - Én annyira... * ül fel hirtelen, mint Drakula a korporsójában. * - Szenvedélyesen szeetem magát Mara! * fakad ki. * - Maga... gyönyörű és okos... és bosszantóan jó és... * nem találja a szavakat, és a whiskey el is éri végső hatását. Már nem érzi, ahogy lekerül a cipő róla, csak hanyatt dől az ágyon. * - Dora me' fog ölni... * motyogja magában. Ha Mara ismeri a férfi unokahúgát, akkor gondolhatja, hogy róla beszél. * - Mara én... mindig is... * akarva akaratlanul is lehunyja a szemét. * - Idegesítsen kérem életem végéig... * Meglepően érthetően és józanul beszél a végére, de el is alszik. És valószínűleg másnap tényleg nem fog emlékezni az egészre. Vagy mégis? Nos, hát... ez már egy másik történet. *