*Először végighallgatja a többieket, aztán megint csak kiegészít, és csak azt ismétli meg, ami logikailag szükséges, és fontos.* -Az ókorban már a papok vették át a varázslók helyét, de például Kínában már i.e. a második évezredben már az állam által fizetett orvosok gyógyítottak. Egyiptomban a fáraóknak saját orvosai voltak. Görögországban csak megfelelően képzett emberek végezhették ezt a hivatást. Legkiemelkedőbb alakja Hippokrátész volt, aki rendszerbe foglalta és leírta az alapokat, és a gyakorlati tudnivalókat. Kedvencem az egyiptomi kultúra, úgyhogy azt fejteném ki részletesebben. Akkoriban az a nézet járta, hogy három kiváltó oka lehet a betegségeknek, ezek a gonosz istenek, illetve szellemek, a szennyeződések, és a mértéktelen táplálkozás. Pontosan meg volt határozva hogy egy orvosnak mi a tennivalója, hogy pontosan felállíthassa a diagnózist. Volt, hogy több napos megfigyelés előzte ezt meg, vagy több testhelyzetben is vizsgálták a pácienst. Több eljárást is ismertek, a leggyakoribbak a köpölyözés, érvágás, égetés, csonkítás, kasztrálás, metélés, sebkötözés, sebészeti ellátás. A leglátványosabb eredményeket ez utóbbi területeken érték el. Rögzítő, fedőkötéseket már ekkor alkalmaztak, felvágták a beteg testrészt, a sebekre gyakran helyeztek friss húst, hogy gyorsabban gyógyuljon. Bizonyos sebekre mézet és olajat is tettek, erős vérzésnél, mondjuk műtéteknél pedig már alkalmazták az égettést vérzéscsillapításra. Rengeteg gyógynövény hatását ismerték, ezt belső bántalmaknál is használták, de például már az inhalálást is alkalmazták meghűlésnél. A beöntést is ismerték. Élősködők, és csípéseik ellenszerét is ismerték. A szemészet területén is sikereket értek el, szembetegségekre gyulladáscsökkentő hatású szemfestékeket használtak, szemcseppeket, valamint kenőcsöket alkalmaztak. A szürkehályogot sebészeti úton távolították el. Nőgyógyászati ismereteik is elég alaposak voltak, nem csak felismerték a korai terhességet, valamint fogamzásgátlásban is jók voltak, hanem a születendő gyermek nemét is meg tudták állapítani. A szülést bábák vezették, akik nem csak a köldökzsinórt vágták el, hanem császármetszést is végeztek szükség esetén. *Gyorsan el is hallgat, hiszen van aki még nem került sorra, és nem akarja, hogy itt mindenki bealudjon a hosszú szövegétől.*
Emett Remus Bacan Első évfolyam
Hozzászólások száma : 10 Kor : 27 Hely: : Coxton Regisztráció : 2009. Jun. 02.
-Az ókor már egy jóval fejlettebb kultúrát hozott, ugye ott már tudatosan használtak sok mindent. A legkiemelkedőbb Egyiptom, mert azt a fejlettséget más kultúrák nem tudták utolérni, amivel ők rendelkeztek. Itt már konkrét írásos bizonyítékok voltak arra, hogy recepteket készítettek, elixíreket, tinktúrákat, főzeteket, kenőcsöket, olajakat, egyéb gyógykészítményeket, valamint külön gyűjtötték a növényeket is, részletesen lebontva, melyik mire jó. A gyógyítást is a papok végezték, és nem máshol, mint a templomokban... de miért? Mert az orvoslást ekkor még isteni erőnek hitték, és kik voltak azok akik az istenekkel társaloghattak? A papok, tehát csak nekik lehetett meg az a tudásuk, ami ehhez szükségeltetett. De itt már figyeltek arra is, ne csak kezelni kelljen, hanem megelőzzék a bajokat. Ez nagyon fontos volt a fáraók körében, akiknek személyes "orvosaik" is voltak, vagy éppen a piramisépítőknél, akik bizony gyógynövényeket kaptak, hogy meg ne betegedjenek. Ráadásul erőteljesen kísérleteztek a mérgekkel, legfőképp a kígyók által. Voltak olyan embereik, akik kizárólag ezzel a területtel foglalkoztak, és lehet, egy átlagember ott belehalt egy marásba, ők többe sem, hiszen addigra már olyan keverékekkel szoktatták magukat a mérges marásokhoz, hogy meg sem kottyant nekik. Itt ismerték fel először például az ásványok szerepét is, amelyeket nem csak díszítésre, hanem gyógyításra is használtak ugyancsak, említhetnénk a türkizt, a lápisz lazulit is, melyekből nem csak szobrokat készítettek, tömböket faragtak, hanem egyértelműen viselték is ezeket, mind ékszerként, mind más értelemben. Persze rengeteget tanultak a mumifikálások során is, szakszerűen távolították el a lágy részeket, ami arra utal, hogy pontosan ismerték az emberi test felépítését is. Így komolyabb műtéteket is végeztek annak ellenére, hogy a megelőzésen volt a hangsúly. Mivel olyan ismeretek birtokában voltak, amelyekben a mai ember nem, meglepően hangzik, de kiválóan értettek a rontásokhoz és azok levételéhez is, nem egy fennmaradt írás erről vagy ilyesmiről szól. Szót ejthetünk a kínaiakról is, akik tán nem voltak olyan fejlettek, mint egyiptomi társaik, de azért nem egy növényt, vagy éppen gyógyítási formát nekik köszönhetünk, és nekik is volt külön kis gyógynövénykönyvük, vagy éppen fűszer. Az indiaiakról sem szabad megfeledkezni, náluk is nem egy növényleírást találtak. Ezek együttesen hatottak a görög-római orvoslásra is, hiszen átvették az addig elterjedt és kitudódott, fellelhető információkat, és rendszerezni kezdték a gyógynövényeket fajtáik, hatásaik szerint. Hippokratész neve mindenkinek ismerős lehet, maga is közel 200 növényt gyűjtött össze, és ő volt az első, aki az ismert orvoslási formulákat az utókorra hagyta. Azonban a római-görög világban a gyógyítást már megfelelően tanult-képzett emberek végezhették csak. A rómaiak és az arabok pedig továbbvitték ezt a tudást, bár ebben nagy szerepe volt Pilniusnak, aki egy úgynevezett enciklopédiát is írt, de nem úgy, mint Hippokratész, ő a természetes gyógyítás alapjait örökítette meg. *Flora pillant, aztán elvigyorodik. Lánytól természetes, hogy ezt felhozza példának, naná.*
Angela Bahneanu
Hozzászólások száma : 775 Kor : 37 Regisztráció : 2008. Jul. 12.
*Kissé leesett állal figyeli a válaszolgatókat, nem gondolta volna, hogy ennyire otthon vannak ebben a témában. Látszik, hogy azok, akik vették a fáradtságot, hogy eljöjjenek a szakkörre, fel is készültek, és ez nagy örömmel tölti el. Miután mindenki válaszolt, aki szeretett volna, ő is megszólal.* - Florina, az egyik fénykorát élte, a másik természetesen az újkorban volt. Az egyiptomiak nagyon sok mindent a mumifikálásból tanultak meg az emberről. Viszont amit egyikőtök se említett, hogy itt már megjelent a plasztikai sebészet is. Már az ókorban is fontossá vált a testi hibák sebészeti úton való eltávolításának, de a 19. századra vált ez jelentőssé inkább, hisz addig csak kezdetleges eszközök álltak rendelkezésre. Már az ősi Egyiptomban is foglalkoztak ezzel, de kétezer évvel ezelőtt Indiára vezethető vissza inkább. *Tart egy kis szünetet, hogy mindenki le tudja írni.* - A szürkehályog eltávolításának kezdetleges módszere is megjelent már itt. Hamurappi törvénykönyvében már megjelentek mind a fizetség, mind a büntetés. Ha valaki megvakult, vagy meghalt a sebészeti beavatkozás alatt, akkor a "sebészt" ujjainak levágásával büntették. *Fejezi be.* - Középkor jön és a sötét középkor. Mit tudtok róla? És hogy ne húzzuk sokáig, az újkort is vegyétek bele.
Florina Zaharia Második évfolyam
Hozzászólások száma : 253 Kor : 27 Regisztráció : 2011. Dec. 01.
*Most már azért jegyzetel is nyilván, s megint megszólal, ha ismét nem beszél senki sem.* - A középkorban új eljárások, gyógyszerek jelentek meg, ám a higiénia nem volt épp a korszakra jellemző. Ezért is alakult ki sokfelé a pestis, mely rohamosan pusztított el városokat, falvakat. *Tippel, de azért folytatja.* - A középkorban találták fel például a szülőszéket is, ha már volt szó a szülési körülményekről az előzőekben... Aztán, az újkorban pedig már ateljes orvoslás alapja bontakozott ki, született meg. Megjelentek a különböző szakorvoslások is. Hát, ennyi. *Vonja meg a vállát, ő ennyit tudott. Lucira néz és szeme elárulja, hogy elismerése, hogy a srác ennyi mindent tud a témáról.* - Tudtam, hogy okos vagy, de ennyire... Elképesztő... *Böki meg suttogva a srácot, és dob neki egy kedves és igazán Florianás mosolyt.* ~Remélem, hamar vége... Meg kell néznem a tinktúrát is...~ *Jut eszébe.*
Ronald Morgan Második évfolyam
Hozzászólások száma : 166 Kor : 27 Hely: : Hol? Itt mindenhol! Regisztráció : 2008. Sep. 03.
- A középkorban kezdődött a boszorkány üldözés, és még azokat is máglyán égettek el, akik gyógyfüvekkel és ráolvasásokkal gyógyítottak. Sokuk ártatlan volt, mégis tűzhalált haltak. * szólal fel a lány után, közben még tovább gondolkodik, mert a sötét középkorról is van némi tudása, persze hallgatja Margát is, aki szemmel láthatólag felvág neki a nagy tudásával, de tekintetét egy pillanatra sem emeli rá. Gondolatait most mélyen el is rejti, miközben folytatja, amit elkezdett * - A sötét középkorban elhatalmasodott a boszorkány üldözés, így sajnos visszaesett a tudomány, és az orvoslás is hanyatlott. Egyedül az egyház erejében és Istenben hittek. Ebben az időben nem ismerték el az egyiptomiak fogamzásgátló módszereit, hanem az abortuszban hittek. Ekkorra már feltalálták a bájitalt is, ami elhajtja a magzatot * és megint ennyi, átadja a szót az okosoknak. Nem akarja learatni a babérokat, hadd nőjjön Lucius egója. Nem is akar többet mondani a témáról, sőt most hirtelen ennyi amit tud mondani. Ha a többiek is felelnek, lehegyzeteli a fontosabbakat *
Sevastian Porge Első évfolyam
Hozzászólások száma : 167 Kor : 27 Regisztráció : 2012. Jan. 27.
*Mivel későre jár, és mehetnékje van, így nincs kedve már megszólalni sem, az eddigikere sem kapott a világon semmi visszajelzést. Na nem mintha nem tudna hozzászólni a témához, egyszerűen csak nem akar. Ül, és hallgatja a többieket. *
Lucius Marga Harmadik évfolyam
Hozzászólások száma : 596 Kor : 27 Regisztráció : 2012. Jan. 14.
-A legnagyobb probléma a higiénia volt, nem volt meleg víz, a hideg vizes, általuk mosdásnak, tisztálkodásnak nevezett valami minden volt, csak az nem. Az egyszerű ember szalmán aludt, ezt ugyan cserélte, de az elhasználtat kihajította, ebből lettek aztán a szeméthegyek, melyek járványokat indítottak el. Éhezés is volt, a kettő együtt pedig elérte, hogy az emberek könnyebben betegedjenek meg, főleg hogy a szemétkupacok meg csak gyűltek és gyűltek. Így jöttek a járványok, mint például a pestis, akik pedig gyógynövényekkel mertek gyógyítani, azokat boszorkánynak kiáltották ki, és üldözni kezdték. Ez a kedves keresztény felfogás, akik bort isznak, de vizet prédikálnak. Ne ölj... maguk több embert öltek, mint bárki más. A járványok megfékezését úgy képzelték, hogy ha húznak a városok körül egy falat, akkor le van tudva minden... hát nem, mert az a makacs járvány nem értette meg, hogy a falakon belülre nem szabad eljutnia. Milyen mókás, nem igaz? Persze az orvoslás szerepe itt sem változott sokat olyan értelemben, hogy szerzetesek és apácák végezték főként, a tanult orvosok pedig semmivel sem tudtak többet náluk. Itt már vizsgáltak vizeletet, székletet, ugyancsak köpölyöztek, és bevetették az orvosi piócákat is. Segédkeztek a falusi bábák is, ám természetesen mi volt erre a válasz? Az ördöggel cimborálnak, tehát máglyára velük. A csillagok gyógyító erejében is hittek, egyes csillagképhez szerveket társítottak. A gyógyítás kolostorokban folyt, de csak a súlyos eseteknél, mert akinek kisebb baja volt, azt hazaadták, családi körbe. A gazdagabb réteg persze építtetett magának kórházat, de ez nem is szólt másról, mint arról, hogy ők gondoskodtak a betegekről, azok meg imádkozhattak a lelki üdvükért. Ja, igen, itt már a lepra is megjelent, ugyancsak a higiénia hiánya miatt, őket pedig kizárva, elzárva mindenkitől, különálló kunyhókba parancsolták. Finoman fogalmazva, aki ebben a korban értett valamit a gyógyításhoz, az nem érte meg az öregkort, mindegyiküket boszorkánysággal vádolták, de ez is mutatja azt, hogy csupán a papok szerették volna ugyanazt a tiszteletet, amit elődeik a múltban kivívtak. Hogy ehhez tudni is kellett volna és tanulni is? Hát istenem, az már erős volt. Persze használtak főzeteket, de azt is tagadták, hogy ezt az ókorból kölcsönözték, pedig így volt. Próbálkoztak az első injekciókkal is, a végkifejletet sejthetjük, nem volt nagy sikere, mert azért ebbe páran belehaltak, de a higiénia még mindig ismeretlen fogalom volt számukra.
Így érkeztünk az újkorba is, mert hát mi változtatta volna meg ezt a hozzáállást? Semmi. Persze az orvostudomány tovább fejlődött, azt nem mondom, hogy a legjobb irányba, de a kor elején még igen sok halálos áldozata volt annak, hogy nem foglalkoztak a tisztálkodásnak a jelentőségével. Sok volt a gyermekszülésben elhalálozott nők száma is, mígnem Semmelweisünk megfejtette a rejtélyt. Higiénia. Mi ezzel a baj? Tulajdonképpen semmi, csak most már átestünk a ló túloldalára, és agyon fertőtlenítjük magunkat, nehogy már egy kis baktérium kerüljön ránk. Természetesen itt azért már az orvoslás is egészen más értelmet kap, hiszen teljes mértékben szakágakra különült minden. Igazság szerint én azon gondolkodnék el, hogy az ókoriak miért is nem betegeskedtek annyit, és miért tudták megoldani azt, amire mi nem vagyunk képesek? Túl sok a méreg a gyógyszerekben, csak azért... például. *Kicsit ironikusra veszi a figurát néhány helyen, de hát na, késő van, eddig normális válaszai voltak. Flora pillant, a dicséretére enyhén megrázza a fejét.* -Nem, dehogy. Majd mutatok valamit. *Flo pedig akkor meg fogja érteni, miért tudja azt, amit. Elméletben végeztek, az összes korral, remélhetőleg.*
Angela Bahneanu
Hozzászólások száma : 775 Kor : 37 Regisztráció : 2008. Jul. 12.
*Végighallgatja ismételten a gyerekeket, és elmosolyodva bólint.* - Pontosan. Az egyszerű ember elintézte reggel azzal, hogy megmosta az arcát és kezét hideg vízzel, fürödni maximum kéthetente fürdött a családfő. Emiatt is jelentek meg a patkányok, amik ahogy mondtátok, a pestist terjesztették. Itt már rájöttek, hogy milyen fontos a beteg emberek elkülönítése, ezért létrehoztak úgynevezett karanténközpontokat is. Aki pedig kívülről akart az adott városba menni, azt napokig kívül tartották, hogy megnézzék, nem-e beteg. A boszorkányüldözéssel szintén igazatok volt, már azokat is megvádolták és elítélték, akiken nem jelentkeztek a tünetek. Az ősi egyiptomi módszereket nem ismerték el, egyedül az egyház gyógyító erejében hittek. A bájital, amire gondoltak, az Angyal csináló bájital. Ezzel sikeresen elhajtották a magzatot, ami a legtöbbször a nők életébe került. Itt már megjelentek az első injekciók is. *Még gyorsan elmondja az újkort is, ami még érdekes.* - Semmelweis-t, ahogy említetted Luciust, itt tüntették ki a figyelmükkel az emberek, hisz az akkoriban halálosnak számító gyermekágyat előzte meg a higiéniával, hiszen az orvosok és orvostanhallgatók a boncolások után nem mostak kezet. A varázsvilágban már régebben felismerték a fertőtlenítés fontosságát, de a muglikhoz később jutott el. *Még pár dolgot hozzátesz.* - Összefügg a muglik és a varázslók gyógyítása, de van egy nagy különbség köztük: a mugliknál minden ágnál külön vannak az orvosok, a gyógyítóknál nem vált ennyire szét, nálunk inkább a szülészet és a nőgyógyászat, meg természetesen a bájitalokkal való foglalkozás vált külön. A mugliknál bevált műtéti eljárásokat mi is használjuk, természetesen varázslatokkal és gyógyitalokkal együtt, ami által nagyobb a hatékonysága és kevesebb a halál. *Fejezi be az órát.* - Mára befejeztük. Tudom, hosszúra nyúlt az óra, de nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent tudtok. Mindannyian ügyesek voltatok, a pontokat megtudjátok a pontfalról. Remélem jegyzeteltétek egymás gondolatait, mert mindenki nagyon jókat mondott. A szakkörnek vége, menjetek pihenni. *Még Lucius után szól egy mondatot.* - A sima, mugli gyógyszereknél egyetértek veled, de a bájitalokban természetes gyógyfüveket használunk. Valószínűleg voltak olyan módszereik az ókorban, ami nem maradt fenn, nem tudhatunk mi sem mindent. *Szólal meg komolyan, majd ahogy a diákok elmennek, ő is visszatér a gyengélkedőre.*
//Köszönöm az órát, ügyesek voltatok. Pontok hamarosan, az órai anyagot kiegészítem a ti válaszaitokkal is. További jó éjszakát!//
Ronald Morgan Második évfolyam
Hozzászólások száma : 166 Kor : 27 Hely: : Hol? Itt mindenhol! Regisztráció : 2008. Sep. 03.
* Örül hogy vége, kicsit fel is lélegzik. Mikor a tanárnő engedélyt ad a távozásra, már indul is. Kicsit közeledik Florina felé, és a táskájába ejt egy levelet, úgy hogy senki sem veszi észre. Még a szemfüles Marga sem. Florina is csak akkor veszi észre, amikor fenn a szobájában kipakol a táskából. Morgan egyenesen a klubházba megy, hiszen az edzés megvolt, bár még nem tudja, lehet, hogy betoppan enni, vagy ilyenek. Az pedig menet közben kiderül *
//Köszönöm, nekem nagyon tetszett//
Florina Zaharia Második évfolyam
Hozzászólások száma : 253 Kor : 27 Regisztráció : 2011. Dec. 01.
*Mosolyog, mert egyrészt vége és mehet a dolgára, másrészt végre megböködheti teljesen Luciust vigyorogva.* - Köszönjük szépen az órát. ~Remélem, felvilágosító óra nem lesz... Vagy ha igen, arra én nem jövök...~ *Fut át az agyán, aztán összepakol. Ronaldnak mutatja hüvelykujját, hogy szuper volt az óra, aztán Luciushoz fordul.* - Sietek fel. Megnézni a pálinkafőzdém... *Fintorog és érti ezt a tinktúrára, aztán elmosolyodik.... Hiába, az a higgadt kisugárzás és nyugodtság, ami Luciból árad felbecsülhetetlen...* - Majd holnap megnézlek kviddicsen! *Vigyorog és nyom neki egy puszit. Aztán meg ha tényleg összepakolt itt hagyja a gyakorlót és már indul is fel a szobájába... Csodásan meglötyizni a pálinkáját. Az órán kapott levelet pedig csak majd fent veszi észre...*
//mi is köszönjük szépen! jó éjt, sziasztok!!//
Sevastian Porge Első évfolyam
Hozzászólások száma : 167 Kor : 27 Regisztráció : 2012. Jan. 27.
*Van néhány rész a tanár magyarázatából, ahol felszalad a szemöldöke, és nem ért mindennel egyet, de csendben van, most valahogy nincs kedve kérdezősködni. Majd holnap megnézi a könyvtárban, bár ez is csak egy fölösleges kör lesz. Ami a legbosszantóbb, hogy annak az idegesítő Margának kénytelen igazat adni. Miközben pakol, a kviddics szó megüti a fülét. Elvigyorodik, és még az is lehet, hogy holnap kinéz a pályára. Nem mintha nagy játékos lenne, és a csapatba akarna kerülni, egyszerűen csak a kíváncsiság hajtja.* -Köszönjük az órát! Jó éjszakát! *A tanárnőre pillant, majd miután elkészült, kisétál a teremből.*
Lucius Marga Harmadik évfolyam
Hozzászólások száma : 596 Kor : 27 Regisztráció : 2012. Jan. 14.
*A bökdösésre egy szót sem szól, majd visszaadja, ha Flo nem számít rá, addig csak úgy tesz, mint aki meg sem érezte. Összepakol, azt az egy szem pergamenjét, és feláll, hogy akkor induljanak. Angela megjegyzésére visszafordul, és ismét megrázza a fejét.* -Véleményem szerint másfélét is, hiszen akadnak mágikus növényeink is. Én ugyan nem vagyok gyógyító, elismerem, de ezzel most nem értek egyet. az pedig, hogy mit tudhattak az ókorban... biztos vagyok benne, hogy sokkal többet annál, amit mi tudunk. *Elmosolyodik, egyáltalán nem szemtelen, csupán nem egyezik a véleménye Bahneanu proféval. Flora pillant, és ha már ennyire rohan, azért egy puszit ad még búcsúzóul, ha már ma nem kíséri fel, mert fut a tinktúrája. Porget viszont bevárja, ha már a toronyba tart ő is.*
//Köszönjük, jó éjt!//
Mara Sîrbu Hetedik évfolyam
Hozzászólások száma : 113 Kor : 31 Regisztráció : 2009. Aug. 05.
*Mara érkezik. Rózsaszín farmernadrág, fekete rövid ujjú póló, nyakában babarózsaszín filc szívecske nyaklánc, fülében süthető gyurmából készült fekete szívecske, gyűrűje rózsaszín-fekete kombinációból létrejött szívecskés példány. Hajkoronája egy rózsaszín szalaggal összefogva, smink egy nagyon halvány rózsaszín ajakrúzs és hozzá passzoló, alig észrevehető rózsaszín festék a szemén. A szokásos könyv-jegyzetek felszereléssel együtt érkezik. Ezeket lepakolja az első pad egyikére. Mindegyiket kinyitja ott, ahol kell, elfoglalva ezzel az egész padot. Időközben előkerül a tintásüvege meg a pennája is. Pávatollból készült. Ez a kedvence. Hozott magával egy botot is, most azt próbálja átváltoztatni egy gumiemberré, hogy azon gyakoroljon. Igen ám, de mivel folyton egy bizonyos személy jár az eszében, a gumiembernek is sikerül az ő alakját felvennie.* ~Remek. Legalább így szétátkozhatom.~*jegyzi meg magában, majd nekikezd az eddig tanult védő és támadóvarázslatok gyakorlásának. Inkább kevesebb mint több sikerrel. Hiába, ezt csak akkor lehetne jól végezni, ha teljesen rá tudna hangolódni a gyakorlásra, ami, mint tudjuk, jelenleg nem megoldható.*
Lionel Lockhwell Igazgató-helyettes Lupiatto
Hozzászólások száma : 363 Kor : 40 Hely: : Coxton Regisztráció : 2009. Jun. 01.
* Lionel eleinte bosszankodik, hogy épp most jár erre valaki. Elvégre vasárnap van, vagy a faluban lenne a kölykök helye, vagy valamiféle csínytevésen kéne törniük a fejüket, de leginkább a klubhelyiségekben és a könyvtárban kellene házit írniuk. Aztán amikor meglátja a lányt, aki belép a terembe, olyan gyorsan mondja magára a kiábrándító bűbájt, hogy csaknem maga is kiábrándul teljesen. * ~ Nagyszerű... remek... csodálatos... épp ennek a kölyöknek kell ide jönnie... ééén hülye, miért nem tudtam a toronyszobámban maradni... ~ erről a gondoltról eszébe jut Rapunzel, majd Mara, amint a múltkor a gubbasztásáról beszélt, végül pedig a kialakult veszekedés... sötét tekintettel húzódik hát hátra egy sarokba, és onnan méregeti a lányt. * ~ Jobb lenne csendben kiosonni... ~ gondolja, ám közben mégis félre döntött fejjel pillant végig a lányon... és túlzottan is tetszik neki amit lát, viszont, túlzottan is kislányos az egész. Vicsorít egyet maga elé fej rázva. * ~ Megőrültél Lockhwell?! ~ * Már épp ott tart, hogy elkezd kifelé araszolni a gyakorló teremből, amikor még egy oldalpillantást vetve a lányra, hirtelen megmerevedik - mármint a professzor úgy egészében - és észre sem veszi, hogy tátott szájjal bámul előre... a Lionel alakú bábura. * ~ Na ez azért már több a soknál! ~ * dühödik fel, majd határozott, erős léptekkel elindul a lány felé, aki ezt vagy hallja, vagy nem a nagy átkozódásban, de a következő pillanatban már a semmiből kibontakozó kéz ragadja meg a vállát és rántja maga felé, hogy észrevegye az immáron visszaábrándult férfit. * - Miss Sirbu, az egy dolog, hogy a szemem elé nem került, de nem gondolja, hogy kicsit túlzás ennyire gyűlölnie valakit? Nos, ha nem bánja segítek a helyzetén. * néz a lányra dühödt tekintettel, miközben az erdőben történtekhez hasonló módon ellöki magától, majd már ki is rántja a pálcáját, olyan gyorsan, hogy azt sem látni honnan kapta elő, és egy pillanat alatt a lány szeme közé emeli. * - Ha rajtam akar gyakorolni, csak tessék... * sziszegi. * - Nem fogom megakadályozni ebben... NUMEN! * súlyt a lány felé pálcájával, időt sem adva neki még a gondolkodásra sem, s máris olyan érzése lehet Marának mintha egy óriási vasököllel hasba vágták volna, s ha minden igaz a lány repül is hátra magatehetetlenül. Szerencsére párnák vannak mögötte. * - Mi az Miss Sirbu, nem számított a támadásra? Az ellenfél sem fogja megbeszélni magával. Ahogy én sem... * sötétedik el a tekintete, majd suhint egyet a pálcájával a lány felé, s a teremben lévő összes párna megrohamozza, és püfölni kezdi a lányt. * - Nonverbális varázslás. Tudja maga mi az Miss Sirbu? Minek is szeretne tovább tanulni? * indul meg a lány felé dühösen, majd int még egyet a pálcájával, mire egy szék kezd a lány felé repülni sebesen. * - Védje kis Miss Sirbu, hadd lássam! VÉDJE KI! * kiáltja miközben egyre közelebb ér lányhoz, s várja, hogy ezekre mit lép majd. *
Mara Sîrbu Hetedik évfolyam
Hozzászólások száma : 113 Kor : 31 Regisztráció : 2009. Aug. 05.
*Már így sincs teljesen a topon, erre pont mikor a legrosszabb passzban van, a semmiből megjelenek még egy Lio. Mintha az az egy is nem lenne épp egyel több a kelleténél.* -Én nem...-*Kezdené, de akkor jön az első átok, a felkészületlen lányt telibe találja. Elkerekedő zöld szemekkel esik hátra. Meglepődött, egyáltalán nem várt hasonlót a férfitól. Az első párna még eltalálja, de aztán összeszedi magát.* -MURUS!-*Mondja, miközben pálcájával megteszi a kellő mozdulatokat, ergo mintha lefejezné saját magát. S ha tehetné, most meg is tenné. Kár, hogy arra nem ismer egyetlen használható varázslatot sem. Ez az egy percnyi védőfal épp elég arra, hogy felpattanhasson. Aztán le nem veszi szemét a férfiról, s ha az figyelmes, mérhetetlen csalódottságot és fájdalmat olvashat ki belőle. * -Értem én, hogy el akar távolítani a Coxtonból, de Öntől jobb munkát várnék el. Ennyi nem lesz elég.-*Vág vissza. Aztán felemeli pálcáját, hogy még a védőfal leomlása előtt támadhasson.* -VIRENTISARD!-*Kiáltja, s ahogy kimondta, már küldi is a zöld tűzgömböt a férfi irányába, még mielőtt saját magát égetné meg.* -Mintha nem tudná, hogy aurornak készülök!-*Kiáltja dühösen. S bár dühös és csalódott, mégsem mondható hisztisnek, az már nem az ő stílusa.* -Ahhoz meg semmi köze, hogy éppen hogy gyakorlok.-*Szólal ismét fel. Hiába, ismét be nem áll a szája. Azt meg már inkább nem jegyzi meg, hogy Lio akarata ellenére is ezzel segíti a legjobban a lány felkészülését: az éles küzdelemmel. A másik Lio nem támadott vissza a lányra.*
Lionel Lockhwell Igazgató-helyettes Lupiatto
Hozzászólások száma : 363 Kor : 40 Hely: : Coxton Regisztráció : 2009. Jun. 01.
* Lionel meglepetten látja, hogy a lánynak mégis csak volt ideje egy varázslatra, ám ettől függetlenül még mindig tökéletesen halott lenne, ha nem ő, hanem egy sötét mágus rontott volna rá. Aztán Marából ismét dől a szemtelenkedés, ami kezdi feldühíteni a férfit. * - VISVIRENT! * kiáltja a lánynak válaszként, mire azon nyomban olyan vibráló energiapajzs feszül kettejük kőré, hogy még a levegő is belereszket, s szinte füllel hallható a vibrálása. Elnyeli a tűzgömböt, s a mögötte lévő Lionel alakját elmossa kissé. * - Aurornak? * hallatszik a gúnyos kacaj a fal mögül. * - Már rég halott lenne kis csillag... * nevet, majd amint a vibrálás megszűnik, Lionel lendít egyet a pálcájával, s vöröses szikrák áradata ostromolja meg nyomban a lányt. * - Mindjárt elájul ennyi ardortól hercegnő! * nevet a férfi. * - De nem adom meg magának azt a könnyítést, hogy verbálisan varázsolok, és tudja mire számítson... találja ki! Vagy próbáljon meg nonverbálisan válaszolni! * Aztán a lány következő mondatára dühből súlyt felé s Mara hirtelen egy láthatatlan üveggömbbe zárva találja magát. Lionel jóízűen felnevet. * - Ez az Orbis varázslat, a következő órán fogom bemutatni az elsősöknek. Vajon emlékszik az ellen átkára ami megszünteti? Vagy lyukas az a kis auror fejecskéje? * vigyorog gonoszul majd a lány elé lép, és mélyen a szemébe néz. * - Téved, Miss Sirbu... * suttogja baljóslatúan halkan. * - Ahhoz igenis van közöm, hogy min gyakorol. Maga tán örülne, ha a szobámba lépve egy Mara Sirbu formájú szobrot találna céltáblával a nyakában? * elfordul, majd oda sétál egy székhez, leül rá, keresztbe veti a lábát, karba fonja a kezeit a mellkasa előtt, és vigyorogva néz a lányra. * - Nos azt hiszem csapdába került. Esetleg valamilyen váltságdíj a szabadságáért cserébe? * tréfálkozik, ám a tekintetében nincs semmi vicces. Sőt mi több... dühödt szomorúság lappang benne, olyannyira, hogy észre sem veszi a lány tekintetét. *
Mara Sîrbu Hetedik évfolyam
Hozzászólások száma : 113 Kor : 31 Regisztráció : 2009. Aug. 05.
*A kiscsillag jelzőre még dühösebb lesz az eddiginél is. Nehogy már itt csúfolódjon vele.* -Én. Nem.Vagyok.KIS CSILLAG! ARDOR TUEOR!-*Mondja tagolva, majd ahogy ezt befejezte, jön a védekezés, amely még épp az utolsó pillanatban hangzik fel. Na igen, talán kevesebbet kéne beszéljen és gyorsabban védekezzen. Hiába, az a lány legnagyobb hibája: a nagy szája.* -Hercegnő meg végképp nem vagyok! Magának biztos nem!-*Mondja, miután megszabadult a szikráktól, s immár van egy lélegzetnyi ideje.* -Mégis hogy a manóba használjak nonverbális igéket, ha azt csak hatodiktól tanuljuk!-*Bukik ki belőle, aztán megoldaná ő másképp is, épp varázsigére nyitná a csöpp kis be nem álló száját, mikor hirtelen csapdába kerül.* -Mi a...-*Meglepődik. Először megkopogtatja az üveget, valóban jól lát? Aztán megáll a bura közebén, csípőre tett kezekkel, összeszűkült szemekkel.* -Attól nem kell tartanom, Ön épp eléggé utál ahhoz, hogy még céltáblával a nyakamon se akarjon látni!-*Vág vissza az üvegbura alól, zöld szemei villámokat szórnak.* -Én.Soha. Nem. Egyezkedek. Az. Ellenséggel!-*Szögezi le, s tán Lionak az is feltűnik, hogy ma még egyetlen egyszer sem használta a lány a professzor kifejezést, pláne a csak Mara által használt kiejtéssel nem. A lány végül pálcás kezét leemeli a csípőjéről.* -NILORBIS!-*Kiáltja, s ha minden igaz, az üvegbura átok megszűnik.* -CAEDO!-*Kiáltja rögtön ahogy megszabadul a burától. S ha Lio nem lesz figyelmes, könnyen még ültében találhatja az átok. S Mara zöld, csalódást és fájdalmat árasztó tekintettel figyeli a végeredményt.*
Lionel Lockhwell Igazgató-helyettes Lupiatto
Hozzászólások száma : 363 Kor : 40 Hely: : Coxton Regisztráció : 2009. Jun. 01.
* Lockhwell nyíltan röhögi ki a lányt, s amikor az ardor ellen varázsát mondja, alkalma nyílik a nagy szája miatt még egyet suhintania a pálcájával. * - Tündérkém... * vigyorog a lányra. * - Mr. Marga még csak pár hónapja jött az iskolába elsősként, de már most jelentkezett hozzám auror képzésre... ha lenne magában egy csöppnyi akarat és erő, maga is megtette volna, de neeem... maga csak vinnyogni tud, ha valamit nem tanult még meg! Azt hittem maga nő létére tökösebb Miss Sirbu! Sajnálom, hogy tévedtem... * mondja, s majdhogynem lenézően legyint ismét a lány felé, s Mara hirtelen egy láthatatlan gömbben találja magát. * - Igaza van, nem tudnám még egyszer elviselni a szobám légkörében. * grimaszol a lányra egy vigyorral. Meg egyik szemöldökét felvonja a lány kijelentésén. * - Ellenség? Nos, az vagyok? Heelyeees... * Az üvegbúra átok megszűnik, de Lionel épp annyira számított erre, mint arra is, hogy nem, ezért felkészülve várja már az ez után repülő átkot. * - Visvirent! * küldi a védő átkot támadás elébe, majd a biztonság kedvéért küld még egyet, hátha Mara is küld még egy tkot. De nem tétlenkedik tovább. Máris elindul előre a lány felé, s közben másodpercenkét szórja az átkokat, annyifélét, amennyi csak az eszébe jut. Válogatott levest főz a leányzónak az biztos, s közben egyre jobban szorítja hátra, vagy pedig közeledik hozzá. * - Ardor! Caedo! Virentisard! Ictum! Murus! * varázsol egy védő falat az esetleges átkok elhárítása érdekében, majd már ismét megy is tovább. * - Caedo! CAEDO! Scorbis! * a padló a lány lába alatt felhasad, s a szálkás fa felfelé görbül. Ha Mara nem számított rá, egyenesen belelép a padlón keletkezett lyukba. * - Ictum! * adja meg a kegyelemdöfést a férfi, s közben olyan kecsesen lengeti a pálcáját, mintha egy hangversenyt vezényelne. S valóban hangverseny ez. Az átkok hangversenye. * - Nem is rossz... * vigyorog a lányra. *
Mara Sîrbu Hetedik évfolyam
Hozzászólások száma : 113 Kor : 31 Regisztráció : 2009. Aug. 05.
*A tündérkére már majdnem üvölt, de nem. Utolsó pillanatban meggondolja magát. Gonosz mosolyra gördül a szája, s bár ez is jól áll neki, mégis furán hat. Nem is csoda, talán még életében nem villantotta meg senki irányába ezt az arcát.* -Drágám.-*Kezd bele.*-Az meg sem fordult a fejében, hogy attól, hogy az ön tudásából nem kérek, az iskola más oktatóit még felkereshettem? A nonverbális igékhez az igazgatón kívül senki nem érthet jobban, hisz szellemként már csak azokat alkalmazza.-*S innen már lehet gondolni, hogy Iuliusra gondolt. S mivel biztos abban, hogy ezzel többszörösen is kihúzta a gyufát, próbál felkészülni a legrosszabbra.* -Ardor tueor!Scutum! Murus! Scutum! Scutum!-*Most támadásra nincs ideje, csak a védekezésre, sőt, még a szájalásra sem. Így csak egyre halad hátrafele, bár azt észleli, valamit tennie kellene, ha nem akar csapdába kerülni. A caedot még sikerül kivédenie, ám a scorbis hat. No, nem esik bele a verembe, de a kiálló padlódarab szépen elrendezi rózsaszín farmerját. Megbőszült bika szemeket mereszt Liora, ami elég nevetségesen néz ki az angyali arcocskán.* -HÁROM! Három farmeremet tette már tönkre! Nem hiszem el, hogy ennyire le akarná szedni rólam a ruhákat!-*Mondja, a kelleténél nagyobb hangerővel, bár még kiáltásnak nem igazán mondható. S ahogy azt várni lehet, bizonyára sikerül ezzel a kijelentésével ismét felbőszítenie imádott professzorát, akit jelen pillanatban a pokolra kíván.*
Lionel Lockhwell Igazgató-helyettes Lupiatto
Hozzászólások száma : 363 Kor : 40 Hely: : Coxton Regisztráció : 2009. Jun. 01.
* Lionelnek sikerül hátra kényszerítenie a lányt - még szerencse, hisz azért mégis csak ő a professzor, és elég harcban volt már része. A lány ügyesen állja a sarat, amíg bele nem sétál a csapdájába, s a scorbis megteszi hatását. Lionel felnevet, főképp amikor a lány bőszen elkezdi ordítozni, hogy a harmadik farmerja ment tönkre miatta. * - Ha elakarnám szedni magáról, észrevenné. * vigyorodik el Lionel, majd leereszti a pálcáját, s hosszú ujjai szétnyílnak. A varázseszköz koppanva pottyan a földre. Lio csak suhint egyet, mire a lány pálcája kirepül a kezéből, s a falnak ütődve az is a földre esik. * - Bumm. * vonja fel egyik szemöldökét kaján vigyorral a férfi. Véla erő. Egyértelmű csalás, de szemlátomást ez hidegen hagyja a férfit. Rápillant Marára, mire a lány hajában a szalag érezhetően megcsusszan, s a következő pillanatban lágyan hullik a föld felé, miközben Mara haja a vállaira omlik. * - Hoppá... * vigyorodik el még jobban a férfi. * - ... ilyen amikor leakarom szedni a ruhákat... "drágám"... * mondja sejtelmes hangon, majd a lány felsőjére pillant... gonosz tekintettel... *
Mara Sîrbu Hetedik évfolyam
Hozzászólások száma : 113 Kor : 31 Regisztráció : 2009. Aug. 05.
*A pálca kirepül a kezéből, s hangosan a falhoz csapódik, a lány szíve összeszorul, s reflexszerűen a pálcájára pillant, még egyben van-e egyáltalán. Szerencsére csak a koppanás volt nagy, de a pálcájának még semmi baja.* -Ó, és most okozta a legnagyobb csalódást! Magából ki nem néztem volna, hogy ennyire lesüllyedjen! Véla képességek? Most komolyan? Mintha pálcával vagy nonverbálisan nem tudta volna ugyanezt elérni!-*Csendül a lány tiszta hangja, s ha eddig nem is, talán most már Lio is kiérzi belőle a csalódást, kiábrándulást, mely most tán még jobban hatalmába kerítette, mint eddig valaha. Aztán érzi, hogy haja meglazul, s lassan ráborul a vállára, s ahogy kezével hátrakap, a szalag már sehol, s mikor hátrafordul, meglátja a kis szaténdarabot felakadva a bűnös, felszakadt padlódarabra. Dühtől sugárzó szemmel pillant Lionelre, de amint egymás szemébe néznek, és meglátja a férfi tekintetét, a düh rémülettel párosuló kétségbeesésre vált.* -Meg ne próbálja!-*Mondja kétségbeesetten. És érzi, most aztán teljesen ki van szolgáltatva, és ezt utálja.*
Lionel Lockhwell Igazgató-helyettes Lupiatto
Hozzászólások száma : 363 Kor : 40 Hely: : Coxton Regisztráció : 2009. Jun. 01.
* Lionel félig meglepetten, félig bosszúsan néz a lányra. * - Ezek szerint ismeri a véla képességeket, nahát. Ez meglepő. * indul meg a lány felé. * - Csalódást okoztam? És most a legnagyobbat? Jaj, nehogy sírva fakadjak Miss Sirbu! Bizony bizony... kegyetlen az élet, ugye? Mégis miféle csalódást okoztam magának eddig? Nem vigyorogtam kedvesen a szemtelenségein? Vagy nem osztogattam plusz pontokkal mert végig parádézott előttem egy egy divatlapból szalajtott rongyban? Vagy... * lép oda egyenesen Mara elé, s lehajol a lányhoz. * - ... nem csókoltam meg azonnal amint megláttam? * nézz mélyen a lány szemébe ezüstös, fekete keretes szemeivel. * - El tudok érni bármit pálcával... de van amit jobb nem azzal csinálni nehogy.... mmm... megsértsem valamiét. * húzódik oldalra a szája, egyfajta különös félmosolyba, ami annyira jóképűvé teszi, hogy a diáklányok csak úgy döglenek utána mint szamarak a pestisben. Mara felszólítására csak siélesen elmosolyodik. * - Úgy érti, hogy... próbáljam meg... igaz? * hajol közelebb a lányhoz, s az arca már csak alig tíz centire van Maráétól. * - Hiszen... * pillant le a lány derekára, mire a rózsaszín farmer gombja hirtelen kipattan. A fekete pillák egészen közel rezegnek a lányhoz. * - ... igazából... * húzódik le a cipzár egészen lassan. Lionel férfias illata megcsapja a lány orrát. * - ... csak is... * mondja tovább, s hangja megremeg ahogy a fekete póló egy arasznyival feljebb szökik. * - ... erre vágyik... * suttogja végül alig hallhatóan, miközben forró lehelete már a lány arcát cirógatja, egészen hasonlóan mint az erdőben, majd hirtelen emelkednek fel fekete szempillái, s a lány pillantásába gyorsan belefúródó szikrázó ezüst íriszek szinte fellángolnak egy pillanatra. Lionel nem mozdul, csak nézi a lány szemeit. Pár másodperc múlva tekintete elsiklik az arccsontján és az orrán át a szájáig, s elidőzik ott egy kis időre. Mintha valamiféle különös dolog villanna a tekintetében... vágy? A férfi keze hirtelen felemelkedik, és elindul a lány haja felé, de a mozdulat félbemarad. Lionel pedig ismét úgy egyenesedik fel, és lép hátra, mintha parázsba lépett volna. * - Remélem... most már... megértette a leckét... * mondja a lánynak komor arccal, s erősen zihálva. Majd kiegyenesíti jobb keze ujjait, csak hogy egy másodperccel később belerepüljön a pálcája, melyre ráfonódnak. A varázseszköz eltűnik... Lionel pedig hátat fordítva elindul az ajtó felé. *
Mara Sîrbu Hetedik évfolyam
Hozzászólások száma : 113 Kor : 31 Regisztráció : 2009. Aug. 05.
-Miután volt olyan kedves, és őrjöngve felvilágosított, nem voltam rest és utána olvastam a könyvtárban. És még mindig kitartok a véleményem mellett: a vélák nem szörnyetegek.-*Válaszol, állva a férfi pillantását.* -Megnyugodhat, nem fogok sírni. Az én könnyeim drágák és nem érdemli meg egy ilyen...-*Itt sokatmondóan elhallgat, Lio tegyen hozzá azt, amit akar. Már épp visszavágna a rongyait ért sértést hallva, de ekkor Lionel közelebb hajol, és a lányban megfagy a vér. Aztán a farmerja kigombolódik, majd cipzár is lecsúszik, s mintha ez még nem lenne elég, a pólója is megindul felfelé. A lány gyors mozdulattal visszahúzza a pólót. De többre már nem képes, mert megsimogatja a férfi lehelete, és szemük egybeolvad. Mara szíve pedig úgy kezd dobogni, mintha legalább öt-hat kört futott volna a pályán. Már a szemét is behunyja, úgy várja, hogy a férfi keze a hajába fúródjon, de ez most elmarad, s a lány már csak akkor nyitja fel zöld szemeit, mikor Lio már megfordult. Immár csors mozdulattal felhúzza a cipzárt, begombolja a nadrágoját. s mivel Lio a falhoz szorította, akarata ellenére is visszaadta a lánynak a pálcáját, hiszen Mara csak le kellett hajoljon, hogy a szívéhez oly közel álló fadarabot ismét magánál tudja.* -Colloportus!-*Kiáltja még mielőtt a férfi elérné az ajtót. persze, a másik egy pálcamozdulattal kinyithatná az ajtót, de a lány reméli, tud egy kis időt nyerni, s ha Lio megfordul, ha nem, de Mara ismét megszólal.* -Mégis milyen leckét? Vagy ismét kitalál valami mondvacsinált bűnt, amit állítólag elkövettem és leküld ismét Cosminhoz? -*Szemme csillog, el nem lehet dönteni, hogy most épp utálja vagy csodálja Lionelt.*
