Gyakorló terem

Tárgy: Re: Gyakorló terem Kedd Feb. 28 2012, 14:13

// Olvadás Very Happy

//

- Ilyen.... mi? * kérdezi Lionel élesen. * - Mondja csak ki nyugodtan Miss Sirbu... * sziszegi majd közelebb megy a lányhoz, ám a dolog rosszabbul sül el mint azt gondolná. Rosszabbul... saját maga számára rosszabbul. Fel is egyenesedik kisvártatva, hogy otthagyja a lányt, és már az ajtónál tart amikor... *
- Hogy milyen leckét?
* Lassan fordul meg a lány felé, s amikor az Costint emlegeti, tekintete elsötétül. *
- Nem... mindössze azt a leckét kisasszony... hogy tartsa magát távol tőlem... * húzza el a száját, majd hevesen megfordul, int egyet pálcájával, s miután az ajtó olyan erővel vágódik ki, mintha Lionel legalább is feltépte volna, gyors léptekben távozik a teremből. *

Tárgy: Re: Gyakorló terem Kedd Feb. 28 2012, 14:30

*Lio kérdésére nem válaszol, így kijenetése befejezetlen marad, hisz annyi találóbbnál találóbb és sértőbbnél sértőbb kifejezés kavarog most Mara fejében, hogy abból képtelenség egyet kiemelni. A hosszas felsorolásra meg nincs időm, mert az események pörögnek.*
-Sajnálattal közlöm: ez nem fog menni. Vagy elfelejtette, hogy Ön az egyetlen SVK professzor ebben az egész iskolában?-*Felesel vissza. Hiába, őt sem kell félteni. legalábbis ha Lionelről van szó, akkor biztosan. De valljuk be, most az ötödéves lánynak is igaza van, ha házvezetőre van szüksége, megoldja, megy Angelához, na de az SVK...az kikerülhetetlen. Meg Cosmin tanácsát is próbálja megfogadni, miszerint ne kerülje a férfit, mutassa meg, hogy nem fél tőle. Hát, ezen lesz. A hangos ajtócsapást összeszorított szemmel, behúzott vállal hallgatja végig, aztán Lio távozása után nagy levegőt vesz, pálcájával becsukja az ajtót, be is zárja. Aztán leül, immár megengedhet pár könnycseppet. Mit párat? Egy egész folyamot. Mindeközben azért azon is van, hogy a termet ismét használható állapotába varázsolja, hisz most egy harctér is szebben néz ki ennél. Miután végzett, letörli szeméből a könnyeket, elmormol egy bűbájt, melynek hatására nem látszik, hogy szeme ki lenne sírva, s végül erőltetett mosollyal lép ki a folyosóra, könyvekkel, jegyzetekkel. Meg sem áll a szobájáig.*

*Isa érkezik a terembe, megpakolva sok-sok könyvvel, jegyzettel és üres pergamennel. Most kivételesen nem gyakorolni, inkább tanulni jött, reméli, erre is alkalmas ez a terem. Szerencsére nincs itt senki, így le is cuccol az egyik padba, könyveket, pergameneket hamar szét is teríti, egy teljes padot elfoglalva. Már csak azt kéne tudni, hogy mégis melyikkel kezdje? A haja ismét zavarja, de hajgumit ugyancsak nem hozott, ez az ő formája. De legalább megtalálta a meleg piros pulcsiját, ez a kedvence, amit most egy sima, koptatott kék farmerrel és fekete tornacipővel hord. Fura párosítás? na és? Isa maga egy fura lány.*

Már alig várom hogy ledobjam ezeket a könyveket. Hogy lehet ennyi könyv ilyen nehéz? Közben azon gondolkodok hogy is csináljam a dolgokat. először is mindent átismétlek amit eddig tanultam, aztán jöhetnek az új dolgok. Sok-sok varázsigét meg akarok tanulni kezdve a könnyebbekkel amik gyorsan mennek. Jé, látom Isával egy rugóra jár az agyunk.*-Szia Isa-*köszönök a lányra hatalmas mosollyal*-Látom te is tanulni jöttél. Nagyon zavarna ha itt lennék? Csendbe vagyok ha az kell vagy tanulhatunk együtt is.-*odaérve mellé lepakoltam a cuccom a szomszédos padra. Sajogtak a karjaim.

*Isa amint meghallja az ajtónyikorgást, aztán a léptek zaját, azok forrása irányába fordul. Megörül mikor évfolyamtársát fedezi fel.*
-Szia Mia!-*Köszönti hatalmas mosollyal a lányt.*-Egyáltalán nem zavarsz, sőt.-*Mosolyodik el, s rögtön azon kezd fáradozni, hogy kicsit összeszedje cuccait.*
-Tudod mit, szerintem toljuk ide még egy padot. Így egymás mellett leszünk, akár együtt is dolgozhatunk, és mindkettőnknek jut egy pad.-*Ajánlja fel, s már fel is pattan helyéről, hogy munkába láthassanak, ha Mia is beleegyezik.*
- Látod, te is jól beszedtél könyvekből.-*Jegyzi meg a lány könyvkupacára pillantva.*

Szuper, okés-*vigyorgok továbbra is és segítek padot tologatni.*-Naja..heti nagy tanulást tartok. Te mit tanulsz?-*közben kipakolok a táskámból. A könyveket egymás után sorba rakom, előveszek pennát és pergament, tintát, és egy kis savanyú gumicukrot.*-Kérsz? Eper ízű.-*nyújtom Isa felé a zacskót.

-No, ezzel meg is lennénk.-*Vigyorog miután a padokat a megfelelő helyre húzták.*
-Na látod, ez egy nagyon jó kérdés! ide szereltem mindent, de nem igazán tudom még, hogy mivel is kéne kezdenem.-*Válaszol mosolyogva évfolyamtársa kérdésére.*
-Te talán okosabb vagy. Nálad mi lesz az elő?-*Kérdi a lányt. Az édességre felcsillan a szeme, pláne, mikor epret is hall.*
-Ó, imádom az epret!-*Ujjong, s gyorsan le is csap egy tasakból kikandikáló védtelen áldozatra.*
-Ez nagyon fincsi!-*jegyzi meg majszolgatás közben.*

Hmm. Gondolkozok mivel kéne kezdeni.*-Talán legyen valami elméleti. A végén már nem lenne kedvünk ahhoz. Hmm..mivel is kéne. Nem tudom válassz te.-*mondtam rövid gondolkodás után. Most úgy mindegyikhez volt kedvem.*-Én is, egyik kedvenc gyümölcsöm.-*mosolyogtam*-Vegyél amikor kérsz.-*raktam kettőnk közé a zacskót és elkezdtem egy darabot szép lassan elszopogatni.

-Oké. Akkor mondjuk gyógynövénytan? Eddig azt hiszem, ebből van a legtöbb anyag.-*Választ, majd vesz még egy epres finomságot.*
-Akkor van még egy közös vonásunk, az eper.-*Mosolyog a lányra.*-Köszi szépen, szerintem még biztos rájárok tanulás közben párszor.-*Jegyzi meg.*
-Te Mia, még nem is mondtad, hogy honnan jöttél.-*Fordul hirtelen a lányhoz. Hiába, tanulás közben mindig ezer más kérdés i az ember eszébe jut, persze csupa olyan, aminek semmi köze a tanuláshoz.*

-Oké. Eddig ez a kedvenc tantárgyam.-*mosolyogtam. Nem csak mert anyukám annyira szereti a gyógynövényeket hogy még saját kertje is van, nem is kicsi, de van bennük valami érdekes számomra. A következő kérdés hirtelen jött, kicsit habogok, de végül is tényleg illene egymást jobban megismerni.*-Innen Romániából, Konstancából. És te?-*néztem rá vidáman.

-Én még egyik tárgyból sem vagyok túl jó, így igazán kedvencem sincs. Talán majd pár hét múlva lesz. Bár tény, Béla bácsi nagyon aranyos, nekem eddig ő a kedvenc tanárom. Meg Soma is, de őt nem nevezném még a tanár kategóriába. Ő is úgy mondta, hogy ő tanársegéd.-*Mond és mond, mintha felhúzták volna.*
-Igen? Én Erdélyből, Kolozsvárról.-*Válaszol nevetve.*
-De irigyellek most, tudod! Mindig is szerettem volna tengerparti városban élni!-*Mosolyog Miára.*

*Egy hosszú éjjelisapkás szellem suhan be a terembe, ruháján még látszik a vérnyom, így a diákok azt is kitalálhatják, álmában érte a halál és szíven szúrták, ez volt halálának oka.*
-Gyerekek, gyerekek! Siessetek gyorsan, mindjárt itt vannak a prefektusok!-*Köröz az elsősök feje fölött.*
-Gyorsan, gyorsan, a kijárási tilalom már érvénybe lépett!-*Amint észleli, hogy a lányok pakolni kezdtek, megfordul is távozik az egyik falon keresztül.*

*Majdnem megáll a szíve mikor megpillantja a szellemet. Pár hetes itt tartózkodása alatt még nem látott egyet sem.*
-Ó...megyünk, megyünk már! Becsszó!-*Pislog a fejük fölött köröző szellemre.*
-Gyere Mia, siessünk! nem szeretnék büntit kapni.-*Húzza el a száját. Ő maga gyorsan el is kezdi pakolni a cókmókjait. Időközben a szellem távozik is, de ezt Isa már nem is észleli. Bevárja, amíg Mia is kész van, még segít is neki ha szükséges, aztán a két lány kisiet a teremből. Az előcsarnokig még együtt mennek, majd ott elköszön évfolyamtársától és feliszkol saját szobájába, minden bizonnyal Mia is ugyanúgy tesz.*

*Alexa felbukkanásának köszönhetek egy álmatlan nappalt. Nem tudok aludni, bárhogy próbálkozom. Kicsit olyan leszek most, mint Tara, megpróbálom mozgással lefárasztani magam, hátha az segít valamit.
A gyakorló terem egy sarkában gyakorlóbábuk sorakoznak. Őket sorozom ütéseimmel, ám közel sem olyan vámpír gyorsasággal, inkább csak az embereknek megszokott laza tempóban.
Végig arra a vigyorra gondoltam, amit akkor ejtett felém. Még egy dolog, ami táplálja a dühömet. Igen, tegnap este óta dühös vagyok rá. Nemrég még minden jó volt, erre jött ő. Miért kellett felbukkannia? Miért lelte örömét abban, hogy engem üldözhet? Tara Japánban láthatott a mellkasom közepén egy heget. Az a karódöfés helye. A legtöbb sérülésem nyom nélkül begyógyul, de az nem. Behegesedett kör alakban, előtte gyötrelmes fájdalmakon mentem keresztül, ráadásul több időbe telt, mire végre rendbe jöttem.
Behúztam az állába, miközben tovább rágódtam a dolgokon.*

*Alexa belépet a gyakorló terembe.De meglátja Stevent miközben püföli azok a bábukat.Ki lép az ajtón.De aztán vissza megy.*
-Steven meg nyugodtál már?
*Kérdezi a fiútól.Halkan kérdezi de tudja hogy a fiú meghalja.És reméli hogy nem esik neki..*
-Tényleg megbántam.Sajnálom a sebedet.Ha hiszed ha nem nekem is marat tőled egy elég komoly seb.
*Mondja Alexa.Megbánó hangnemel.Bár fél attól hogy a fiú megtámadja.Készen áll erre is.De nem akar csatázni.Inkább azt akarja hogy béküljenek ki.*

*Nagyban püfölöm a bábukat, amikor egy hevesebb szívdobbanás hangja üti meg a fülem. Valahonnan nem is olyan messziről jön valaki. Idetart. Pár percre rá belép, a szaga pedig felém száll. Fúj, már megint ez az undorító szag! Orrcsavaró bűz, inkább befogom az orrom, hogy ne is érezzem.*
- Roh... Nem vagyok az! *fordulok felé elnyomva egy káromkodást* - Már az is merész húzás, hogy egy vámpír férfi közelébe jössz *mondom karba tett kézzel. Fura, most érzem hogy megbánta, de nem tudom hogyan reagálhatnék rá, azt pedig végképp nem hogy mit kezdjek a helyzettel. Annyi biztos hogy a történteket megosztom majd kedvesemmel. Ha szerencséje van a lánynak, nem fogják szálanként kitépni a haját.*
- Oké, erre nem tudok mit reagálni *túrok rövid, sötét hajamban. Ezúttal amúgy fekete szabadidőruhát viselek edzőcipővel. A kapucnija ismét csak a fejemre van húzva, s most még inkább. Lehorgasztom, a padlót fixírozva, miközben sápadt kézfejeimet finoman zsebeimbe csúsztatom.*
- Régóta történt, miután megsebesítettél, csakúgy eltűntél. Ezt inkább azután kellett volna egy kicsivel, nem 2-3 évre rá. Tényleg, 2-3 év még nem is olyan rég volt ugyan, de számomra igen *pillantok rá. Szürkés szemeim fájdalmat tükröznek* - Fura, hogy tegnap még a folyóba is hajítasz, most meg bocsánatot kérni jössz. Egyelőre még... Mérlegelem a dolgot.

-Tényleg nagyon sajnálom.És végül is a volt barátom és miatad hagytam abba.
*Le szegi a lány a fejét és így gondolkozik.~Legalább jó fele haladok.De nagyon fáj ez a seb.Ami itt van a válamon.~*És Alexa összeset.A lány tudja hogy mi a baja.A varázslat most már tejesen kiszáltt a testéből.Mostmár a szeme nem lett vörös.És nagyon lesápat.Egy pillanat múlva nem lélegzik már.*

//Egyre jobb leszel, csak így tovább! ^-^ Minél jobban kifejted, hogyan látod a karaktert, mit érez, annál realisztikusabb lesz a játék és ez a cél, meg az, hogy a sztori amit viszünk, hiteles legyen. Ha nem eléggé az, meg-meginogunk majd egy-egy résznél.//
*Enyhén pirosassá válik az arcom. Ha sápadt a bőrszíned, sajnos még ez a halvány pír is meglátszik rajta, remélem azért, hogy nem veszi észre. Már azon is meglepődtem, mikor csakúgy beállított a bocsánatkéréssel, ezzel a mondattal meg végképp. Mondjuk úgy, hogy belém fojtotta a szót annyira, hogy hirtelen tényleg nem tudok mit reagálni rá. Némán állok előtte a sokktól meggyötört arccal, szemeimmel némán fürkészem őt.*
- Egyre különösebb vagy *jegyzem meg és azzal távozóra fognám, de nem engedi a vibráló érzés, ami végigcikázik a testemen, amikor úgy hallom, hogy picit gyengül a szívverése.*
- Mi a... ?! *döbbenek meg, ahogy elterül a földön. Nem mondanám hogy megsajnáltam, ám nem is vagyok egy lelketlen alak. Leguggolok hozzá, hogy meg tudjam, mi történt.*

*Alexa érezte ahogy a fiú elpirul és úgy guggol le mellé.Erre kinyitja a szemét.*
-Huh.Elment a bájital hatása.Mostmár tényleg vámpír lettem.De furcsa érzés.Annyi év után.
*Alexa érzi hogy egyre éhesebb.*
-Bocs hogy zaklatlak még egy kicsit.Nem tudsz valami jó vadász helyet?
*Kérdi már szinte mosolyogva.És ahogy a fiúra pillant és látja az arcát ő is kicsit elpirosodik.*

*Kinyitja a szemét. Nem hinném, hogy csipp-csupp vámpírrá vállt, noha az éhség érzet a "tünetek" közé tartozik. Eltanakodva nézem őt, majd felsegítem.*
- Khm, maradjunk annyiban, hogy az épületből nem teszed ki a lábad. Nem tudom, hogy most mi veled a helyzet, de ha esetleg érzékenyebb vagy a fényre, tartózkodj tőle *javaslom jobb tanács híján.*
- Ha gondolod, ihatsz a véremből, de nem harapás útján. Van valamilyen műanyag pohár, vagy serleg nálad? *érdeklődőm.*

-Ne agódj értem.Nem vagyok érzékeny a napra.Még.
*Felkelt Steven segítségével.*
-Nem köszi nem iszok ember se vámpír vért.Én úgy mond vega vagyok.Csak állati vért iszok.de köszi a felajánlást.
*Mosolyog a fiúra.Elpirult.És oda lépet a bábukhoz.Erővel bele rúgot.*
-Csak ezt vártam.Ebbe az egészbe.

- Akkor elég ha a közeli erdőket, tisztásokat keresed fel *vonok vállat egyszerűen. Valamennyivel nyugodtabban tudok viselkedni vele szemben, azonban valamennyire még mindig haragszom rá. Meg lehet hogy teljes egészében sosem tudom elnézni neki, amit tett. Mindkettőnkben mély nyomott hagyott, ráadásul még mindig ott van az, hogy Tara mit reagál erre az egészre. Aggodalmaskodó típus, ha elmesélem neki, nem lesz boldog. Én sem fogok vidáman regélni erről az egészről.*
- Ha csak a nagy erő miatt vagy úgy oda, azt elérheted másképp is. Különben meg nem hinném hogy illik hozzád ez az egész *felelem nyersen Kicsit idegen ez a szitu annyira, hogy kezdek belezavarodni. Te jó ééég!*

-Kösz.
*Mondja megint megbánó hangon.*
-Nem csak ezért.Megint megkereshetem őt.És végre boszút állhatok rajta.Emberként ez nem ment volna.De így már megy.
*Mondja bosszú tejes szemekkel.*
-Most nem fog elmenekülni.

- Nem hinném, hogy végighallgatna egy kb. 13 éves csajt, más különben meg nem segít sokat a bosszú. Tapasztalat. Olyan vagyok, akit szinte senki sem érdekel és jó is így. Ha kirekeszted a világodból, többé nem törődsz vele és hagyod szenvedni úgy, ahogy van *részemről nekem ennyi a véleményem és a taktikám. Nem jó mentalitás, a problémákat sem mindig oldja meg, mégis tökéletesnek, egészségesnek érzem az elzárkózást.*

-Nem az a baj.Mert tényleg nem törődnék vele.Ha.....*Tétovázott egy kicsit végül kinyögte.*-.....ő zaklatott és ő őlt meg majd nem.Ő miata kellet vissza változnom emberé.És ő küldte rám a vámpír vadászokat.Pedig mindent ő csinált.
*Ahogy ezt mondta Alexa egy könnycsepp gördül ki a szeméből.Érezte hogy fel kell állnia és indulni kell.Meg kell keresnie.*
-Majd a buli után elmegyek 1 hétre és megkeresem.És akkor neki annyi.
*Mondja lesütött fejel.*

» CSI terem
» 588-as terem