Tatros folyó partja

-Ó, én mindig türelmes vagyok!
*Tódítja Cernek, holott azért nem ez a legfőbb erénye. Magához képest persze egész sokat fejlődött már a lány társaságában, na de tényleg nem a türelem példaképe.*
-Szerintem a gyógyítók egyelőre még sokkal profibbak nálam, viszont ha mindenképp azt szeretnéd, hogy a csodakezű Sev kutyuljon neked valamit, akkor megteszem!
*Igen, most leleplezte magát, ugyanis valóban a hiúság példaképe lehetne, nem a türelemé. Szereti, ha elismerik a tehetségét - ami persze van is, csak még kicsi, sokat kell fejlődnie.*
-Nem! Mármint őő... még nem próbáltam. Tudod, eddig csak egyedül csináltam mindent.
*A régi szokásai szerint válaszol, csak később esik le, hogy tulajdonképpen rengeteget változott azóta a helyzet, no meg nem akarja megbántani Cert sem.*
-Ez nem azt jelenti, hogy nem próbálnám ki szívesen a közös gyakorlást.
*Csak nem fog belehalni, bár nála ezt sosem lehet tudni. Ahogy megérkeznek, ő is vigyorogva köszön. Egyelőre csak áll ott, meg sem kérdezi, mi a feladat, ő jött szórakozni.*
-Sziasztok!

*Kacsint Luciusra mielőtt távoznak a srácok, és a szájával formálja - "majd kettesben megsúgom"-ot. Aztán ténykedik folyamatosan. Nadinak nevetgél. A poénjain leginkább, meg a színészi játékon.*
- Jól van na. Éhes vagyok. Jöhetnének már és lehetne tűz és süssünk és... Együnk és igen! Igyunk vajsört, Professzor úr! Lécci! *Kisboci szemek, és mosolygás. Ezt nem lehet letagadni, illetve megtagadni. Mikor Luciék visszaérnek, a srác nyakába bújik, belepuszil a nyakába.*
- Mi van, én ősemberem? Miért nem ti vágtátok le a szalonnának valót, hm? Milyen dolog ez? *Vigyorog rá, majd a tűzhöz igyekszik, Lucival a nyomában. David bá mellett valahol helyet is foglal, majd a tányérára szedgetett kenyeret, szalonnát, a Luciustól kapott botra kezdi tűzködni. Már rég csinálta, így bénázik rendesen. Kéne neki segítség.*

-Kösz, Nadia, erre volt szükségem. *Nevetve követi Luciust, a fiú válaszára viszont felvonja a szemöldökét.*
-Látom.*megcsóválja a fejét, néhány nagyobb darab fával tér vissza, egy pálcaintéssel kijavítja azt, amit a srác megfelelő rakásnak gondolt, és meg is gyújtja.*
-Jöhetnek a nyársak, de tűzdeljetek is rá valamit, nem fát égetünk. *Szórakozott diákok figyelmét hívja fel erre, mert bizony kinézi egyesekből, hogy az üres nyárssal vágtatnak oda.*
-Sziasztok! Még nem maradtatok le semmiről. *Szól oda Ceráéknak, és kivételesen szemet huny afölött, hogy Florina egyet nekem, egyet a közösbe alapon szeletel. Gitározni nem fog, és énekelni sem, addig jó mindenkinek, persze az, hogy Rowle prof ezt teszi, még mindig jobb, mint amikor ténylegesen üvölt.*

//Avrammal kicsit NJK.//

*Lohol, a szó legszorosabb értelmében, mert mozgás van a folyóparton, ő meg unatkozik, a könyvekből amit fel kellett venni, már szép erődöt épített, és most nincs mit csinálnia. Megörül a tömegnek, végre van élet.*
-Csőváááz, csá, csók! De kiráááály. Lehet jönni ilyen bigyót csinálni? Cristian Badrick vagyok, vadmágiás és lupis. *Egy körben tud le mindent, aztán elnyargal ágért, hogy legyen nyársa is. Pár perc múlva már vissza is tér, lehuppan a többiek mellé, és úgy próbálja ellesni, hogyan kell feltűzni mindent, hogy ne essen le. A férfire néz, végül is rájön, hogy az tanár lehet, de hogy szórakoztat, az tetszik neki.*
-Zsííír, a tanbá tud gitározni meg énekelni? Én nem, de az ugye nem ilyen kizáró cucc? *Nagyokat pislog, mert hát azért itt lányok is vannak, és Angela azt mondta, hogy van miből válogatni. Hát van.*

*Örömködik, meg dalol, de közben odafigyel a srácok tevékenységére, a tűzgyújtásra. EGyszóval mindenre. Sőt, két dal között még a beloholt Cristian-nak is szól.*
- Szervusz Cristian! Persze, gyere csak. Nem zárkózunk el senkitől. És nem, nem kizáró "cucc" az énekelni nem tudás. *Szól, biccent, mosolyog. Mutogatja, mi hol van, mit honnan lehet elvenni. Aztán ő tovább gondoskodik a hangulatról, egyszóval ő lesz a zenefelelős. Egész tábori repertoárja van, reméli, bele is kapcsolódnak. Ha az eseménynek vége, fogja magát, összepakol és az utolsó távozó után ő is távozik.*

//elnézést, de eddig bírtam//

//Flo NJK, folyton Luciusszal mozog, kíséri őt kábé mindenhova, amikor meg mindenki megy, ő is távozik. Bocsánat, jó szórakozást!//

*Amint megérkezik, segít Sevnek lepakolni a nagy cuccot, aztán megfogva a srác kezét odavonszolja magukat a tábortűzhöz. Senki nem kérdezte, a mérkőzések hogy mentek, de fülig érő vigyoráról bizonyára mindenki leolvashatta. Meg az az igazság, hogy most kivételesen Cer sem gondol rá.*
-Mi is kaphatunk olyan valamit, amit a tűznél kell sütni? Meg botokat is?-*Pislog szét vigyorogva.*
-Hello Cris, én Cerasela vagyok. Ő meg itt Sevastian.-*Mutatkozik be, meg mutatja be a mellette ülőt is. Pörög na, ez van.*

*Amint elkészülnek a kajával, a lányokkal együtt szépen elszállítja a tűzhöz, hogy mindenki készíthessen magának nyársakat. Megtörli a kezét, és mielőtt letelepedne ő is a tűz mellé, előkerül a dob is.*
-Jó étvágyat! Persze Cer, szolgáld ki magad!
*Lecsüccsen Avram mellé, és evés előtt zenél még egy kicsit. Zeneileg képzett, így elég jól sikerül tartani a ritmust David bával.*
-Szia Cris! Nadia vagyok! Mennyire vagy vadmágiás? Főként melyik elem? Csak nem a tűz?
*Az ugyanis vicces lesz, ha itt a tábortűz mellett is alkot a kiskölyök. Szerencsére pont a folyóparton vannak, így könnyen tudnák kezelni a helyzetet.*

*Nem kérdés, hová ül, így még segít is Flonak, a saját kész nyársát átadja neki, az övét pedig kiigazítja és azt lógatja a tűz fölé. Porgéékra vigyorog, de figyel a szalonnára, nem szereti égetten. Mikor befut az a fura fiú, Cristian, ismét elvigyorodik, aztán beszerző körútra indul, vagyis újratölti a tányérokat, hogy legyen mit sütni megint. Énekelni biztosan nem fog, A felének a szövegét sem tudja, inkább Flot öleli át, az sokkal jobb. Ha vége van ennek az egésznek, akkor pedig a lánnyal megy vissza a toronyba.*

*Nem álldogálhat a végtelenségig, így amikor Cer elkezdi húzni, végre hajlandó a helyváltoztatásra. Vigyorogva csatlakozik a tábortűz körül ülőkhöz, és mar el egy adag szalonnát, meg hagymát, amit majd a kenyerére csepegtet.*
-Tényleg, milyen volt az edzőtábor, azon kívül, hogy nem fáztál meg? Ugye volt valami meccsed is?
*Tudta, hogy valamit elfelejtett megkérdezni, csak időbe telt, mire végre eszébe jutott. Eleve a kviddics nem az ő sportja, néha azt sem tudja, mi fán terem. Crist már ismeri, ő volt az a srác, aki számmisztikán majdnem kiszúrta a táskájában lapuló puffskeint.*
-Hali! Egyszer már tényleg vadmágiázhatnál!

//Dobok egy piskótát, ill. asszem kettőt, igyekszem azért//

*Nem harapják le a fejét, így még jobb kedve lesz, és rögtön csatlakozik is a többiekhez.*
-Komcsi? Ez baró tanbá kérem. *A nyársa csálé, és a fele kaja lóg róla, de az övé, és ezt fogja megsütni. Már ha nem a tűzben köt ki minden.*
-Csá nektek is Cerasela, meg Sevastian. Őt ismerem, volt azon a dualizmusos órán. *Ez nála a számmisztika, ennyi maradt meg benne, nem tehet róla.*
-Ú, hát nagyoooon. Ha mérges vagyok, vagy megijedek, vagy örülök valaminek, akkor tutkó, hogy valami felgyullad mellettem. Dededede, a tűz az. *Vigyorogva felel, és boldog attól, hogy Nadia így eltalálja, és senki nem nézi ki. Ennek örömére azonnal felgyújtja a mellette lévő farönköt, így a nyársát hirtelen beledobja a tűzbe, a sercenésektől meg még meg is ijed, tovább fokozva a bajt.*
-Bocsi, nem így akartam. *Próbál oltani, csak az nem olyan egyszerű.*

-Kösz Nadi!-*Vigyorog a lányra, aztán vesz a kajából is, nyársat készít. Siet is vele rendesen, megéhezett az ide tartó pár órás út alatt.*
-Jó volt. Az első két éjszaka az edzőtáborban azzal telt, hogy meséltünk, dumáltunk a csajokkal. Van két új tag is. Őket meg beavattuk.-*Kuncog. Annak idején ő is átesett ezen. Jobban mondva fél évvel ezelőtt, mikor bekerült ő is az ifi válogatottba.*
-Aztán persze voltak mérkőzések is. Ezen a héten majdnem minden nap. Hatból négy győzelem, egy döntetlen és egy vereség. -*Szeme csillog, ami nem csak a tűznek köszönhető, annál inkább az elmúlt két hét élményének.*
-Vadmágia? Wáó.-*Néz nagyot.*-Ilyet eddig csak szóbeszédből hallottam. Csúcs. Tudod kontrollálni?-*Kérdi álmélkodva Cristől.*

-Szívesen! Fogyasszatok, fogyasszatok!
*Tukmál kedvesen mosolyogva, majd kicsit szünetelteti a dobolást. Készít magának egy csinos kis nyársat, és elkezdi a sütögetést.*
-Hűű! Vagány lehet kviddicsesnek lenni! Midig is csodáltam az izmos fiúkat... meg lányokat! Tudok repülni, nem is olyan rosszul, de profi csapatban nem állnám meg a helyem. Biztos klassz lehet, ahogy a tömeg ordít, drukkol, te meg ott suhansz a magasban!
*Nagy, áhítattal teli szemekkel mesél, közben kicsit el is felejtkezik a sütögetésről, de szerencsére ő nem gyújt fel semmit.*
-Nem baj Cris, majd itt megtanulod kontrollálni. Ha szeretnéd, gyakorolhatunk, hogy én ijesztgetlek, te pedig edződsz. Természetesen ezt majd csak pár hét múlva tehetjük meg, jobb, ha addig valami tanár kezelget. Persze ezt még előbb meg kell kérdeznem.
*Ő egy rendes lány, és szívesen segít, de előbb mindig kér hozzá engedélyt. Az nem érdekli, ki melyik házhoz tartozik, a vadmágia komoly dolog, az a jó, ha mielőbb leredukálják.
A tűztől nem ijed meg, bár azért felpattan a helyéről, és előkapja a pálcáját. Suhint, és máris loccsan a víz, elviekben el kell, hogy aludjon a tűz.*

-Köszi!
*Sikerült a legelemibb dolgokról is megfeledkeznie, és meg sem köszönte az ennivalót. Mesés, a szerelem (vagy valami hasonló dolog, kamasz változatban) nem csak vakká, de hülyévé is tesz. Legalábbis őt most biztosan.*
-Nem szeretem annyira a tömeget, és a szívatást is csak akkor, ha nem én vagyok a szenvedő alany. Hogy bírták az újoncok?
*Nem is ő lenne, ha nem nyafogna tovább, de ő így cuki, legalábbis szerinte. Persze mindezt nem direkt csinálja, belőle ez spontán módon jön.*
-Nagyon ügyes vagy! Az tök jó arány!
*Lehet, kéne adnia egy puszit? Hirtelen körbenéz, és úgy dönt, ehhez túl sokan vannak, és amúgy sem jött még bele ebbe, úgyhogy csak ül, és sütöget tovább.*
-Szerintem a kviddics igenis veszélyes sport. Durva a játék, főleg olyan magasságban. Cer, sosem félsz?
*A tűz váratlanul éri, igaz, kicsit elkésik, de azért ő is pálcát ragad, bár mire tudna varázsolni, az egész akció értelmét veszti, hiszen Nadi megelőzte.*

-Ja, hát azt nem. *Már nem szégyelli, úgy jelenti be, mintha ez olyan természetes dolog volna, pedig Lockhwell professzor nem volt túlzottan lelkes, amikor kiderült, fogalma sincs, hogyan fékezze.*
-Tutkó? Eddig sosem ment. * Tágra nyílt szemekkel néz Nadiára, és lelkesen bólogat a gyakorlásokra. Nem tudja elképzelni, hogy ezt lehet kontrollálni, mert hát nála is csak úgy jön, és semmit nem tud ellene tenni, bármennyire szeretne. A lány ráadásul pillanatok alatt megoldja az oltást, hálás is érte.*
-Köszike! Te meg kviddicsezel? De buli. Én azt sem tudok. *Repülni sem, sosem próbálta, és ahogy magát ismeri, képes felgyújtani a seprűt, amin éppen maga ül. Lehet, inkább meg sem próbálja. A vacsorának annyi, így keres egy újabb nyársat, no meg kaját, amit megcsinálhat. Szépen megsüti, és vidáman szedi le a botról a tányérra.*
-És mikor kell bemenni? *Sajnos sejti, hogy hamarosan, és ettől nem túl lelkes, ő nem akar sem aludni, sem tanulni, sem semmi mást, viszont ha nagyon muszáj, akkor csak bemegy a többiekkel.*

//Köszönöm! :-)//

*Cristianra felvonja a szemöldökét, legfőképp arra, hogy azonnal tűzbe borítja a környezetét. Azonnal reagál Nadiával együtt, veszélyes a fiú.*
-Soha senki nem mondta, hogyan próbáld meg, vagy hogyan kell? *Ez furcsa, ilyet még ő sem látott. Ami külön jó, hogy nincs semmiféle szájhúzogatás, csak béke és nyugalom.*
-Majd szólunk, Cristian. *Nadiával beszélget, és ha itt az idő, akkor segítenek elpakolni, a tüzet eloltani, majd mindenkit beterelni szépen a kastélyba, fel a hálókörletébe.*

-Igen, jó érzés, mikor hallom a szurkolók hangját.-*Mosolyodik el. Még szerencsére fiatalka, így a pasi hódolókkal sincs még sok baja. Ki tudja miért, de Sev reakciója nem lepi meg, ahogy a srác kérdése sem.*
-Nem veszélyes, ha tudod, hogy mire hogyan reagálj.-*Mosolyodik el. Persze, volt már neki is egy-két sérülése, de túl élte. Nem is igazi sportoló, akinek már nem voltak sérülései.*
-Nem félek, sőt. Annyira szabadnak érzem magam fent. És az az adrenalin, amit a mérkőzések adnak... a sikító tömeg, a hangosbemondó hangja...a legjobban akkor szeretem, mikor még az eső is esik.-*Szeme most is csillog, mint mindig, ha a kviddicsre terelődik a szó. Pláne, ha a mérkőzésekre.*
-Sajnos most nem esett egyik mérkőzés alatt sem... de majd ha kitavaszodik!-*Mosolyodik el. Aztán falatozni kezd. Még maradnak egy ideig, kellemesen beszélgetnek, aztán ha Avram kezdi őket terelgetni, Sevvel az oldalán felbattyog a Toronyba.*

//Köszöntem//

-Szívesen!
*Mosolyogva felel Sevnek, annyira nem zavarja, hogy ez kimaradt, hiszen látja jól, hogy a fiúnak most egészen más terelte el a figyelmét.*
-Tutkó.
*Feleli kacagva Crisnek. Ilyen szavakat magától nem használ, de szerinte vicces, mint ahogy maga a kölyök is. A szavát pedig állja, csak előbb még meg kell beszélnie a részleteket.*
-Ó, annyira tudtam!
*Felkacag Ces válaszán, és táncol egy kicsit a levegőben, imitálva a szurkolókat. Remélhetőleg nem csapja le a körülötte ülőket. Egy ideig még Avrammal társalog, aztán érkezik Cris kérdése.*
-Már elég késő van, úgyhogy mehetünk is.
*Azzal összepakolnak maguk után, és távoznak. Arra figyel, hogy mindenki megtalálja a hálóját, és nehogy "véletlenül" eltévedjen.*

-Gondolom, csupa pasi szurkol.
*Ennél a résznél beduzzog egy kicsit, hiszen elképzeli, ahogy majd hamarosan felfigyelnek a lányra, és körülrajongják, ő meg mellettük csak egy szerencsétlen, nyüzüge, üst felett görnyedező vízisikló lesz.*
-Remélem, hogy így van.
*Mondja mindezt meggyőződés nélkül. Nem fogja elárulni, hogy retteg minden veszélyes dologtól, amiben a testi épsége forog kockán.*
-Furcsa egy lány vagy!
*Látszik rajta némi berzenkedés a repülést illetőleg, de ez nem akadályozza meg abban, hogy ne kedvelje Cezt. Biztos jó lehet, bár nem is érti, miről beszél. Neki más okoz élvezetet.*
-A kedvedért fogok megtanulni esőtáncolni!
*Egyelőre csak viccel, bár szeretné látni egyszer, hogy mennyire élvezi a lány az esőt ott fenn. Lassan elkészül a nyárs is, úgyhogy amint fogyasztható hőmérsékletű lesz, megvacsizik. Mikor menni kell, ismét felkapja a lány hátizsákját, és egymás mellett baktatva térnek vissza*

//Én is köszöntem! Jó éjt!//

*Soma érkezik az udvarra. Kicsit izgatott, ez lesz az első kirándulós órája, amit egyes egyedül vezényel le. Eddig az apja mindig jelen volt és ő intézte a zsupszkulcs dolgot. Feljánlotta Béla bácsinak is, hogy tartson velük, de az öreg csak mosolyogva hárított a dolgon, még megjegyezve azt is, hogy ez az óra is csak Soma javára fog válni. Ebben a srác sem kételkedik, kivéve, ha valamit elszúr és az egyik gyerkőc nem érkezik vissza... De nem, ilyen nem történhet meg, hiszen Ő Péterfy Soma, ráadásul Coxton is, ők meg nem a megbízhatatlanságukról híresek. Ha felmenői képesek voltak évszázadokon át vezetni egy iskolát, ráadásul a közéletben is aktívan részt venni, Sominak sem fog gondot okozni egy kis kiruccanás pár kamaszodó elsőssel. Ráadásul a mostani elsős generáció már nem az a csöpp kis gyermek, elég nagyok már ahhoz, hogy értsenek a szép szóból és saját maguk, illetve társaik épségére is odafigyeljenek. Esetleg jelezzék Somának, ha baj van.
Kényelmes farmert vett fel, sima hétköznapi, téli kabáttal, kényelmes sportcipővel. Így várja elsőseit. A zsupszkulcs már ott lapul a zsebében.*

*Újra tábla, azaz rájön, hogy nem is a terembe kellett menni, hanem ide, így ha kellően kilihegte magát a rohanás után, akkor jöhet egy újabb sprint, egészen a tópartig. xD*
-Szia, a terembe mentem, és nem tudok olvasni, tudom. *Mert ez így van.*

-Hát, valóban nem.-*Vigyorog a srácra, majd az órájára pillant.*
-De attól tartok, a mai kirándulás, érdeklődés hiányában elmarad. Pedig Fukushimába látogattunk volna, megnézni az atomreaktorokat. De ez van. Talán majd legközelebb. Azért a 10 pontot megkapod a részvételért.-*Jegyzi meg kis csalódottsággal a hangjában.*
-Jössz vissza a Kastélyba? Vagy még maradsz kint?-*Pillant a másikra.*

-Örültem, hogy oda beértem, nem néztem, hova kell jönni. *Csak elvigyorodik, egyszer ér be valahová az utolsó pillanatban, és akkor is rossz helyre. Ez az ő formája.*
-Kár, pedig szépen sugároztunk volna, nem kellene sehová sem világítás. *Na tessék, pont egy kirándulás marad el. Ez tényleg nem az ő napja.*
-Megyek vissza, itt már elégszer jártam, nem nézelődök. *Majd máskor, amikor kijön gyakorolni, majd akkor, de azért, hogy senki ne kövesse.*

-Úgy látom, ma sem hazudtolod meg magad.-*Csóválja meg vigyorogva a fejét, aztán megindul a Kastély irányába.*
-Akkor egy ideig még együtt mehetünk.-*Jegyzi meg, aztán szép lassan eltűnik sziluettje, minden bizonnyal Luci társaságában. Somi próbál valami jó kis témát kapni, amiről szépen, bunkózás nélkül el tudnak beszélgetni.*