Tatros folyó partja

-Meglepő lenne, ha eltérnék tőle, ugye? *Bármire képes, ha azt kell bebizonyítania, hogy meglepetést is tud okozni.*
-Kibírod velem? *ismét vigyorog, mert hát na. Ha azt nézi, tulajdonképpen Somával jól sikerült az indítás, többször is. Jó hogy nem lett verekedés a vége. És ha a fiú befelé indul, hát jobb híján ő is.*

* Szinte futva érkezik. Úgy hallotta valami program lesz 6-kor de mikor körül néz nem lát senkit. Nagy levegőt vesz és lehuppan a földre. Izgatottan várja, hogy végül is mi lesz ebből az egészből. Elfekszik a fűben és azt várja, hogy érkezzen valaki más is. *
~ Ha meg nem jön senki más akkor gáz van. Úgy érzem kilyukadt a tüdőm…azért az nem de idáig futottam mint egy őrült. ~ * lecsukja szemét és mély levegőket vesz, hogy pulzusa a normális legyen. *

*Soma érkezik. kissé késve, az apjának írt beszámolót. Körülnéz.*
-Hát itt meg...? Nem úgy volt, hogy piknik?-*Ő is úgy tudta, hogy program lesz, lévén, ő maga volt az egyik szervező.*
-Hello Fred! Mizu?-*Érdeklődik, miközben lesuppan egy száraz fatörzsre nem messze a folyó partjától.*
-Ha minden igaz, a csajok kell hozzanak szendvicseket... bár én már semmiben nem vagyok biztos.-*Vigyorog az elsőévesre.*

*Furcsa, még alig érkezett meg, egyedül a kínai gömblángját etette meg, ki sem pakolt, csak a legszükségesebbeket, aztán máris program van. Valami piknik, vagy mi, de hát olyan mindegy, szalonnát hoz, az neki bőven elég némi gumicukorral kiegészítve, a tűz az nem probléma.
Aztán amikor odaér, akkor látja, hogy a fiúk aztán mindenre készültek, csak arra nem, amire kellett volna. Mivel Soma tűnik az idősebbnek, egyenesen hozzáfordul.*
-Sziasztok! Ez lenne a piknik? Ki a szervező? Hol az alapanyag? *A végén elneveti magát, ez tényleg nem egyszerű így.*
-Na jó, akkor ti rakjatok tüzet, én meg hozok még valami kajának valót a konyhából. Aki szendvicset akar enni, az így járt, nem fog. Teát, üdítőt, vajsört, mézsört hozok. *El is tűnik, meg sem várja a válaszokat, jó negyed óra elteltével érkezik meg ismét, maga mögött lebegtetve a holmikat, ami a piknikhez kellenek.*

* Hallja az érkezőt és mikor az meg is szólal, kinyitja a szemét. Fölül és végig méri a srácot. Nem úgy tűnik neki mintha ismerné bár lehet. Szegény Frednek már nem a legjobb a memóriája. *
- Csá. Én éppen a piknikre jöttem. Gondolom te is. Meg szerintem én kilihegtem már a lelkem. És veled van valami érdek feszítő? * mondja szépen lassan és a mondatok között vesz egy-egy levegőt. Szegény még mindig eléggé fáradt a futás miatt. Végig nézi némán a másik útját, majd amikor meghallja a csaj szót azonnal kihúzza magát. Szeme fölcsillan és kissé elmosolyodik az ő furcsa módján. *
- Csajok? Szóval jönnek lányok is. Az jó lesz… * hangja már sokkal erőteljesebb és határozottabb mint az előtt. Alig, hogy befejezi föltűnik egy lány. Még köszönni sem tud, mert az idegen annyit beszél. Csodálkozó szemekkel nézz a nem rég távozó után, majd föláll. *
- Hallottad a parancsot tűz rakás van. * mosolyodik el barátian és a másikra néz. Imád tüzet rakni, csak az a ritka eset mikor nem gyújt föl olyas valamit, ami nem tüzelőnek való. Rögtön el is kezd fát gyűjteni Isten tudja honnan. Nem siet a lehető leglassabban dolgozik. Mikor a lány vissza tér lerakja egy helyre a tűzifát és a lányhoz lép. *
- nem volt időm bemutatkozni. Fred Padmor vagyok. * közli mosolyogva és kezet nyújt az idegennek. *

*Útközben összefut egy szöszkével, aki még mindig morog valamit az orra alatt, és csak odaint neki. A folyópartról jön, ami felettébb érdekes, hiszen a program most kezdődik. Nyársakat hoz, némi asztalt, székeket, pokrócokat, és itt ki is fújt, mert azért az ő sem síva, na meg azért nem emelget még tonnákat varázslattal sem.*
-Üdvözletem! neki meg mi baja volt, és miért befelé tartott? *Még nem találkozott ezzel a lánnyal, sejtései szerint ő lehet az új, aki elé Béla bácsi ment ki.*
-Soma, segíts felállítani az asztalokat, ha kérhetem.

-Velem se sok.-*Bólint az elsősnek.*
-Ő...üdv ifjú hölgy.-*Köszön a lánynak, aki rögtön el is kezd hadarni, majd meg is indul a Kastély irányába. Alig hogy feleszmél, megérkezik Avram is.*
-Helló! Öhm...nem tudom, ki ő, de ha jól vettem ki a szavaiból, épp a Kastélyba tart, kajáért. Azt már nem tudtam elmondani neki, hogy hogyha minden igaz, a szendvics már úton van.-*Vonja meg a vállát, majd segít prefitársának az asztalok pakolásában, rendezésében. Közben azért Frednek is odaszól.*
-Jó szárazakat válassz, azok égnek a legjobban.-*nem, mintha bűbájjal nem lehetne megoldani, de minek használnia, ha meg lehet anélkül is lenne?.*

*Visszaér, leenged mindent, és gyors rendezésbe kezd. Ugyan bemutatkozni még nem volt ideje, de hát na, első a piknik, utána minden más.*
-Akkor újra sziasztok! Dévajvári Nóra Dela, de csak simán Dela. No, ha a máglya áll, és sikerül tüzet csiholnotok, addig szétválogatom a cuccokat. Szalonna ide, hagyma oda, kenyerek amoda, aki akar, még krumplit is süthet. Az italok itt vannak. Hogy állunk? *Körbenéz, igazság szerint nem ehhez van szokva, ha szervezés van, akkor mire mindenki leér, addigra minden áll, neki ez a normális, de nem veszekszik a fiúkkal, elvégre fiúk.*
-Na, ez a piknik. *Türelmesen vár, míg végre tűz is lesz, aztán máris a nyársakra kezd el tűzdelni néhány dolgot, hogy lehessen sütni is. Közben édességet nassol, mert arra neki szüksége van. Egy nyársat kinevez magának, azzal ül le, és várja a többieket. Baltiban reménykedik, hogy megjelenik, ezer éve nem látta már, és ha itt tanul, akkor össze fognak futni.*

//Bocs de nekem mennem kell, mert a gépen szarakodik és már ötször leállt. Bocs még egyszer.//

-Aha, így már értem. *Vigyorogva pakol szét Somával, ha ez a kiscsaj tényleg így pörög, akkor nem lesz egyszerű eset, annyi szent.*
-Azért nem csak szendvicsekre van szükség, ez igaz. *Miután a lány visszaér, még mindig vigyorog, és viszonozza a bemutatkozást.*
-Avram Thadziev, a Panagan prefektusa, örvendek. Te vagy az új lány, aki egyenesen a Martionból érkezett, igaz? *Hallott róla, már amennyit az igazgató elárult nekik Nadiával, és tulajdonképpen nem is érti, hogy mit keres itt, hiszen elméletben már leérettségizett és felvételizett is.*
-Azt az egyet áruld nekem, hogy ha végeztél ott, akkor miért ezt a sulit választottad, és miért nem egyből az Akadémiát? *Rejtély. Ő maga lenne a legboldogabb, ha ilyen helyzetben lenne, esze ágában sem lenne más iskolába jelentkezni csak úgy.*

//Fred, ez általános probléma, mi is kűzdünk a gépeinkkel^^.//

*Egy elsősforma leányzó caplat kifele, kezében egy hatalmas piknikes kosár. Messziről integet és Soma nevét kiabálja.*
-Sommma! Somaaa! Sajnálom, hogy iylen későre értem ide, de még nem ismerem az utat. Háromszor eltévedtem, egyszer meg két barom hatodéves terelt rossz irányba, és indulás előtt még BHaltazárnak is teát kellett főznőm.-*Húzza el a száját. Ez van. Aztán rápillant az asztalon a sok sok finomságra.*
-Vagy nem kellett folna szendvicseket hozni...én pedig úgy emlékeztem, hogy azt mondtad.-*Néz nagyot. Új a kislány na. Két napja érkezett, összevan zavarodva, és ahogy elnézi, nem igazán képviseltették magukat a maga körabeli diáktársak.*

-Igen, én. Ja, hát azért, mert hallottam, hogy Iulius Coxton visszatért, és ezért úgy döntöttem, hogy a bűnözők és a démonok megvárnak, akkor ide jövök egy kicsit. Halasztást kértem az Akadémián, és engedélyezték, de ha mégis meggondolják magukat, akkor újra felvételizek majd. *Mosolyogva válaszol, amikor befut egy kislány is. Amikor meghallja Balti nevét, akkor elvigyorodik.*
-A piknik nem csak szendvicseket jelent, de itt tényleg mindig mindent így szerveztek ? Szia! Én Dela vagyok. *Mivel a tűz kész, ott táborozik le, és azonnal sütni kezd. Nem, nem parázson, de ő így szereti.*

//amúgy fagyás van, mert tegnap userek net kapcsolata egymás után mondta fel a szolgálatot. ^^//

*Olyan gyönyörű ez a folyó. Még szerencse hogy hoztam magammal a rajz cuccaimat és megörökíthetem a naplementét. Egy ilyen táj és a rajzolás mindig kikapcsol. Már elég régóta itt vagyok és elültem mindenem, de megérte végre kész vagyok a rajzommal. Ahogy elnézem lehetne mit javítani rajta de tanulni is kéne valamikor. Kicsit felállok és nyújtózkodok, közelebb megyek a folyóhoz. Hátranézek a LLG tankönyvemre, készülni kéne órára.* - Ahhj..- *dobbantok egyet nyűgösen, és felveszem a könyvet a földről. Egy ideig állva lapozgatom, aztán mikor elfáradok újra leülök hátamat nekitámasztva egy fának. Remélem nem hangyás.*

*Gitta sétál erre. Sétál? Inkább ugrál. Ma fekete bőrnadrágot és fehér polót visel, pink haja mint mindig, most is kivirít a tömegből. Bár már elég későre jár az idő, de kellemes a kinti légkör, s sok diák választja ezt a levegőt a második iskolai nap kipihenéséhez. Gitta, mint újdonsült prefektus, jelvénnyel a fehér polóján, azért arra is figyel ugrálás közben, hogy minden rendben van-e, kell-e verekedőket szétszedni, büntit adni, piszkálják-e a nagyobbak az elsősöket és társai. Ma délelőtt már meg kellett mentenie egy elsőst az ötödéves pangisoktól. Üvegcsapdába akarták zárni. Igaz, hogy a kis gólya a másik ház tagja volt, de ha az ember lánya prefektus, nem szabad a ház dolgon fennakadnia. Szerencsére még időben közbe tudott lépni, az ötödévesek meg büntiből a jövő hétvégéjük szabad idejét a Panagan Torony hat mellékhelyiségének tisztításával fogják tölteni. Persze, pálca nélkül.
Most elér a folyó partjához. Szeret itt lenni. Ennél már csak azt szereti jobban, mikor télen befagy és lehet rajta korcsolyázni!
Egy lánykához ér, látja, hogy egyedül van, hát Gitta úgy dönt, megszólítja.*
-Szia! Gitta vagyok.-*Mutatkozik be alánynak.*-Mit tanulsz?-*Érddeklődik. Próbálja ő kitalálni, de a fényviszonyok már nem a legjobbak.*

*Hallom hogy valaki közeledik, de épp el vagyok foglalva hogy a betűket próbálom kiolvasni. Kezd sötétedni. Meg is lepődök amikor megszólít. *- Szia. *-válaszolok hirtelen és halkan. *- Khm..Szia. Ööö legendás lények gondozását. De már épp befejeztem. * Végre normális hang. *- Én Mia vagyok. Igaz nem tilos már ilyenkor kint lenni? * Látom a prefektusi jelvényét, biztos már jó magas évfolyamon járhat.

-Az nagyon érdekes tantárgy, én mindig is szerettem.-*Mosolodik el.*
-Még nem, van egy kis idő atakarodóig.-*Válaszol kedvesen a lánynak.*-Ezek szerint új vagy itt, igaz?-*Kérdi. Nincs ebben semmi rossz, ő is volt elsős, meg új is. elsős jó rég, de újként még tavaly is be kellett illeszkednie. Szerencséére ez sikerült. Az emberek első reakció általában nem túl jó, mikor megpillantják pink haját meg öltözékét, pláne ha még a tetoválása is látszik, de ha szánnak rá egy kis időt, és jobban megismerik, bizony rájönnek, hogy Gitta normális, aranyos csajszi. Legalábbis általában, de panaganos lévén néha azért belé költözik a kisördög.*

-Igen, elsős vagyok, még csak két napja jöttem és nem ismerek minden szabályt* visszamosolyogtam rá. A többi cuccomat is felszedtem magam mellől és a kezembe vettem a csukott LLG könyvvel együtt. Aztán felálltam, lesepertem magamról a koszt és még a biztonság kedvéért megnéztem nincs-e hangya rajtam. Közelebb mentem Gittához és csak most vettem észre hogy rózsaszín a haja. *- Szép a hajad, mióta hordod így? Nem szól érte senki? -* A varázslóvilág még egészen új nekem, lehet itt mindenki sokkal elfogadóbb mint az emberi világban. *

-Ne aggódj, nem vészesek a szabályok, egy-két hét és belejössz.-*Mosolyog ő is. Dehát mit tegyen, ha egyszer ilyennek született? A mosoly és vidámság a lételeme. A lány kérdésére elneveti magát.*
-Nem is gondolod, mennyi előítélet ér érte. De merlinre, én így szeretem!-*Mondja, miközben mindkét kezével beletúr.*
-Hűha... most megfogtál! nem is tudom... de jó rég óta van így, az bizos!-*Mosolyog a lányra. *
-Látom, rajzoltál. Megnézhetem?-*Kérdi, érdeklődve pislogva a lány alkotás felé.*

-Az a lényeg hogy neked tetszik. -*Nevetem el magam. Amúgy is jól áll neki. *- Ööö persze-*Lassan kikerestem a könyv lapjai közül, és átnyújtottam neki a szénceruzás rajzot ami a folyót és a környezetét ábrázolta a naplementében. A ceruzás rajzok sajna nem adják vissza a naplemente szépségét, de festeni nem tudok. Bár ez a rajz is hagy némi kivetnivalót de most nem volt kedvem annyira részletesen kidolgozni. Így is meg vagyok vele elégedve.* - És neked van valami hobbid, amit itt is lehet csinálni?*- kérdezem mosolyogva.

-Persze, ez a lényeg, a többivel nem is foglalkozom.-*Mosolyodik el, majd átveszi a rajzot. Sajnos már túl sötét van ahhoz, hogy szabad szemmel megnézesse, de mire van a pálca, ha nem az ilyen helyzetekre? igy gyorsan előkerül az is.*
-Lumus!-*Mormolja el a varázsigét, melynek hatására a pálca végéből fény bújik elő. Így már meg lehet nézni a rajzot is. Gitta hosszasan szemléli, majd mosolyogva nyújtja vissza. A Nox varázsigére sincs szüksége, hisz mire végez, a fényvarázs is megszünik.*
-Nagyon szép! Ügyes vagy.-*Dicséri meg a lányt, majd annak kérdésére elmosolyodik.*
-Ha hiszed, ha nem, én is rajzolni, festeni szeretek a legjobban. Én inkább festeni, rajzolni csak ritkán szoktam, azt is inkább pasztellal.-*Válaszol Mia kérdésére.*
-Kiismered már maad a Kastélyban?-*Érdeklődik tovább. Tudja, hogy ez nem könnyű, tavaly neki is jó pár napba beletelt.*

-Köszönöm-*mosolyodok el. Örülök hogy tetszik másnak is a rajzom. Főleg ha neki is ilyen a hobbija biztos ért hozzá.* - Festeni meg én nem tudok- *nevetem el magam. *-De kíváncsi lennék a te munkáidra is.-* Mindig szerettem nézni mások alkotásait. Megmutatják kinek mi a fontos a világból, amit lerajzol vagy fest.*- Hát, a klubhelyiséghez, az ebédlőhöz, a mosdóhoz és a BIT teremhez már odatalálok de a többi még felfedezés alatt áll.-* Elhallgatok, aztán eszembe jut a fényes varázslata.*- Tetszett a varázsige amit használtál. Még nem tanultam, meg tudnád mutatni? Majd gyakorlom lefekvés előtt. -*mosolyogtam rá. Annyira király varázsolni. A lehető legtöbb bűbájt meg akarom tanulni. Már akkor vágytam varázserőre mikor még nem is tudtam hogy van. *

-Most sajnos nincs egy sem nálam, de egyszer elhozok párat, hogy megnézd!-*Ígéri meg Miának, persze, a mosoly sem marad el, ez már annyira hozzátartozik, mint az élénkrózsaszín haja.*
-Majd keresd fel a diáktáralgót, és a a könyvtár is hasznos dolog.-*Látja el tanácsokkal a lányt. A kérésen egy kicsit meglepődik, igaz, hogy már a tavaly is segített a kisebbeknek a házikban, vagy egy-egy bűbáj gyakorlásában, azért az nem teljesen egyenlő a tanítással. Végül is egy egész könnyű bűbájról van szó, rossz nem sülhet belőle ki.*
-Persze, szívesen segítek. Nem nehéz, de ha nem sikerül elsőre, ne csüggedj el, nekem is napokba telt, míg megtanultam. Emlékszem, legelső próbálkozásokra nem történt semmi, aztán vagy ötödszörre valami kezdett pislákolni, de két-három napnak el kellett telnie, míg sikerült normálisan összehozni.-*Nosztalgiázik. Időközben ismét előveszi a pálcáját.*
-De ez egy olyan bűbáj, melyet nap mint nap hazsnálunk, így a gyakorlás is meglesz. Akkor ha meg van a pálcád, kezdjük el.-*megvárja, míg Mia is előveszi a sajátját, majd ismét megszólal.*
-Nem nehéz, a varázsige csak ennyi: lumus. Ezt csak simán ki kell mondani, ne parázz, úgy mondd ki, mintha azt mondanád: könyv.-*Magyaráz ő lelkesen. Bár lehet, hogya marhaság az egész, vagy annak tűnik.*
-Nagyon fontos a koncentráció, de nem csak ennél, az összes varázslatnál. Miközben azon vagy, hogy fényt varázsolj, ne gondolkodj azon, hogy a másounokatesód barátnőjének a pasija milyen hülyén hordja a haját vagy már megint vajon hova tűnhetett el az ezer meg egy üres pergamentekercsedből egy darab.-*Magyaráz továbbra is, teljes komolysággal. Ha most látná őt valaki, és nem tudja, mi a helyzet, tuti hülyének nézi.*
-Szóval ennyi az egész, koncentráció, aztán kimondod a varázsigét és ezzel egyidőben észrevétlenl megmozdítod a pálcát, egy hangyányi pöcintés, vagy nevez ahogy akarod, de a lényeg, hogy nem is vevődik észre.-*Ahogy magát halja, egyre jobban megbizonyosodik arról, hogy nem érthető a magyarázatából semmi. Azért reméli, mia nem így van vele.*
-Figyelj.-*Mondja, majd rábéz pálcája hegyére.*
-Lumus!-*Mondja, s a pálcából kisebb fénycsóva tör elő.*

*Elő is veszem a pálcámat rögtön. Eddig egyetlen bűbáj sikerült azonnal, a BIT órán. A többi amiket otthon gyakoroltam hát..már nem is emlékszek mennyi idő volt. Változó. A magyarázat kissé gyors, de a lényeget megértem belőle. Miután Gitta ismét bemutatta a varázslatot, megköszörülöm a torkom és nekikezdek. *-Lumus-*Mondom ki hangosan és határozottan, de mivel annyira lazán tartottam a kezemben kiesett belőle. Gyorsan lehajoltam érte és szorosabbra fogtam. *-Lumus.-*Ismételtem meg de semmi. Vettem egy mély levegőt, kifújtam és újra kimondtam a varázsigét. Ezúttal egy apró szikra és egy leeresztő lufi hangja hagyta el a pálcámat. Felnevettem a vicces hangtól. *-Na jó holnap gyakorlom majd. Lassan mennem kéne szerintem. Elég fárasztó nap volt. -* Még mindig képes vagyok napi 12 órát aludni. Elrakom a pálcát a zsebembe és közelebb lépek Gittához. *-Örülök hogy megismertelek remélem még összefutunk. És köszi hogy megmutattad ezt a varázsigét.-*mosolyogtam rá szélesen. *-Van még dolgod, vagy menjünk együtt a kastélyba?-*Ha együtt megyünk még útközben beszélgetek vele, ha nem akkor egy barátságos mosoly kíséretében integetek neki és a klubhelyiség felé veszem az irányt, aztán fürdés és alvás. Huhh..varázslatosak itt az éjszakák.*

*Figyeli Mia próbálkozásait. Még nem megy neki, de elsőre ez nem is meglepő.*
-Szerintem is jobb lesz, ha holnapra hagyod. Én is mindig reggel tanulom meg a legfontosabbakat, akkor fog legjobban az agyam.-*Mosolyog a lányra.*
-Igen, most már ideje bemennünk.*Bólint a lánynak.*-Én is örülök, hogy megismertelek, remélem, még máskor is összefutunk egymással!-*Viszonozza Mia kedves szavait.*
-Most már én is megyek, az előcsarnokig úgyis ugyanarra megyünk, miért ne mennénk együtt. persze, ha nem zavar, hogy egy prefi sétál melletted-*Teszi még hozzá nevetve, majd lassan megindul Mia oldalán a Kastély irányába. Még ha lát valakit kint, rászól, hogy most már be kéne menni, különben bünti lesz a vége. Aztán az Előcsarnokban elköszön Miától és meg sem áll a Panagan Toronyig.*

//Köszönöm szépen a játékot, jó éjt!//