Tatros folyó partja

* Elképesztő. Ő csak 8 éve vámpír. Csakhogy biztos volt aki átváltoztatta, és így tovább, akkor nem adták át a történelmet? Tudatlanság. Kinek áldás, kinek átok. És az a cinikusság, utálom. Kezdem azt hinni, hogy bár gondolatolvasó, nem ártana egy kis empátiát tanulnia.*
- Téged ki változtatott át, és hogy jöhetsz ki fényes nappal? Nem látom, hogy lenne napgyűrűd.
*Azt csinálni nem könnyű munka, és is megszenvedtem Stevenével, de semmi szükség nem volt rá. Az a kár, hogy nem napsütésben vettem el a gyűrűje erejét. Akkor nem utálna ennyire, sőt semennyire. Nekem szerencsére nem fog kelleni, nálunk máshogy működik, de azért nem árt csinálnom, ha holnapután nekilátok, akkor nem fog elveszni az ereje, az enyémmel együtt.
Gondolkodom el.*
- Nincs kedved sétálni egyet? *kérdem tőle. Nem szeretek sokáig egy helyben lenni. Kilométerhiányom van.*

-Hát igazából egy volt pasim.Elég bonyulúlt sztori.
*Mondja mosolyogva.Fehér fogait kicsit kivillantva.De gyorsan abba hagyta a mosolygást mert nem akarta megijeszteni a fiút.*
-Mert nincs nap gyűrűm. Mert még csak tegnap változtam vissza.És még 1 hétig kijöhetek a napra.
*Mondja a lány lesütve a szemét.*
-De persze van kedvem.Imádok sétálni és sportolni.
*Mondja mosolyogva a lány.*

* Látom ahogy mosolyog, és azt is, hogy abbahagyja. Biztos azt hiszi, hogy a fogai megijesztenek. Akkor nagy tévedésben van.*
- Nyugodtan mosolyogj, vagy villantsd ki a fogad, nem zavar, én ilyenek közt nőttem fel, mint te. Ez már csak meg sem lep. Tegnap...vissza? *mondom összezavarodva. Visszaváltozott? Mindegy nem érdekel. Mondom magamban. Kusza a történet, de nem izgat. Mikor odér mellém, elindulok.* Jó. Tudod mit? Nem érdekel. Jobb, ha bizonyos dolgok rejtve maradnak előttem. Sétálni én is szeretek. A sport... Az már nem kedvenc. Kivétel a küzdősport, de te szerintem nem arra gondoltál. Ha már témánál vagyunk, nem ártana nekem is csinálnom egy napgyűrűt magamnak. Nem sok időm van már hátra. *mondom és nagyot sóhajtok. Tényleg, 2-3 nap, attól függ hogy nézzük.*

-Okés.
*Mondja Alexa megint mosolyogva.*
-Igen varázslatal ember voltam 3 évig.
*Mondja Alexa a fiúnak.*
-Én az ütős sportokat szeretem meg a lovaglást.Az olyan csodás érzés tökre szabad vagy olyankor.
*Mondja a lány mosolyogva.A virító kék szemeivel a fiúra néz.Szinte csak azt lehet látni a kapucnia alól.*
-Mert te is átváltozol vagy.......te mivagy?Mert olyanról mint én halottam már de másmilyenről még nem.
*Kérdi Alexa a fiútól.*

- Hát elvileg, én a Halloweeni ikerátok áldozata vagyok. Azok akik Halloween éjfélkor születnek, azok egyfajta átokkal sújtottak. A természetes és a természetfeletti küszöbén állunk. 13 évig normál emberek, majd öt évig varázslók, aztán 8 évig vámpírok, és 6 évig farkasok, végül a normál emberlét kihagyásával, kezdődik az egész előről. Ez addig megy, míg valamelyik állapotban természetellenesen meg nem halunk. Vagyis megölnek minket. Akik ilyenek, a vámpírlétük megkezdése után testileg nem változnak, így mindig 18 évesek, és soha nem öregszenek. És ha jól számolsz most leszek 18 vagyis vámpír. És nem vérfarkasok, hanem farkasvérűek, vagyis normális farkassá változunk, nem szörnyekké. *mosolyodom el a végén. Rossz belegondolni is. A vámpírlétet nem is bánom, hiszen sok minden nem változik. Azt, hogy olyanokból kell majd innom, akik védtelek ellenem, azt már egy kicsit inkább.* - Bocs, szólj rám, ha untatlak.

-De hogy untatsz.Óóóóó! Végre levehetem ezt a pulcsit.
*Evvel Alexa levette a szürke pulicsiját.A hosszú barna hajába beletúrt.*
-Van kedved lovagolni?*Kérdezi Alexa megint el mosolyodott.*

- Hát, elmehetünk lovagolni, de nem vagyok profi benne. *Valójában még soha nem ültem lovon. Az hogy amerikai vagyok, még nem jelenti, hogy igazi cowboy vagyok. Inkább csak Naylát ültem meg, a shirshumat, és Alex jegesmedvekutyáját, Nagát. Elvégre a lovak is olyanok, mint ők. Csak sokkal törékenyebbek.* - Menjünk!

*Ma megint a kedvenc helyemen vagyok, ami nappali törzshelyem, nem szeretném hullaként végezni Steven karmai között. Leülök a folyópartra, és nézem ahogy elfolyik a távolba, a víz közelsége megnyugtat, kitisztítja a fejem, és segít gondolkodni. Hallom ahogy a madarak énekelnek, és elsurranak a fák ágai között. A közelgő szülinapomon merengek, miközben csak nézek ki a fejemből...*

*Reggel az ágyamban ébredek amit furcsálok, de hamar túl lépek rajta. Biztos Stev osont vissza velem és látta el az apró sebek a nyakamon. Elhatároztam ma kérdőre vonom Dimet, hogy tényleg Ő volt e aki elvette Stev napgyűrőjének erejét. *
-Szia Dimitri.*lépek oda hozzá. A folyó parton találok rá.* -Kérdezhetek valamit? Te vetted el a napgyűrű erejét amit Stevennek adtál?*kérdezek rá mert tudni akarom az igazat.* -Miért tetted?*teszek fel egy újabb kérdést. Ha a páromról van szó nagyon szélsőségesek az érzelmeim. *

*Egy időre felszívódtam. Ennek oka az volt, hogy ellátogattam anyuhoz. Tárt karokkal fogadott, nyájasan beinvitált a házba, ezután kedvesen megjegyezte, hogy szánalmas vagyok és az lett volna a legjobb számára, ha meg sem születek. Akik többnyire ismernek, lehet azt hiszik, hogy behúztam neki – mert amúgy arra is képes lennék, viszont nem pazarlom az energiám felesleges bunyóra. Helyette majd valakit kiszemelek a diákok közül –, helyette a képébe vigyorogtam, megveregettem a vállát, aztán elloptam két üveg piát a hűtőből meg egy doboz cigit amit a bejárati ajtóhoz közeli kis asztalon találtam.
Mellesleg meglepő volt hogy még ugyanott él, a régi házunkban, aminek kezd tönkremenni a szigetelése...
Titkon a szobámban iszom egy kevés Bailey'st - tényleg csak egy keveset, a feltűnő jókedvtől még elvennék tőlem -, majd ugrándozva a Tatros folyó partja felé veszem az irányt. Ni csak, gerle páár! Rám jellemző széles, cinikus vigyorral koslatok oda hozzájuk és csak most esik le, hogy a lány Tara. Hűűha, csak nem megcsalni szeretné a párját? Azt hittem azzal a vámpírfiúcskával jár, de hát van, akit hamar faképnél hagynak ma, ha nem elég bejövős.*
- Helló! *köszönöm zengőn, a fiúhoz közel elhelyezkedve.*

* Tara köszönése taszít ki az előző állapotomból.*
- Szia! *köszönök oda neki. És a kérdései ostorként csapnak le rám. Nem volt a legjobb ötlet, de legalább még két napig ki tudja bírni.* Igen én voltam. Azért, mert miután az erőm nem tért vissza, és tudom, hogy meg akar ölni, ezért elvettem, mert ekkora előnyt nem akartam adni neki. Tarts nyugodtan önző disznónak! De ha ez vigasztalja a lelkét, ~vagy ami abból megmaradt~ holnap naplementekor már vissza kapja az erejét. Akkor már úgyis mindegy lesz. Sajnálom. *mondom szánakozón a beszédem végén. Ha a szemembe néz láthatja, hogy valami bánt, és hogy igazat mondtam.*
- Hello! *köszönök oda Cerának, bár ha az ős stílusát követem, meg sem mukkanok, de nincs ma kedvem kötözködni. A múltkori találkozásunkkor világosan értelmemre adta, hogy nem kedvel.*

-Meg értelek Dim. De meg is ölhetted volna.*mondom ahogy leülök vele szemben. * - Tudod nagyon féltékeny. Fél hogy elveszít ezért minden fiúra féltékeny a közelemben. Nem. Nem kell sajnálnod. Jobb így. Mert mindennek meg van a maga rendje. És ha a vámpírok a napra mehetnének az úgy lenne. De nincs így.*magyarázom a nézőpontomat. Látom rajta hogy komolyan gondolja és azt is hogy baj van.*
-Megkérdezhetem mi a baj? Nagyon úgy fest hogy bánt valami. Remélem nem bántottalak meg valamivel.*mondom hallkan. Aggódom érte mert jóbarátom. De amilyen ostoba vagyok képes vagyok megbántani Őt anélkül hogy észre venném.*
-Szia Cera. Rég találkoztunk.*köszönök neki egy halvány mosolyal.*

P { margin-bottom: 0.21cm; } *Úgy érzem, mintha kinyitották volna a szám és letoltak volna a torkomon 6 doboz Hellt. Tombol bennem az erő, amivel egyelőre nem tudok mit kezdeni hacsaaak... Szélesebbé fejlődik a vigyorom. Hát nem, azóta sem kedvelem őt, viszont a mostani remek alkalom arra, hogy szórakozzunk. Oh igen, ha nem elég rafinált, biztos lehet benne hogy nem tántorog el innen nyugodt idegekkel.*
- Eh, úgy látszik kimaradtam egy jó storyból! *húzom el a szám, Tara pillantva* - Azt hiszem lelki probléma. Vagy még nem sikerült barátnőd szerezned? Azzal, hogy elzárkózol, mint egy gyogyós, nem is csodálom *mondom hirtelen a fiú felé fordulva. Lerí róla hogy bántja valami és ez nekem is felkeltette az érdeklődésem, pedig általában nem szokta az ilyen.
Mellesleg amióta megtaposott a ló, be lett kötve a homlokom és a jobb karom is. Klassz, nem tudok gitározni egy csomó ideig! Egy az előnye, hogy legalább nem kell írnom.*

- Már neked mondtam Tara, a szülinapom, csak nem tudtam végig mondani. A halloweeni ikerátok áldozata vagyok. 13 évig ember, majd öt évig varázsló, aztán nyolc év vámpírlét, és hat év farkasság vár rám. Mert a természetes, és a természetfeletti küszöbén állok. A vámpírlétet nem is bánom, hanem azt, hogy ártatlanokból kell majd innom. Még a mai nap, és holnap éjfélig varázsló leszek, majd holnapután, már vámpírként fogtok látni. *mondom Tarának. Majd Cera lelkessége, egy kicsit túlságosan is bosszant.*
- Cera, én nálad idegesítőbb lényekkel nőttem fel, ez meg sem kottyan. Ha már témánál tartunk, te miért vagy ilyen undok? Megbántott a pasid? Már ha egyáltalán volt? *tudom bunkó vagyok vele szemben, de kölcsön kenyér visszajár, és én nem hagyok adósságot. Senkinek.* - Cera, vízközelben vagyunk, ha szeretnél szárazon visszamenni a kastélyba, nem ajánlom, hogy bosszants. Jó kedvemben találsz még ma.

*Megdöbbenve hallgatom amit mond. Hihetetlen milyen terhet cipel. *~Mintha csak Stevent hallanám. Ő is pont így gondolkodik. A vámpír lét tényleg ilyen szörnyű?~*gondolkodom majd Ceráék vitájára eszmélek föl. Nagyot sóhajtok.*
-Srácok! Sérülten nem bírok közétek állni. De neked sem kéne pattogni Cera. Lassan egy múmiára hasonlítasz.*mondom és a lányra mosolygok. Rég találkoztunk és jól esik a piszkálódás. De tudom hogy még vissza kapom tőle.*

- Lelkem Virága, a jókedved egyenlő egy döglött halával *nevetek fel halkan* - Amúgy szívesen úszom, de ha bedobsz, az ingednél megragadva viszlek majd magammal! *megrebegtetem hosszú szempilláimat, miközben ezt mondom.*
- Különben is tudok róla! Megtaposott egy ló, de gondolom veled más történt, ha ilyen szépen be van tekerve a karod, csajszi *pillantok a lányra. Látszik, hogy a saját nememmel valahogy jobban kijövök, de abban sem mindenkivel... Viszont ő kivételt élvez.*

*Csak a szememet forgatom, a makacsságán. A viccelődés egy fokig tűrhető, szerencsére még a határnál sincs Cera. Inkább ráhagyom, nem akarok szócsatába keveredni, vele meg pláne. Ahogy viccelődnek egymással, azon van mit nevetni. Tara vicces oldalát még nem is láttam, de Cera sem szokott ilyen visszafogott lenni. Egyelőre jól meg vannak, de ha vészesebb lenne a helyzet, mindketten megtanulnak úszni.*
- Cera, nem is tudtam, hogy van visszafogott oldalad is. *Fordulok felé, majd Tarára nézek.* Rólad meg azt nem tudtam, hogy vicces is tudsz lenni.

-Jól van na! Volt egy kisebb balesetem. Néhányan nekünk jöttek. *mondom durcásan. Nem tehetek róla hogy bedühödtem. Néhány katana álltali vágás és egy kar törés. Ez van.*
-Teli vagyok meglepetésekkel. A lényeg hogy... *gondolkodom egy pillanatra.*- Hogy mosolyogj!*mondom vidáman.*

- És hogy Coupido jó helyen jó időben tűnjön fel. Kicsit olyanok vagytok, mintha el lettetek volna varázsolva! *röhögök fel horkantva egy nagyot.*
- Naa, bocsi! *meresztek rá nagy boci szemeket, majd gondolok egyet és a folyóhoz sétálok. Magammal hoztam egy kis fekete bőrtáskát. Előkapok belőle egy kis flakont. Sajnos kiürült, de most jó hasznát fogom venni. Megtöltöm, majd odamegyek a fiúhoz, hogy a szavaiért cserébe lehűtsem.*
- Aranyos! Szép bók, valóban van olyan oldalam, csak sajnos senki nem tudja, mikor jön elő és meddig tart! *guggolok le hozzá, majd egy egy gyors csókot nyomok ajkaira, mielőtt bármit is szólhatna. A célom az, hogy zavarba hozzam, hogy meglepjem és csak hogy tudja, nem mindig vagyok jó, habár rossz sem. Valahol a kettő közt mondanám magam.*

- Igeeen? *kérdem tőle amikor leönt vízzel. A csók után meg nehogy azt higgye, hogy zavarba tud hozni, engem nem olyan fából faragtak. Megfogom a csuklóját, hogy ne tudjon elmenekülni, felállok, kirúgom alóla a lábát, és mielőtt hanyatt vágódna, elkapom. Így sétálok vele a folyóhoz.*
- Remélem vettél pár úszóleckét. *mosolygok rá, majd a folyóba dobom.* - Csak figyelmeztetnélek: legközelebb kétszer is gondold meg, hogy mit csinálsz. Nekem is van több oldalam, csak sajnos hangulatingadozási problémáim vannak. *mosolygok ahogy a folyóból előbukkan.*

*Egy ideig csak moslygok rajtuk majd leesik az állam mikor Cera megcsókolja Dimet. Lehet hogy még is igaz hogy az ellentétek vonzák egymást? Hamar észhez térek mikor is Dim a folyóba dobja a lányt. Nevetve tőlök el a földön.*
-Au. Az ördögbe. *nyögök fel nevetés közben, mert megsajdul a mellkasomon lévő seb. Egy két varrat kiszakadhatott a nagy röhögcsélés közben. *-Hadjátok abba vagy itt halok meg tőletek.*mondom még mindíg kacagva bár inkább maradok a földön.*

*Lágyan felvonom szemöldököm. Meglep, amikor kirúgja alólam a lábaimat, majd megfog a csuklóimnál. Felszisszenek, a jobb nagyon fáj, mert csak rögzítőkötés van rajta, ami érzem hogy szűkül, ahogy a hideg vízben lubickolok. Előhúzom szürke farmerom zsebéből pálcám és egy mini szökőárral bombázom. Tényleg csak mini, nem is megy messzire, max a ruhája lesz egy picit vizes, mintha leöntötték volna egy vödörből. Nagy nehezen a parthoz úszom és kimászok, majd leveszem felsőmet, ami alatt egy vékonyka spagettipántos top van.*
- Ha megfázom, miattad lesz! *vágom képébe a ruhadarabot.*

* Megfogom a felsőjét kicsavarom, majd tüzes tenyérrel végigsimítom.*
- Ez száraz! *mondom, majd hozzávágom.* - Ha akarod, megsüthetlek a ruháiddal együtt. *ajánlom fel az erőmet, ez a maradék amelyet ilyen rövid idő alatt összekotortam, ha kimerítem, vámpírként plusz képességeket is kapok. Felé elemelem a kezem, majd lassan ökölbe szorítom. Látom ahogy a víz párolog a hő hatására. Mikor végeztem vele, magamon is megcsinálom a műveletet. Látom ahogy Tara még mindig ott fekszik a földön. Odasétálok hozzá, és letérdelek mellé.*
- Bár orvos nem vagyok, a sebeiden segíthetek. *tulajdonképpen a vér mindenben részt vesz. Ezt ki is használom. A sebe fölé tartom a kezem, majd az elmémmel a vércseppeket a vágás szélén álló bőrhöz ragasztom, majd megalvasztom. Így a maradékot benne tartja, és gyorsabban fog regenerálódni.*
- Jobb? *kérdem tőle*

- Kössz *felelem szűkszavúan. Az ajánlatra csak bólintok, hamarosan újra száraz leszek. Felállok, majd odacaplatok a lányhoz, aki láthatólag nem érzi túl jól magát. Szegénykém! Azért egy kicsit sajnálom. Szerintem a "kis baleset" enyhe jelző erre a problémára. Alaposabban megfigyelve csak most látom a sebét.
Nem tudom mi történt, minden esetre kissé komolynak hat a sérülés.*
//Fagy//

//Olvad //
*Na, igen a mellkasomon elég mély a seb. És nagy is. Majdnem a jobb oldalamig húzódik a vége. Jobbnak látom kicsit a földön maradni. A ruhám átázik a vértől de nem vészes. Legalább is engem nem érdekel. Majd hirtelen Dim és Cera kerül a látóterembe. Mikor Dim fölém tartja a kezét érzem hogy kicsit húzódik a seb ahogy megalvad a vér. Mikor rákérdez jobb-e csak a hüvelyk ujjamat fölfelé tartva jelzem hogy megvagyok.*
-Köszi. De azt hiszem jobban járok ha most vissza megyek. *mondom ahogy lassan fölkelek majd elindulok.*-Ha lehet ne nyírjátok ki egymást. Drága a virág.*mondom mosolyogva majd elköszönök és vissza megyek a toronyba.*