Sötét Varázslatok Kivédése ( SVK ) tanterem

*Megvillan a szeme, Lio mondatát hallva. Bizonyára a professzor is észreveszi, bár a lányka nagyon reméli, nem így történik. Ezek szerint bizonyítania kell. Már csak az a kérdés, hogy melyiket válassza: leégesse magát a pisisek előtt, de fenntratva Lio előtt a látszatot, hogy ő bizony hülye az SVKhoz, vagy inkább megtartsa a jó hírnevét, viszont ezzel bebizonyítva az imádott férfinak, hogy csak azért jár az óráira, hogy a közelében lehessen.*
~Irtó nehéz kérdés, drága. Irtó nehéz...~*Húzza el a száját, miközben figyeli, mit produkálnak a kicsik. Végül rá kerül a sor. Nagy levegőt vesz, előre lép. 5 méter, fát megcélozni, suhintás, ige, szikra szegény növényre. Ha ezt most Béla bácsi tudná, bizonyára hadjáratot indít Lio ellen.^^*
-Sajnálom.-*Pillant Liora, amolyan énmegmondtam pillantással. Aztán próbálkozik még egyszer, akkor már a szalmaembert célozva, bingó. S ugyanezt eljátsza az utolsónál is, 10 méterről viszont simán betalál.*

· *Lionel továbbra sem figyel a hollóra, bár tudja,
hogy ott van s őt nézi. Már elhatározta, hogy magához inti, de még nem most. Csak figyeli a többieket, s egészen elismeréssel adózhatna nekik, ám Florina hirtelen csődöt, mond, és már az elején. Lionel mogorván indul meg a lány felé.
- Erőltesse meg kicsit a varázserejét ha kérhetem Miss Zaharia, mert az ellenségei nem fognak ölbe tett kézzel álldogálni maga előtt amíg időt kér, hogy összeszedje a kis esszenciáját. Így kell ezt csinálni… ARDOR! * kiáltja el magát teli torokból, ami félelmetesen, és rekedten visszhangzik át az erdőn, felreppentve néhány madarat. A férfi olyan lendülettel böki előre a pálcáját, hogy ez a kis jelentéktelennek tűnő varázsige olyan vörös fényárban szökik ki
belőle, mintha az nem is csillagszóró, hanem egyenesen tüzi játék volna, s ahogy belerobban a szalmabábuba, az füstölögve dől el. Lionel Florianához fordul. *
- Önbizalom kisasszony. Ennyi a titka. Ha maga úgy fél a pálcájától mint a kiscsirke a csúnya gonosz rókától, akkor elevenen felfalják és kiköpik, mielőtt kettőt pisloghatna. Most maga jön. Gyerünk! Figyeljen a pálcájára, és zárjon ki minden mást a tudatából, csak a varázsigére koncentráljon! * azzal egy pálcaintésére ismét ép lesz a bábu előttük. *
- Csinálja Miss Zaharia, mert addig egy tapodtat sem mozdulok innét, amíg nem megy végig ezen a szakaszon! * s ígéretéhez híven így is tesz, s addig nem megy el a lány mellől, amíg az ki nem erőszakolja magából még a 18 méteres lövést is, még ha csak silányan is – vagy valamivel jobban, ez majd kiderül Florina
hszéből : P – majd máris Bogdanra kezd figyelni. Először majdnem a tenyerébe temeti az arcát, hogy egy újabb szánalmas próbálkozást lát, majd figyelve a fiút, és a következő, sikeres lövését, kissé megnyugszik. Ám az utolsó lövés csúnyán mellé megy. *
- Összpontosítson a célra Mr. Bilasca. Ha egy csatában a sötét mágus helyett Miss Zahariát fogja eltalálni, alighanem
nem fogja megköszönni magának a kisasszony.
* Tovább lép a harmadik későhöz, Mr Margához, s elismerően bólint egyet. *
- Nézzék csak harmadik későnket. * fordul a többiek felé. * - Ez a
magabiztosság kell a pálcához, nem az a riadt kisegérség mint Miss Zahariában van. A pálca nem harap meg, nem üt vissza, mi irányítsuk a pálcát, és ne ő minket. Így tovább Lucius. * mondja a professzor tovább lépve, s nem kerülhette el a fiú figyelmét, hogy kivételesen a keresztnevén szólította. Mara mellett köt ki, s érdeklődve figyeli a lány ténykedését. *
- Igen meggyőző a hamis célzása Miss Shirbu. * jegyzi meg végül, miután már tíz perce állt szótlanul a lány mellett, majd sokat sejtő mosollyal tovább indul. *
- Remek! Most pedig védekezniük is kell, és egyben kiiktatni ellenfeleteket! Hogy inkább ne bonyolítsuk a dolgot, ezúttal csak 10 méterről kell szembe szállniuk az ellenfeletekkel, azaz…. a fééééélelmetes és szörnyen kegyetlen bádogemberekkel. A célzáshoz elég volt az egyre növekvő távolság. Lássanak
hozzá, gyűrjék le az ólomkatonákat!
* Lionel ismét félre áll, majd tovább figyeli a diákokat, s látja ám, hogy van
ott minden, sérülés, esés, horzsolás, de vannak egész bravúrosnak mondható védések is. Felsóhajt majd megrándítja a vállát miközben a holló felé pillant. Ez volt a jelzés, hogy szálljon a vállára, s ha a madár ezt megteszi, máris visszapillant a diákokra. *
- Nos tetszik amit lát, professzorasszony? * kérdezi meg alig hallhatóan, s
rekedten a férfi, hogy csak a holló hallja. Kicsit idétlenül érzi magát ebben a helyzetben, hogy egy madárhoz beszél. * - Ellenőrizni jött ide? Mi más oka volna rá, hogy megfigyelés alatt tartson az órámon… na de nem várom el öntől, hogy vissza változzon és úgy károgjon nekem, bár még nem volt szerencsém becses
emberi testi adottságaihoz. Annyit kérek csupán, hogy figyeljen, ha annyira szeretne megbotránkozni valamin. Ha netalántán okot keresne hogy belém köthessen, hamarosan kapni fog, ne aggódjon. És eldalolhatja majd az igazgató úrnak, mint egy igen kötelességtudó madárka.
* Széles mosollyal arcán vállához nyúl és elegánsan elhessenti magáról a hollót, s emelt hangon szólítja meg a diák tömeget. *
- Elég lesz! Egészen jók voltak, így hát talán az ardort s a kivédését sikerült már úgy ahogy elsajátítaniuk. Most viszont az óra lezárása képpen a mai nap utolsó két varázsigéjét adom át maguknak. * pálcájával a levegőbe suhint,
s a diákok előtt a semmiben vörös betűkkel szavak jelennek meg a levegőben. Izzanak, akár a tűz. *
Scorbis és Panarium
- Hogy mi is a Scorbis? Verem, amelyben eltűnik ellenfeled. * kacsint a diákokra. * Dobbantaniuk kell egy nagyot az egyik lábukkal, miközben a pálca hegye a föld felé mutat. A varázsige csupán annyi, hogy SCORBIS. Érthetően, tisztán mondják, és legyen benne erő rendesen! Minél erőteljesebb a kiáltás, és a dobbantás, és minél nagyobb összhangban van a két dolog, annál
erősebb lesz a varázslat. Könnyen meglephetjük vele az ellenfelünket, és egy ideig eltart amíg összeszedi magát utána! Megmutatom, hogy kell. Álljanak
hátrébb. * mondja, majd amikor a diákok elállnak, pálcája helyét a föld felé fordítja, s elkiáltja magát.*
-SCORBIS!!!! * mindeközben dobbant egyet a
lábával,ami látszólag is elég erősnek bizonyult,de valószínűleg a varázsige hatására,olyan hangja lett,mintha egy óriási óriás egy nagy kalapáccsal odaütött volna.S ekkor a professzor lába nyomán felszakad a föld!S jó 10-15 méternyit szakad egyenesen előre,s a legtávolabbi pontján a mélysége akár a 10 métert is elérhette! Az egyik bádog bábu menthetetlenül és szomorúan zuhan a mély árokba. *- Maguk valószínűleg még nem fognak ilyen hosszú és ilyen mély árkot
varázsolni, de elég mély lesz egy kisebb veremnek. Ahogy fejlődnek majd a
mágiában, úgy lesznek ebben a varázslatban is egyre jobbak és jobbak, mint a többiben is. Most pedig maguk jönnek! Gyakoroljanak kicsit, de azért
vigyázzanak egymás testi épségére! * mondja majd hátrébb áll, hogy átadja a terepet a diákoknak. *

Sötét Varázslatok Kivédése ( SVK ) tanterem - Page 2 White_raven

* Nevetséges amit az a Sirbu lány csinál. Egy ötödikes ne értsen ehhez? Hm, itt más van a háttérben. Hát igen, biztos rá akar mozdulni a tanárára, de szerintem a professzornak van annyi sütnivalója, hogy ne kezdjen ki egy diákjával az állása rovására. Majd odaint magához, s jó holló lévén oda is röppenek. Végül megszólít, s én végig hallgatom. Mielőtt elhessegetne a válláról hangos károgással adom tudtára, hogy nekem is van ám mondandóm, de előbb hadd fejezze be ő a diákok felé intézett szavait. Utána egy adott pillanatban küldök telepatikus úton választ *
~Tetszik amit látok. Nem kém vagyok, csak pusztán sok jót hallottam Önről. Ha kém lennék, már nem lennék itt, ugye tudja? Szeretnék egy kicsit nyugodtabb és diákmentesebb környezetben elbeszélgetni, ha nem gond? Ha nem akarja, hogy bolondnak nézzék, csak intsen magához, ha megvan a testi kapcsolat hallom mit gondol ~
* És utána a Lucius felé fordulok. Egész tehetséges. Persze nem maradok Lionel vállán, hagyom mozogni, csak kell a testi érintés, hogy hallja a gondolataimat. És persze már látom, hogy Sirbu kisasszony féltékenykedik egy madárra. Fiatalok.
Sajnálom, hogy máshogy nem tudok kommunikálni, de örülök, hogy ezt is végre ki tudtam fejleszteni *

*Még szerencse, hogy Lio elég távol volt tőle ahhoz, hogy ne lássa a tanár reakcióját miközben ott szerencsétlenkedett, különben a bádogemberek biztosan a gyengusra küldik. Most azonban figyáz, résen van. persze, most sem tökéletes, mert miért is lenne az, a háromból kétszer csak azon múlt, hogy nem iktatták ki, hogy még időben vágodott a földre. A harmadiknál viszont már sikeresen hazsnálta az órán tanbult védővarázst.
Végül figyelmesen végignézi a tanár előadásában au új varázsigéket is, s az imént látottak alapján próbálja ő maga is elvégezni. Először csak épp megreped a föld, következő próbálkozására lesz egy 10-15 méteres rés, ám utoljára már a fél méter is eléri. Kész, fáradt, kikészült. Tovább nem próbálkozik, különben a gyenguson fogja tölteni az éjszakát.*

*Na jó, nem is kellett több Florinának. Egyrészt mert utálja, ha Miss-ezik, mert ő Flo és kész, hiába tanár a másik. A másik részt, meg ha még kisegérkézik és félősnek mondják. Kezd dühbe gurulni.*
- Na várjon csak professzor úr... *Nagyon halkan mondja, saját magának, lehet Lio meghallja, lehet nem. De ebben a pillanatban elismétli az 5 méteres szórást, valamint megcsinálja a 10 méteres és a 18 méteres támadást is. Sőt mi több. Olyan indulatosan és pirolsó arccal kiáltja a 18 méteres bábura az átkot, hogy az fogja magát és nagy robajjal kettétörik. Miután meglepetten tapasztalja, mi történt, izgatottan áll neki a védekezésnek is. Ennyit arról, hogy nincs önbizalma...* ~Még hogy nincs önbizalmam, majd én megmutatom!!~ *Szemei szórják most a szikrákat. A védekezésnél a 10 méteresnél majdnem eltalálják, de végül sikerül időben az Ardor Tueort is helyesen használnia. Aztán a másiknál, ott is csak egy nőies mozdulattal, szinte már kacérkodva a támadó 18-as bábuval sikerül elsajátítani helyesen a védekezést is. Úgy látszik, messziről jobban sikerül, mint közelről. Majd a közelit kell többet gyakorolnia.*
~Na ugye... Kiazeggggér,mi?~ *Egy hip-hopos vállmegpöccintős mozdulattal vigyorodik el, majd hallgatja az utolsó varázsigékről az ismertetőt és figyeli a bemutatót.*
- Most mutasd meg Flocica... *Halkan suttogja magának, és kinézve egy csodás és társaitól mentes helyet nekilát gyakorlásának. Hangja lányhoz képest dörren a sötétségbe, pálcáját kicsivel előrébb irányítja a lába, mert szeretne máskor is még sétálni és lábbal, nem láb nélkül.*
- SCORBIS! *Kiáltja tehát, aztán egy kábé 6-7 méternyire tőle beszakad a föld. Pislog a professzor felé. Kissé még indulatosan, illetve inkább izgulva és lihegve. Elfáradt. Első próbálkozásnak ez nem is volt szerinte rossz, de majd Lionel megmondja.*

*Lionel szavai meglepik, azért ennyire mégsem rossz színész. A gonosz bádogemberek támadásait többé-kevésbé sikeresen hárítja, csak a felsője bánja, még szerencse, hogy nem a kedvencét vette fel. Természetesen, ezt az csöpp kis sérülést is el tudta volna kerülni, ha fél szeme nem a Lio vállán ücsörgő fehér hollón lenne. Igen, szerelmes, mind a 18 évével. Miután végzett, s látja, Lio hogy hessegeti el a madarat, kárörvendő mosoly jelenik meg gyönyörű vonásain. Nem féltékeny ő, csak nem szimpi neki a holló, most azt is mondhatná, bizonyára vaj van a füle mögött, de ez ugyebár nem passzol, így inkább marad a szeme sem áll jól neki kifejezésnél.
Megüti a fülét a Lucius. S fáj is egy kicsit a szívének, hiszen Lio szájából rég hallotta a Marat. Annak ellenére, hogy már egyszer megállapították, a Miss Sirbu jobban szól a férfi szájából.
A Scorbisra csak elmosolyodik, valamikor épp ennek köszönhetően kapott kiválót. Mikor rá kerül a sor, sikeresen végre is hajtja, s megfeledkezve szerepéről, sikerül egy kb. 8,5-9 métereset előidéznie már elsőre, mely elég sok gyakorlásról árulkodik.*
-Hoppááá... Most aztán végképp lebuktam...~*Félve pislog tanárára.*~Ó Merlin, add, hogy ne vegye észre. Vagy legalább higgye azt, hogy a Marga kölyök idézte elő.~
*Persze, mintha az úgy menne.*-Hm... biztos a nagyobb varázserőnek köszönhető.-*Suttogja maga elé, mintha saját magával is ezt próbálná elhitetni.*

*Míg megkapják az értékelést, türelmesen vár, a dicséretre bólint, és feltűnik neki, hogy a keresztnevén szólítják, amin egy pillanatra meglepődik, no de órán van, így nem állhat le ezen gondolkodni, sem örömködni.*
-Köszönöm professzor. *Tovább lép következő feladathoz, a bádogokhoz, egy darabig szemez az ellenféllel, aztán elvigyorodik. 10 méter... imádja, ha párbaj szaga van a dolognak, és az sem érdekli, ha megsérül, hiszen abból is tanul. Mivel várható a visszatámadás, a beállása is változik, úgy, hogy minél kisebb felületet hagyjon magából, ami eltalálható. Onnantól kezdve csak az ellenféllel törődik. A mozdulat ismert, határozott lendítés, szegezés, ugyanígy a varázsige, keményen.*
-Ardor! *Ha az előbb nem volt problémája, akkor most sem lehetne, de hátra van még a visszatámadás, és a célpont közel van, így semmi másra nem figyel, csak arra, és azonnal suhint félkörívben a feje felett, ahogy mondja is az igét.*
-Ardor Tueor! *Nem foglalkozik azzal, hogy bekaphatja, de addig le sem veszi a szemét a bádogról, míg el nem tűnik a szikrája Ha hatástalanította, csak akkor áll fel normálisan.
A következő varázslat is elnyeri a tetszését, félmosolya jelzi, gondolatban máris a kombinálásokon töri a fejét, de elhessegeti magától, most csak ezzel kell foglalkoznia, nem mással. Megfigyeli, mit csinál a professzor, legfőképp a mozdulatait. Ez a méret... egyszer ő is eléri, persze az idő, de szeret gyakorolni is. Távolabb sétál, bár érthető, hogy nem lesz hatalmas gödre, na de ha valami balul sül el, nem hiányzik az, hogy máris kitörjék a nyakukat. Nem játszik, elsőre is szeretne egy tűrhető eredményt elérni, ha nem is
olyan hosszú és mély a verem, mint a profé, hiszen nem is lehet. A hangerő és a dobbantás is erőteljes, megint csak határozott, láthatóan nem tart a kudarctól. *
-SCORBIS! *Mindent belead, de nem dühből, mint Fló. Egyet megtanult már korán, ha valaki így küzd egy ellenféllel szemben, akkor emiatt alulmaradhat. Hideg vér és higgadtság, így hajtja végre a feladatot is, egész szépen fest a verme, de persze van még mit gyakorolnia.*

· [* Lionel a madár felé néz, amint meghallja annak
szavait, majd biccent neki alig észrevehetően, jelezve, hogy megértette a gondolatait. Ám most rajta van a gondolkodás sora, hogy vajh miért is van itt akkor a tanárnő. Elhessegeti gyorsan a kérdést, hiszen most nem erre kell figyelnie, s gyorsan a diákokat kezdi el stírölni. *
- Egészen jó Mr. Bilasca. Csak így tovább. Rágyúr egy kicsit az erőre, és máris jobban fog menni. * tovább megy Florianához. *
- Hm… úgy látszik a brutalitása amellyel azt a szerencsétlen bábut elintézte ebben a varázslatban is megnyilvánul. Azt hiszem maga elég ígéretes tehetség. * jegyzi meg a lánynak úgy, hogy csak ő hallja, s lopva rá mosolyog. No igen, épp ezt akarta kihozni Florianából. Első pillanattól fogva látta, hogy nagyon önérzetes, és, hogy nem fogja tétlenül hagyni ha gyávának nézik. És épp ez hozta ki belőle a boszorkányt. Na de majd meglátjuk mihez kezd óra végén. Tovább megy a következő diákhoz. Aki történetesen épp Mara. Alattomosan oson a háta mögé, mint egy lecsapni készülő fekete sas.*
- Most lebukott. * mondja karba fonva a kezeit. * - Nem kérdezem meg mit keres itt, ha nem baj. * vigyorodik el gonoszul. * - De ha lehet azért ne hasítsa fel a tanítványaim alatt a tisztást. Mindenesetre nem baj, hogy itt van. Az óra végét alighanem izgalmasnak fogja találni, amint kezdetét veszi a kis játékom. * mondja, azzal tovább lép Luciushoz. *
- Szép. * biccent a fiúnak elismerően. Most nem mond neki többet, csak megfordul a diákok felé. *
- Elég lesz. Azt kell mondanom, komoly csalódást okoztak nekem. Kellemes csalódást. na de jöjjön az utolsó varázslat, mielőtt kezdetét veszi a móka. Ez a varázslat a barikád
varázslat. És azt hiszem kitalálhatják ebből miben is áll az ereje, de azért elmondom. A varázsszó: PANARIUM .Jól jegyezzék meg! Miközben kimondják, és természetesen, mint általában az összes varázslatot, ezt is minél erőteljesebben, a pálcájukat lendületesen rántsák az ég felé,mintha valamiféle pokrócot húznának gyorsan maguk elé. Megmutatom mi is fog történni. * azzal már be is áll a pozíciójába. *
- PANARIUM!!! *kiáltja, s közben a jól bevált mozdulatot alkalmazza, s hirtelen megmozdul a föld előtte, s csodák csodájára, egy
pár másodperc múlva már több mint három méter magasban tornyosul előtte egy nagyjából két méter széles földből épült fal! Lionel elégedetten fordul a diákok felé. *
- A tiétek valószínűleg még épp csak akkora lesz hogy széltében guggolva, vagy hosszúban oldalazva elférjenek mögötte, de így is elég hatásosnak kell
bizonyulnia. A föld a legtöbb átkot elnyeli, így biztonságos menedéket
csinálhatnak maguknak, vagy pedig egyszerűen csak falat emelhetnek maguk és ellenségetek közé. Fogjanak hát hozzá ennek a gyakorlásához is, mielőtt kezdetét veszi a végjáték, s befejezzük az órát. * mondja majd ismét hátrébb vonul, hogy teret adhasson a diákoknak, miközben egy pálcaintésével eltünteti azok kisebb,
nagyobb hasadékait. * ˛

* Csendben figyelem az eseményeket. Madár létemre a hallásom megmaradt. Igen érdekes tanítási módszerek ezek, de bevált Zahariánál. Miss Sirbu pedig eléggé rossz színész, kezdtem megijedni, hogy valaki tényleg ennyire rossz, de mégsem. Egész ügyes. Ahogy a többiek is, és bár a kilétemről csak a prof nem feledkezett meg, felröppenek, s teszek egy kört. Persze nem megyek messzire, majd ismét madárhangon adom Lionel tudtára, hogy kérdésem van. Mikor ráér és oda int, fel is teszem *
~ Van kedve megismerni az emberi alakomat is? Csak egy negyed órára rabolnám az idejét...Mit mond?~ * kérdem, majd megvárom a választ, és egy közeli ágon pihenek meg *

*A szívbaj majdnem utoléri, mikor egyszer csak megszólal a háta mögött a jól ismert, s szívének olyan kedves hang.*
-Khm... attol tartok, valóban jobban járunk mindketten, ha nem kérdi meg.-*Suttogja, s mivel a többiektől is elég távol van, lehetősége van rá, hogy mondatát csak ők ketten hallják. Szerencsére most még az az átkozott madár is egész távolra került. Már kiváncsian várja a végjátékot, ám előtte még ott van a következő ige: a barikád. Mikor rákerül a sor, szépen lassan mindent végrehajt: pokróc mozdulat, varázsige jó erős, határozott hangon. Most már nincs mit titkolnia.*
-Panarium!-*Hát, az övé a nyakáig ér, de elsőben neki is épencsak lett.*-Hm... attól tartok, épp most fejeztettem le magam.-*Húzza el a száját, jelezve, hogy közel sincs megelégedve a végeredménnyel. Nem baj, lesz ez még jobb is, bár az is igaz, hogy nem a mai napon. Akárhányszor próbálja, nem tud egyről a kettőre lépni, mindig ugyanakkora elsz plusz-minusz 5-10 centivel. Vállatvonva fordul Liohoz. Most aztán valóban nem színészkedett.*

*Hát lehet, hogy mások szerint egy párbajban higgadtnak kell lenni, de egy női párbajozó teljesen máshogy épül fel. Érzelmek és egyéb gondolatok is foglalkoztatják, és épp ezért kell nagyobb szenvedéllyel nekilátni és támadni az ellenfelet. A professzor lopott mosolyát elcsípi és rettentően nagyon jól esik neki a dícséret is.*
- Köszönöm szépen. *Bólint köszönésképpen, és mikor a professzor elmegy mellette ő is elenged egy mosolyt.*
~Hát, amilyen idős, akár lehetne a bátyám is... Bárcsak ilyen ultramenő bátyám lenne... Nem pedig egy naplopó... Legalább a professzortól még tanulhatnék is...~ *Gyorsban elhessegeti ezeket a gondolatokat, elvégre tanáráról van szó. És pont arról a tantárgyról, amit határozottan nem kedvel. Talán egyszer megkedveli. Végighallgatja a következő és remélhetőleg utolsó varázsigét - hiába, rettentően elfáradt mára. Lányként, és pláne elsősként meg kell küzdenie az órán. És itt nem csak magolni, hanem gyakorolni is kell, így még inkább megerőltető, de azért még bírja nagyjából.*
- PANARIUM! *Kiáltja, megismételve azt a mozdulatot, mellyel mintha magára pakolna egy pokrócot, amit látott a proftól, aztán várja mi történik... Hát... Ha nem pont guggolva, de elég derékbatörve fér el a fala mögött, de elméletileg mindent jól csinált. Valószínűleg az indulatai higgadtak le, vagy csak elfáradtak az idegei. Nem érzi magát mai csirkének. Inkább két éves tyúknak, akit bele kéne főzni a levesbe...*

*Kész, ő már beletörődött, hogy ez neki sosem fog menni. Marad a TRZ, GYNT, BIT, LLG négyesnél. Ott nem kell órák hosszatt a pálcájával hadonásznia. Aztán erőt vesz magán, maga elé képzelve apja dühös pillantását, ahogy lereagálná ezt a mai óra tevékenygét.*
~A francba, hát ennyire béna én sme lehetek.~*Gondolja magában, s miután a tanár bemutatta a varázslatot, erőt vesz magán, s mikor rá kerül a sor, ő maga is belekezd. Pálcájával az ég fele int, majd olyan határozottan, amenynire csak tudja, kimondja a varázsigét. Először a földbarikádból inkább földromhalmaz keletkezik, de egy Bilasca nem adhatja ilyne könnyen fel, bármennyire is szeretné. Következő próbálkozásra sikerül valamit összehoznia, bár csak harmadszorra sikerül egy 40-45 centiset előidézni.*
-Majd gyakorolni fogom, hogy minél jobban és gyorsabban összehúzzam magam...akkor talán elférek mögötte.-*Magyarázza, inkább magának, mint a körülötte álló társainak. Azért rövidke mosolya elárulja, hogy még nem veszítette teljesen el a reményt.*

*No igen, nincs nőből, így nem tudja, hogyan működnek, illetve azt már igen, hogy bonyolultan. Figyeli a hollót és a kis közjátékot Mara és a madár között, aztán a holló és a prof között. Elég a tekintetüket figyelni, no de ez nem az ő dolga. A lány nem fogja tudni rákenni a saját vermét, akármennyire is szeretné, de erre nincs is szükség, a prof is tudja. Az értékelésre ismét bólint, megköszöni, de nem mondhatni, hogy akárcsak egy pillanatra is elszállna tőle. Tudja, mekkora út áll még előtte, hogy elérje a célját, abba pedig nem fér bele, hogy túlságosan örüljön egy apróbb sikernek. Barikád... jól hangzik, nem frusztrálja, hogy ismét elhangzik, az övéké még jóval kisebb lesz, mint a profé. Néha a holló útját követi a tekintetével, aztán visszatér a feladathoz. Neki csak az számít, hogy megtanulja, megcsinálja, gyakorolja. Megismétli párszor a mozdulatot, utána pedig, ha kezdhetik, arrébb sétál kicsit és bele is kezd.*
-Panarium! *Szokásosan határozott, kemény, ahogy a pálcamozdulat is, az eredmény pedig... nem takarja el, de nem is egy kupac... mellkasig ér, alakul, lesz ez még jobb is, egyelőre biztatónak mondható, így ismételgeti még egy párszor, hogy rögzüljön minden.*

· * Lionel végig nézi az újabb próbálkozásokat,
majd amikor úgy véli elégszer gyakorolták már a diákok, megköszörüli a torkát,
mely azt jelenti, hogy befejezhetik. Kicsit sajnálja is őket amiatt amire
készül, hiszen eléggé túlhajtottnak tűnnek a dupla óra után. De már eltervezte,
így nem hátrálhat meg, s ezek után talán kellemesebbnek és könnyebbnek fogják
találni a többi óráját. vagy nem.*
- Elég fárasztó napom volt kedves Gintaras professzor. * morogja a férfi alig
mozgatva ajkait, de tudja, hogy a holló éles füleivel meghallja a szavakat. A
diákok viszont nem. * - Ám úgy vélem meglátogathatna eredeti alakjában
valamelyik nap a rezidenciámon ha ragaszkodik hozzá. Ehhez mit szól? * kérdezi,
majd int, hogy a madár repüljön a vállára. *
- Jobb ha most mellettem marad. * ennyit mond még neki halkan, direkt nem
használva a gondolat beszédet, majd amikor a diákok végre rá figyelnek hozzájuk
intézi szavait. *
- Egész ügyesek voltak. De hátra van még a nap legnagyobb megpróbáltatása.
Kérem, nézzék el nekem, hiszen látom magukon, hogy eléggé elcsigázottak már, de
egy kis játék talán belefér még. ~ Ha nekik egyáltalán játék lesz… ~ * teszi
hozzá gondolatban. *
- Jöjjenek utánam!
* Ahogy belépnek a fák közé, a hátuk mögött kialusznak a fáklyák, s jó 10 percet
sétálnak az erdőben ismét, mire kiérnek egy nagy fennsíkra, mely csak épp
annyira meredek, hogy futni még lehessen rajta. Sziklák állnak ki itt ott a
keményre fagyott földből, és a deres füvek közül, s az emelkedő jó 100-120
méterre lévő tetején egy nagy, lapos szikla foglal helyet. *
- Nézzék azt a sziklát ott fent. * mutat a lapos kőre a professzor. * - A
sziklán annyi zsupszkulcs van amennyien maguk vannak. Mindenki számára egy.
Nincs más feladatuk, mint eljutni a zsupszkulcsokig, amíg az vissza nem megy
maguk nélkül. Erre mindössze tíz percük van. Futva épp megteszik. És higgyék
el, futni fognak. Én most itthagyom magukat, de ne féljenek. Szedjék össze a
gondolataikat, álljanak meg itt a fák előtt, és várják a jelet amíg rajthoz nem
állhatnak. A mai napon vett varázslatokat gyakorolják főként ha lehet, de az
első órán átvetteket is elsüthetik ha azt látják jónak. Ha megjön a jel, tudni
fogják, hogy mi az. Addig maradjanak itt, és gondolják át a mai órát. Figyelni
fogom magukat. Nos… minden jót. * biccent nekik Lionel, majd egy elegáns
mozdulattal eltűnik a vállán ülő hollóval együtt, aki ugyanúgy fog látni
mindent mint ő maga. A diákok pedig egyedül maradnak a sötét erdőben.*

*Hát most nagyot néz. Mi az, hogy itthagyják őket? Egy sötét erdőben? Csak így? Kezdi magát felheccelni.* ~Utálom az SVK-t..~ *Jegyzi meg magában, majd várja azt a csoda jelet, hogy végre visszaérhessenek a kastélyba. Pálcáját előre szegezi, mert az egész biztos, hogy védőbűbájt mindenképp kell alkalmazni. Az is biztos, hogy támadnia kell és az is tuti biztos, hogy meg kell nyitnia maga előtt a földet. Egyszóval átismétli magában a varázsigéket és várja, hogy mi a jel. Körbenéz, Bogdira. Elvégre ő a sorstárs... Elsős ugyanúgy, mint Flo.*

* Az erdő csöndes. Szokatlanul csöndes, s csak a Hold világítja be a sötét hegyoldalt ami előtt állnak. Ám kisvártatva fekete felhők kúsznak be elé, s nagyon dördül az ég, miközben cikázó villám világítja be mindannyiukat. A szél is felerősödik, és még hidegebb lesz, ám a tanulók valószínűleg most nem ezzel foglalkoznak. Vészjósló a csend. Az eső cseperegni kezd, s szinte vele egy időben reccsennek meg az ágak, s roppannak meg a falevelek a hátuk mögül. Majd ismét csend egy egészen kis ideig, hogy újra ágak ropogása törje meg még közelebbről. Különös szag csapja meg az orrukat. Rohadó hús, és málló, régi, halott levelek szaga. Mélyről jövő morgás hangzik fel szinte közvetlenül a hátuk mögött a fák között, s abban a pillanatban megvillan két hatalmas, zölden fénylő szempár. S a tanulók azonnal tudhatják, hogy megjött a jel! Méghozzá nem is akármi képében, s jobban teszik ha azonnal futni kezdenek a zsupszkulcsok felé!
Amint rohanni kezdenek a hegyoldalban, m
áris kiront az erdőből a fenevad, s támadásba veszi őket. Ha hátra pillantanak, akkor pedig megláthatják a legnagyobb farkast, amit valaha megpillantottak!

Sötét Varázslatok Kivédése ( SVK ) tanterem - Page 2 Navtel10

* A szörnyeteg akkora volt mint két ló, csapzott szőre az oldalához és hátához tapadt az esőtől, agyarai pedig úgy meredeztek ki a szájából mint a kardok. Szerencséjükre elég sokan vannak ahhoz a diákok, hogy a lény megzavarodjon az elején, kit is vegyen üldözőbe így nyernek némi egérutat. Ám végül a farkas dönt, s egyenesen Florina után veti magát. Talán őt találta a legközelebbi áldozatnak. Ám szerencsére a lány már elég fürgén szalad elől a többiekkel, hogy ne érje utol egyetlen szökkenéssel, ám a következővel már a lány sarkába kerül! *

// Bocs a hosszú óráért, hamarabb írtam direkt, hogy be tudjuk fejezni végre xD legközelebb nem tartok duplát xD //

~Úristen! Szentséges Merlin!~*Ezek a srác első gondolatai.*~Ez tisztára meghibbant...~*Pislog a mellette lelkendező Lucra, aztán mikor jelt kap, futni kezd, azért arra is vigyázva, hogy bokáját ki ne törje, s ebben az első órán tanulnt hasznos varázslatokat is hazsnálja a ma tanultak mellett. Végül aztán sántikálva, Ligavi varázslattal bekötözve épp idejében éri el a zsupszkulcsot. S amint otthon van, elköszön mindenkitől, s mikor mehet, már sántikál is felfele. Majd Ronnak mindenről szépen beszámol.*

//Kösz az órát, ha még lenne valami, NJK, holnap 5:10 kor kelek, első nap a suliban. ^^ S én még be sem vagyok pakolva. XD Sziasztok!//

* Hát ismét egy fantasztikus óra. Ritkán látok ilyet, persze ritkán ülök végig egy órát holló alakban tény és való. Mint hogy az is, hogy a diákoknak nem Lionel lesz a kedvenc tanára, csak a lányok körében mint férfi ideál. De hogyan is tanulják meg milyen kemény a világ, ha nem egy ilyen óra keretében. Végig hallgatom a mondandóját, s figyelem minden mozzanatát. Hát igen a végkifejlet egészen érdekes. Majd a vállára telepszem, ahogy kérte, és nem hagyom el a helyet. Egész jó párosítás, fehér holló és Lionel a maga furcsa oktatási módjával. Ritka. Mondjuk másról sajnos nem tudok véleményt alkotni, de ami késik nem múlik. Mikor visszaérünk, én sem vagyok rest, visszaalakulok *
Sötét Varázslatok Kivédése ( SVK ) tanterem - Page 2 Melinda-gordon-pic

Sötét Varázslatok Kivédése ( SVK ) tanterem - Page 2 Melinda-gordon-pic

Élveztem az óráját, Aneela Mioara Gintaras. Örülök, hogy személyesen is megismerhetem. * szólalok meg a diákok visszaérkezése előtt. Kezet nyújtok, s erősen megszorítom az övét, ha felém nyújtja *
Melyik nap önnek a megfelelő? * kérdezem, majd mikor várom a választ, s ja megkapom, akkor köszönök csak el *
Egy élmény volt, köszönöm. Jó éjt * Már nem változom vissza.Azt hiszem vámpír létemre elég sokat kivett belőlem az állati alak, még várok egy kicsit, míg megérkeznek diákok, csak akkor hagyja el ajkaimat az utólsó szavak *

*Maga mögé dob, a farkasra egy vagy tán két szikra átkot, aztán ha fát talál el remélhetőleg azért, ha nem fát, hanem a farkast, akkor meg azért sietteti tovább a futást, illetve rohanást... Egy két szóból a hegytetőn terem. Hirtelen a zsupszkulcsokat sem látja, de aztán egyet elkap, érzi a gyomrán a rántást. És a teremben találja magát. A professzornak megköszöni, hogy kihozta belőle az állatot, ezt már teljesen az óra végén, aztán elindul fel a hálójába...... Beesik az ágyba és még fürödni is lusta... Azért fogat mindenképp most.*
~Te jó ég, ez a nap...~ *Ezt hajtogatja felfelé magában...*

//nagyon köszönöm, csúcs volt, de nekem is koránkelés lesz!! Smile

//

*Aham. Már éri, miért mosolygott úgy Lio, mikor leleplezte. Szóval erre értette. Szépen veszi az akadályokat, s a többiekkel elelntétben az ő hátánál 7 évnyi tananyag és tudás van, hiszen ő még abból a generációból származik, kik 11 évesen kezdték első évüket, s mint olyan most végzős lenne. Végül egy hatalmas vágással a lábán ér el a zsupszkulcsig, de ott van, elért, megcsinálta.*
~Ezért még számolunk a professzorral!~*Néz fájdalmasan az elszakad ruhaneműre, s a vérző sebre, melyet már úgy ahogy ellátott. Azért biztos, ami biztos még fel fogja keresné Béla bácsit, biztosan van az öregnek valami jó kis gyógynövény kivonata a sebre.*

//Köszi szépen, sajnos kijátszani már tényleg nincs időm. Tovább NJK. Kellemes estét! Szaisztok!/

*Nem mondhatná, hogy nem fáradt el, de azt sem,hogy akkor most összecsuklik. Játék... erre tényleg kíváncsi, az, hogy félig sötétben bóklásznak, nem zavarja, követi a professzort. Amikor megállnak és a sziklára mutat, majd elmondja, mi lesz a feladatuk, elvigyorodik.*
-Ez óriási. *Lehet, kicsit hangosabb a megjegyzése, de nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget. A kviddics sok dologra jó, edzettséget mindenképpen ad, ez jó előjel. A talajt felméri, csúszik, kiálló sziklák nehezítik az utat, és maguk döntik el, hogyan oldják meg a feljutást. Ha szabad a pálya, nem szórakozik, egyszerűen leveszi a cipőjét, a zokniját, és fordított sorrendben veszi vissza, így kevésbé csúszik. Gondolkodni kezd, hiszen a szikra jó, azzal láthat is, de ha választania kell, akkor a Flamma varázslatot használná. Viszont be kellene vetni a többit is, tehát valami lesz még, hiszen 200 métert csak az nem fut le ennyi idő alatt, aki hátrafelé indul el, vagyis teljesen
más irányba. És nem téved, már a reccsenés is azt mutatja, valami közeleg, de a hátuk mögül.*
~Imádom ezt az órát.~ *A zöld szempár a jel, nem kérdés, nagyjából megfigyeli, hol vannak kiálló darabok, és rohanni kezd a szikla felé, de a hangokra figyel a legtöbbet, ebből tudhatja talán, merre van a farkas, és gondolkodik, amire pár másodperce marad. Ha a vermet akarja, abba beleesik más is, a barikád semmit nem ér, a dög átugorja, ahhoz futva pontosan célozni, hogy legalább lelassítsa, nagy kihívás, még nem vállalja be. Marad a szikra. Megáll egy pillanatra, próbálja a dög sebességéhez mérni, hova is célozzon, és ne Flót találja el.*
-Ardor! *Maximum most őt üldözi majd a dög, na de azt nem várja meg, annyira nem hülye, kivágja élete legnagyobb sprintjét, és ha még telibetalál egy-két sziklát, az sem érdekli, minden célja az,hogy elérje a zsupszkulcsot, és visszajusson a kastélyba.*

//Köszönöm az órát!:-)//

* A farkas végül nem kapja el a lányt. Az állkapocs élesen csattan
Florina bokája mögött, de a lány ügyesen leátkozta, ami célba is talált,
s ha nem is volt olyan hatású mint kellett volna, ahhoz elég lett, hogy
a farkas kicsit megtántorodjon. Főképp mivel Lucius is ügyesen eltalálja a fenevadat. A farkas eztán Bogdán felé emeli
mancsát, s megsuhintja a fiú lábát, s annak be kell kötöznie magát, hogy
épségben el tudja érni a zsupszkulcsát. Marának is latba kell vennie
minden tudását, ám így is egy vágással lesz gazdagabb, s legközelebb
talán kétszer is meggondolja, melyik órára menjen be úgy, hogy nem
kötelező. Miután mindenkin próbálkozott, az átkot szóró Lucius felé veszi az irányt, s hatalmas pofáját kinyitja több tucat éles agyarát a fiúra vicsorítva, ám mielőtt utolsó ugrásával leharaphatná a fejét, elérik a zsupszkulcsot, s mind érezhetik a rántást a köldöküknél.
Pár másodperc múlva ázottan, sárosan, és némelyek véresen, de ott állnak az SVK teremben mind, Lionel pedig most az egyszer minden gúny nélkül szélesen mosolyog. *
- Remek! * mondja. * - Nos azt hiszem végeztünk is mára. Egy pillanat türelmet még. * mondja majd letesz az asztalára egy tábla csokit. * - Egyenek belőle mind, varázs erejű, és segíti a sebgyógyulást, bár látom azért megmaradnak majd. És mielőtt elmennének. Miss Shirbu. Amiért végig csinálta becsületesen, szó nélkül az órámat, kap tőlem 5 pontot a mai napra, ám ne higgye, hogy ebből rendszert csinálok, hisz nem elsős. Mr. Bilasca. Bár látványosan végig szenvedte az órámat, eléggé karakán volt ahhoz, hogy túlélje, ez 10 pontot érdemel. Miss Zaharia. A maga dühe igazán figyelemre méltó. Amiért olyan ügyesen vette az akadályokat a nap végére, és látványos metamorfózison ment keresztül, maga is érdemel 10 pontot. Végül pedig Mr Marga. Bár túlzottan önbizalmas és eléggé vakmerő, tekintve, hogyan állt meg könnyedén, hogy megátkozza a farkast, s közben az végezhetett is volna magával... azért eléggé tehetséges ahhoz, hogy kiérdemeljen maga is 10 pontot a mai órára. Azt hiszem nem mondhatnak fukarnak. * mondja szélesen, majd elkomorodik. *
- Na nyomás fürdeni, enni és aludni. További szép estét! * azzal útjukra engedi a diákokat, s Mioara felé fordul. A még az ő lélegzete is majdnem eláll amikor meglátja a nőt. Bár ő maga vélavérű, mintha a nőben is volna egy kevés. Vagy talán valami más? érez benne egy kis idegen dolgot, ám nem meri magától megkérdezni, hogy az valóban az e aminek gondolja. *
- Lionel Horatio Romolus Lockhwell, professzor. * mutatkozik be a nőnek, majd amikor már elmennek a diákok, ismét felé fordul. *
- S én is hasonlóan örvendek. Bár még nem tudom melyik nap volna a megfelelő. Majd üzenek magának. vagy pedig küldje az ablakomba a csinos kis hollóját. * vigyorodik el ismét a férfi, majd biccent egyet a nőnek, s amikor az távozik, s az utolsó diák is elment már, ő is elhagyja a termet... *

// Köszönöm, hogy itt voltatok végig, remélem tetszett az óra! Very Happy

Legközelebb rövidebb lesz, nem tartok több duplát xD Jó éjt nektek! Very Happy

//

//Nekem bejött... És majd jövök diákkal is,de azt hiszem az büntis lesz... :O//

//Ugyan tanfolyam miatt nem keveset késtem, de köszi, hogy kari még bejöhetett. Az óra jó volt nagyon. Very Happy

Jó éjt! :-)//

// Házi feladatot a tanórák topicban olvashatjátok a tanóra összegzések végén Smile

//

» JOS tanterem
» Mugliismeret-tanterem