Konyha

*Túl jól ment minden. S azért férfiúi büszkesége nem engedi, hogy az utolsó palacsintát ne feldobja. S meg is járja, a szenvtelenje fenn marad... ám mikor épp nem számítanak rá, lepottyan. Aztán zavaros minden. Annyi biztos, hogy a kiscsaj megcsókolja... hát, Soma is sokkot kap, annyi szent. Aztán csak akkor kezd kissé tisztulni, miután a lány köddé válik.*
~Basszus... hiszen csak elsős... szentséges Marlin... és a diákom... te jó ég... beszélnem kell vele. Különben még a végén megvádolnak kiskorú megrontásáért.~
*Eddig jut el, aztán előveszi pálcáját, melynek segítségével rendet teremt, s saját magát is rendbe teszi, majd fogja a megmaradt palacsintás tálat, még jó sok van rajta, majdnem az összes, s visszavánszorog a szobájába.*

//Mi tú.//

-Értem.*Ekkor arcára orjási mosoly ült mert eszébd jutott az a kviddics pályás incidens.Közben keresett egy széket hogy le tudjon ülni.*-Ha nem gond szeretnélek egy kicsit meg ismerni elég kiváncsi vagyok.Mondj valamit magadról!*Ekkor körülnézet és meg láttata azt amit szeretett volna hát fölált és oda ment de közben figyelte mit mond a fiú.*

~Ó a francba kellett nekem ez?Miért vagyok ilyen hülye.De hamár meg tettem most viseljem a következményeket.~-Hát en 14 évés vagyok ,félvér.Azt hogy honnan jöttem nehéz meg megmondani mivel nem tudom hol születtem és egyfolytába vándorlok itt leszek majd a legtöbbet életembe.*Most már olyan biztos volt abban hogy mindent el kell mondania mint hogy él. *

*Somi időközben kikeverte a tésztát, most már csak meg kell sütni, de előtte még fel kell a teflont melegíteni.*
-Hm... érdekes.-*Mondja, közben koncentrál, a nyelvét még egy kicsit ki is ölti, aztán sikeresen beletalál a sütőbe, s már sül is a fincsi pali.*
-Akkor honnan tudod, hogy félvér vagy, ha nem ismered a szüleidet?-*Kérdi. Ő ebből a szempontból szerencsés, bár nem a vérszerinti szüleivel nőtt fel, az igazi apját sikerült megismernie.*


//Fagyunk, úgy néz ki. (://

-Várjunk te neked félig igazad van.De honnan veszed hogy nem ismerem a szüleimet?Ilyesmiről nem beszéltem veled.
*Iz hangja egyszerre meg lepődést, gyanakvást és fenyegetést rejtet.Abba hagyta azt amit csinált és oda megy a fiúhoz hogy miközben Soma válaszol láthassa a fiú szemét ami a lélek igásságát rejti.*
~Ő meg honnan tudja?Ezt csak egy valakinek mondtam el de nem hiszem hogy elkotyogta volna.~
*Miközben várta a választ a tekintete olyan volt mint amivel ölni is képes lenne.*

//olvadunk//

*Meglepődik a lány heves reakcióján.*
-Kikövetkeztettem.-*Vonja meg a vállát, miközben már kész is van az első palacsintával.*
-De ezek szerint ráhibáztam.-*Teszi még hozzá, miközben a következő palacsintához méri ki a tésztát.*
-Akarsz róla beszélni?-*Kérdi, látva mit váltott ki megjegyzése Jezabellből.*

-Kösz nem nem akarok róla beszélni.Ja és onan tudom hogy félvér vagyok hogy apámat a hálálfalók csak 6 éves koromba kapták el.Egyépként jól tudsz következtetni.Te már szegtél meg szabályt?Azért kérdezem mert most jutott az eszembe.
*Iz vissza megy oda ahol volt hogy be tudja fejezni azt amit elkezdett.*
~Kicsit gyanús nekem ez a fiú.~

-Én egyszer majdnem lebuktam egy hajszálon múlt.*Pont befelyezte italát és leült egy székbe hogy nyugottan ihasson.*
-Na és jártál már a hóhérerdőben? Én egyszer szivesen bemenék. Kvidicsezel?
*Mivel nem akarta a fiút frusztrálni többi kérdését késöbbre halasztotta. Iszogatta italát de ekkor hak lépéseket hallott. Balra nézett és egy házimanót látott, gondolta köszön neki.*
-Szia.
*A manó válaszul bólintott és tovább ment.Iz olyan álmos volt de nem akart aludni menni főleg mivej a srác érdekes társaságnak bizonyult.*
-Nem kell segítség?
*Miközben iszogatta az italát az ablakra pillantott és úgy látszott mintha a hóhérerdőnél állna valaki.Gyorsan oda megy az ablakhoz de ahol látni vélt valakit ott már nem volt senki.*
~Biztos azért hittem azt hogy van ott egy ember mer már nagyon ki vagyok fáradva.~

//Iz, kérlek még bővítsd ki a hozzászólásodat. Ennyire rövid hozzászólásokkal nem játszunk. (:
Most mennem kell, holnap folytatjuk a játékot, addig kérlek, bővítsd ki még a hszt. (://

*Mara érkezik. Teljes harci díszben: narancssárga csőnaci, natúr színű blúz, haja egy narancs szalaggal átfogva, nyakában egy aranyos narancs-rózsaszín filc madárka, ujján a kedvenc natúr fimo virág gyűrűje. Körme, mert az sem maradhat el, natúr alapon narancssárga leopárdmintás. A foltok széle pedig sötétbarna. Ez pedig Mara. Kész divatbábu.^^ Meg miniszakács is. Most is azért jött. Fejébe vette ugyanis, hogy sütit fog készíteni. No, nemmagának, a vonalaira vigyáznia kell! S ha nem magának, akkor kinek másnak, mint aktuális imádottjának, Lionak?! Szóval most neki kéne valami finomat készíteni. S hoppá. Lám. Nincs egyedül. A lányt ismeri már...látásból. Annyit már tud, hogy egyel jár alatta, ő is az idén érkezett, és természetesen, háztársa. Meg talán ami Mara számára újabban a legfontosabb szokott lenni, meg amit minden boldog pártól irigyel: együtt lehet azzal, akit szeret. Mégpedig egy elég jóképő sráccal, ha valaki Mara véleméynére kíváncsi. Pedig aztán a mi kis afro csajunk a pasik terén is legalább olyan jól informált és kifinomult ízléssel rendelkezik, mint a divat terén.*
-Halihó!-*Köszönti mosolyogva a feje búbjáig lisztes lánykát.*
-Úgy látom, nem csak én adom sütésre a fejem ebben az iskolában.-*Mosolyodik el.*

//fagyasztás van^^//

*Mara tűnik fel a konyha ajtajában. Ez aztán rá jellemző, még jóformán meg sem érkezett a vakációjáról, máris a kastélyt járja... aztán végül a Konyhában köt ki, mint szokás szerint. Legszivesebben most Lionak készítene valami finomat, de hónapok óta nem beszéltek, a férfi elég világosan a tudtára adta, hogy hagyja békén. Mara még abban sem biztos, hogy házvezetője tudja, hogy minden vizsgáját kiválóra elvégezte, sőt, SVK-ból a vizsgáztató még meg is dicsérte, mondván, az elmúlt évek legjobb vizsgázója volt. Ma csupa fehér öltözék van rajta, ami kiemeli bőre és szeme színét. A változatosság kedvéért sem smink, körömlakk, sem kiegészítők nem kerültek rá, hisz ilyen késő éjjel ugyan ki zavarná. A kijárási tilalomtól nem kell tartania, hisz még nem kezdődött el a tanév. Haja egy fehér szalaggal átkötve, nem szereti kiengedni, ha a konyhában tevékenykedik.
Fehér ruha ide vagy oda, azért addig nem nyugszik, míg egy kötényt nem szerez magának, hisz valamire való háziasszony nem dolgozik a konyhában kötény nélkül.*
-Csak tudnám, hova tették a manók a kötényeket. Az ember lánya csak pár hétre tűnik el, itt máris feje tetejére áll minden...-suttogja maga elé keresgélés közben.*

*Az ember azt várná, hogy ilyen késői órában már senki nem zavarja itt. Ráadásul nagyon diák sincs, a tanárok meg ilyenkor már a saját szobájukban sziesztáznak. Erre mi történik? Nagy zaj! Mara majd felsikít ijedtében. Aztán hátrafordul, és kit pillant meg? Hát imádott professzorát, ami alapból sem túl felemelő hír, hisz a bizonyos gyakorlóteremi incidensük óta nem voltak kettesben, ráadásul a professzor most még szemmel láthatóan is pityókás állapotában létezik. Az első meglepettségét a sokk, majd a megdöbbenés, s végül mérhetetlen csalódás és felháborodás követi. S mindez alig pár másodperc leforgása alatt.*
-Hát ez aztán nagyon szép, mondhatom! Ha így látnák a diákok, mindjárt nem bomlanának a professzor úrért úgy a kis libák. Szánalmas!
*S mivel úgy érzi, kötelessége a további ivászatnak útját állni, még mielőtt a férfi lereagálná, előveszi a pálcáját.*
-Invito whiskeys üveg!*Amin megkaparintja, ismét megszólal.*
-Azt hiszem, mára épp eleget ivott. És még mielőtt megszólalna, felhívnám rá a figyelmét, hogy tudom, hogy utál, hogy kiborítom, én vagyok a legidegesítőbb tanítványa és minden egyéb. Jobb ha nem ismétli újra és újra el, a részeg ember amúgy is mindig a legőszintébb... leköröz bármilyen veritaserumot.-*De ezt az utolsót csak halkan teszi hozzá, ha Lio józan lenne, biztos meghallja, így viszont nem biztos. *

*Tudta, hogy résen kell lennie, de nem ijed meg a felé szegeződő pálcától, épp Lio volt az , aki megtanította jó pár hasznos védekező- és támadó varázsra. aztán hirtelen a pálca eltűnik, és Lio is őrültségeket kezd motyognia a földre roskadva. A lány egy pillanatig tétovázik, majd az üveget gyorsan leteszi is odamegy a férfihoz.*
-Jól van, úgy látom teljesen kiütötte magát, ami amúgy egyáltalán nem szép!-*Ezt muszáj volt még hozzátennie. Lassan lehajol Liohoz, hacsak a bevitt alkoholmennyiséggel arányosan nem csökkent a HV szaglása is, úgy már biztos érzi Mara barackvirág illatú parfümjét.*
-Na jöjjön, visszakísérem a szobájába, még mielőtt egyik kollégájába botlana... vagy ne adj Merlin épp Coxtonékba!-*Mondja már kissé gyengédebben, miközben próbálja tanárát felsegíteni. Időközben meg azon agyal, mégis milyen rémképek gyötörhetik szeretett professzorát.*

*Most van először alkalma szembe nézni Lioval, és meg is döbben annak kisírt szemén. Nem , ezt tuti nem az alkohol okozta. Legjobb lesz, ha lemegy a vadőrhöz és tőle érdeklődik, ő biztos tudni fogja, Lionak mi baja. És Maranak is tudnia kell, valahogy ki kell derítenie. Liot nem abból a fából faragták, aki siránkozna, sőt, Mara meg emrt volna rá esküdni, hogy Lio még soha életében egy könnycseppet nem ejtett.*
-A Coxtonok mindig itt vannak, legalább az egyikünk, Ha nem lenne ilyen részeg, maga is éppen ilyen jól tudná.-*Jegyzi meg. s maga is meglepődik, hisz azt akarta, hogy keményen szóljon a férfihoz, ehhez képes elég gyengédre sikerült.A férfi elég nehéz tud lenni, de szerencsére a lány csak egy pillanatra inog meg, el nem esnek. Még az lenne csak a szép móka, mindketten a földön,, Mara LIo alatt. De nem, erre nem került sor. Bár tény, más helyzetben a lánybiztos örült volna neki.*
-Ja, majd elintézem, ha józan lesz, nálam gyengébbel nem kezdek.-*Ahogy kimondja, már meg is bánja, csak remélni tudja, hogy Lio annyira részeg, hogy nem fogja fel a szavak jelentését.
*Időközben sikerül kiérniük a konyhából és megindulni felfele. Ilyenkor örülne, ha Béla bácsira tekintettel megbűvölték volna az egyik lépcsősort, hogy mozgólépcsővé váljon. De ez még nem történt meg, így kénytelenek gyalogolni.*
-Van otthon valamilyen főzete, ami javíthatna kicsit az állapotán?-Érdeklődik, miközben arra is próbál odafigyelni, hgy egyikük se bukjon orra.*

*Miután elenged fölkelek a földről. Akár hogy nem gondolta komolyan akkor is rossz vicc volt. Végül elérünk a koyhába.*
-Tempura és Soba tészta megfelel?*kérdezem. Még mindíg kicsit sértődötten. Nem szeretem az ilyen viceket.*

*Tudom hogy nem gondolta komolyan de akkor is fájt. Nem érdekel hogy elém áll. Én csak kikerülöm és a pulthoz lépek. Elkezdem előkészíteni a főzni valót. *
-Tudom hogy nem komolyan mondtad de akkor is fájt. Tudod jól hogy érzek iránta. *mondom hallkan és neki látok a Tempura zöldségeknek. Még jó hogy mindíg tartok magamnál fűszereket mikor a koydnyhába jövök.*