Konyha

[nov. 5., este]

*Kissé ügyetlenkedve, de végül csak sikerül feltörnie a tojásokat, s egymás után pottyantja bele a tálkába.*
-Aham...*Jegyzi meg, de még mindig nem teljesen rajong az ötletért. Végül lepakolja az időközben ismét kézbe kapott habverőt, és kés, vágódeszka után néz ő is, hogy aztán tovább ügyetlenkedve, formátlan szeleteket vágva, lassan felaprózza a sonkát meg a bacont.*
-Szerinted ezt most tegyem bele a tálba vagy előbb verjem fel a tojást, és csak utána?*Jelenleg Toma az ész kettejük közül. Azért most örülne, ha egy lány is köztük lenne, úgy gyorsabban is menne minden, mert már valóban nagyon éhes. Sőt, farkaséhes.
Szerencsére a tűzhellyel sem akad gondjuk, mágikus módon működik az egész, így mikor rákerül a serpenyő, azonnal fel is gyullad a láng, Tomának már csak a láng nagyságát kell szabályoznia.*
-Te hallod, nem kéne kicsit több olaj?*Jó, Cas mondjuk beletöltené az üveg negyedét. Pedig nagyon is jól van az az olajmennyiség úgy, ahogy van.*

//És a 100. hsz-em. *.*//

[nov. 5.]

-Oké, akkor előbb felverem.*Bólint, majd a kést a vágódeszka mellé pakolva veszi ismét kézbe a habverőt, s kezdi felverni a tojásokat. Az olajos dolgot annyiban hagyja, Toma csk jobban tudja, mint ő. A srác következő kijelentésére azonban gyorsan körbenéz.*
-Olyat, mint pölö az ott?*Bök fejével a tűzhely fölötti ki fogasra, ahol különböző méretű fakanalak, levesmerők, foghagymatörő és zöldséghántók is sorakoznak. Közben még mindig a tojást veri, egyik kezével a tálat foga, másikban a habverő dolgozik.*
-Szerinted így már jó? Mehet bele a hús?*Mutatja kissé megdöntve a tálat, hogy barátja is láthassa annak tartalmát.*

//és ismét fagyunk^^//

*Mikor elmondom hogy fázom Stev felkap és a kastélyba rohan velem. A konyhába megyünk. *
-Köszi de tudtam volna magamtól is menni. És ha egy kicsit később érünk be nem fázomeg. De köszönöm.*mondom és adok az arcára egy puszit. Majd elkezdek teát főzni.*

-Ez nem a manók titkos konyhája.*mosolygok rá. Nem mindíg olyan barátságosak. Múltkor mikor belógtam úgy kipenderítettek hogy a lábam sem érte a földet.*
-Itt töbször voltam. Álltalában tanulás vagy edzés közben megfeledkezem az időről és lekésem az étkezéseket. Ezért álltalában magamnak kell főzni.*mosolygok rá.*

*Csak mosolygok a reakcióján mikor rájön hogy elkeverte a két helyet.*
-Igen. Ez egy egyszerű konyha. Múltkor elmentem a manókhoz hogy egy kis sütit kuncsorogjak mire páros lábbal rúgtak ki. Nem valami szívéjesek. Bár köztük is vannak kivételek.*mondom majd a két bögrébe tőltöm a forró vizet. Elmosolyodom mikor homlokon puszil.*
-Ha szeretnéd össze dobhatok valamit. Bár tudod én nem eszem húst.*mondom majd megdermedek mikor megszólal. Nem számítottam senkire.*

-Nyugi van hal.*mondom mosolyogva egyik bögrével a kezemben. Arcóra fagy a mosoly mikor egy számomra ismeretlen lány lép be. De Stev úgy látszik ismeri. Mikor a nyilat kezdi szemre vételezni és meghallom mit mond, megremeg a kezem ahogy megszorítom a bögrét. *
-Mi? A karó?*kérdezem meglepve és rájövök hogy ez a lány támadta meg annak idején Stevent. Ahogy dühömet próbálom kontrollálni megreped a bögre a kezemben majd darabokra törik.*

*A vidámságom helyét átveszi a düh. Olyan elemi düh lep el hogy a kezemben lévő bögrét eltöröm. Ritkán vagyok ilyen dühös. A csaj azonnal ugrik hogy össze szedje a szilánkokat. *~Komolyan nem veszi a lapot? Még van képe jópofizni Stevvel? Mikor majdnem megölte? ~* gondolkodom és közben még jobban össze szorítom az öklöm aminek hatására a tenyeremben maradt szilánkok még mélyebbre fúródnak. Ujjaim közt egyre több vér patagzik amit meg sem érzek. *
-Van képed bájcsevegni azután hogy majdnem megölted Őt? *kérdezem és össze szorítom a fogaimat. Nagy erő kell hogy visszafogjam magam.*

*Egyedül azt tudtam hogy ide jár az a személy akinek majdnem sikerült elvennie tőlem Őt. Egyre jobban fokozódik bennem a düh és alig érzem meg hogy Stev kifeszíti az öklömet hogy kiszedje a szilánkokat hogy ellássa a kezem. A dühöm gyorsan átcsap rosszulétté mikor megérzem a vér jellegzetes fémes szagát. Kicsit megingok de nem hagyom hogy ez a cafka gyengének lásson.*~Tedd már túl magad rajta. Nem félhetsz örökre a vértől. Mikó voltál. Nem engetheted meg magadnak a gyengeséget.~*dorgálom magam. Nem hagyhatom hogy most legyek rosszul. Bár ha a csaj vére lenne nem hiszem hogy érdekelne.*