Tatros folyó partja

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 17 2013, 18:20

*Picivel nyugodtabbnak érzem magam, hogy sikerült elrendezni a dolgokat. Nagy sóhajjal nézek fel rá mikor megszólal, majd hangos nevetésben török ki.*
- Megrendelhetnéd szülinapi ajándéknak! *nézek rá a könnyeimet törölgetve, ezután szorosan hozzábújok.*
- Nézhetnénk megint a csillagokat. Mutathatnál egy-két csillagképet is, ha tudsz.

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 17 2013, 18:27

- Te akartad! *mondom, felkapom, és megint felugrok arra a fenyő ágára, mint múltkor. Lerakom, és megcsókolom.*
- Rendben, hááát az ott a Nagy-göncöl, vagy a Nagy-medve ahogy tetszik. Én a népies nevét tudom jobban. *mondom miután megtaláltam, felmutatok az égre. És végighúzom az ujjam a csillagokon. Ezt általában minden gyerek tudja. Aztán nem messze tőle, megtalálom a Kis-göncölt. És azt is megmutatom neki.*
- Az lenne a párja a Kis-medve. Már ha látod. *mosolygom rá, és nyomok egy puszit a homlokára.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 17 2013, 19:16

*Erősen kapaszkodom vállaiba, mikor a hátára kap és az egyik ismerős fenyő felé veszi az irányt. Hamarosan újra azon az ágon állunk és azon kapom magam, hogy A vállára hajtom fejem, miközben hallgatok és figyelek.*
- Az meg a nyilas, igaz? *kérdezem az egyik csillagképre mutatva, nem messze a mini medvecsaládtól. Azokat szerencsére látom, nem kell szemüveg, de még teleszkóp sem, bár utóbbi jó lenne karácsonyra. Szeretem a csillagokat kémlelni, azok megnyugtatnak.*
//fagy//

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Vas. Nov. 17 2013, 20:24

- Igen, az az. Az pedig a sárkány. *mutatok vissza a medvecsalád felé.* -És körülbelül én ennyit tudok. *mosolygom le rá. Majd újabb puszit nyomok a homlokára.* - Annyira jó veled lenni. És távol mindentől, és mindenkitől. *Nagyot sóhajtok. Bár örökké tartana ez a pillanat. Vagy csak mi maradnánk és az idő ilyen tökéletességben.* - Szeretlek. *súgom a fülébe.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Hétf. Nov. 18 2013, 20:01

- Az kicsit távol van számomra *mondom, hunyorítva pásztázva őket. Kiveszem a sárkány alakját és jó érzés amikor a képzelet erejének köszönhetően magam előtt is látom a hatalmas lényt. Egy hatalmas jégből összeállt behemótot képzelek el, aki mindenit elijeszt, elüldöz magától szándékosan, akinek az a jó, ha az embertársain nevethet, ha gúnyolhat másokat...
Khm, vagyis aki erős és akit senki nem állíthat meg, még talán én magam sem.*
- Szerintem is! *Mondom őszintén, felnézve rá. Legbelül pedig még inkább keseredem. Soha nem éreztem így fiú iránt, mondjuk igaz, a komoly kapcsolatok csak később kezdenek érni. Azt hiszem a mostani is egy ilyen. Én.. komolyan szeretem őt, de Ion is egyre szorosabban öleli a szívem szoros láncaival, s nem ereszt. Félek, hogy a végén nem leszek más egy ádáz küzdelemben - az ő rémes harcukban -, mint egy fődj, akit egy győztes kaparinthat csak meg, a vesztes pedig vagy súlyos sérülésekkel távozik, vagy meghal.
Az idő ilyen tökéletességében... Az asztrálvilágban jobb lehet. Ott legalább belassul az idő, a napok egybe folynak és számomra olyan lehet, mintha egy pillanat egy örökkévalóságnak felelne meg...*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Hétf. Nov. 18 2013, 20:20

- És most? *kérdem egy gyors csók után.* Még maradjunk? *Szeretnék itt maradni vele. Bár tudom, hogy úgysem fogja bírni olyan sokáig, de azt az időt is ki akarom élvezni. Minden vele töltött perc, csak elviselhetőbbé teszi, hogy nappal odabent kell ülnöm, és csak este jöhetek ki. ÉS elfelejteti velem minden gondomat. Még arról is megfeledkezem, hogy még visszafizetem annak a srácnak amit tett. Már Cera is a családomhoz tartozik, és nem szeretem, ha valaki átlép egy bizonyos határt.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Hétf. Nov. 18 2013, 20:26

- Ha gondolod, még nézhetjük tovább a csillagokat, vagy akár sétálhatnánk is idekint. Most úgy is jobb idő van, picivel jobb, mint amikor példáuuul a vízben kötöttem ki általad *Sandítok rá. Eh, nagy bunyóra számíthatok, ha Dmitrie valaha is rájön az igazságra. Nem akarom elveszíteni, mint családtagot. Soha, soha, soha, soha, soha nem hittem volna, hogy megszeretek egy fiút is, de ő elérte, amit más nem: belé szerettem, lassan az én családom része is, viszont Ion is és nem tudom, kit választhatnék. Egyelőre erősen kétfelé húz a szívem.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Hétf. Nov. 18 2013, 20:35

- Akkor sétáljunk! Hát igen... Akkor még nem kedveltelek annyira. *mondom, egy gyors csókkal illetem, majd szorosan átölelem, és leugrálok az ágak között. Alig telik bele 5 másodpercbe, és már a talajon vagyunk.* - Merre megyünk? *kérdem, majd egy gyors csókot lehelek ajkaira. Mélyen beszívom a friss és kicsit hideg levegőt. Sokkal jobb ez a levegő, mint a nagyvárosok szennyezett légköre. Ezért szeretek én vidéken élni. És persze a természet közelsége miatt.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Hétf. Nov. 18 2013, 20:47

- ... Azóta is gyakran csodálkozom, miért nem tudsz elhagyni, pedig 1 hónapja sem ismerjük egymást, maximum látásból *pillantok újra rá, mire megcsókol és átölel. Nem sokára a talajon vagyunk. Elmutatok egy irányba, majd el is indulok arra, de előtte még viszonozom azt a rövidke csókot, amit kaptam tőle.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Hétf. Nov. 18 2013, 20:56

- Azt akarod, hogy elhagyjalak? *nézek rá kérdőn, miközben elindulok mellette.* Bár nem tudnám megtenni, csak kérned kell. *Ez mondjuk igaz. Alig ismerem egy hónapja, és mégis. Talán túlságosan is kedvelem. Elhagyni? Azt nem tudnám. Túlságosan is ragaszkodom hozzá. Már az életem része. Vagyis azé, ami megmaradt belőle.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Hétf. Nov. 18 2013, 21:04

*Megállok egy pillanatra, lehorgasztott fejjel. Percekig csak mosolygok, ami lassan lelohad. Szomorú ábrázattal nézek újra a fiúra.*
- Nem... tudom. Lassan magam sem tudom, mit érzek igazán. Olyan vagyok, mint egy gyerek, aki megpróbálja megtanulni az új érzéseket, miközben ott van az a fal, ami folyamatosan erőlködik, hogy visszatérjen, én viszont nem gátolom. Azt akarom, hogy visszatérjen és szüntessen meg minden égő fájdalmat, vagy kellemetlenséget, ami nyom *magyarázom* - Voltaképp egy lélekroncsot szeretsz. A régi énemből alig maradt valami. A stílusváltás számomra az a korszak volt, amikor porig romboltam mindent és eltiportam mindenkit, aki akkor hozzám kötődött. Anyummal sem vagyok egy ideje jóban, ritkán küld üzenetet is. Nem vagyok más, mint egy ember, akit tudathasadásos lánynak titulálhatnának. Maradt egy régi porcika a régi énemből is, de a teljes valóm valahol a kettő között van. Mondhatnánk azt is, hogy a kettő keveréke. Érted, ugye? *Kérdezem halkan.* ~.. Csak mert én lassan egyáltalán nem.~
/fagy//

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 19 2013, 17:09

//Olv.//
- Nem vagy te lélekroncs, csak egy összezavarodott, és szeretethiányos lány. *mondom miközben átkarolom. És ismét egy gyors csókot nyomok a szájára.*- Láttam már elég sok ilyen és ehhez hasonló diagnózisban szenvedő embert, de te közel sem állsz hozzájuk. Még csak a határát sem súrolod. Gandhi egyszer ezt mondta: “Mi magunk legyünk az a változás, amelyet látni szeretnénk a világban.” és azt is, hogy: “A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.” És nem kell félned, hogy ilyen leszel. A siker legfőbb hátráltatója a kudarctól való félelem. “Sosem tudhatod milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.” *mondom megnyugtatásként. Ő mindig is az a tipikus lázadó fiatal volt, és lesz is. Akárki próbálná megváltoztatni. Még én sem tudnám, és nem is akarom, ő ilyen és ilyen is marad.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 19 2013, 17:26

- Eh, olyan, mintha iskola pszichológussal beszélgetnék *húzom el a szám megborzongva, aztán jön a hirtelen csók. Jól esik - de most nem viszonozom -, ahogy az is, hogy meghallgat és próbál vigasztalni. Én lassan nem tudom, mit hihetnék. Kissé elveszettnek érzem magam. Nem, valóban nem tudna senki megváltoztatni és nem is szeretnék, ugyanakkor néha elég zavaró ez a kettősség. Annyira, hogy van, amikor mutatok egy kicsit a rendesebb énemből is. Valamikor egy másodikos lány megköszönte, amiért segítettem neki. Ezt akarom elkerülni, hogy az emberek ne legyenek boldogok körülöttem, hanem hogy féljenek, ha felbukkanok, hogy ne bízzanak bennem, s ne reméljék soha, hogy segítek a problémáikban.*
- Amúgy mitől vagy okkult? Szabadidődben templomba jártál, vagy mi?

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 19 2013, 17:38

- Nem vagyok az, sem pap. Csak tudod, sok helyen jártam már, sok könyvet olvastam, és valahogy megragadt bennem. Valamint a nagyapám orvos, vagyis pszichológus. Ahol tudok ott segítek. “Ahol szeretetre méltó egyéniségedet nem eresztik be, ott hassál jó példáddal.” Így sikerült a te faladat is betörnöm, és onnantól már könnyű dolgom volt veled. És ha fel is húzod, én mindig találok rést rajta ahol átférek. Hiába ellenkezel. “Az emberiséget a szeretet törvénye uralja. Ha az erőszak, azaz a gyűlölet uralkodna már rég kihaltunk volna. És mégis, a tragédiája a dolognak, hogy az úgynevezett civilizált emberek, és nemzetek úgy viselkednek, mintha a társadalom alapja az erőszak lenne.” *Okkult? Lehet, hogy fejlettebb szellemű vagyok a legtöbb embernél, de ez nem azt jelenti, hogy máris én lettem Buddha leszármazottja. “Fájdalmasan tudatában vagyok tökéletlenségeimnek, s ebben a megismerésben rejlik minden erőm…”*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 19 2013, 17:48

- Elég az idézetekből! *csattanok fel hirtelen az arcába kiáltva. Felfogom a mondandó lényegét, viszont nem fogok rést hagyni a falamon. Nem, és azt sem hagyom, hogy készítsen egyet. Egyrészt nem vagyok egy nyitott könyv, amiből csakúgy könnyen olvasni lehet, s nem vagyok egy olyan személy, aki meg akarná könnyíteni bárki dolgát is.*
- Pedig érdekes lett volna. Amúgy mondtam már, hogy ki nem állhatom az agyturkászokat? *Pillantok fel szemeibe. Hinnye, hamarabb visszajött a "vendég", mint hittem. Azt hiszem a legközelebbi közös óránkon pedig újra a már jól ismert énemet láthatja, amennyiben.. nem feledkezem meg róla.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 19 2013, 18:00

- Fáj az igazság? *kérdem. "Használd az igazságot az üllődnek, az erőszakmentességet a kalapácsodnak, és utasíts el mindent, ami nem állja ki az igazság üllőjének, és az erőszakmentesség kalapácsának próbáját.”* - Én vagyok agyturkász, csupán manipulálom az embereket, és ezzel érem el a sikereimet. És gyakran megmutatom az embereknek a tükörképüket. És rádöbbennek mit is tesznek. *mondom. Csak végső esetben válok tükörré, de akkor az mindent visz. Végső kártyaként fedem csak fel. És ezt még senkinek nem sikerült elérnie.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 19 2013, 18:14

*Szótlanul elkullogok mellőle. Megszaporázom lépteimet, így nem telik sok időbe, mire lehagyom - mivel szerencsére még normális tempóban megy.
Nem fáj az igazság, csak bosszant, ahogy az idézetek is, meg ez az egész. Erről beszéltem, hiszen a kettősség is újra jelen van. Szeretem őt, jól esik amit mond, mégis... Minél tovább beszél, a jó rosszba billen át, amitől hirtelen a hangulatom is megváltozik.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 19 2013, 18:24

- Hé! Várj már! *mondom mikor ellép mellőlem. Utána szaladok, és hamar be is érem.* - Tudom egy óriási hülye vagyok, aki nem törődik másokkal. Sajnálom. Oké? *nem szeretnék haragban elválni tőle. Főleg tőle. én húznám a rövidebbet. És nem lenne jó az ellenségének lenni. Főleg neki. A hangulatingadozásai miatt agybajt kapok, de az nem a közeljövőben lesz. Kibírom mellette. Vagy ha nem, hát így jártam...*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 19 2013, 18:45

*Karba tett kézzel sétálok odébb, majd a szemem sarkából nézek rá újra. Beér és próbál lenyugtatni, viszont nem fogom könnyen adni magam.*
- Haa azt hiszed, hogy egy csoda folytán ez a trükköd beválik, akkor tévedsz *vonom össze szemöldököm* - "Használd az igazságot az üllődnek, a erőszakmentességet a kalapácsodnak és utasíts el mindent, ami nem állja ki az igazság üllőjének, és az erőszakmentesség kalapácsának próbáját." *idézem vissza egy korábbi mondatár* - Érzelemmanipuláló? Az régebben az én területem volt, de ma megelégszem azzal is, ha valakit egyszerűen megalázhatok, te viszont Dimitrie Undrea egy érzelmi zsaroló vagy, ha ebben leled sikerélményed, amivel megtörhetsz egy embert.

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 19 2013, 18:57

- És akkor mi van? Nem tetszik, ha valamiben hasonlítok rád? Nem tehetek róla! Ilyen vagyok! *akadok ki. Nem tehetek róla szeretem megismerni a másikat, és ha ilyen eszközökhöz kell folyamodnom, megteszem. Az igaz, hogy nála is rosszabb vagyok, de nem érdekel. Ilyen vagyok és kész.* - Nem érdekel mit mondasz! Én ilyen vagyok és kész!

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Kedd Nov. 19 2013, 19:06

*Látszólag nem vagyok elragadtatva az örömtől. Nemleges választ olvashat le az arcomról, ha elég éles a látása hozzá.*
- Értem *válaszolom szűkszavúan utolsó mondataira reagálva, a kérdést elengedem a fülem mellett* Valamikor vagy SVK-n, vagy azon a gyógynövényes őrültségen találkozunk *fordulok el tőle, majd hirtelen elindulok.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Dec. 04 2013, 21:05

*Érzem, hogy itt a tél. Kint nagyon hideg van, így ki sem mozdulok fekete csizmám, sötét hosszú kabátom és vastag sálam nélkül. A Tatros partjára megyek, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem.
Odasétálok a folyóhoz, majd pár méternyire megállok előtte és az égre tekintek. Victoria, amióta Ion eszembe juttatta, nem tudom kiverni a fejemből, ugyanakkor nem kedvelem már őt szerelemből.... Yvanne viszont felkeltette az érdeklődésem.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Dec. 04 2013, 21:10

* Imádom a telet. Nem tudom hogy a karácsony hangulata teszi,vagy az hogy ilyenkor minden elcsendesül, de azt tudom hogy ilyenkor a leghalkabb a természet. A folyóhoz mentem de már valaki megelőzött.
-Helo.-köszönök csendesen Solomonnak.*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Dec. 04 2013, 21:21

*Oldalra pillantok. Odajön hozzám egy ismerős lány, majd rám köszön. Pár perc után felismerem az illetőt és hirtelen magamhoz ölelem.*
- Sziaaaa! *harsogom vidáman. Egyre megfeledkezem arról, hogy még csak barátok sem vagyunk. Hirtelen esik csak le a tantusz, utána rögtön elengedem, a tarkómat vakargatva.*
- Íííí, bocsi! *nevetek fel zavartan és remélem nem akar felpofozni* - Néha kicsit túl közvetlen vagyok... *~Ez enyhén szólva kínos!~*

Tárgy: Re: Tatros folyó partja Szer. Dec. 04 2013, 21:25

* Megölel amivel enyhén szólva zavarba hoz....Köhögök egyet majd megszólalok.
-Igen azt látom....-mondom nyersen,majd őt nézem.- Hogy vagy?-kérdezem mert most csak ez jut eszembe.*