Tatros folyó partja

*Sóhajt majd válaszol.
-Én is jól vagyok,a suli jó, van néhány fura lány de amúgy mindenki kedves.-mondom miközben a szemét fürkészem. Ha el kéne mondanom milyen színű nem tudnám, mert minden szín van benne: a feketétől a fehérig minden. Egy átlagos ember erre azt mondaná hogy égszínkék de szerintem olyan mint a Föld. Ilyen is olyan is.Gyönyörű.*

*Engem néz majd elmosolyodik.
-Hát belekavarodtam Alexa és Ceresela vitáikba-itt magamba hozzá teszem hogy ennek egyáltalán nem örülök.-és megismerkedtem Alexa barátjával Victorral...De most ne,ne rólam beszéljünk!-teszem hozzá zavartam mert biztosra veszem hogy nem érdekli egy zavart lány barátai.-Mesél magadról! Mesélj olyat...amit még nem tudnak rólad!-mondom lelkesen.*

*-Nem az hogy bántott csak egyszerűen mindig cserben hagyom Alexát. Múltkor is ott hagytam Cereselával, mert nagyon megijedtem.-az utóbbi szót cáfoltam;nem megijedtem hanem egyszerűen gyáva voltam, nem akartam bele avatkozni a vitájukba.De sikerült. -Ez nagyon bánt.
Ami pedig magamat illeti nem vagyok valami érdekes téma.-teszem hozzá.*

*Hálásan mosolygok.
-Ezt jó hallani. És köszönöm,de remélem hogy nem lesz rá szükségem.-Azért ha belegondolok jó dolog hogy Solomon ennyire kedves velem,és segítőkész,így nem vagyok annyira elveszve.
-Ami magamat illeti... Imádom a természetet. Ha nagyobb leszek biztos hogy ezzel fogok foglalkozni:gyógynövénytan vagy én is legendás lények gondozására gondoltam.*

*Jó érzés látni hogy örül.
-Hm jó kérdés . Leprikonnokhoz hogy állsz? Ja és persze majd hogy elfelejtettem a sárkányok!*

*-Igazad van a sárlányok tényleg inteligensek. De nem tudom hogy mért szeretem őket. A leprikonok egyszerűen viccesek. Viszont  sárkányokat azért szeretem mert olyanok mint mi .Mindegyik külömbözik a másiktól ;egy sem egyforma. Lehetsz más,de sosem lehetsz más ember mint aki vagy. Ez furcsán hangzik ugye?-nézek rá kérdően.*

*Vele nevetek. Amikor vele vagyok nagyon sok érzés fog el: a boldogság, az öröm és még sok más. De most egyszerien nyugalmat érzek. Ami nagyon tetszik.
-Senki sem tudja hogy mi válhat ki a tojásból. De nem is ez a lényeg.-nézek rá.-Nem az a lényeg hogy kivé válhat, hanem az hogy ki lesz. Hogy lesz-e önmaga. Vagy csak egy átlagos, normális sárkány. De tudod én nem akarok lenni más lenni. Én olyan akarok lenni mint önmagam. Egyszerüen Yvanne akarok lenni.-mosolygok el.*

*Elszomorodik.
-Mire gondolsz most?*

*Meglepődöm, mikor rákérdez arra, mire gondolok. Ennyire kiülne az arcomra a jelen gondolatom? Nem szívesen beszélnék róla, de előtte valahogy nem titkolnám.*
- Csak az öcsémre gondoltam. Tudod, két testvérem volt, én vagyok a középső és.. Egy kis ideje elvesztettük őt *válaszolom halkan.*
//Fagy//

*Szegény. Én még senkit nem vesztettem el ezért nem tudhatom milyen érzés.
-Sajnálom.-mondom egyszerűen. Meglepődöm hogy csak ezt tudtam mondani,mert annyi mindent mondhattam volna még: hogy részvétem, vagy hogy biztos fáj. 
Lassan bagtatunk  tovább, és érzem hogy mindjárt az ösvény végéhez érünk. *

* Most egyszerűen nem tudok mosolyogni. Azon gondolkozok hogy Solomonak lenni, milyen érzés lehet. Sok mindent elvesztett...olyan dolgokat is amiket lehet pótolni.
-Tudod milyen nap van?-kérdezem,mert eszembe jut hogy a mai napon nagyon vidámnak kéne lennem.*

*-Ne má...nem szoktad ünnepelni a mikulást? Nem szoktad halálra zabálni magad?-nézek csodálkozva rá.Én imádom, ilyenkor a családommal együtt szoktuk ünnepelni.*

/Ó bocsi  kár/
*Igen eltévesztettem....No nem baj.
-Ó értem.-mondom nevetve.Már alig hallom a folyót,mindjárt megérkezünk a suliba.
-Hát jó volt veled beszélgetni.-mondom picit bánatosan mert jó érzés volt vele lenni.-Szerintem menjünk.Jó?-nézek rá.